A sport fontos része a gyermekeink életének. A pályán, az uszodában, a jégen és a sportcsarnokokban jól érzik magukat, de a sport sokkal többet nyújt számukra, mint szórakozást. A szervezett edzéseken való részvétel fejleszti a gyermekekben a szervezőkészséget, az időérzéket, a csapatszellemet, az elszántságot, az elkötelezettséget, a kitartást és sok más pozitív tulajdonságot. Az iskola melletti sportolás fontos szerepet tölt be a gyermekeink fejlődésében. Az ifjúsági sportok általában biztonságosak az abban részt vevő gyermekek számára, ám a biztonságon még mindig kell és lehet javítani.
A versenysporttal szemben folyamatosan növekvő elvárások miatt egyre gyakoribb a sportsérülések és balesetek száma. Ezek jelentős része megfelelő felvilágosítással, szakmai felkészültséggel és körültekintéssel megelőzhető lenne és ezáltal lehetne a sportolóra váró hosszú távú egészségkárosodás következményeit jelentősen csökkenteni. A sportsérültek jogairól szóló cikksorozatom első részében az amerikai futballban elszenvedett fejsérülések és agyrázkódásokkal kapcsolatban meghozott szabályozásokat, az amerikai állami törvényeket és jogszabályokat mutattam be.[1] Ezek a törvények nem csak a profi sportolók sérüléseivel foglalkoznak, hanem minden esetben kitérnek a fiatalkorú sportolókra, a középiskolai, valamint főiskolai és egyetemi sport ilyen jellegű szabályozására is.
Jelen cikk célja az ifjúsági és utánpótláskorú sportolókat érintő sérülésekkel kapcsolatos jogi problémakörök felvázolása, példákkal és esetekkel rávilágítva arra, hogy ezeken a területeken a fokozott védelem, a prevenció és a felvilágosítás a legszükségesebb tennivaló. A hazai jogszabályalkotásban is szabályzatokkal és törvényekkel kell biztosítani a fiatal sportolók érdekvédelmét csakúgy, ahogy az elmúlt években ez a gyakorlat az Egyesült Államok legtöbb szövetségi államában már elindult.
Az elmúlt két évben az NFL ismét nagyszerű szezonokat zárt, óriási bevételekkel, kimagasló TV-s mutatókkal, hihetetlen izgalomban tartva a szurkolókat szeptembertől egészen a februári Super Bowl-ig.[2] Ebben a sikerkörnyezetben kezdődött el egy komoly problémához kötődő folyamat, amely az amerikai futball sötét oldalához kapcsolódik. Egy olyan folyamat, amely hosszú jogi csatározáshoz vezethet a volt játékosok és az NFL között, de ez a mostani jogi vita nem a karrier utáni juttatásokról szól, hanem sokkal súlyosabb problémákkal kapcsolatos, úgy mint az agyrázkódások, agykárosodások, szellemi leépülés, élethosszon át tartó állandó fájdalom, halál és öngyilkosság, amely egy brutálisan kemény sportkarrier alatt elszenvedett különböző sérülések hosszú távú következményei. A játékosok elsősorban azzal érvelnek, hogy az NFL szándékosan eltitkolta előlük a futballal együtt járó maradandó egészségkárosodási kockázatokat és a játékosokat ennek következtében érte a maradandó egészségkárosodás (ún. "biztatási kár"). A perekben szükséges bizonyítani a kár meglétét, a károkozó (NFL) jogellenes és felróható magatartását, valamint a kettő közötti ok-okozati összefüggést. A mai napig 3236 volt játékos lett megnevezve felperesként összesen 124 perben ebben az ügyben.[3]
Hogy milyen hatása lehet ezeknek a pereknek az NFL jövőjére? Az NFL egy 9 milliárd dolláros iparág, 2020-ra a bevétel a várakozások szerint 20 milliárd dollárra nőhet. Még akkor sem rendül meg az NFL, ha egy több milliárd dolláros kártérítési kötelezettséget ró ki rájuk a bíróság.[4] A játékot viszont nem lehet alapjaiban megváltoztatni. Az jelenleg is, és mindig is eredendően erőszakos lesz. Napjaink játékosai - 2009 óta - vállalják a hosszú távú agykárosodás kockázatát.[5] Jelenleg eldönthetik, hogy vállalják-e ezt a kockázatot és ebben az esetben jelentősen kompenzálják őket busás fizetés formájában, vagy pedig elfordulnak a sporttól és az általa nyújtott lehetőségektől.
Az agyrázkódás egy viszonylag enyhe traumás agysérülés, amely hatással van az emlékező-, a beszéd-, a koordinációs- és a reakcióskészségre, továbbá az egyensúlyérzékre és az ítélőképességre.[6] Sajnos, a fiatal sportoló lehet, hogy észre sem veszi, hogy agyrázkódást szenvedett, mert a tünetei - zavartság, fejfájás, hányinger - nem jelentkeznek rögtön az összeütközést követően.[7] A játék hevében
- 51/52 -
az ifjú sportoló nem tekint ezeknek a jeleknek túl nagy jelentőséget, nem jelzi az edzőnek, hiszen ő játszani és nyerni akar minden körülmények között.
A fiatalkori agyrázkódások sokkal ártalmasabbak, mint a felnőttkorban bekövetkezett agysérülések, mert magasabb esélye van a komplikációk és a maradandó károsodás kialakulásának. A fejsérülés a legkockázatosabb a 6 és 14 év közötti korosztály számára, összehasonlítva más korcsoportokkal, mivel a kisebb gyermekek agya még fejlődésében van. Az is előfordulhat, hogy egy ilyen károsodást csak jóval az eredeti sérülés megtörténte után lehet észlelni és kimutatni.[8]
Az edzésbe és a mérkőzésbe való túl korai visszatérés is jelentős problémát okoz. Az a gyermek, aki már elszenvedett egy agyrázkódást sokkal könnyebben szenved el egy következőt és válik az ún. második csapás szindróma áldozatává.[9] A második ütődés szindróma érgyulladáshoz, érzáródáshoz és jelentős agyduzzanathoz vezet, ami légzési elégtelenséget okoz. A második ütődés szindrómás fiatalok 50%-a meghal és a túlélők nagy része fogyatékossá válik. Rendkívül fontos, hogy aki agyrázkódást szenved, teljesen felépüljön, mielőtt újra edzésbe áll, ezzel is csökkentve a kockázatát a második ütődés szindróma kialakulásának.[10]
Az Egyesült Államokban napjainkban több, mint 40 millió gyermek és tinédzser vesz részt valamilyen ifjúsági sporttevékenységben. A napvilágra kerülő agyrázkódások száma folyamatosan emelkedik a középiskolai és egyetemi bajnokságokban is ugyanúgy, mint ahogy a professzionális sport szintjén is. Az ifjúsági játékosok és szüleik felelősöket és bűnbakot keresnek, amikor az agyrázkódással kapcsolatos biztonságukról van szó. Azok az amerikai ifjúsági sportszervezetek, melyek további előrelépéseket igyekeznek tenni a biztonság fejlesztése érdekében, különös figyelmet fordítanak a sport közben elszenvedett agyrázkódásokra, keresve a megoldást arra, hogy hogyan csökkenthető az agyrázkódással járó összeütközések száma, ezáltal visszaszorítva az agyrázkódásos sérüléseket, s megelőzve az agyrázkódás okozta súlyos problémákat.[11] Ezenkívül a médiának is ki kell vennie a részét az agyrázkódásokról szóló tájékoztatásból.
A Sport Edzők Nemzeti Szövetsége (NATA) 1997 óta legalább ötven fiatal amerikai futballistát tart számon, húsz különböző államban, akik belehaltak vagy súlyosan fogyatékosokká váltak az agyrázkódás okozta sérüléseik következtében.[12] Az agyrázkódás következményei miatt egyik fiatal sportolónak sem szabadott volna meghalnia, illetve súlyosan megsérülnie.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
