https://doi.org/10.59851/jk.79.07-08.6
The article analyses András Tóth's book "Kortárs magyar versenyjog" [Contemporary Competition Law in Hungary] and reflects on the review of Maciej Bernatt's book "Populism and Antitrust" published earlier in our journal, as well as on the book itself
Üdvözlendő, hogy a Jogtudományi Közlöny megannyi jogterület közül a versenyjog aktuális kérdéseinek külön diskurzusfelületet szentel. Ez kétségkívül visszajelzés, hogy a Magyarországon valamivel több mint harminc éve létező versenyjog méltó helyet foglal el a hazai tudományos gondolkodásban.
A Jogtudományi Közlöny által indított versenyjogi véleménycsere legutóbbi állomásaként Maciej Bernatt tollából született Populism and Antitrust című, a hazai versenyjogunkat kritikai górcső alá vevő könyvről jelent meg recenzió.[1] Bár a recenzió nem hivatkozza, de 2022-ben született egy szemle erről a könyvről,[2] amely lényegében hasonló megállapításra jutott, mint Pétervári Kinga, kiemelve a könyv tudományos szempontból bizonytalan módszertani alapállását. Egyrészt kizárólag névtelen, más forrásból nem ellenőrzött forrásokra alapít megállapításokat. Emiatt a könyv nem nélkülözi a megalapozatlan állításokat és következtetéseket. (Például: politikai behatás bizonyítéka, hogy a Pick-ügy meg lett szüntetve, miközben a valóságban 44 millió forint bírság lett kiszabva;[3] a végtörlesztőkartell bizonyíték arra, hogy miként lehet célzatos versenykorlátozást politikai célokra használni, miközben a célzatosságot a Kúria megerősítette,[4] ráadásul az ügy előadó bírája éppen az a bíró volt, akit a könyv egyedül fogad el nevén nevezve független és szakmailag is hozzáértő magyar bírónak).[5] Másrészt Bernatt a hazai versenyjog teljesítményét egy általa felállított ideológiai tételhez méri, amely sehol a világon nem létezik: ahol a versenyjog mintegy az egész világ kormányzásának alapköve, és a versenyhatóságok feladatait civil szervezetek jelölik ki.[6]
De ha már a Jogtudományi Közlöny versenyjogi diskurzust indított, amelynek keretei között recenzió tudott megjelenni egy olyan, magyarul nem beszélő külföldi szerző könyvéről, amely a magyar versenyjog elsorvadásáról beszél (ezt többek között[7] éppen az a tény cáfolja, hogy a legrangosabb hazai jogtudományi folyóirat éppen versenyjog témában indított vitarovatot), akkor hasznosnak és tulajdonképpen magától értetődőnek tűnik a témában ismertetni egy másik könyvet, amely történetesen ugyanazt a vizsgált időszakot fedi le.
Tóth András könyve[8] bő évtizednyi magyar versenyjogi jogalkalmazási gyakorlatot ölel fel. Szemben Bernatt könyvével, amely módszertani szempontból bizonytalan alapokon áll és névtelen forrásokra épít, Tóth András nem titkolja el, hogy a feldolgozott időszakban a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) elnökhelyettesi, a Versenytanács elnöki posztját töltötte be, és kifejezetten azokat a témákat is megjelöli könyvében, amelyek tekintetében szakmai érvelése mögött a hazai versenyjogi közérdek-érvényesítés hatékonysága, a hatékonyság megőrzésének motivációja húzódott meg. Például: a kartell nem lehet de facto irányítás; a versenyhatóság bírságkiszabási jogköre nem enyészik el, ha túllépi az ügyintézési időt; nem évülhet el a kartellezővel szemben a fellépés lehetősége, ha a jogsértés miatt, amiben részt vett, elévülési időn belül megindult az eljárás; nem kell teljes körű versenyhatás-vizsgálatot elvégezni fúziókontrollban, ha a szakhatóság tiltott; helytelen in dubio pro reo szintű bizonyítottságot elvárni az EU versenyjoga alkalmazásához. A szerző
- 369/370 -
egyértelművé teszi, hogy a versenyfelügyelet mércéjének a versenyszabályok közérdek javára való minél hatékonyabb érvényesülését tekinti. Ennek a mércének a relevanciáját később a magyar Alkotmánybíróság is elismerte: "Kiemelendő, hogy párhuzamos jogalapon folyó ügyekben az »effet utile« elve alapján a tagállami bíróságokra az a kötelezettség hárul, hogy hatáskörüket az uniós jog, és különösen a tényleges érvényesülés elvének tiszteletben tartásával kell gyakorolniuk."[9] A szerző könyvében több ponton (észszerű idő, elévülés, teljes körű versenyhatás-vizsgálat igénye szakhatósági tiltás esetén) meggyőzően rámutat, hogy a versenyhatósági döntések magyar bírósági felülvizsgálata során a magyarországi versennyel kapcsolatos közérdek-érvényesítés hatékonysága és az EU versenyjogának hatásos érvényesülése csorbát szenvedett. Sajnos ez a tendencia a könyv megjelenése után is folytatódott (lásd különösen is egységes, folytatólagos, komplex jogsértés,[10] 10%-os bírságplafon bírói értelmezése,[11] amely kapcsán a jogalkotónak kellett az EU Bíróság gyakorlatával való összhangot jogalkotói úton megteremtenie),[12] amelyről a szerző éppen a Jogtudományi Közlöny hasábjain értekezett.[13]
Tóth András Bernatt-tal szemben nem névtelen forrásokra és saját maga által kitalált ideológiai tételekhez méri a magyar versenyjog és versenyfelügyelet teljesítményét, hanem többek között az Európai Unió adataihoz.[14] Így 2009-2019 között az EU-átlag felett, 13%-kal javult a fogyasztók arra vonatkozó érzékelése Magyarországon, hogy a verseny jobb fogyasztói árakat eredményez. Az EU-átlag csak 2%-os javulást mutat, és visszaesés vagy stagnálás mutatkozik 13 tagállamban, köztük a legnagyobb mértékben Belgiumban, Spanyolországban, Szlovákiában és Portugáliában. Emellett messze az EU-átlag felett, 17%-kal javult a fogyasztók arra vonatkozó érzékelése hazánkban, hogy a verseny nagyobb választékot eredményez; az EU-átlag csak 5%-os javulást mutat, és visszaesés mutatkozik 8 tagállamban. 2014-2019 között a stagnáló EU-átlag fölött, 10%-kal javult Magyarországon a fogyasztók arra vonatkozó érzékelése, hogy a verseny magasabb minőséget eredményez.[15]
Tóth András könyve tételes adatokkal cáfolja Bernatt névtelen forrásainak több állítását is. Például, hogy a 2010 előtti időszakhoz képest csökkent a hazai versenyfelügyelet intenzitása: a válság kezdeti éveiben (2008-2009) összesen 8 erőfölénnyel való visszaéléses és 13 versenykorlátozó megállapodás tilalmába ütköző ügyben hozott döntést a GVH. 2010-2011-ben már 19 erőfölénnyel való visszaéléses ügyben és 12 versenykorlátozó megállapodás tilalmába ütköző ügyben járt el a hivatal. Miközben a 2008-as válság első két évében a GVH nem szabott ki erőfölénnyel való visszaélés miatt bírságot, addig 2010-2011-ben már ezt is megtette 245 millió forint összegben. Versenykorlátozó megállapodások esetében a kiszabott bírságok összege a válság kezdeti két évéhez képest majdnem megduplázódott, 5 milliárd forintról 9,6 milliárd forintra emelkedett, és e jogsértések kapcsán a tendencia a 2010-es években végig folytatódott: a GVH összesen 44,6 milliárd forint bírságot szabott ki, kétharmaddal többet, mint a 2000-es években összesen kiszabott 26,8 milliárd. A fogyasztóvédelem terén is fokozódott a GVH aktivitása, a 2000-es évekhez képest (5,6 milliárd forint) 2010 után több mint háromszor annyi bírságot szabott ki (18,9 milliárd forint).[16]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
