Az asszisztált humánreprodukciós eljárások egyrészt közismerten a társadalmi és tudományos érdeklődés középpontjában állnak, másrészt heves viták is övezik. A nyilvánvalóan sok embert érintő és önmagában is érzékeny téma nemcsak számtalan megközelítési módja miatt érdekfeszítő, de a szerzők szempontjából azért is, mert az elmúlt években az alapvető jogok biztosa több esetben folytatott és jelenleg is folytat ide kapcsolódó vizsgálatot[1]. Mindezért vállalkoztak arra a feladatra, hogy a Magyar Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Kutatóközpont Jogtudományi Intézetének szervezésében, a Humán Tudományok Kutatóháza Tanácstermében 2017. október 5-én az "Emberi reprodukciós eljárások, jog és moralitás: változó társadalmi konszenzus?" címmel megtartott kerekasztal-beszélgetést a lehetőségekhez képest teljes egészében rögzítsék és közreadják, helyenként az értelmezést segítő lábjegyzetekkel és kiegészítésekkel.
A beszélgetést Varju Márton, a Jogtudományi Intézet tudományos főmunkatársa moderálta, a kerekasztalnál beszélgető partnerek Sándor Judit a Central European University, Buzás Péter az Eötvös Loránd Tudományegyetem, Szebik Imre a Semmelweis Egyetem, és Orosz Gábor Viktor, Evangélikus Hittudományi Egyetem munkatársai voltak.
A kerekasztal-beszélgetést az emberi reprodukcióra irányuló eljárásokkal kapcsolatos négy kérdés köré szervezték. A meghívottak végül két kérdést jártak részletesen körül, s (a hallgatóságnak biztosított kérdésfeltevés lehetőségének megadása okán) az eredetileg tervezett további két kérdés megvitatására már csak érintőlegesen nyílt lehetőség. Az alábbiakban ismertetjük a két részletesen megvitatott kérdéskört, majd a hallgatóságtól érkezett kérdésekre adott válaszokat is. Ez utóbbiak részben érintették azokat az eredetileg megvitatni tervezett kérdéseket is, hogy a gyermekvállaláshoz való jog mennyiben értelmezhető jogosultságként, hogyan helyezhető el az emberi reprodukciós eljárások magyarországi társadalmi, politikai, morális, valamint jogi környezetében, illetve annak milyen hatása lehet ezekre, valamint hogy a tudomány és a technológia jövőben lehetséges változásai az emberi reprodukciós eljárások területén milyen kihívások elé állítják a jelenlegi jogszabályi környezetet.
Buzás Péter szerint kategorikusan nem jelenthetjük ki e szabályok alkotmányellenességét. Az Európai Unió tagállamait szabadság illeti meg a belső szabályozás kialakításában, egységes nemzetközi vagy uniós sztenderdek nem körvonalazódnak, nincs konszenzus a részletszabályokat illetően. Sándor Judit ezt megerősítve hangsúlyozta, hogy jellemző az egyes országok morális megfontolásainak megadott tisztelet, mindemellett vannak azonban kikristályosodott elvek, amelyek a témával kapcsolatos nemzetközi egyezményekben erőteljesen megjelennek. Ilyen például az Oviedói Egyezményben felsorakoztatott haszonszerzés tilalmának elve, illetve az üzletszerűség elkerülésének követelménye. Fel kell azonban figyelni arra, hogy a társadalom alakulásával újabb igények fogalmazódnak meg a jogterülettel kapcsolatban, az egészségügyről szóló törvényünk szabályai helyenként meghaladottá váltak, amíg a kilencvenes években kvázi palliatív ellátásként értelmezte a szabályozás az asszisztált humánreprodukciót (a meddőség mint probléma/betegség orvosi megoldására szolgáló ellátásként definiálta), mára már új eredői is lehetnek: például a genetikai betegségek át nem hagyományozására történő törekvés. Az új igények vitát generálnak, kérdéseket vetnek fel nemcsak szakmabeliek között, de társadalmi szinten is. Sok mérlegelendő szempont és megközelítés merülhet fel a témában, úgymint a javallott életkor, az egészségügyi alkalmasság kitolásának lehetőségei, az adományozás céljából történő (allogén) spermadonáció vagy az anonimitás kérdésköre, és természetesen felmerülnek vallási, szociológiai és női szempontok is. Az etikai vitákat információforrásnak kell tekintenünk és éppen ezért is érdemes időről időre lefolytatnunk azokat. Ezzel összefüggésben jó megoldásként említette a Hollandiában megismert rendezvényt, az ún. "reproduk-
- 53/54 -
ció éjszakáját", amely során a területtel kapcsolatba kerülő szakemberek (nővérek, szülészek orvosok, pszichiáterek, ügyvédek, az egyes vallások képviselői, antropológusok, szociológusok) az érdeklődő laikusoknak nyújtanak tájékoztatást az asszisztált humánreprodukciót érintő valamennyi kérdésről (életkorról, egészségügyi feltételekről stb.) közérthető módon, oldva a társadalmi feszültségeket és felvállalva a naprakész ismeretátadást és érzékenyítést is. Ez jól mutatja, hogy mennyire összetett a rendszer, mindenki más-más problémakört lát át, a hangsúlynak pedig az informálódáson kell lennie.
Szebik Imre a korábbi hozzászólókkal ellentétben azzal a kissé provokatív felvetéssel kezdte mondandóját, hogy szerinte az egész Alaptörvényt lehet immorálisnak tekinteni, ezt mindenki maga dönti el, bár ő maga nem tekinti annak. A katolikus egyház a jelenlegi szabályozást immorálisnak tartja, ezt véleménye szerint tiszteletben kell tartani, ehhez ugyanis joguk van. A római katolikus egyház álláspontja szerinte tiszta: azt a Hittani Kongregáció Donum Vitae elnevezésű instrukciója tartalmazza,[2] és alapvetően arra épül, hogy ami sérti a házasság szentségét, az immorális. Álláspontja szerint az egyház véleménye segíthet árnyalni a vitákat. Ami mindenképpen immorális, az a megbélyegzés, a vádaskodás és a bűntudatkeltés, ezek semmiképpen nem előremutató stratégiák. Orosz Gábor Viktor szemantikai síkon közelített a következő kérdéssel: Ajándék-e az élet mindenkinek? Az élet van, akinek ajándék, azonban van, aki nem így tekint rá. E nézőpontok meghatározzák, hogyan beszélünk az embrióról. Sejtcsírának, preembriónak nevezzük, egyéb más nevekkel illetjük, de végeredményben potenciális emberi lény. Éppen ez a potencialitás az az érv, amely alátámasztja a magzat védelmét az egyház szerint. Felvetette a gondolatot, hogy a kontinuitás alapján az embrió életében a fagyasztás egyfajta időutazásként fogható fel, életről ugyanis csak a beágyazódást követően beszélhetünk. Ezzel párhuzamosan kifejtette, mindig egy közösségnek van erkölcse, elsősorban vallási közösséget értve ez alatt, és a kialakult erkölcsöt tiszteletben kell tartani. A különböző (vallási) erkölcsi látásmódok között a jog feladata, hogy konszenzust teremtsen, az egyházaknak pedig nyitottaknak és kompromisszumra készeknek kell lenniük. Szerinte az evangélikus egyház megengedőbb álláspontot képvisel, de természetesen a kérdés az egyházerkölcsi szempontnál sokkal összetettebb.
A moderátor felvezetőjében azt boncolgatta, hogy vajon a törvény megalkotása alappal feltételez-e konszenzust vagy a társadalmi egyetértés már korábban megbomlott, és csak most tört felszínre. Ha igen, melyek ennek az okai?
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
