A 2013. évi V. tv. (Ptk.) 3:130. § (1) bekezdése értelmében a gazdasági társaság első állandó könyvvizsgálóját a létesítő okiratban kell kijelölni, majd azt követően a legfőbb szerv választja. A legfőbb szerv dönt a könyvvizsgáló személyéről, díjazásról, de a társasági szerződésben vagy a megválasztást kimondó határozatban egyéb kikötéseket is tehet. A könyvvizsgálóval/könyvvizsgáló szervezettel a társaság képviseletében az ügyvezetés köt megbízási szerződést, a szerződés tartalmának igazodni kell a kijelölést, illetve a megválasztást kimondó határozat tartalmához. A könyvvizsgáló választása tehát társasági jogi aktus, míg a megbízási szerződés ezen az aktuson alapuló polgári jogi megállapodás. A Ptk. 3:129. § (2) bekezdése szerint az állandó könyvvizsgáló a könyvvizsgálói nyilvántartásban szereplő egyéni könyvvizsgáló vagy könyvvizsgáló cég lehet. A Magyar Könyvvizsgálói Kamaráról, a könyvvizsgálói tevékenységről, valamint a könyvvizsgálói közfelügyeletről szóló 2007. évi LXXV. törvény (Kktv.) határozza meg, hogy akár egyéni módon, akár cég formájában ki/mely szervezet láthat el, jogszabályi kötelezettségen alapuló, vagy azon kívül eső könyvvizsgálói tevékenységet. Ha könyvvizsgáló cég látja el a könyvvizsgálói feladatokat, ki kell jelölnie azt a személyt, aki a könyvvizsgálatot személyében végzi. A könyvvizsgálatot ténylegesen végző természetes személy kijelölése tehát a könyvvizsgáló szervezet részéről történik - annak belső eljárási rendje és szakmai szempontjai szerint -, és nem a könyvvizsgáló szervezetet megválasztó (alapításkor őt kijelölő) társaság legfőbb szervének a kompetenciája. Itt kell felhívni a figyelmet arra, hogy a Ptk.-val hatályon kívül helyezett 2006. évi IV. tv. (Gt.) 41. § (4) bekezdése még úgy rendelkezett, "ha a társaság legfőbb szerve jogi személyt választ a társaság könyvvizsgálójává, úgy a jogi személynek ki kell jelölnie [...] a könyvvizsgálat elvégzéséért személyében felelőst. A Ptk. 3:129. § (2) bekezdése már nem szól a felelősségről, a "személyében végzi" szófordulatot alkalmazza. A könyvvizsgáló személye cégjegyzéki adat, ugyanakkor a Ctv. 25. § (1) bekezdés h) pontja még a Gt.-nek és nem a Ptk. új szabályozásának felel meg, mivel a normaszöveg "személyében felelős" könyvvizsgálóról rendelkezik. Úgy gondolom, a két szabály közötti összhangot szóhasználatában is meg kell teremteni. A Ptk. szabályának megfelelő pontosításra annál is inkább szükség van, mert - e helyen nem érintve a szakmai felelősséget - a könyvvizsgálattal összefüggésben felmerült anyagi felelősség a könyvvizsgáló szervezethez és nem az általa kijelölt személyhez kapcsolódik, ez utóbbi felelősségét, felelősségének természetét és annak mértékét az határozza meg, hogy milyen jogviszony keretében látja el feladatait a könyvvizsgáló cégnél [Kktv. 60. § (3) bekezdés].
- 2/3 -
A legfőbb szerv által megválasztott könyvvizsgálónak 90 napon belül megbízási szerződést kell kötni, az őt megválasztó cég ügyvezetésével. Ez a szerződés olyan, a polgári jog körébe tartozó megállapodás, melynek alapját egy társasági jogi aktus teremti meg. (Ha a szerződés a fenti határidőben nem jön létre, a megválasztás hatályát veszti.) Elnevezésében ugyan megbízás, de az erre vonatkozó Ptk.-szabályokat "megfelelően" kell alkalmazni, mert például a megbízónak nincs utasítási joga, máshogy érvényesülhetnek a megszűnési, felmondási okok stb.
A könyvvizsgálói tisztség tehát a könyvvizsgáló kijelölésével/választásával és a megbízási szerződés megkötésével jön létre, a jogviszony létrejöttéhez mindkét feltételnek teljesülnie kell.
Ami a könyvvizsgálói tevékenység megszűnését illeti, abszolút korlát az ötéves időtartam, annál hosszabb időre könyvvizsgáló nem választható. A határozott idő leteltét kivéve - ami egyébként lehet a társaság döntésétől függően öt évnél rövidebb időtartam is -, milyen módon szűnhet meg a jogviszony, figyelemmel a megkötött megbízási szerződésre is? A Ptk. a vezető tisztségviselők és a felügyelőbizottsági tagok e tisztségének megszűnési okait részletesen meghatározza, ezzel szemben a könyvvizsgáló esetében a kérdésben igencsak szűkszavú, és az időtartam kivételével nem jelöl meg megszűnési okot. Segítséget nyújt-e a Számvitelről szóló 2000. évi C. tv. (Sztv.) 155/A. § (1) bekezdése, mely szerint a 155. § (6) bekezdése szerinti könyvvizsgáló vagy könyvvizsgáló cég megbízása csak megfelelő indok alapján mondható fel. A számviteli vagy a könyvvizsgálati eljárások tekintetében fennálló véleményeltérés nem minősül megfelelő indoknak. [Ez a szabály a régi Gt. 42. § (1) bekezdésének felel meg.] A 155/A. § (2) bekezdése ugyanakkor azt mondja ki, a vállalkozó az ok megjelölésével közli a könyvvizsgálói közfelügyeleti feladatokat ellátó hatósággal, ha a kamarai tag könyvvizsgáló, a könyvvizsgáló cég a megbízásának időtartama alatt lemondott, vagy ha a megbízást a vállalkozó felmondta. Az Sztv. szabályozásában tehát két megszűnési okkal szembesülünk, a lemondással és a felmondással. A lemondás e szabály szerint a könyvvizsgáló, míg a felmondás a megbízó cég részéről megtehető jognyilatkozat. Ugyanakkor az adott jogviszonyban a lemondás egy választott tisztséghez kapcsolódó, azt megszüntető, társasági jogi relevanciával bíró jognyilatkozat, a felmondás pedig általában kötelmi jellegű jogügyletek megszüntetését célzó jogcselekmény.
Tovább színezi a képet a Kktv. 46. § (1) bekezdése, mely kimondja, a kamarai tag könyvvizsgáló, a könyvvizsgáló cég az ok megjelölésével közli a közfelügyeleti hatósággal, ha a jogszabályi kötelezettségen alapuló könyvvizsgálói tevékenységre irányuló megbízásának időtartama alatt visszahívták vagy lemondott. Ha kétséges lett volna, e helyen válik nyilvánvalóvá, hogy a könyvvizsgáló visszahívható, amely társasági jogi aktus, de a lemondás is az [lásd az ügyvezetés vagy az ellenőrzés jogintézményét, a Ptk. 3:25. § (1) bekezdés c)-d) pontját, 3:26. § (5) bekezdése alatt]. Az Sztv. 155/A. § (1) bekezdésben írt lemondásnak ezért nem a felmondás az ellentétpárja, hanem a visszahívás. A felmondás jogával viszont egy adott szerződéses jogviszonyban álló felek közül bármelyik élhet, nem érintve e helyen annak jogszerű vagy jogszabályba ütköző módját. A szóhasználat adott esetben tehát nem stilisztikai kérdés, a fogalmak mögött más tartalom áll.
Amikor tehát a tisztség megszűnéséről beszélünk, az alapkérdés az, hogy a megválasztást követően megkötött megbízási szerződés mozoghat-e önállóan, felmondható-e bármelyik fél részéről, vagy akár közös megegyezéssel megszüntethető-e, jó esetben a társaság majd utólag hoz egy visszahívást kimondó határozatot, ha azonos véleményen lesz az ügyvezetéssel. A kérdés felvetődik fordított helyzetben is, mi történik lemondás vagy visszahívás esetében az addig fel nem mondott szerződéssel.
A szerződési oldalról megközelítve, a Ptk. 6:278. § (1) bekezdése értelmében a megbízási szerződést bármelyik fél felmondhatja. A (4) bekezdés szerint e jog korlátozása vagy kizárása semmis, e kérdés szempontjából ide nem értve most az Sztv. 155/A. § (1) bekezdését. Ugyanakkor ami a megbízott (könyvvizsgáló) felmondási jogát illeti, a megbízási szerződés a megválasztás következménye, ahhoz tehát, hogy a jogviszony ténylegesen megszűnjön, szükség lenne a könyvvizsgáló lemondására, a lemondó nyilatkozatot pedig a megválasztó, legfőbb szerv irányába kellene megtenni. A lemondáshoz nem kell ugyan a legfőbb szerv elfogadó határozata - mint ahogy azt a könyvvizsgáló sem köteles indokolni - de a tudomásszerzésre mindenképpen szükség van, hiszen csak ekkor kerülhet a társaság abba a helyzetbe, hogy új könyvvizsgáló választása felől intézkedjen. Ugyanez a helyzet akkor, ha a vállalkozás mondja fel a szerződést. Mivel a szerződés megkötésével az ügyvezetés csak végrehajtója volt a választást kimondó határozatnak, a felmondás nem fogja megszüntetni a könyvvizsgáló ebbéli minőségét, tisztségét, ehhez szükség van arra is, hogy a legfőbb szerv a könyvvizsgálót visszahívja. Ezért a felmondó nyilatkozatok önmagukban véve nem fogják a könyvvizsgáló kérdését megoldani.
A felmondás felvet egy további kérdést is, miként érvényesül az Sztv. 155/A. § (1) bekezdésében írt, felmondás esetében előírt tilalmi szabály. A rendelkezésből következik, amennyiben a felmondás a vállalkozás részéről érkezik, neki - a könyvvizsgálóval ellentétben - a felmondást biztosan indokolni kell, ellenkező esetben nem lehet megállapítani, mi vezetett a felmondáshoz, mi annak az oka. Természetesen az is elég tág fogalom, mi minősül véleményeltérésnek, egy szakmai, értelmezési kérdés, vagy például súlyosan jogszabálysértő megállapítás vagy következtetés.
Ha emiatt a felek között vita keletkezik, azt a két szemben álló fél, védve saját álláspontját, nem valószínű, hogy megállapodással rendezni tudja, ezért felmerül, milyen fórumon lehet a kérdést eldönteni, van-e egyáltalán a vita eldöntésének fóruma. Egyes vélemények szerint ilyen esetben a helyzetet úgy kell értékelni, mintha a felmondás meg sem történt volna, ami a felek közötti vita rendezésére biztosan nem alkalmas, és az is biztos, hogy nem a harmonikus együttműködés
- 3/4 -
irányában hat.[1] Lehetőség van-e arra, hogy a könyvvizsgáló kérje a felmondás jogellenességének megállapítását, és az eljárás megakaszthatja-e a felmondás hatályosulását, vagy úgy kell tenni, mintha a felmondás meg sem történt volna. A peres eljárás időtartama, elhúzódása mennyiben segíti a vállalkozás törvényes működését, arról nem is beszélve, hogy időközben természetesen a legfőbb szerv is léphet, és egy adott tartalmú döntésével végül is lezárhatja a kérdést. Nem valószínű az sem, hogy a felmondás "meg nem történtnek" tekintése esetén bármilyen további együttműködés helyreállhatna a felek között.
Némileg egyszerűbb a helyzet akkor, ha első lépésben nem felmondásra kerül sor, hanem a legfőbb szerv ülésén a könyvvizsgáló lemond, vagy őt visszahívják. A szerződéssel persze ebben az esetben is tenni kell valamit, hiszen nem biztos, hogy a szerződésben kikötésre került, hogy a szerződés megszűnik lemondás vagy visszahívás folytán. A gyakorlatban nem fordulhat elő olyan anomália, hogy a könyvvizsgálónak van szerződése, csak éppen tisztsége nincs.
A társaság visszahívó határozata következtében azzal is számolni lehet, hogy a legfőbb szerv - mivel ilyen kötelezettség nem terheli - határozatát nem is fogja indokolni.
A helyzet némileg hasonlít arra, amikor olyan vezető tisztségviselő visszahívására vagy lemondására kerül sor, aki feladatának ellátására vállalkozásával munkaszerződést (is) kötött. A bíróságok egyértelműnek tűnő gyakorlata szerint más elbírálás alá esik a társasági jogi vita, és más képet mutat a visszahívott tisztségviselő munkajogi helyzete.[2] Könyvvizsgáló esetében természetesen szóba sem jöhet a munkajogviszony, már a Ptk. 3:129. § (3) bekezdése és 3:130. § (1) bekezdése értelmében sem, de a probléma akkor is azonos az ilyen típusú "kettős jogviszonyt" keletkeztető helyzetekkel.
A vállalkozások folyamatosan fenntartandó törvényes működésének biztosítása és a bizonytalan ideig fennálló függő helyzet elkerülése érdekében arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a felmondás - akármelyik fél részéről is érkezik - a megbízási jogviszonyt megszünteti. Ha annak jogszerűsége miatt vita támad a felek között, polgári per keretében tisztázható mennyiben volt helytálló a felmondás, figyelemmel a megkötött szerződés tartalmára is. Annak sem látszik akadálya, hogy jogszabályba ütköző felmondás esetén a sérelmet szenvedett fél kártérítési igénnyel éljen a polgári jog szabályai szerint. A felmondásnak a társasági jogi konzekvenciáit - lemondással vagy visszahívással - természetesen le kell vonni.
Abban az esetben, ha a jogviszony lemondás vagy visszahívás miatt szűnik meg, az ügyvezetésnek a szerződést haladéktalanul fel kell mondani. Mivel sem a lemondást, sem a visszahívást indokolni nem kell, és a könyvvizsgálót a Ptk. 3:35. §-a alapján egyébként sem illetné meg a társasági határozat megtámadásának a joga, a tisztség megszűnését vitássá tenni nemigen lehet, legfeljebb a megbízási szerződés felmondásának jogszerűségét lehet vitatni, ha erre valamilyen sajátos ok lehetőséget biztosítana.[3] Esetleges kompenzációs - kártérítési, kárpótlási, kártalanítási - igények megítélése, elbírálása céljából a megbízási szerződés tartalmát is vizsgálni kell.
A felek közötti jogviszonyban megtörténhet az is, hogy a vállalkozás a könyvvizsgáló cég által kijelölt könyvvizsgáló személyével nincs megelégedve, de a könyvvizsgáló cégen nem kíván változtatni. Ebben az esetben nem látszik akadálya annak, hogy a vállalkozás ezt a könyvvizsgáló cég irányába jelezze, másik könyvvizsgáló kijelölését kérve. Ha ennek a könyvvizsgáló cég nem tesz eleget, felmerülhet magának a könyvvizsgáló cégnek a visszahívása, és másik könyvvizsgáló választása.
A fent vázolt problémák elháríthatók azáltal, hogy a fent felsorolt valamennyi kérdés tekintetében a felek megállapodjanak, ez szolgálja valamennyi résztvevőnek a biztonságos törvényes működését. A legmegnyugtatóbb megoldás természetesen az lenne, ha a rendezésre jogszabályalkotással kerülne sor. ■
JEGYZETEK
[1] A Kktv. 46. §-ához kapcsolódó 39/2008. Számviteli kérdésre adott válasz szerint; A számviteli törvény rendelkezése értelmében a számviteli vagy a könyvvizsgálati eljárások tekintetében fennálló véleményeltérés nem minősül a könyvvizsgálói megbízás felmondásakor megfelelő indoknak, a megbízás jogszabályba ütköző felmondása semmis, a kívánt joghatást nem váltja ki, tehát a szerződés hatályban marad.
[2] A BH 1997.260. szám alatt közzétett jogeset szerint a munkaügyi perre nem tartozik a társasági határozat felülvizsgálata és esetleges hatályon kívül helyezése. A munkaügyi perben a munkavállaló keresete alapján abban a kérdésben kell dönteni, hogy a jogviszony megszüntetése a Munka Törvénykönyve rendelkezéseivel összhangban történt-e, és nemleges esetben - a megszüntetés érintése nélkül - az anyagi következmények szempontjából e törvény mely rendelkezéseit kell alkalmazni. Az adott esetben az alperes rendkívüli felmondási ok fennállásának bizonyítása nélkül szüntette meg a munkajogviszonyban is állt volt ügyvezető munkaviszonyát, ezért ez az intézkedése a jogkövetkezmények szempontjából jogellenesnek tekintendő. Ezért ő, a munkaviszonya megszűnésének ítélettel történt megállapításáig, elmaradt jövedelmét követelheti. A BH 2002.329., 1999.574., 1996.669. szám alatt közzétett és további jogesetek is, ugyan ezt az álláspontot tükrözik.
[3] Ha például a visszahívó határozat tartalmaz indokot is, és ez az indok az Sztv. 155/A. § (1) bekezdésébe ütközne, azt esetleg a felmondó nyilatkozat is átvenné, de az is lehet, hogy nem utalna rá? Vagy elégséges-e, ha a szerződés felmondásának indokaként mindössze a legfőbb szerv határozatára utalnak, amelyben nincs is indok, de mint amelyet az ügyvezetés köteles végrehajtani?
Visszaugrás
