A PTE ÁJK IKJK mindenek előtt elismerését fejezi ki a magas szakmai színvonalú, a - tág értelemben vett - médiaszabályozás kérdéseit átfogóan tárgyaló, a legfrissebb külföldi tapasztalatokat is figyelembe vevő szakmai vitaanyag készítői részére. Az IKJK feltétlenül egyetért azzal a jövőképpel, amely a kereskedelmi tartalomszolgáltatás lehető legnagyobb szabadságán és erős közszolgálatiságon alapul. Álláspontunk szerint a vitaanyag az alkotmányjogi és közösségi jogi kereteket kellő súllyal, ugyanakkor megfelelő rugalmassággal kezeli, és a digitális médiarendszer jellemzőihez igazodó pozíciókat szán az állami beavatkozásnak. Rövid észrevételeinkben a szabályozási eszközökre koncentrálunk. A közpolitikai eszközökkel kapcsolatban teljes mértékben egyetértünk a tudatos médiahasználat erősítésének - mint oktatási, médiafelügyeleti és közszolgálati feladatnak - kiemelésével. A vitaanyag legkevésbé kidolgozott részének a finanszírozási keretek, az egyes intézkedések költségigények meghatározása tűnik.
Álláspontunk szerint indokolatlan és zavaró a műsorszolgáltatási tevékenységet tartalomszerkesztésként jelölni; e fogalmat az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv is változatlan megnevezéssel megőrzi.
A vitaanyag egyik legvitathatóbb pontja a médiaszabályozás hatálya alá tartozó nem-lineáris szolgáltatások körének meghatározása. Véleményünk szerint az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv maga sem teszi lehetővé az érintett szolgáltatások körének a tagállami jogalkotás, illetve jogalkalmazás során történő egyértelmű meghatározását, de a nem-lineáris audiovizuális médiaszolgáltatások és az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások viszonyának rendezéséhez a vitaanyagban adott szempontok (véleményszabadság gyakorlására alkalmas szolgáltatás, tömeges nyilvános megtekintésre szánt szolgáltatás) csak tovább rontják a jogbiztonság követelményének megfelelő szabályozás esélyét. E szolgáltatás-típus nevesítése sajnos a jövőbeli közösségi jogi keretek miatt - függetlenül a szabályozás tényleges indokoltságától - aligha elkerülhető; álláspontunk szerint azonban annál közelebbi elhatárolás, hogy a nem-lineáris audiovizuális médiaszolgáltatások azok az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, amelyek megfelelnek az audiovizuális médiaszolgáltatások definíciójában meghatározott feltételeknek, nem adható. A jogbiztonság érvényesítése a szolgáltatások besorolhatóságával kapcsolatban a nem-lineáris szolgáltatások bejelentési kötelezettségét is indokolhatja.
Hiányoljuk a különböző - lineáris, nem-lineáris, rádiós - tartalomszolgáltatásokra vonatkozó differenciált terhek áttekinthető összefoglalását, ami pontos képet adhatna arról, hogy a jogalkotó az egyes szolgáltatás-típusok működésébe milyen méretékben kíván beavatkozni.
A Dtv. és a vitaanyag alapján az állam a külföldi példákat tekintve még a leginkább liberalizált médiapiacokhoz képest is nagy mértékben vonul vissza a piacra lépés feltételeinek meghatározásából. Alapvetően egyetértünk e szabályozási koncepcióval, hiányoljuk azonban e koncepció következményeinek végiggondolását, különös tekintettel arra, hogy így jelentősen csökken az esélye újabb általános tematikájú műsorszolgáltatás(ok) megjelenésének.
A médiakoncentráció szabályozásával foglalkozó fejezet támpontokat sem ad ahhoz, hogy a felvázolt közönségarány-alapú szabályozási modellben hogyan kerül meghatározásra a beavatkozás küszöbét jelentő közönségarány. Ennek hiányában a kereskedelmi műsorszolgáltatók nem mérhetik fel, hogy a javasolt szabályozási megoldás hogyan befolyásolja piaci helyzetüket. A helyi műsorszolgáltatási piacokra, illetve a rádiózásra vonatkozó koncentráció-szabályozás teljesen kidolgozatlan.
A jövőbeli médiaszabályozás egyik legfontosabb feladata az ágazati médiajogi előírásoknak a hírközlési jogi és általános versenyjogi rendelkezésekkel való viszonyának tisztázása, azaz elsősorban a médiapiac szabályozásával kapcsolatban annak meghatározása, hogy mely kérdésekben indokolt a médiajogi különszabályozás fenntartása. Annak ellenére, hogy a vitaanyag azonosítja a kapcsolódó problémákat, különösen a tartalomcsomagolással és a frekvenciahasználat pályáztatásával kapcsolatban következetlen a médiajogi és hírközlési jogi megoldások elhatárolásában. Álláspontunk szerint a tartalomcsomagolás - ami a vitaanyag szerint is egyértelműen elhatárolható a műsorjel-átviteltől - sokkal inkább médiaszabályozási kérdés. Olyan médiarendszerben, amelyben kizárólag a platform-üzemeltetők határozzák meg a közönség számára elérhető tartalomválaszték összetételét, az alkotmányos médiaszabályozás céljainak megvalósulása nagymértékben függ e szolgáltatók magatartásától. Nem értünk egyet azzal, hogy e tevékenységet - a vitaanyag szerint akkor is, ha ahhoz műsorjel-továbbítás egyáltalán nem kapcsolódik - hosszú távon is a Dtv. műsorterjesztésre vonatkozó rendelkezései szabályozzák. Nem állítjuk, hogy a hírközlés-szabályozási eszközök nem járulhatnak hozzá az alkotmányos
- 176/177 -
médiaszabályozási céloknak megfelelő médiarendszert kialakításához, de a hírközlési jogi hatáskörök az alkotmányos szempontok figyelembevételét csak korlátozottan biztosítják. Ehhez kapcsolódóan nem értünk egyet azzal a koncepcióval sem, amely összemossa a frekvenciagazdálkodási hatásköröket és a média szempontjából releváns tevékenységek engedélyezésére vonatkozó hatásköröket. A külföldi szabályozási megoldások az erős multiplex-üzemeltetői modell esetében is médiahatósági hatáskörben hagyják az engedélyeztetést, amit a multiplex-üzemeltető - mint tartalomcsomagoló - tevékenységének az alkotmányos médiaszabályozási célokra gyakorolt hatása még akkor is indokol, ha e tevékenységben hangsúlyos elem az infrastruktúra-üzemeltetés.
A fenti kérdések ugyanakkor a média és a hírközlés felügyeletét egyaránt ellátó integrált hatóság kialakításával elveszítenék a jelentőségüket. Úgy látjuk, hogy a Dtv., illetve az azt túllépni nem tudó jövőbeli médiaszabályozás mellett a műsorterjesztési infrastruktúrához való hozzáférés szabályozását megnyugtatóan alapvetően egy "konvergens" hatóság oldhatja meg. Ez egyszerre garantálja az alkotmányos médiaszabályozási célok és a hírközlés-politikai célok érvényesülését. A vitaanyag maga is meggyőzően érvel e hatósági modell mellett, végkövetkeztetése mégis az önálló médiahatóság fenntartása. Természetesen nem hagyhatók figyelmen kívül az integrált hatóság kialakításának szakmai kockázatai, különös tekintettel arra, hogy a nem megfelelően átgondolt és lebonyolított integráció a várt előnyök helyett éppen az előd-intézmények működésével kapcsolatos problémákat egyesíti. Ez indokolhatja az elkülönült szervezeti keretek fenntartását, de ebben az esetben is egyértelművé kell tenni, hogy az alkotmányos médiaszabályozási célok megvalósítását érintő hatásköröket a hírközlési és médiaszabályozó-hatóság közösen gyakorolja. Hangsúlyozzuk, hogy az integrált hatósági modellben is garantálni kell a döntéshozatalnak a mindenkori kormányzattól való függetlenségét.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
