A munkavégzés rugalmasabbá válása következtében eddig nem ismert munkavégzési struktúrák jöttek létre, amelyek magukkal hozták a gazdaságilag függő, személyükben mégis független munkavégzői réteg kialakulását. A munkavállalóhoz hasonló jogállású személyek kategóriája 2011-ben a munka törvénykönyve első tervezetében is megjelent, a kodifikációs bizottság e státusz szabályozására törekedett. A tanulmány a felállított védelmi katalógust vizsgálja a státuszt már több évtizede szabályozó német jogrendszer megoldásai szempontjából. Célja annak bemutatása, hogy e státusz magyar rendezése mennyire bonyolult feladatot állít a jogalkotó elé, illetve, hogy e feladat megvalósításához elengedhetetlen a külföldi megoldások vizsgálata.
1. Bevezető
2. A Tervezetben megjelent megoldási lehetőség
3. A Tervezetben megalkotott védelmi katalógus
4. A német gondolkodás alapja
5. A szabadságra vonatkozó szabályok
6. A felmondási védelem
7. A kárfelelősség munkajogi szabályai
8. Összegzés
"A munkajog, mint diszciplína a szellemi hagyományoknak köszönhetően részben a szabályozási tárgy által meghatározott, amely nem más, mint a munkaviszony és az arra vonatkozó szabályok összessége. Ugyanakkor tágabb kontextusban a munkajog egy normatív keret a munkaerő-piac valamennyi működő és létező intézménye számára."[1]
A munkavégzés folyamatos változásokon megy keresztül, melyek eredményeképp nem csak munkaviszony keretében történik ma már a függő munkavégzés. Ennek oka, hogy "a munkaerőpiaci környezet, ideértve a gazdasági fejlődést is, a munkajogviszonyt a polgári jogi munkavégzésre irányuló jogviszonyok felé sodorja, az egyes jogviszonyok közötti éles határvonalak elmosódnak és a jelen gazdasági és társadalmi környezetben a munkavégzésre irányuló jogviszonyok gyakran átalakulnak egymásba."[2] A munkajog hatálya alapvetően a tipikus munkaviszonyra, a gazdasági és személyi függésben álló munkavállalókra terjed ki, így erre a folyamatosan növekvő számú, gazdasági függésben álló munkavégzői rétegre nem terjed ki a munkajogi védelem annak ellenére, hogy tagjai a tradicionális munkavállalóhoz hasonló helyzetben vannak[3] a gazdasági alárendeltségük és szociális védelmi igényük miatt. A munkavégzés dogmatikájának változása globális jelenség, így elérte hazánkat is. A magyar gondolkodásban több elnevezéssel jelenik meg ez az újfajta, köztes munkavégzés[4], amelyek közül a legmeghatározóbb[5] a német mintát követő fogalom: a munkavállalóhoz hasonló jogállású személyek kategóriája. Ennek a növekvő számú munkavégzőt magában foglaló rétegnek az elemzése meghatározó feladata a munkajogi szakértőknek, hiszen a gazdasági függése miatt védelmet igénylő csoportról van szó, amely alárendeltsége ellenére mégsem jut munkajogi védelemhez, mivel a jogalkotó még nem reagált a változásokra.[6] Ezen elemzés egyik lépéseként jelen cikkemben a köztes rétegnek, a munkavállalóhoz hasonló jogállású személyeknek a munka törvénykönyve 2011. júliusi tervezetében (a továbbiakban: Tervezet)[7] meg-
- 24/25 -
jelenő státuszát, azaz az ahhoz társított védelmi katalógust kívánom röviden bemutatni. Ezt követően az abban megjelenő kiemelt védelmi intézmények német megvalósulását vizsgálom: azt, hogy a szabadság, a felmondási védelem és a kárfelelősség munkajogi szabályai mennyiben érvényesülnek a magyar javaslattal szinte megegyező módon szabályozott munkavállalóhoz hasonló jogállású személy státuszánál a német jogban. Ez az elemzés, amely elméleti és gyakorlati kérdéseket is felvet, a magyar jogalkotás szempontjából is hasznos lehet abban a tekintetben, hogy mely intézményeket lehetne, illetve kellene alkalmazni e köztes rétegre, illetve esetlegesen milyen problémák merülhetnek fel a jogalkalmazás során. Emellett célom elősegíteni a problémával kapcsolatos átfogó vita mellett a részletekben való gondolkodást is, hiszen ha a jogalkotó a köztes státusz kialakítása mellett dönt, a szabályozás részleteit is át kell gondolnia, tekintettel a rengeteg kérdéses pontra.
A 2011. december 13-án elfogadott a Tervezet megpróbálta definiálni a munkavállalóhoz hasonló jogállású személyt, illetve meghatározott egy védelmi katalógust is számára:
3. § (1) E törvénynek a szabadságra, a felmondási időre, a végkielégítésre, a kárfelelősségre vonatkozó rendelkezéseit, továbbá a kötelező legkisebb munkabérre vonatkozó rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell a (2) bekezdésben meghatározott személyre (a továbbiakban: a munkavállalóhoz hasonló jogállású személy).
(2) A munkavállalóhoz hasonló jogállású személynek kell tekinteni - az eset összes körülményére tekintettel -, aki nem munkaszerződés alapján végez más részére munkát, amennyiben
a) személyesen, ellenérték fejében, rendszeresen és tartósan azonos személy részére végez munkát, és
b) a szerződés teljesítése mellett nem várható el egyéb rendszeres kereső foglalkozás folytatása.[8]
Ez a rendelkezés nem került végül elfogadásra, viszont támpontot adott arra vonatkozóan, hogy a magyar jogalkotó jelenleg milyen álláspontot képviselhet a szabályozási módszer kérdésében. Több szakértő foglalkozik a munkavállalóhoz hasonló jogállású személy fogalmával[9], hiszen nagyon nehéz kérdés, hogyan lehetne a munkajog és polgári jog között fennálló rést megfelelő szabályozással lezárni, lehetséges-e egyáltalán a munkajogból kiáramló, védelmet mégis igénylő személyek státuszának szabályozása. A problémát akként is meg lehet ragadni, hogy jelenleg nincs tényleges és kidolgozott megoldási javaslat a két terület elmosódott mezsgyéjének tiszta határok közé vonására.
A Tervezet meghatározta, hogy milyen munkajogi védelmi intézményeket kíván alkalmazni e státuszra. Ezt a védelmi katalógust azonban több szempontból is vizsgálnunk kell. A tanulmányban a katalógus bizonyos elemeit vizsgálom meg, a korábban már említett német példa tükrében. Górcső alá kerül, hogy ezen védelmi intézmények miként terjednek ki a német jogrendszerben a munkavállalóhoz hasonló jogállású személyekre. Több okból is indokolt a német megoldás vizsgálata. Egyrészt a német jogalkotás mindig előremutató dogmatikai szemlélettel bírt, precíz gondolkodásuk megmutatkozik a fogalmi eszköztárukban is. Másrészt a munkavállalóhoz hasonló jogállású személy tervezetbeli megjelenése is indokolja a német jogrendszer vizsgálatát, hiszen az említett paragrafusban megjelenő definíció nagymértékben hasonlít a német kollektív szerződésről szóló törvényben megtalálható definícióhoz.[10] Ezek a tények megalapozzák a német megoldás átfogó vizsgálatát, amelyet e tanulmányban a Tervezetben meghatározott védelmi katalógus elemeire szűkítek.
A Tervezet a munka törvénykönyvében szándékozta elhelyezni a munkavállalóhoz hasonló jogállású személy egyébként nem munkajogi kategóriáját, és ahhoz munkajogi jogkövetkezményeket rendelt, taxatív módon felsorolva a Tervezet vonatkozó rendelkezéseit: a kódex szabadságra, a felmondási időre, a végkielégítésre, a kárfelelősségre vonatkozó szabályait, továbbá a kötelező legkisebb munkabérre irányadó rendelkezéseket kellett volna megfelelően alkalmazni e rétegre. Több szempontból vitatható e védelmi katalógus, így például kérdéses, miért nem vetette fel a kollektív munkajogi rendelkezések kiterjesztését, illetve kérdéses, hogy az anyagi jogi jogkövetkezmények mellett eljárásjogi jogkövetkezmények kiterjesztése is felmerült-e, ám először arról - az egyelőre el nem dönthetőnek tűnő kérdésről - kell elgondolkodni, hogy mennyiben ültethetők át a munkavállalóra tipizált intézmények egy köztes, munkajog és polgári jog között álló jogviszonyban munkát végző személyre. Ehhez a kérdéshez szükséges, hogy tisztában legyünk az egyes munkajogi védelmi jogintézmények esetleges átültetésének következményeivel, valamint azzal, hogy mennyiben lennének képesek funkcionálni a polgári jog és a munkajog határán fekvő munkavégzők esetében. A megfelelő szabályozás megtalálásához elengedhetetlen, hogy a hasonló jogrendszerek létező megoldásait megvizsgáljuk, így az általuk elkövetett hibákat a magyar jogalkotó elkerülheti, az idegen jogrendszerek remek megoldásait viszont a maga képére
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
