Száz esztendő telt el azóta, hogy a magyar jogtörténet tudományának kiemelkedő kutatója, Hajnik Imre nem gazdagítja már a tudományos irodalmunk tárházát. A centenárium alkalmából emlékezzünk, s tekintsük át a rövid, de annál termékenyebb életpályáját.
1. Hajnik Imre 1840. április 5-én Hajnik Lipót és Németh Terézia fiaként született Pesten.[1] A gimnáziumi tanulmányait a pesti piaristáknál kezdte, majd Bécsben, a skót bencések iskolájában fejezte be.[2] A gimnázium utolsó évében Mátyás király választásáról írt egy cikket, ami a Vasárnapi Újságban jelent meg, s a korabeli ifjúság nagy lelkesedéssel fogadta.[3] Egy részlet a műből: "Ha külföldiek ellenében hazánk nagy férfiaival akarunk dicsekedni, első helyen Mátyást említjük. Elbeszéljük, hogy volt a magyarnak egy királya, ki az országnak jólétet, Budának fényt, a nemzetnek világra szóló tekintélyt szerzett, milyennel később soha sem bírt. Elmeséljük, hogy volt a nemzetnek egy fia, ki korának vala legelső hadvezére, ki előtt rettegtek az ozmán seregei, rémültek más országok katonái, ki előtt felnyiltak távol városok kapui".[4] Talán nem is csoda ez a nagy hevület, hiszen az alkotmányosság helyreállításán az egyetemi fiatalok is fáradoztak. A fiatal Imre Bécsben kezdte meg a jogi tanulmányait, s a kor kiváló professzoraitól hallgatta a matériát. "Hajnik tehát jó iskolába járt."[5] A család hazatérése után a tanulmányait a pesti egyetemen folytatta az 1860/61-es tanévtől kezdve. Mindig büszke volt arra, hogy azon az egyetemen tanulhatott, amelynek családja négy rector magnificust adott.[6]
2. A fiatal tehetséget tanárai segítségével a pozsonyi királyi jogakadémia tanársegédévé nevezték ki 1863-ban. Itt a megbetegedett tanárokat kellett helyettesítenie, így közjogból, váltó- és kereskedelmi jogból illetve jog encyclopaediából tartott előadásokat. "De nem jött zavarba. Jól készült és érdekesen adott elő. A hallgatók nyugodtak és figyelmesek voltak, a fiatal tanársegéd pedig igyekezett előadás közben a részek közti arányosságot szem előtt tartani s a tanári higgadtságot megőrizni. Ennek következtében a tanszéki siker felőli kétség többé soha nem nyugtalanítaná."[7]
A jogi doktorátusát a pozsonyi tartózkodása alatt szerezte meg 1864-ben, s ezekben az években készültek el az első tudományos művei is.[8] A következő két esztendőben a nagyváradi- majd a kassai királyi jogakadémián tanított magyar történelmet és statisztikát. "Báró Eötvös József vallás- és közoktatásügyi minister előterjesztésére a király 1867-ben a győri jogi akadémia rendes tanárává s helyettes igazgatójává nevezte ki, hol magyar jogtörténetet tanított."[9] Később az akadémia directora lett. A győri évek alatt jelent meg az első nagyobb lélegzetű munkája.[10] "Csak attól óvakodjunk, hogy e dolgozatot úgy tekintsük, mintha európai jogtörténeti dolgozat volna. Magyar jogtörténeti dolgozat összehasonlító jogtörténeti alapon."[11]. Ebben az évben még a Jogtudományi Hetilapban is napvilágot látott egy cikke A magyar helyhatósági jog jogtörténeti jelentőségéről és kifejlődéséről.[12] A Történelmi Társulat folyóiratában került közlésre 1868-ban a következő írása, amely a magyar kereskedelem történetét tárgyalta.[13]
"1869-ben kezdte Pesten Heckenast Gusztáv kiadója útján közzé-
- 462/463 -
tenni Magyar Alkotmány- és Jogtörténelem czímű munkáját. Ekkoriban még csak az első füzet jelent meg: Bevezetés a magyar alkotmány- és jogtörténelembe (1-38 lap).[14] A második füzet: Az ősmagyar nemzeti szervezet s ennek előzményei hazánkban (39-84 lap) 1870-ben került ki a sajtó alól. A harmadik füzet: Szent-István-féle alkotmány. Első rész: Alakulási és virágzási korszak (85-191 lap) ugyancsak 1870-ben jelent meg. Ezt követi 1872-ben a negyedik füzet: A Szent-István-féle alkotmány. Második rész: Hanyatlási korszak (192-266 lap) és az ötödik füzet: A magyar jogélet az Árpádok alatt (267-377 lap)."[15] Az öt füzet 1872-ben - Heckenast Gusztáv kiadásában - együtt is megjelent Magyar alkotmány és jog az Árpádok alatt címmel. A Magyar Tudományos Akadémia Marczibányi jutalommal tüntette ki a jogtörténeti munkát.
3. A Magyar Tudományos Akadémia 1871-ben levelező tagjává választotta a kiváló kutatót, majd a király Pauler Tivadar "vallás- és közoktatásügyi miniszter előterjesztésére 1872-ben a pesti egyetemre az egyetemes európai és hazai jogtörténet nyilvános rendes professorává nevezte ki, a mi őt elsősorban az európai jogtörténet művelésére utalta".[16] Hajnik Imre "büszke volt arra, hogy igazán professori vérségből eredt s így őt az egyetemhez nemcsak tanári állása fűzte, hanem a származás és a családi emlék is csatolta. Maga mondta mint rektor, hogy a vérkötelék bensőbbé és szorosabbá teszi az ő viszonyát az egyetemhez."[17] A pesti egyetemi évek alatt is rengeteget dolgozott a jogtörténészek prominens egyénisége. Járta az állami és a családi levéltárakat, minden időt felhasznált arra, hogy anyagokat gyűjtsön. A szünidőket is kutatással töltötte, mert mint mondta: "... a tudós tanárnak munkára, nem pihenésre való a szünidő".[18] Hetente öt-hat óránál többet nem tanított. Úgy gondolta, hogy a hallgatóknak az órán kell elsajátítaniuk az anyagot, s ezért külön szemináriumot nem tartott. Az előadásai során a tartalom volt az elsődleges, a szónoki forma csak a másodlagos. A magyarázatra és a megértésre helyezte a hangsúlyt. Meggyőzni akarta a hallgatókat, s nem mulattatni. A tanítványai közül sokan szerették, de kivétel nélkül mindegyik tisztelte s nagyra becsülte.[19] Az irodalmi munkássága a pesti egyetemen érte el a csúcspontját. 1873-ban elfoglalta a székét a Magyar Tudományos Akadémián, s ebben az évben írt egy tanulmányt a győri királyi jogakadémiáról.[20] 1875-ben megjelent az Egyetemes Európai Jogtörténet című munkájának első kötete, amely öt kiadást ért meg, s a Magyar Tudományos Akadémia Marczibányi jutalommal díjazta.[21] Az 1875/76-os tanév során a jogi kar dékáni tisztét is betöltötte, majd 1879-ben napvilágot látott egy újabb munkája A királyi könyvek a vegyes házakbeli királyok korszakában címmel. A következő évben a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjai sorába választotta. Ezekben az időkben érlelődik meg benne a gondolat a "nagy mű" elkészítésére. "Úgy gondolta, hogy előbb mindig kisebb tanulmányokkal kell elkészülni s csak ezután lehet hozzálátni ahhoz, hogy nagyobb keretben mozgó munkák készüljenek, ..."[22]
4. 1881-ben megjelent a bírósági szervezettel és a peres eljárással kapcsolatos első monográfiája A perdöntő eskü és az előzetes tanúbizonyítás a középkori magyar perjogban, ami egyben az akadémiai székfoglaló értekezése is volt.[23] Ezt a munkáját az Okirati bizonyítás a középkori magyar perjogban című követi 1886-ban, majd A király bírósági személyes jelenléte és ennek helytartója a vegyes házakbeli királyok korszakában, 1892-ben. Közben az egyetem jogi karának a dékánjává nevezték ki az 1888/89-es tanévre, majd a következő tanévben Hajnik Imrét választották az egyetem rector magnificusának. Így ő lett az ötödik, aki családjából betölthette ezt a posztot.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
