A COVID-19 járvány, ami Európát is jelentősen sújtotta, számos kihívás elé állítja az uniós jogot és ezen belül a fogyasztóvédelmi jogot is, amely a járvány előtti időszakban sem igazán tudott hatékony megoldásokat nyújtani olyan szabályozási szükségletekre, amelyeket a globalizáció és a digitalizálás erősödése eredményezett. Ezekhez a gyorsuló folyamatokhoz képest lépéshátrányban maradt a fogyasztóvédelem abban a harcban, amelyet a piacteremtési cél és a fogyasztóvédelem vív az Európai Unió belső piacán az információparadigmára épülő szabályozási módszer alapján. A COVID-19 járvány kezdete óta viszont a Bizottságban is tudatosult, hogy az új helyzet új megoldásokat követel, hiszen a fogyasztók félelmeit, valamint a kiszámíthatatlanságot és bizonytalanságot kihasználva, sokasodott az EU-ban a fogyasztóvédelmi jogsértések száma, annak következtében is, hogy a válság hatására csökkent a cégek jogkövető magatartása. A COVID-19 járvány nemcsak emberi életekbe került, hanem számos társadalmi tevékenység beszüntetéséhez is vezetett, amely komoly jogkövetkezményekkel járt, hiszen a megváltozott körülmények sok esetben lehetetlenné tették a korábban vállalt kötelezettségek teljesítését. Mindezen változások nemcsak, hogy új megoldásokat, hanem a rendelkezésre álló fogyasztóvédelmi eszközök hatékonyabb végrehajtását teszik szükségessé.
Mivel a fogyasztóvédelem megosztott hatáskör,[1] az egészségvédelem területén pedig nagyon korlátozott az EU mozgástere, hiszen csupán támogató intézkedéseket hozhat,[2] ezért a COVID-19 járvány kezdetén főleg a tagállamoké volt a kezdeményezés és cselekvés, míg az Európai Unió inkább reagáló, mint proaktív magatartást tanúsított számos fogyasztóvédelmi kérdésben. Az Európai Unió kezdetben soft law eszközökkel (útmutatásokkal) próbálta a már létező uniós fogyasztóvédelmi jogi eszközök hatékonyságát megerősíteni, miközben fokozatosan áthelyezte a fogyasztóvédelmi politika fókuszát a COVID-19 előtt is már nagyon akuttá vált kérdések kezelésére, míg végül 2021 közepére előkészítette jogszabály-módosító javaslatait, elsődlegesen válaszul a kereskedelem felgyorsult digitalizálása által teremtett új szabályozási szükségletekre.
A járvány még tart, ezért lehetetlen a folyamatosan változó újabb és újabb szabályozási szükségletekre kitérni, amelyek egy része időszakos, míg számos közülük maradni a fog a járvány megszűnése után is. Néhányat ezek közül mégis fontos számba venni, hiszen hosszú távon befolyásolják az uniós fogyasztóvédelmi politikát. Idetartoznak például: a) a termelés és forgalmazás szünetelése következtében az árak túlzott emelkedése; b) a meghiúsult és lemondott utazások és rendezvények; c) az új, digitális kihívások az online kereskedelem erősödése kapcsán; d) a szerződések ellehetetlenülése vagy túl terhessé válása a fogyasztó számára; e) a járvány kezelésére kifejlesztett termékek, eszközök, gyógyszerek és eljárások kapcsán felmerülő kockázatok, felelősség és kártérítés kérdése; f) a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok elterjedése, amely számos piacot érintett, kezdve a megtévesztő reklámokkal és folytatva a termékhamisításokkal.
A jelen tanulmány elsődlegesen a fenti piaci jelenségek kapcsán térképezi fel és elemzi a járvány alatt született fogyasztóvédelmi jogi megoldásokat, valamint azt, hogy milyen tanulságok vonhatók le az uniós fogyasztóvédelemi jogi eszközök által adott válaszokból, hol tart az európai uniós fogyasztóvédelem ma, mennyire felkészült esetleges újabb válságok hatékonyabb kezelésére. Arra a kérdésre is választ keres a tanulmány, hogy indokolt lehet-e vészhelyzet esetén a fogyasztóvédelmi szabályok enyhítése olyan kontextusban, amikor a megváltozott körülmények az üzleti szereplőket és a társadalom más tagjait is egyaránt súlyosan érintik, tehát nemcsak a fogyasztóvédelem erősítésére, hanem rendszerszintű megoldásokra van szükség. Mivel egyes tagállamokban a védelem a COVID-19 idején elsősorban a gazdaságvédelemre összpontosult és nem közvetlenül a fogyasztók sajátos gazdasági érdekeinek védelmére, felmerül végül az a kérdés is, hogy a jelenlegi fogyasztóvédelmi megközelítés, amely a piaci célok mentén valósítja meg a fogyasztóvédelmet, mennyiben fenntartható egy olyan világban, ahol a krízisek és ezáltal a megváltozott, kiszámíthatatlan körülmények visszatérő jelenséggé válnak.
- 16/17 -
A magánjog területén az előreláthatatlan és elkerülhetetlen járványhelyzet elsősorban a szerződési jog számára jelent nagy kihívást, mivel sok esetben a vállalt kötelezettségek teljesítését tette rendkívül terhessé vagy akár lehetetlenné a COVID-19 járvány. A szerződések teljesítése számos ok miatt, többek között azért vált kritikussá a COVID-19 járvány alatt, mert: a) a teljesítés időszakosan lehetetlen lett a lezárások miatt; b) a teljesítés később lehetséges lett, viszont a másik fél már nem volt abban a helyzetben, hogy elfogadja a teljesítést; c) a beszállító nem tudott minden igényt kielégíteni vagy azt csak egy későbbi időpontban tudta megtenni; d) a teljesítés a másik fél számára már nem volt aktuális, mivel nem volt rá már pénze; e) a hosszú távú szerződés részletének teljesítése már nem volt lehetséges (pl. a hiteles már nem tudta fizetni a havi törlesztő részleteket); f) a teljesítés nagyon terhessé vált az egyik fél számára.[3]
A megváltozott helyzetre elsődlegesen a tagállami szerződési jog kellett választ találjon, egyrészt új kógens normák révén, amelyek jogszabályi beavatkozások eredményeként születtek, másrészt pedig a létező szerződési jogi elvek adaptálásával az új helyzetekre. Olyan esetben, amikor a szerződés konkrét záradékot tartalmaz arra vonatkozóan, hogy mi történik a szerződéssel a megváltozott körülmények között, a jóhiszeműség elve segít abban, hogy ne kerüljön sor visszaélésre egyik fél részéről sem. Az üzleti szereplők viszont hivatkozhattak arra is, hogy olyan mértékű és komplexitású a járvány, hogy az bármilyen előre látható forgatókönyvön kívül esik, ami indokolttá tenné a szerződések újratárgyalását. Olyan esetben pedig, amikor nincs a szerződésben semmilyen záradék a megváltozott körülményekre vonatkozóan, akkor a vis maior lehet a megoldás vagy a szerződések ellehetetlenülése.
A felmerülő jogi problémák kezelésre az első lépés ilyen helyzetekben a járvány alatt a szerződésbe foglalt vis maior záradék aktiválása volt. Az ilyen záradékok felsorolják azokat az eseményeket, amelyek hatással lehetnek a kötelem teljesítésére, adott esetben ezek között van a világjárvány vagy járvány mint előreláthatatlan, a felek által befolyásolhatatlan esemény. A vis maior esetén, mint ahogy a CISG 79. cikke is fogalmaz, az adós az esemény időszakára fel van mentve a nem-teljesítésből eredő jogkövetkezmények alól, tehát a hitelező vele szemben nem követelheti jogi úton a teljesítést és nem követelhet kártérítést.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
