A határidők jellegére, következésképpen számítására irányadó szempontok alapvetően meghatározzák a késedelem esetén alkalmazandó jogkövetkezményeket. A határidők számítására mind az eljárási jogi, mind pedig az anyagi jogi törvények tartalmaznak rendelkezéseket. A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) is számos anyagi és eljárásjogi határidőt határoz meg az eljárásban részt vevő felek és a bíróság részére egyaránt. A Cstv. rendelkezéseinek megítélése sok esetben nem egyértelmű, ugyanakkor valamennyi eljárásban felmerülhet az a kérdés, hogy a felek részére előírt anyagi vagy eljárásjogi határidő elmulasztása esetén milyen jogkövetkezmény alkalmazható.
A Kúria már több jogegységi határozatában foglalkozott a peres és nemperes eljárásokat érintő igényérvényesítési határidők jellegének megítélésével[1], emellett számos közzétett bírósági döntés igyekezett iránymutatást adni a csőd- és felszámolási eljárást érintő jogértelmezési kérdésekben.[2] A Kúriának legutóbbi döntéseiben abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a hitelezővé válás feltételeinél megállapított határidő anyagi vagy eljárásjogi természetű, elmulasztása esetén van-e helye igazolási kérelemnek. Bizonyos mértékben módosítva korábbi gyakorlatát, újraértelmezte a hitelezői igények bejelentésére, továbbá a nyilvántartásba vételi díj megfizetésére vonatkozó feltételek vizsgálati szempontjait.
A felszámolás kezdő időpontjától a gazdálkodó szervezet ellen a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos pénzkövetelést a Cstv. 38. § (3) bekezdése szerint csak a felszámolási eljárás keretében lehet érvényesíteni. Az igényérvényesítés pedig a Cstv. 28. § (2) bekezdés f) pontjából, 37. § (1) és (2) bekezdéséből, valamint 46. § (5) bekezdéséből következően - az itt nem irányadó esetek kivételével - hitelezői igénybejelentéssel történik.
A hitelezői igények bejelentésének határidejét a Cstv. 28. § (2) bekezdés f) pontja a felszámolást elrendelő végzés közzétételétől számított 40 napban határozza meg. A felszámolónak a Cstv. 37. § (1) bekezdése értelmében a felszámolás közzétételétől számított 40 napon túl, de 180 napon belül bejelentett igényeket is nyilvántartásba kell vennie, ezeknek az igényeknek a kielégítésére azonban - az egyezségkötést kivéve - csak akkor kerülhet sor, ha a felszámolási eljárás alatt keletkezett, felszámolási költségnek minősülő, valamint a 40 napos határidőben bejelentett igények kielégítése után van rá vagyoni fedezet. A 180 napos határidő elmulasztása jogvesztéssel jár [Cstv. 37. § (3) bekezdés].
A Kúria álláspontja szerint mivel a hitelezői igénybejelentés a követelés, a hitelezőt megillető alanyi jog érvényesítését jelenti, az igénybejelentési határidő - a jogintézmény természeténél fogva - anyagi jogi határidőnek minősül.
Kétségtelen, hogy a Cstv. 6. § (3) bekezdése a felszámolási eljárásban is megfelelően alkalmazni rendeli a polgári perrendtartás szabályait.[3] A Pp. az rPp.-vel egyezően úgy rendelkezik, hogy a határidő elmulasztásának következményeit nem lehet alkalmazni, ha a bíróságnak címzett beadványt legkésőbb a határidő utolsó napján a bíróság címére ajánlott küldeményként postára adják [Pp. 149. § (4) bekezdés, rPp. 105. § (4) bekezdés]. Ez a rendelkezés azonban a Kúria álláspontja szerint csak az eljárási kérdésekre, tehát alapvetően a felszámolási eljárásnak a bíróság előtti szakaszára vonatkozik.
A hitelezői igénybejelentés a felszámolóhoz történik, ezért határidő számítása során a Pp. szabályai nem alkalmazhatók. E vonatkozásban a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 8:3. §-át kell alapul venni. A hivatkozott szabály a Pp. idézett szakaszaihoz hasonló rendelkezést nem tartalmaz. A hitelezői igénybejelentésnek ezért legkésőbb a 180 napos igénybejelentési határidő lejártáig meg kell érkeznie a felszámolóhoz. A határidő elmulasztásának következményei alól a hitelezőt nem mentesíti az, hogy az igénybejelentését a határidő utolsó napján postára adta.
Az adott ügyben a kifogást előterjesztő számára nyitva álló hitelezői igénybejelentési határidő utolsó napjáig az igénybejelentés nem érkezett meg a felszámolóhoz. A kifogást előterjesztőnek az adóssal szembeni követelése (alanyi joga) ezért a Cstv. 37. § (3) bekezdése értelmében megszűnt, a továbbiakban nem érvényesíthető (Kúria Gfv. VII. 30.201/2018/4. számú végzés).
- 3/4 -
A Kúria fenti döntése lényegében felülírta korábbi gyakorlatát, amelyben még úgy ítélte, a hitelezői igény bejelentésére előírt 40 napos határidő eljárásjogi természetű, és elmulasztása esetén igazolási kérelemnek van helye (Kúria Gfv.VII.30.310/2013/11. számú végzés).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
