Tizedik születésnapját ünnepelte 2019 októberében a magyar építtetői fedezetkezelés, melyet az építőipari kivitelezési tevékenységről szóló 191/2009. (IX. 15.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kormányrendelet) új jogintézményként honosított meg a magyar jogrendszerben 2009. október 1. napjától. Jóllehet az építtetői fedezetkezelés bevezetésének fő célja az építőipari lánctartozások kialakulásának megelőzése volt, az építtető felé fennálló fővállalkozói díjköveteléseknek az alvállalkozó láncolatra történő jogszabályi engedményezésével, a Kormányrendelet hallgat az egyik legfontosabb anyagi jogi kérdésről, a követelés átszállásának pontos időpontjáról.
Ez a joghézag azért különösen kockázatos, mert a vállalkozói láncolat bármely tagjának felszámolás alá kerülése megszakítja a követelés átszállását, mely azzal a hatással jár, hogy egy elhúzódó jogvita esetén a felszámolási eljárás lehetősége akár évekig Damoklész kardjaként lebeg a résztvevők feje felett. A felszámolás elrendelése esetén pedig a Kormányrendelet alapján bizonytalan, hogy a követelés a felszámolási vagyon részét képezi, vagy sem.
A fenti joghézag kitöltése érdekében felmerül a megállapítási kereset lehetősége, mely választottbíráskodás kikötése esetén további sajátos kérdéseket vet fel, így egyrészről a többszereplős építtetői fedezetkezelés összeegyeztethetőségét a választottbírósági szerződés relatív hatályával, másrészről a választottbírósági hatáskör fennállását a megállapítási keresetekkel kapcsolatban.
Jelen cikkben a fenti kérdéseket egy konkrét jogeset kapcsán járom körül, melyben az ICC (Nemzetközi Kereskedelmi Kamara) Nemzetközi Válaszottbíróságának egy magyar és két külföldi taggal eljáró tanácsa hozott a jogalkotó céljával összhangban álló választottbírósági ítéletet 2019 őszén [23835/GR számú választottbírósági ítélet, Róma, 2019. szeptember 20. Az eljáró tanács tagjai: P. Peters (tanács elnöke), J. Burai-Kovács és A. Atteritano (tanács tagjai)].
Egy Magyarországon megvalósuló komplex ipari beruházás (a továbbiakban: Projekt) tárgyában a magyar megrendelővel (a továbbiakban: Megrendelő) egy olaszországi székhelyű fővállalkozó - a későbbi választottbírósági eljárás alperese (a továbbiakban: Alperes) - kötött fővállalkozási szerződést. Az alperes ezt követően a Projekt végrehajtására több alvállalkozóval kötött alvállalkozói szerződéseket, köztük 2016. évben egy szintén olaszországi székhelyű céggel - a választottbírósági ügy későbbi Felperesével (a továbbiakban: Felperes) -, aki a Projekt szerelési munkáinak elvégzését vállalta, tételes elszámolással, havi számlázással. Az Alperes és a Felperes alvállalkozói szerződésükre a magyar jogot választották, a szerződésből eredő valamennyi vitára pedig az ICC Nemzetközi Választottbíróság Eljárási Szabályzata szerinti választottbíráskodást kötöttek ki, azzal, hogy a választottbíráskodás helye Róma. A választottbírósági szerződés vonatkozásában kifejezett jogválasztásra nem került sor.
A Projekten a közösségi közbeszerzési értékhatár (5 548 000 euró) túllépésére tekintettel Kormányrendelet 17. § (2) bekezdésének b) pontja alapján kötelező volt építtetői fedezetkezelő közreműködése, melynek feladatait egy magyarországi székhelyű pénzintézet látta el (a továbbiakban: Fedezetkezelő). Megrendelő még a Projekt kivitelezésének megkezdése előtt elhelyezte a fedezetkezelői számlán a megvalósításhoz szükséges pénzeszközt, abból a célból, hogy a Fedezetkezelő abból a Kormányrendeletben meghatározott feltételek teljesülése esetén kifizetést teljesítsen a vállalkozói láncolat szereplői részére.
Az alperes egy idő után, 2018. év elejétől jelentős késéssel kezdte el fizetni a Felperes számláit. Az alperes 2018 márciusában az elkészült alvállalkozói munkát, majd 2018 áprilisában a pótmunkákat ugyan átvette a Felperestől, azonban a Felperes 2018. március és április hónapokra kibocsájtott számláit már nem fizette ki. Arra hivatkozott, hogy hibás teljesítésre tekintettel más alvállalkozókkal kellett befejezni a Felperes által vállalt munkákat, melynek költségét beszámította a Felperes számlakövetelésébe.
Fentiek alapján az Alperes az építtetői fedezetkezelés központi részét képező ún. alvállalkozói nyilvántartásban a két fenti hónap vonatkozásában az általa korábban elismert összegektől eltérő összegekre állított ki teljesítésigazolást a Felperes részére. A Felperes a teljesítésigazolások tartalmát vitatta, és a Kormányrendelet által biztosított harminc napos határidőn belül 2018 augusztusában vitarendezési eljárást kezdeményezett az ICC Nemzetközi Választottbírósága előtt, és ezt igazolta Fedezetkezelő részére. A Felperes keresetében kérte, hogy a választottbíróság marasztalja az Alperest a két fenti számla összegében.
A Felperes időközben értesült arról is, hogy a Megrendelő 2019 szeptemberében felmondta az Alperes fővállalkozási szerződését, majd az Alperes a választottbírói tanács megalakulását követően nem sokkal, 2019
- 17/18 -
novemberében Olaszországban csődeljárást kezdeményezett maga ellen, mely a magyar csődjogi szabályokhoz hasonlóan könnyen felszámolási eljárásba fordulhat át. A Felperes a fentiek alapján a korábban előterjesztett marasztalási kereset mellett annak megállapítását is kérte, hogy az Alperesnek Megrendelő felé fennálló követelése - a felperesi kifizetetlen számlák esedékességének időpontjában, azok értékének erejéig - átszállt a Felperesre.
Az építtetői fedezetkezelő rendszer és a bevezetőben már jelzett jogi problémák jobb megértése érdekében röviden felvázolom a releváns jogszabályi hátteret. Az építtetői fedezetkezelés 2009. évi bevezetésének elsődleges célja az építőipari projektekre rendelkezésre álló források célzott felhasználása és az építőipari lánctartozások mérséklése volt.
A megrendelő építtetőnek egy építtetői fedezetkezelői tevékenységre jogosult személlyel fedezetkezelői szerződést kell kötnie, majd fedezetkezelői számlát kell nyitnia és köteles gondoskodni arról, hogy azon a kivitelezési tevékenység szerződés szerinti ellenértékének megfelelő fedezet a projekt megkezdéséig rendelkezésére álljon. A fedezetkezelői számláról kizárólag a fedezetkezelő teljesíthet kifizetést a vállalkozói láncolat tagjai (pl. fővállalkozó, alvállalkozó, szub-alvállalkozó) az építtető, illetve a fedezetkezelői díjak esetében a saját maga részére.
A kifizetések menedzselése érdekében az alvállalkozók nyilvántartása elektronikusan az ún. alvállalkozói nyilvántartásban történik, melyet a fedezetkezelő nyit meg és kezel a projekt alatt. A fedezetkezelői számláról kifizetésekre az alvállalkozói nyilvántartásban regisztrált követelések esetén kerülhet sor a visszatartás és felfüggesztés intézményének alkalmazásával a következő szerint. Amennyiben a fővállalkozónak a megrendelő felé esedékes követelése keletkezik, úgy a fedezetkezelő a fővállalkozó részére kifizetést teljesíthet, de egyrészről vissza kell tartania annak az összegnek a kifizetését, mely megegyezik a fővállalkozói teljesítésben résztvevő alvállalkozó által teljesítésigazolás alapján számlázott, de még ki nem egyenlített összeggel, másrészről harminc napig fel kell függesztenie annak az összegnek a kifizetését, mely megegyezik a fővállalkozó teljesítésében résztvevő alvállalkozó kivitelező által megjelölt ellenérték - de legfeljebb a részére járó adott teljesítési szakasz szerződésben rögzített ellenértéke - és a teljesítésigazolásban jóváhagyott összeg közti különbözettel. Visszatartás esetén - mivel itt értelemszerűen nincs vita a fővállalkozó, illetve alvállalkozó között - a fedezetkezelő vagy a fővállalkozó részére fizet, amennyiben az igazolja, hogy az alvállalkozó követelését már korábban kiegyenlítette, vagy amennyiben erre két munkanapon belül nem kerül sor, úgy az alvállalkozó részére teljesít kifizetést.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
