2018 májusában jelent meg a HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. Új magánjog sorozatának részeként "A bizalmi vagyonkezelés" című kézikönyv második, bővített és aktualizált kiadása. Az angolszász trust és a német jogterületeken alkalmazott Treuhand alapulvételével megalkotott bizalmi vagyonkezelési szerződés konstrukcióját a 2014. március 15. napján hatályba lépett Polgári Törvénykönyvről szóló a 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) honosította meg a magyar jogrendszerben. A Ptk. rendszerében a vagyonrendelő bizalmi vagyonkezelés létesítésekor a kezelt vagyon feletti tulajdonjog teljességét átruházza a vagyonkezelőre, ez a bizalmi vagyonkezelési jogviszonynak (a zálogjoghoz és a bizományhoz hasonlóan) a "dologi jogi arca"[2] ugyanakkor a vagyonkezelő tulajdonjog gyakorlása kötelmi jogi hatállyal célhoz kötött, azt csak a kedvezményezett személyek érdekében köteles és egyben jogosult gyakorolni.[3] A jogintézmény újdonsága és a hozzá kapcsolódó bírói gyakorlat és történeti előzmények hiányában számos megoldatlan kérdéssel és problémával szembesült a jogalkalmazó. Ezért a szerzők - B. Szabó Gábor, Illés István, Kolozs Borbála, Menyhei Ákos, valamint Sándor István -, elsősorban arra törekedtek a mű megírása során, hogy az iránytűként szolgálhasson a bizalmi vagyonkezelés hazai alkalmazásával kapcsolatban, továbbá, hogy annak elterjedését elősegítsék a hazai gazdasági életben.
A kilenc fejezetből álló kézikönyv átfogó képet nyújt az olvasó számára a magyar vagyonkezelés modelljéről. A mű a jogintézmény polgári jogi szabályozásán túlmenően részletesen elemzi annak engedélyeztetésével, ellenőrzésével kapcsolatos anyagi és eljárásjogi szabályokat, nemzetközi vonatkozásait, adózási és illeték aspektusait, valamint a vagyonkezelési modell sarokköveinek könnyebb megértése érdekében a külföldi rokon jogintézményekre vonatkozó jogalkotást és joggyakorlatot. A második kiadásban ismertetésre kerülnek a konstrukció korábbi szabályozási hiányosságait javítani hivatott 2017-ben hatályba lépett az egyes törvényeknek az üzleti környezet jogi versenyképességének növelése érdekében szükséges módosításáról szóló 2017. évi LXI. törvény (Módtv.), amely módosította a bizalmi vagyonkezelőkről és tevékenységük szabályairól szóló 2014. évi XV. törvényt (a továbbiakban: Bvktv.) és a Ptk.-t is. Az I. fejezet a vagyonkezelés fogalmának meghatározását, valamint a bizalmi vagyonkezelés helyét kívánja meghatározni elkülönítve azt más, hasonló funkciót betöltő, mégis eltérő jogviszonyoktól, mint például a megbízási szerződés, letét, vagy a gazdasági társaság.
A szerzők a bizalmi vagyonkezelés fogalmi meghatározásán túl a jogintézmény felhasználási területeire is rávilágítanak. A trustot Illés István rendkívül találóan jogi "franciakulcsnak" nevezi,[4] annak rugalmassága és sokoldalú használhatósága miatt. A trust ezen tulajdonságai tették lehetővé a jogintézmény évszázadokon keresztül történő fennmaradását. A teljesség igénye nélkül, a bizalmi vagyonkezelés a magyar gazdasági életben is kiválóan hasznosítható a generációs vagyontranszfer során, valamint biztosítéki célra, vagyonkezelésre, vagyonvédelemre, adótervezésre, és a pénzügyi műveletek területén. A II. fejezet górcső alá veszi a vagyonrendelő jogait és kötelezettségeit, valamint a státuszával kapcsolatos rendelkezéseket. A III. fejezet részletesen elemzi a vagyonrendelés szakaszait. A IV. fejezet a vagyonkezelő jogállását vizsgálja, különös tekintettel a vele szemben támasztott követelményekre, jogaira és kötelezettségekre, valamint felelősségére. A szerzők az V. fejezetben a kezelt vagyon jogi természetével kapcsolatos álláspontokat ismertetik, valamint a bizalmi vagyonkezelési konstrukció szereplőinek és hitelezőiknek a kezelt vagyonhoz fűződő viszonyát. A VI. fejezet részletesen tárgyalja a kedvezményezettre vonatkozó rendelkezéseket. A VII. fejezet ismerteti a vagyonkezelés megszűnésének eseteit, valamint a kezelt vagyon kedvezményezett részére történő kiadásának szabályait. A VIII. fejezet a Ptk. által expressis verbis nem szabályozott - azonban a konstruk-
- 716/717 -
ció stabilitása és céljának megvalósulása szempontjából kiemelt jelentőségű -, protektor intézményét tárgyalja. A IX. fejezet a bizalmi vagyonkezelést nemzetközi adójogi kontextusban vizsgálja. A kézikönyv a konstrukció belföldi alkalmazását tekintve számos problémafelvetést és válaszjavaslatot tárgyal. Ezek köréből - a kézikönyv gyakorlati megközelítését átvéve - a jogalkalmazók szempontjából érdekes kérdésként merülhet fel, hogy a tulajdonjog tárgyai, valami jogok és követelések mellett az üzletrészhez hasonlóan vagyonkezelésbe adható vagyonelemek körébe sorolható-e az üzletrészhez hasonlóan az üzletág is?
Az üzletág, a társasági részesedéstől eltérően, nem a polgári jog által kimunkált fogalom, törvényi definícióját az Áfa. tv. 259. § (2) bekezdés 25/A. pontja a következőképp határozza meg: "az üzletág a vállalkozásnak olyan működő egysége, amely szervezeti szempontból függetlenül, a hozzá tartozó vagyonnal alkalmas az önálló gazdasági tevékenység tartós folytatására". Az üzletág jogi természetét tekintve jogtárgy, így nem lehet jogok és kötelezettségek alanya.[5] Az üzletág működtetésével kapcsolatos jogok és kötelezettségek, így soha nem az üzletágat illetik és terhelik, hanem az azt működtető természetes vagy jogi személyt/személyeket. A bizalmi vagyonkezelési szerződés elkészítésekor a kezelt vagyon meghatározása tekintetében komoly kihívással szembesülhet a jogalkalmazó. A polgári jog által használt fogalmi rendszer alapján - ahogy azt a Legfelsőbb Bíróság 2/2009 PK vélemény 9. pontjában kifejtette -, az üzletág dologösszességként írható le. Ebből következik, hogy az üzletág elsősorban olyan dolgok összességeként határozható meg, melyek fizikailag osztható szolgáltatásnak minősülnek, azonban a gazdasági forgalomban egységet képeznek.
Fontos azonban megjegyezni, hogy a tényleges jogi helyzetet tekintve az üzletág nem pusztán dolgok, hanem - esetenként harmadik személyeket is érintő - jogviszonyok, kötelezettségek, sőt akár szerzői- és iparjogvédelmi jogok összessége, melyek funkciójukat tekintve önálló gazdasági egységet képeznek.[6] Ezt a tényleges jogi helyzetet jobban tükrözi az a Torggler által a vállalkozás tekintetében kidolgozott - azonban az üzletág tekintetében is megszorítások nélkül alkalmazható - fogalom, mely szerint a vállalat (üzletág) "fődolognak", míg az ahhoz kapcsolódó aktívák és passzívák "tartozéknak" minősülnek.[7] Az üzletág esetén a kezelt vagyonba nem csupán a Ptk. 8:1. § (1) bekezdés 5. pontja szerinti vagyontárgyak, hanem kötelezettségek is tartozhatnak. Azonban - ahogy arra Miczán Péter is rámutat -, ez nem képezheti az üzletág bizalmi vagyonkezelésbe adásának korlátját, mivel ebben az esetben a vagyonrendelő az átruházási kötelezettségének úgy tesz eleget, hogy szerződéses jogállást ruház a vagyonkezelőre az új Ptk. szerződésátruházásra vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően.[8]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
