Több jogcím fennállása akkor állapítható meg, ha a fél az egyes kérelmeit más-más jogi tényekre alapítja, vagyis a kérelmek ténybeli alapja sem azonos és mindegyik esetében mást és mást kell bizonyítani.
A szerződés érvénytelenségére több jogcímen történő hivatkozás esetében a keresetek gyakran csak látszólagos tárgyi keresethalmazatot alkotnak. Egyezőek voltak a vizsgálati anyagokban elfoglalt vélemények abban a kérdésben, hogy ha a fél semmisségi okra hivatkozik, akkor elsőként azt kell vizsgálni. A bíróság csak ennek eredménytelensége esetében térhet át a fél által felhozott megtámadási okokra vagy egyéb igényekre, pl. a szavatossági igény megalapozottságának vizsgálatára. Ez utóbbi esetben nem látszólagos a tárgyi keresethalmaz, hanem valóságos, hiszen a kereset alapja az érvénytelenségtől eltérő, és az érvényesített jog is az.
Nem érvényesül ugyanakkor az a logikai sorrend, hogy előbb a szerződés érvénytelensége kérdésében kell a megtámadásra tekintettel állást foglalni és csak ennek eredménytelensége esetén alapítható igény az érvényesnek minősülő szerződésre. A kérelemhez kötöttségre vonatkozó álláspontot erősíti az a körülmény, hogy a szerződés megtámadása esetében a szerződés érvénytelensége csak a fél részéről történő megtámadás esetében vizsgálható, ennek hiányában a szerződés érvényesnek minősül. Miután a megtámadás a fél akaratától függ, a fél dönthet úgy is, hogy elsősorban a szerződés fenntartása áll érdekében, pl. a szavatossági igénye érvényesítése mellett, és csak ennek sikertelensége esetén, eshetőlegesen kívánja előterjeszteni a szerződés érvénytelenségének megállapítására irányuló kérelmét. A szerződés érvényessége tehát a fél "szubjektív" megítélésén múlik. Amíg az érvénytelenségi keresetet nem adja elő, a szerződés a bíróság számára is érvényesnek minősül, így a szavatossági igény megalapozottsága vizsgálható. Megtámadási ok esetében nincs védelmezendő társadalmi érdek arra, hogy a bíróság a szerződéses kötelezettség létrejöttét megakadályozza, mint semmisség esetében.
A Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának tanácselnöki értekezlete a 2009. május 13-án megtartott tanácskozásán arra az álláspontra jutott, hogy a kérelemhez kötöttség érvényesül abban az esetben, ha a fél a szerződés megtámadására, és pl. hibás teljesítésre irányuló kereseti kérelmet is előterjeszt, de elsőként a hibás teljesítés fennállásának vizsgálatát kéri.
Ha a fél a semmisségi ok mellett a szerződés hatálytalanságára is hivatkozik, az anyagi jogi logika itt is azt írná elő, hogy a bíróságnak az érvénytelenség kérdésében kell előbb állást foglalnia. Tipikus eset, hogy a fél semmisségi okra, a szerződés színleltségé-re hivatkozik, amelynek állítása szerint az volt a célja, hogy a követelése kielégítésének fedezetét elvonják, vagyis "színlelték" a felek az adásvételi szerződés megkötését. A Legfelsőbb Bíróság egyik döntése értelmében (EBH 2002.742.) nincs akadálya annak, hogy a bíróság a fedezetelvonás jogkövetkezményét vonja le, ha a fél kereseti kérelme elsődlegesen a hatálytalanság megállapítására irányult. Ilyenkor tehát a bíróság a semmisségi ok megjelölése ellenére a fél kérelmeinek sorrendjéhez kötve van.
Ez esetleg azzal magyarázható, hogy ebben az esetben a bíróság az érvénytelenség jogkövetkezményeit a felperes jogi érdekének keretei között, annak mértékéig vonja le. A felperesnek jogi érdeke csak a követelése erejéig áll fenn. Így a felperes nem kérheti jogszerűen egy 10 000 000 forintot érő ingatlan adásvételi szerződésének színleltségére hivatkozva az eredeti állapot helyreállítását a II. r. alperessel szemben fennálló 1|000|000 forintos jogos követelése miatt. A jogi érdeke akkor is megfelelő védelemben részesül, ha a bíróság a hatálytalanság megállapításával biztosítja a követelése kielégítését. Hasonló okok miatt kezd a bírói gyakorlatban általánossá válni az az álláspont, hogy a harmadik. személy által a szerződés érvénytelenségének megállapítására irányuló perekben a harmadik személy kérelmére az érvénytelenség jogkövetkezményeit a bíróság csak e személy jogi érdekéhez igazodó mértékben alkalmazhatja.
A vizsgálat adatai szerint nem egyértelmű a bírói gyakorlat abban a kérdésben, hogy a felperesnek az eredeti állapot helyreállítására irányuló keresete megalapozza-e a bíróságnak azt a kötelezettségét, hogy ellenkérelem, vagy viszontkereset nélkül is döntsön az alperesnek az eredeti állapot helyreállítása címén visszajáró szolgáltatásról. Van olyan vélemény miszerint a felperes a saját marasztalására nem nyújthat be kereseti kérelmet, ezért az ellenérdekű félnek legalább ellenkérelmet kell előterjesztenie. Ezzel az állásponttal szemben a többségi vélemény az, hogy az eredeti állapot helyreállítása szó szerinti értelemben is magában foglalja az alperesnek visszajáró szolgáltatásról való döntést is. Az érvénytelenség jogkövetkezményeként az eredeti állapot helyreállítása anyagi jogi szempontból egységes, a felperes akkor követelheti eredményesen az általa nyújtott szolgáltatást, ha egyben maga is vállalja, hogy visszatéríti a számára teljesített szolgáltatást. A keresete ugyan csak a javára szóló marasztalásra terjed ki, de a kérelme mégis csak úgy teljesíthető, ha a bíróság az egyidejű visszaszolgáltatási kötelezettségéről is dönt. A többségi vélemény szerint ezért a szerződéskötés előtt fennálló helyzet visszaállítására irányuló kérelem esetében a bíróságnak külön viszontkereset vagy ellenkérelem nélkül is köteleznie kell a felperest az alperes javára a kapott szolgáltatás visszaadására. Ezt az álláspontot alátámasztja az is, hogy a szerződés érvényességét állító alperestől nem várható el olyan viszontkereset előterjesztése, amely a perbeli védekezését rontaná le, illetve az érvénytelenség tényleges megállapítása előtt a viszontkeresete idő előtti lenne.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
