A tanulmány egy empirikus kutatást ismertet annak vizsgálatáról, hogy egy szöveg megfogalmazásának módja hogyan befolyásolja annak megértését. A kutatáshoz egy magyar felsőoktatási intézményben a koronavírusjárvány kitörését követően irányadó rektori utasítás szövegrészletét választottam ki és írtam át a közérthetőségi szempontoknak megfelelően, majd egy kérdőíves felmérésben egyetemi hallgatók válaszai alapján vizsgáltam, hogy kimutatható-e különbség az eredeti és az átírt szöveg megértésében. Hipotézisem alapvetően az volt, hogy egy közérthetően, világosan megfogalmazott normaszöveget könnyebben és gyorsabban megértenek az olvasói, így a szabályokban foglalt előírásokat is egyszerűbb betartaniuk, mint egy körülményesebben, hosszabban, adott esetben jogi szakkifejezéseket is tartalmazó szöveget.
Egy írott szöveg megértését természetesen számtalan körülmény befolyásolhatja: ha csak az anyanyelvi szövegeket vesszük alapul, már akkor is szerepe lehet az olvasó iskolai végzettségének, szövegértési képességét befolyásolhatja az elmeállapota, pillanatnyi koncentrációs képessége stb. Érdemes azonban néhány további, pszichológiai szempontot is figyelembe venni, mint például a magyar nyelvben még jóformán ismeretlen "nudge" és "sludge" jelenségét.[2] A "nudge" magyar fordításban a noszogatás, ösztökélés fogalmaknak feleltethető meg. A viselkedési közgazdaságtanban alakult ki ennek a gyakorlata, ami a viselkedésirányítás "új" pszichológiai módszerét jelenti: a modern állam nem a viselkedésirányítás hagyományos eszközeit használja - mint a büntetés vagy ösztönzés -, hanem a pszichológiai ösztökélés segítségével tereli az állampolgárokat egy meghatározott viselkedésforma felé. (Czabán 2021: 47) Ezzel szemben a "sludge" a zaj, a zűrzavar a szabályozásban, ami megnehezíti a szabályok megértését és követését, vagy a szükségesnél több időt igényel a címzettektől azok megértése, de idesorolhatók a dupla papírmunka vagy a felesleges adminisztrációs terhek is.
Alapvetően arról van itt szó, hogy a másik oldalról, a szöveg megfogalmazója hogyan tudja elősegíteni vagy megnehezíteni az olvasó számára a szöveg befogadását. Tehát amikor a közérthető fogalmazást kérjük számon a jogalkotón vagy a jogalkalmazón, akkor valójában a "sludge" csökkentésére hívjuk fel a figyelmét. A jogalkotótól azt várjuk el, hogy a törvények, rendeletek, míg a jogalkalmazótól azt, hogy a bírósági ítéletek, közigazgatási határozatok, hivatalos iratok legyenek világosan, egyértelműen megfogalmazva. "Minden olyan irat vagy megszólalás hivatalosnak minősülhet, amelyet a megfogalmazója valamilyen szervezet, vállalkozás vagy intézmény nevében közvetít" (Bódi 2018: 32). A hivatalos iratok között pedig vannak olyanok, amelyeket "funkcionális" szövegnek tekintünk: ezeknél a szöveg előállítójának az a célja, hogy a címzett valamit tegyen meg (pl. fizesse be az adót, a közműdíjat, küldjön el valamilyen információt, iratot, válaszoljon valamilyen kérdésre, vagy olyan magatartást tanúsítson, amit a szöveg előír stb.). Az ilyen szövegeknek tehát van valamilyen funkciója, és ezt az olvasó is tudja, amikor kézbe veszi, ezért eleve úgy olvassa a szöveget, hogy abban a releváns információkat minél hamarabb megtalálja. A később ismertetésre kerülő közérthetőségi szabályok is alapvetően az ilyen típusú szövegeknél alkalmazhatóak sikeresen.
A pszichológiában sokféle elmélet, magyarázat van arra, hogy vajon mi motiválja az embereket bizonyos magatartásokra, így például az esetenként számukra kedvezőtlen hatással járó szabályok betartására is - és itt most ne az emberi együttélést alapjaiban meghatározó, az erkölcsi és vallási normarendszerben is megjelenő szabályokra gondoljunk, hanem csupán kisebb jelentőségű előírásokra, mint pl. az adók, szolgáltatási díjak befizetése. A pszichológusok megkülönböztetik például az extrinzik és intrinzik motivációt: az előbbit külső ingerek hívják életre, mint például diákok számára a jó érdemjegy, dicséret, díjak, vagy munkavégzés esetén a pénz, míg utóbbiról akkor beszélhetünk, ha egy tevé-
- 11/12 -
kenységet önmagáért végzünk, minden külső jutalomtól vagy büntetéstől függetlenül. A szabálykövetésnél alapvetően (bár nem kizárólag) a külső motívumok dominálnak, legalábbis egy értékválasztást nem jelentő, kisebb jelentőségű előírás, utasítás betartására nem jellemző, hogy a tevékenység önmagában jutalmazó lenne az egyén számára. Ezért lenne fontos az előbb említett ösztökélés a szabály megalkotója részéről: legyen az úgy megfogalmazva, hogy minél kevesebb akadály gördüljön az egyébként is alacsony, külső motiváció útjába, és a címzettek minél nagyobb arányban tudjanak és akarjanak az előírásnak megfelelően cselekedni.
Ha megvan a szabályalkotó részéről a szándék, hogy a közérthető fogalmazással segítse a címzetteket, akkor a következő kérdés, hogy ezt hogyan teheti meg. A nemzetközi szakirodalomban pontosan kidolgozott és már hazánkban is alkalmazott szempontrendszer alapján egy szövegről el lehet dönteni, hogy megfelel-e a közérthető fogalmazás sztenderdjeinek.[3] Azon túl, hogy létezik egy világszerte elfogadott definíció és egy ennek mentén kialakított szempontrendszer, jelenleg folyamatban van egy ISO szabvány kidolgozása is, ami ugyancsak a nemzetközi egységesítést szolgálja.
A közérthető fogalmazás definíciója így hangzik magyar fordításban:
"Akkor nevezünk egy szöveget közérthetőnek, ha a szöveg felépítése, megfogalmazása és kinézete olyan, hogy a célközönség:
• megtalálja benne, amire szüksége van;
• megérti, amit talált; és
• az információ segítségével el tudja érni a célját."
A definíció több elemét is külön-külön ki lehet bontani, de a következőkben csak néhány szempontot tekintünk át, amelyek a saját empirikus kutatás bemutatásához is fontosak.
A legfontosabb közérthetőségi alapelv, hogy a szöveg írójaként az olvasó fejével kell gondolkodni, belehelyezkedni az ő helyzetébe, és lehetőség szerint ennek alárendelni minden további szempontot. Ehhez azonban tudnunk kell meghatározni, hogy ki lesz a szöveg címzettje: minél pontosabban meg tudjuk ezt határozni, annál inkább hozzá tudjuk igazítani a mondanivalónkat. A hivatalos, funkcionális szövegeknél azonban jellemzően nem lehet egyéniesíteni, a szövegek többsége sablonok alapján készül - ebben az esetben ezeket a sablonokat (pl. közigazgatási határozatoknál) érdemes közérthetően megírni, hiszen utána ennek alapján tömegesen készül(né)-nek el a közérthető határozatok.
A szöveg tartalmának kialakításánál alapvetően abból érdemes kiindulni, hogy a funkcionális szövegeket az olvasók többsége nem olvassa végig, csak átfutja a lényeges információt keresve benne, és azt minél gyorsabban szeretné megtalálni. Ezért az ilyen szövegeket a legfontosabb, lényeges információval kell kezdeni, mert azt még a legtöbben elolvassák. Ennek alátámasztására használják a következő ábrát, ami azt mutatja meg, hogyan olvassák az emberek a funkcionális szövegeket. Az ábra egy hőtérkép, ami az olvasó szemmozgását rögzítette: az online felületen pirossal jelölt (a nyomtatott formátumban a sötétszürke) rész az, ahol a legtöbbet időzött a tekintete, ahol kevesebbet, azok sárgák (nyomtatásban világosak), ahova pedig alig nézett, azok kékek (nyomtatásban a kép többi része). Mindebből az látszik, hogy általában a szöveg legelejét olvassuk el, majd a szöveg bal oldalán futtatjuk végig a tekintetünket a bekezdések címén, vagy ha nincs címük a bekezdéseknek, akkor azok első mondatába olvasunk bele, hogy kiderítsük, vajon az a bekezdés tartalmaz-e számunkra fontos információt.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
