A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2014. március 15-én lépett hatályba, azonban a birtokvédelemre vonatkozó anyagi jogi szabályozás alapvetően nem változott. A birtokvédelmi eljárás lefolytatása a jegyző hatáskörébe tartozó birtokvédelmi eljárásról szóló 228/2009. (X. 16.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet), és a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) szabályain nyugodott.
A kettősség több évtizedes: a polgári jogi alapokon nyugvó possessorius birtokvédelmet egy közigazgatási hatóság (jegyző) szolgáltatja közigazgatási eljárási szabályok segítségével. A Korm. rendelet joghézag-kitöltő szerepe[1] köztudott, a - mindössze hét szakaszból álló - jogszabály egyetlen gyakorlati érdeme, hogy deklarálta: a Ket. bizonyos kivételekkel alkalmazható és alkalmazandó a birtokvédelmi eljárás lefolytatása során. Emellett azonban az első lépést is jelentette az önálló birtokvédelmi eljárás megteremtése, valamint az eljárás magánjogi jellegűvé válása[2] felé vezető úton. A jogalkotó a jogszabályi környezet változása okán, valamint a Kormány hatósági eljárásokra vonatkozó egyszerűsítési szándékát kívánva megvalósítani, hatályon kívül helyezte a Korm. rendeletet a jegyző hatáskörébe tartozó birtokvédelmi eljárásról szóló 17/2015. (II. 16.) Korm. rendelet (a továbbiakban: birtokvédelmi rendelet) megalkotásával. A jogszabály megalkotását átható koncepcionális alapelvek: az egyszerűsítési és gyorsítási szándék, az önálló eljárási szabályok megteremtése, mely legalább az alapeljárásban elkülönül, "leválik" a Ket. eljárási szabályairól. Az elődjénél sokkal részletesebb, konkrét eljárási szabályokat is tartalmazó - de az eljárás irányítását a felek kezébe adó, és a jegyzőnek szinte statisztaszerepet szánó - birtokvédelmi rendelet számos újdonságot tartalmaz a jogalkalmazók számára, ezzel együtt megannyi bizonytalanságot is hordoz magában.
A jogszabály tervezetében még felmerült a formakényszer alkalmazása az eljárás megindulásával kapcsolatban. Meg kell említeni, hogy a Korm. rendelet 2009. október 24-én történő hatályba lépését követően mind több jegyző alkalmazott előre elkészített formanyomtatványt annak érdekében, hogy a kérelmező a jogszabály ismerete nélkül is világosan lássa, mely tartalmi elemeket kell feltüntetnie ahhoz, hogy az eljárás hiánypótlás nélkül megindulhasson. A kérelmen meg lehetett jelölni azt is, mire terjedjen ki a bizonyítási eljárás. A birtokvédelmi rendelet taxatíve felsorolja azokat a tartalmi elemeket, melyeket a birtokvédelmet kérő félnek kötelező feltüntetni a kérelmén. Ez azért lényeges, mert bármely tartalmi elem hiánya a kérelem elutasításához vezet. Nem említi külön tartalmi elemként a birtokvédelmi rendelet az eljárási illetéket, de figyelembe véve azt, hogy enélkül az eljárás nem indul meg,[3] a kérelemhez való csatolása kötelező. Nem kötelező tartalmi elem a kérelemben foglaltakat alátámasztó bizonyíték, de a jogalkotó - a gyorsaság érdekében - elvárja, hogy azokat a birtokvédelmet kérő már a kérelem benyújtásával egyidejűleg rendelkezésre bocsássa. Amennyiben ezt nem teszi meg, az eljárási határidő 10. napjáig van lehetőség bizonyítékok csatolására. Itt kell megjegyezni azt, hogy az eljárást megindító kérelmet és a csatolt bizonyítékokat a Korm. rendeletben foglaltakhoz hasonlóan a birtokvédelmi rendelet alapján is meg kell küldeni az ellenérdekű félnek, abból a célból, hogy azt megismerhesse, és arra nyilatkozatot tehessen. Azonban az eljárás megindulását követően befogadott bizonyítékokra, nyilatkozatokra e megküldési kötelezettség már nem terjed ki, így azonnal felvetődik a kérdés, hogy e bizonyítékokat az ellenérdekű fél hogyan ismerheti meg. Iratbetekintési joga nem lévén csak az esélyegyenlőség alapelvének biztosításával, azonban erre gyakorlati iránymutatást a jogalkalmazók nem kaptak. Amennyiben nem ismerheti meg az ellenérdekű fél a másik fél által beterjesztett bizonyítékokat, a jegyző nem tud olyan döntést hozni, mely megkülönböztetés-mentes, részrehajlás nélküli lenne. Természetesen elkülönítendő ettől az az eset, amikor a fél a jogszabályban és a jogalkalmazás során biztosított jogával nem él, és a jegyző a rendelkezésre álló adatok alapján hozza meg a döntését.
A birtokvédelmi rendelet szerint hiánypótlásra - az illeték csatolására történő felhíváson kívül - nincs lehetőség, de az ahhoz kiadott államtitkári tájékoztató - vélhetően a tisztességes ügyintézés alapelvére tekintettel - azt javasolja, hogy a kérelem befogadása során a jegyző ellenőrizze a tartalmi elemek meglétét, és hívja fel a javításra a kérelmezőt, ami gyakorlatilag egy azonnali, és eljárás megindítása előtti hiánypótoltatást jelent. Meghatalmazás hiányában szintén az a legcélszerűbb, ha a jegyző a kérelmet csak azután fogadja be, miután az azt előterjesztő fél vagy képviselő az érvényes meghatalmazás kérelemhez történő csatolásáról gondoskodott. Meg kell jegyezni, hogy az említett "azonnali" hiánypótlások, csak a kérelem személyes benyújtása esetén alkalmazhatóak.
Több nevesített alapelvvel - de leginkább a rendeltetésszerű joggyakorlás és a tisztességes ügyintézés elvével - ellenkezne az, ha látva a hiányos kérelmet a jegyző azt befogadná, majd ezen okra hivatkozva[4] elutasítaná.
Önmagában az, hogy a kérelmező nem csatol bizonyítékot - mivel az kötelező tartalmi elemnek nem minősül - nem alapozza meg az elutasító határozat meghozatalát.
A következő problémát felvető kérdés előtt mindenképpen tisztázni kell azt, hogy a birtokvédelmi rendelet alapvetően két szakaszra tagolja a birtokvédelmi eljárás lefolytatására rendelkezésre álló, mindössze 15 napos határidőt:
1. A bizonyítási eljárási (bizonyítékbefogadási) szakasz: A kérelem beérkezését (vagy az illeték lerovását) követő naptól a bizonyítási eljárás lezárásáig tart, mely az eljárási határidő lejártát megelőző ötödik napot követő nap. Ez gyakorlatilag a rendelkezésre álló eljárási határidő első nettó (határidőbe be nem számítandó napok számával csökkentett) 10 napját jelenti.
2. A határozathozatali (döntési) szakasz: Az eljárási határidő 11-15. napja, mely
- 25/26 -
során a jegyzőnek a bizonyítási eljárás során beszerzett, illetve a rendelkezésre álló adatok alapján, mérlegelést követően meg kell hoznia a döntését. E szakasz alatt a felek bizonyítékot nem nyújthatnak be, nyilatkozatot már nem tehetnek.
Sokkal nagyobb gondot jelent tehát az, hogy nincs szabály arra, mit tegyen a jegyző a határozathozatali szakaszban benyújtott, bemutatott bizonyítékokkal, és nincs semmilyen indokkal alátámasztva az, hogy miért ne fogadhatná be a bizonyítékot akár a döntés meghozataláig a jegyző.
Méltányossági szabály a birtokvédelmi rendeletben nincs, mégis azt szükséges fontolóra venni, hogy egy határozathozatali szakaszban benyújtott, a döntés milyenségét egyértelműen befolyásoló bizonyíték befogadásához, ezzel igazságos, a tényállásnak megfelelő döntés meghozatalához - mellyel egy bírósági birtokvédelmi ügy is elkerülhető - fűződő állami-hatósági érdek sokkal erősebb, mint az, hogy a felek bizonyítási lehetőségeit a gyors eljárás érdekében ilyen szűk korlátok közé zárjuk.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
