Az elmúlt tíz év Európában és Magyarországon is az alternatív vitarendezési módok - mediáció, választottbíráskodás, békebíráskodás, egyeztetés - elterjedésének, a lehetőségek kiszélesedésének jegyében telt, mely egyaránt érintett közjogi és magánjogi, anyagi és eljárásjogi, nemzeti, nemzetközi és európai normákat.
Mediáció a gyakorlatban az érintett (jog)területektől függően igen változatos formában működik.[1] Európában kétség kívül legelterjedtebb formája a bíróságon kívüli mediáció, de több jogrendszer már teret engedett a bírósági mediáció intézményének is.
Ez az írás alapvetően a bírósági közvetítésre fókuszál, a hatályos szabályozásból kiindulva igyekszik feltérképezni a mediációban lévő lehetőségek tárházát, egy esetleges kodifikáció szükségszerűen megkerülhetetlen kérdéseit. Górcső alá kívánja venni a Mediációs Irányelv[2] eljárásjogi kihívásait, és egy-egy állam szabályozását bemutatva törekszik felsorakoztatni az intézmény mellett szóló érveket.
Mediáció, egyeztetés, közvetítés, békítés. A magyar nyelv sokszínűsége a mediáció fogalma során is kikristályosodik. Tanulmányomban részletesen szeretnék foglalkozni a bírósági mediáció magyar gyökereivel, a "bírósági közvetítés", egyeztetés hatályos szabályozásával, a hatályos szabályozásban lévő alternatívákkal, s ezek továbbfejlesztésével.
A Mediációs Irányelv (a továbbiakban: MID) által tagállamokra rótt kötelezések, eljárásjogi kihívások talaján állva igyekszem bizonyítani, hogy a MID hatálya a bírósági mediációra is kiterjed.
Európai minták nyomán haladva szeretném részletesen vizsgálni Belgiumban, Spanyolországban, Olaszországban és Portugáliában már megteremtett bírósági mediáció intézményét, párhuzamot vonni a spanyol, az olasz és a magyar rendszer között, rámutatni a megvalósítási módokban lévő lehetőségekre, s vezérfonalként tételezni egy esetleges kodifikáció során.
A mediáció fogalmának definiálására mindezidáig nem született egy általános érvényű, valamennyi jogrendszerre és jogágra egyaránt kiterjedő, országhatártól független fogalom. E probléma nemcsak a magyar jogalkotó, jogalkalmazó, valamint a jogtudomány képviselői számára felróható hiányosság, a jelenséggel az alternatív vitarendezésnek teret engedő több európai[3], valamint tengerentúli államban találkozhatunk.
Németország az alternatív vitarendezés terén hasonló "bábeli zűrzavarral" küzd: "Vermittlung", "Schlichtung", "Konfliktmanagement", "Verhandeln", "Varhandlungsmanagement".[4] Magyarországban a mediáció fogalma köré csoportosuló intézmények között a közvetítést, egyeztetést, békítést tartjuk számon.
Békítéssel az életviszonyok két területén találkozhatunk, egyrészről házassági jogviták esetén, ahol a békítés célja, eljárás bontás nélküli befejezése, másodsorban a fogyasztói jogviták során, ahol a skandináv mintára kialakított békéltető testületek[5] működnek közre a fogyasztói jogok gyors, hatékony és egy, a bírósági eljárásnál egyszerűbb formában történő érvényesítésében.
Az egyeztetés és a közvetítés között jóval vékonyabb határvonal húzódik. A közvetítés a kölcsönös engedmények kialakításának eljárása, mely nem feltétlenül jelent jogilag kötött eljárási rendet[6], a közvetítő módszeres kommunikációs stratégia felhasználásával a szemben álló feleket olyan helyzetbe hozza, hogy az általuk meghatározott célt és az ennek elérését lehetővé tévő utat megtalálják.[7]
2003. március 17-én lépett hatályba a közvetítői eljárásról szóló 2002. évi LV. törvény (a továbbiakban: közvetítői törvény), mely a polgári és kereskedelmi jogviták terén igénybe vehető mediációs eljárás keretszabályozását teremtette meg.[8] E jogszabály részletesen szabályozza a polgári pert megelőző, illetve helyettesítő közvetítői szolgáltatások körét, ugyanakkor nyitvahagyja a bírósági mediáció magyar jogrendszerbe illeszthetőségének kérdéskörét.
2012-ben módosításra került a közvetítőkkel szemben előirányozott szakmai képzés: a névjegyzékbe 2010. január 1-jét megelőzően felvett természetes személy az előírt szakmai képzés teljesítését 2013. december 31-ig köteles a miniszternek igazolni, ennek igazolását követően 2014. január 1-jétől továbbképzésen kell részt vennie.
A közvetítői eljárásról szóló törvény általános rendelkezései között elhelyezett szabály - mely szerint nincs helye közvetítői eljárásnak a Polgári perrendtartás különös részében szabályozott apaság és származás megállapítása iránti egyéb perekben, a szülői felügyelet megszüntetésére irányuló, illetve gondnokság alá helyezési perben, közigazgatási és sajtó-helyreigazítási perekben, az alkotmányjogi panasz esetén követendő eljárásban, valamint a végrehajtási perekben[9] - véleményem szerint nem zárja ki a bírósági mediáció magyar jogrendszerbe történő explicit tételezését.
E rendelkezés alapján nyilvánvaló, a közvetítői törvény nem alkalmazható közvetlenül a bírósági eljárá-
- 298/299 -
sokban, ugyanakkor nem szab gátat a bírósági mediáció mint önálló, immár tételesen definiált intézmény Polgári perrendtartásba illesztésének.
A 2012-es évet megelőzően hazánkban elfogadott többségi álláspont szerint, Magyarországon a hatályos szabályozás szerint bírósági mediáció lefolytatására nincs lehetőség, ugyanakkor a mediációs eljárás egyes elemei hasznosíthatók a bírósági eljárásban.[10] Az az állítás, mely szerint a közvetítői tevékenységre a bírósági eljárás keretében nem kerülhet sor, nem állja meg helyét. A Polgári perrendtartás két helyen is lehetőséget biztosít felek közötti jogvita békés rendezésére kívülálló harmadik személy (szabályozott esetben a bíró) közreműködésével a peres eljárás során.
Egyrészről a Pp. 127. § (2) bek. szerint "Keresetindítás előtt a perre hatáskörrel bíró és illetékes járásbíróság előtt egyezségi kísérletre idézést lehet kérni. Az idézést kérő félnek a határnapot szóval is tudtára lehet adni. A létrejött egyezséget jegyzőkönyvbe kell foglalni, és a jóváhagyásra a 148. §-t kell alkalmazni.
Emellett a Pp. 148. § (1) bekezdése szerint "A bíróság a per bármely szakában megkísérelheti, hogy a felek a jogvitát vagy a vitás kérdések egy részét egyezséggel rendezzék." Ugyanakkor fontos kiemelni, hogy a Pp. 127. § (2) bek., valamint a 148. § alapján létrejött egyezség nem minden esetben azonos hatályú a közvetítői eljárás eredményeként kialakított egyezséggel. Míg a perbeli egyezség közvetlenül res iudicata-t és végrehajthatóságot eredményez, addig mediációs egyezség esetén csak bíróság általi jóváhagyást követően. Úgy vélem, e rendelkezések, ha nem is nevesítve, de a jogvita egyezséggel történő feloldásának aktív bírói együttműködésére tekintettel, megteremtik a bíró, mint közvetítő pozícióját a polgári eljárásban.
A 2008. évi XXX. törvénnyel került kiegészítésre a Polgári perrendtartás egyezségre vonatkozó szabályozása, mely a bíró feladatává tette a felek közvetítői eljárásról való tájékoztatását, amennyiben annak sikerére esély mutatkozik[11].
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
