1998 nyarán - miközben a sors tréfájaként éppen zenei válogatás CD-t állítottam össze és égettem magamnak - hallottam a rádióban egy interjút egy rendőrtiszttel, aki határozottan állította, hogy az az általános iskolás, aki a barátja CD-jét lemásolta, ténylegesen bűncselekményt követett el, csak sajnos életkora miatt még nem büntethető a kis gazember. Nosza, betelefonáltam és megérdeklődtem, hogy mégis mire alapozza a véleményét, csak mert én valahogy mást olvastam a Szerzői jogi törvényben. Mondták, majd írásban válaszolnak - én meg várok azóta is türelmesen.
Kétségtelen, hogy a szerzői jogot szabályozó, akkoriban hatályos 1969. évi III. törvény nem a digitális kor szülötte volt, ám végrehajtási rendelete [9/1969. (XII. 29.) MM rendelet] már 1983. július 12-étől tartalmazza a számítógépprogramokat a védelem alatt álló alkotások listáján - igaz, nem túl előkelő helyen, az utolsó, tizennegyedik sorban, de a felsorolás ugye nem testesít meg fontossági sorrendet.
Az is tény, hogy a Büntető Törvénykönyv még később, majd’ tíz év múlva, 1993. május 15-étől rendeli büntetni a "szerzői és szomszédos jogok megsértésé"-t.
Mindemellett azonban mégis érdekesnek tartom, hogy még a kilencvenes évek végén is milyen ellentmondásos hírek és információk terjengtek a nyomtatott és elektronikus sajtóban, a köztéri plakátokon, így aztán a köztudatban - sőt, még a bírósági eljárásokban is.
Fontos, hogy még a régi, 1969-es Szjt. hatályának idejéről van szó, a törvény tehát meglehetősen szabadon, vagy ha úgy tetszik, hézagosan rendezte a szabad felhasználás kérdését, amely szabályozás egyik lényeges eleme a következő paragrafus volt: "18. § (1) Nyilvánosságra hozott műről bárki készíthet másolatot, ha az nem szolgálja sem forgalombahozatal, sem jövedelemszerzés célját, és a szerző jogos érdekeit egyébként sem sérti. Ez a szabály az építészeti művekre és műszaki létesítményekre nem terjed ki."
Ezzel kapcsolatosan volt szerencsém védőként részt venni egy meglehetősen tanulságos büntetőügyben - a tanulságosságot sajnos nem jogelméleti, hanem inkább a kor magyar bírósági körülményeit jellemző értelemben vagyok kénytelen érteni. A tényállás meglehetősen egyszerű volt: egy leleplezett kisipari szoftvermásoló üzem címlistáját végigrazziázva ügyfelemhez is eljutottak és lakásán találtak is jónéhány CD-nyi másolt programot - és szintén nem kevés másolt zenét és filmet tartalmazó CD-t és magnó-, illetve videokazettát. A vád a Btk. 329/A. § (2) a. pontja alapján jelentős vagyoni hátrányt okozó szerzői és szomszédos jogok megsértése volt, az üzletszerűség lehetősége fel sem merült. Az elkövetési tárgy körébe viszont egységesen esett bele a másolt szoftver és zene - de csak ami CD-re volt írva. A vádiratból nem derült ki, hogy a kazettára vett, nyilvánvalóan nem eredeti audiovizuális tartalom vajon miért nem képezi a vád részét, úgyhogy megkérdeztem az ügyésztől. A válasz kissé meglepett: a CD-re kiírt zeneszámok és filmek számítógépes programnak minősülnek! Az igazán komoly meglepetés viszont akkor ért, amikor ezt első nekifutásra a szakértő is megerősítette - szerencsére azonban még ugyanazon a tárgyaláson meggondolta magát és sikerült a bíróság számára is érthető módon tisztázni a különbséget.
Azt a különbséget, ami az idézett 18. § (1) bekezdés alapján voltaképpen nem is lett volna igazán releváns, hiszen a jelzett rendelkezés a szabad felhasználás köréből tételesen csak az építészeti és műszaki alkotásokat emelte ki, az összes többi védelem alá eső mű egy kategóriába esett, a szoftver, a film és a zene esetén egységesen kellett volna eljárni, akárcsak akkor, ha könyvekről, festményekről vagy mondjuk némajátékról lett volna szó.
A jelzett ügyben azonban a bíróság nem így tett - és eljárása tökéletesen megfelelt az általam ismert bevett eljárási módnak. Az audiovizuális tartalmak vonatkozásában ügyfelemet az Szjt. 18. § (1) bekezdésére vonatkozó hivatkozásomat elfogadva felmentette, a program-CD-k alapján azonban meglehetősen súlyos büntetést szabott ki, megállapítva, hogy a szoftver értéke miatt nem esik a szabad felhasználás körébe.
Mindez akkoriban komoly szakmai vitáknak adott alapot és egy kicsit a mi nehezebb - egy kiló ólom vagy egy kiló vattacukor? kérdésre emlékeztet. Bizonyos értékű film és zene magáncélú másolása valahogy megfelelt a szabad felhasználás feltételeinek, azonos értékű számítógépprogram már nem. Számos fórumon felvetettem a kérdést, hogy miért, de érdemi választ illetékes szájból nem kaptam.
Maga a törvény kommentárja is igencsak tanulságos. A CompLex jogtárhoz fűzött magyarázat - bár elismeri, hogy "A digitális technika, valamint az interaktív média térhódításával az ún. magáncélú felhasználás fogalmának behatárolása jogalkotói szinten is pontosítást igényel a jövőben. Különösen az on-line szolgáltatások tekintetében figyelhető meg a szabad felhasználás ezen módjának újragondolása (EU Bizottság Zöld Könyve: EC Green Paper on Copyright in the Information Society). Figyelemmel azonban a szerzői és felhasználói érdekek összehangolásának nehézségeire, ezen a téren a konkrét, nemzeti szabályozás kidolgozása még várat magára." A szoftvert azonban - kicsit ellentmondásosan - ex cathedra kiveszi a szabad felhasználás köréből. Egyik bekezdésében még azt magyarázza, hogy "Az Szjt. 18. § (1) bekezdése az építészeti művek és műszaki létesítmények kivételével bármilyen nyilvánosságra hozott műnél megengedi a magáncélú másolat készítését. …", majd következő bekezdésében már a következőt boncolgatja:
"A magáncélú másolás pl. a számítógépi programalkotások esetében anélkül, hogy forgalomba hozatal vagy jövedelemszerzés célját szolgálná meghaladhatja azt a szintet, amelyet pl. a hang és képfelvételek magáncélú másolására tekintettel, az üreskazetta‑jogdíjak kompenzálnak. Erre az esetre a szerző jogos érdekeinek sérelmét elismerve [Szjt. 18. § (1)] a jogalkalmazó megállapíthatja a jogosulatlan felhasználás tényét. A szerző jogos érdekeit, mint a szabad felhasználás korlátját hangsúlyozza Dr. Bércesi Zoltán az Európai Közösségek Tanácsának 91/250. számú (1991. V. 14.) Irányelvének, a számítógépi programok jogvédelméről, és az Szjt. releváns rendelkezéseinek összevetésekor. A tanulmányban elemzett egyes műveletek Szjt. 18. § (1) bekezdés szerinti minősíthetőségénél rámutat ugyanis arra, hogy e törvényhely alkalmazásakor is figyelemmel kell lenni a szerző jogos érdekeire, amelyek a jelzett műveletek szabad végrehajthatóságának lehetőségét szinte teljesen kizárják. (Szűk kivételt meghatározott esetekben a biztonsági másolatkészítés jelenthet."
Ez pedig véleményem szerint a büntetőjog szigorú bizonyítási követelményrendszerében nem megengedhető. Egy tanulmány, egy tudományos vélemény vagy akár csak a törvény egy félig‑meddig hivatalos magyarázata nem állhat ellentétben a primer törvényszöveggel és nem képezheti kiterjesztő értelmezés alapját sem.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
