Jelen tanulmány vizsgálatának tárgya, vajon a médiapiacok vonatkozásában összeegyeztethető-e, és ha igen milyen módon a versenyjog rendszere a pluralizmust érintő megfontolásokkal.1 A közösségi versenyjog mindig is funkcionális és többcélú eszközként került alkalmazásra. A versenyjogi hatóságok sokszor olyan célokat követtek, amelyek nem közvetlenül kapcsolódtak a versenyhez, a legközismertebb példa ezen a területen a piaci integráció. A piaci megállapodások engedélyezésére sokszor szociális, környezetvédelmi és kereskedelmi politikával kapcsolatos megfontolásokból került sor, valamint egyes esetekben - ha kisebb körben is - a kulturális politika hatására.
Az európai versenyjog vonatkozásában a közelmúltban két tendencia jelent meg:
- nagyobb hangsúly az "alapvető versenyjogi célok" vonatkozásában,
- illetve az ezzel összefüggésben álló gazdasági-alapú módszerek megnövekedett számú alkalmazása a versenyjogi vizsgálatok körében.
Mindkét tendencia alkalmazása más elvek háttérbe szorítását eredményezte. Ugyanakkor hiszem, hogy a kommunikációs piacokon a versenyjog célja nem csupán a versenyképes piaci mechanizmusok biztosítása (pl. a kereskedelmi média hatékony működése), hanem egyúttal a demokratikus kommunikációs rendszerek biztosítása is.
Az alábbi tanulmány első része azt vizsgálja, hogy a digitális kommunikáció milyen szükségszerű változásokat eredményez a pluralizmussal valamint a versenyjoggal kapcsolatos álláspontok körében. Ez a fejezet vizsgálja egyúttal a verseny és a sokszínűség kettősségéből fakadó ellentét mértékét is.
A tanulmány második része azt vizsgálja, hogyan alkalmazható az Európai Közösség (EK) versenyjoga az audiovizuális piacok tekintetében. Az elmélet és a gyakorlat eltérő, és számos esetben a versenyjogi hatóságok túllépték hatáskörüket, a gyakorlatban szabályozva a piacokat. Álláspontom szerint ezen hatáskörtúllépés elsődleges indoka az média területén fellelhető "európai szabályozási hiány".
A tanulmány utolsó fejezete a médiapiacokon történő közösségi beavatkozás jelenlegi megközelítéseinek két kiegészítő módon történő módosítását szorgalmazza. Az első álláspont alapján a versenyjogi politika média-központú megközelítése szükséges. A tanulmány egyúttal arra is felhívja a figyelmet, hogy még ha a versenyjogi vizsgálat magába foglalna is más - nem gazdasági alapú média-specifikus - megfontolásokat, ez önmagában még nem volna kielégítő megoldás a sokszínűség és a tartalom sokszínűségének biztosítására. Vannak bizonyos elméleti és gyakorlati korlátok annak tekintetében, hogy a versenyjogi hatóságok meddig terjeszthetik ki hatáskörüket - jogi szabályozást igényelve az adott tárgykörben. Ennek megfelelően másodsorban kiegészítő szabályozási lépéseket kell tenni egész Európára kiterjedően. Ez ugyanakkor a média területén hatályos hatáskörelosztás jelenlegi rendszerének felülvizsgálatát feltételezi.
A kommunikációs piacok jelenlegi tendenciái közismertek. Az olyan kifejezések, mint a konvergencia, globalizáció és koncentráció ismerősen csengenek a médiapolitikusok szóhasználatában. A digitalizálási technológiák lehetővé tették azonos tartalom különböző hálózatokon keresztül történő kétirányú továbbítását, ezzel az egyes médiumok fokozatos összeolvadását eredményezve (napilapok, rádió, televízió, telefon és internet szolgáltatás).2 Az összeolvadásból fakadó kockázatok kivédése érdekében a médiatársaságoknak egyes álláspontok szerint nem maradt más választásuk, mint az egyesülés, szoftver- és távközlési társaságokkal való szövetségek kialakítása, illetve annyi tartalomra vonatkozó jog megvásárlása, amennyit a társaság csak megengedhet magának, vagy akár ezen felüli jogmegváltás is (hiszen mi is a túlélés ára?). A médiatársaságok kapkodva egyesültek egymással és a termelési-értékesítési láncolat más szereplőivel.3 A média-egyesülés ezen erőteljes tendenciáját tovább erősítette (vagy épp ez eredményezte?) a tulajdonosi korlátozásokra vonatkozó nemzeti szabályozások enyhítése.4 Manapság a megjelenő újabb technológiák tovább fokozzák a kommunikációs piacokon jelen lévő feszültséget, aminek az eredménye egy rendkívüli mértékben koncentrált és vadul versenyző médiakörnyezet, ahol az egyik nap sikertörténetei másnap könnyen kudarcba fulladhatnak.5 A hatóságok nem hibáztathatóak azért, mert nehezen tudják biztosítani a piaci egyensúlyt, nem is említve a szabályozási környezet megfelelő előre láthatóságát, amely a jövőbeni fejlesztésekhez leginkább hozzájárulhat.
Mi a digitalizálás hatása és hogyan békíthetőek össze a sokszínűség védelmével és a sokszínűséggel kapcsolatos hagyományos álláspontok? Elképzelhető hogy megszűnt a fogyasztó információhoz és szórakoztatáshoz jutással kapcsolatos, a műsorsugárzó irányába fennálló korábbi kiszolgáltatottsága? Tartható-e továbbra is az az álláspont, miszerint a televízió különösen befolyásoló és meggyőző jellegű? A többcsatornás paradoxon az alábbiakban ragadható meg. Előbb a privatizáció, majd a digitalizálás megtöbbszörözte az elérhető csatornák számát, ezáltal megnövelve a lehetséges vélemények számát is. Ahogy a szolgáltatások egyediesítése megtörténik, a nagy tömegek befolyásolására és irányítására vonatkozó képesség jelentősége csökkenni látszik.6 Ezen az alapon egyesek amellett érvelnek, hogy a sokszínűségét biztosító szigorú normák a továbbiakban már nem szükségesek.
Jelenleg ez a technológiai alapokon nyugvó optimizmus nem minden kritika nélkül való.7 Az elérhető csatornák száma és az interaktivitása a hozzáférés tekintetében még ugyanis önmagában nem biztosítja a fogyasztók szabad döntését. Először is több csatorna nem szükségszerűen jelent megnövekedett tartalmi változatosságot, hanem sok esetben csupán mennyiségi növekedést8. Másodsorban nem a média potenciálisan kisebb hatása, hanem annak állampolgárokra gyakorolt aktuális hatása a meghatározó. Ez pedig a fogyasztói kör nagyságában mérhető, nem pedig a csatornák számában. A gyakorlatban a nézettségi szokások látszólag nem változtak jelentősen az elmúlt években, és semmiképp nem változtak olyan mértékben amely azt az állítást támasztaná alá, hogy a fogyasztók jelenleg már teljes mértékben függetlenedtek a média befolyásától. Végül pedig némi figyelmeztetés a globalizáció irányába ható láthatóan egyértelmű tendenciával és a tulajdonosi korlátozások külföldi befektetők érdekébe történő fellazításával kapcsolatosan.9 Társadalmunk vélhetőleg kevésbé koncentrált és kevésbé versenyalapú médiumokat vár el, már csak a nagy médiacsoportból fakadó szociális és politikai nyomástól tartva is.
A vita a digitális kommunikációs piacainak közösségi beavatkozásának leghatékonyabb módszeréről végeérhetetlennek tűnik. A szélsőséges megnyilvánulások között a szabad vállalkozás támogatóinak véleménye szerint a piacok önmagukban elegendőek, és még az oligopol médiaóriások is jobban meg tudnak felelni a fogyasztók igényeinek, mint a kisebb média társaságok. Számukra az állami beavatkozás csupán az elitista paternalizmus kifejeződése, amely figyelmen kívül hagyja a személyes választás szabadságát és indokolatlanul zavarja a piaci helyzeteket. Az ilyen véleményt támogatók minimálisan szabályozott médiakörnyezetet támogatnak, amelyben a fogyasztók igényeiket közvetlenül a szolgáltatást nyújtóknak jelzik. A dereguláció ezáltal "felszabadítja a fogyasztót" és fogyasztói önállóságot eredményez. Ezen álláspont - noha elismerten koherens ellenérveket tartalmaz a közbeavatkozásokkal szemben - nagyban figyelmen kívül hagyja a média gazdaságának alapvető önérdekűségét. A történeteket inkább azok nyereségessége mint relevanciája alapján választják. Ahogy Cooper érvel: "az igény meghatározójaként történő reklámtevékenység alapvető függetlenséget eredményez a fogyasztók igénye és a piaci termelés között".10 A gyakorlatban a médiafogyasztók igényeit csupán annyiban elégítik ki, amennyiben azok egybeesnek a reklámozók érdekeivel. A média továbbá nem csupán kielégíti a fogyasztói igényeket, de egyben alakítja is azokat.11
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
