A káronszerzés tilalmáról a magyar jogirodalomban elsőként Grosschmid Béni (Zsögöd Benő) értekezett, majd Szladits Károly és Marton Géza. Műveikben a klasszikus magánjogi álláspontot követik, mely szerint a kártérítés célja a károkozást megelőző vagyoni egyensúly helyreállítása (in integrum restitutio).[1] Ennek megfelelően a polgári jogi felelősségrevonás, vagyis a kártérítés célja a károsult teljes(felmerült kár - damnum emergens, elmaradt haszon - lucrum cessans) reparációja[2], a neki okozott kár megtérítése. A károsult fokozott oltalma abból következik, hogy kára a károkozó jogellenes magatartásából következett.
Mit mondtak a káronszerzés tilalmáról a kötelmi jog magyarklasszikusai?
Grosschmid szerint az okozatot a maga egységében kell venni. Szerinte a kárból leszámítható a "pozitív nyereség" és az "eltávozott kár." Ha ezt a mai doktrína szerint értelmeznénk, akkor úgy tűnne, hogy a kártérítésből semmi sem lesz, hiszen a térítésbe nem férne bele sem a felmerült kár, sem az elmaradt haszon, amire a grosschmidi doktrína fennebb hivatkozott gondolata nem vonatkoztatható, hiszen Grosschmid a teljes térítési elvnek megfelelően, művének más helyein mind a felmerült kárt, mind az elmaradt hasznot térítendőnek tartja. A mai okozatossági doktrínában is elfogadott elv, mint Grosschmid is vallotta, hogy az okozat egysége nem végtelen. A mai német, francia, osztrák és magyar elmélet is arról szól, hogy csak a közvetlen kár térítendő, a közvetett (a jogellenes magatartást követően), időben jóval később beálló kár pedig csak akkor, ha bizonyítást nyer, hogy a közvetett kár az eredeti okból következett be és nem tulajdonítható egy másik, közbenső ok következményének.[3] Grosschmid ma is helyeselhető álláspontja szerint a kártérítés, így a káronszerzés is, kapcsolatba hozható a jogalap nélküli gazdagodással, azaz a károsult a teljes térítés mértékéig jogosult, azon felül (maradvány) azonban nem, vagyis a maradvány, amennyiben a károsultnál van, és piaci értékkel rendelkezik, leszámítható a térítésből.
Marton szerint a hasznok beszámításának főszabály szerint helye van. Szerinte nem számíthatók be a harmadik személynek juttatott adományok.
Szászy szerint pedig a kár és az előny között belső összefüggésnek kell lenni.
A modern osztrák jogelmélet is a jogalap nélküli gazdagodás és kártérítés között akár szoros, akár alternatív (vagylagos) kapcsolat áll. Lehetséges a jogalap nélküli gazdagodás károkozás nélkül, oly módon, hogy valaki egy vagyoni előnyhöz jogcím (causa) nélkül jut. (Pl.: jogcím volt, majd megszűnt, mint a szerződés megsemmisítése, felbontása - causa data, causa non secuta esetén.) Ezért az elszegényedett fél a kártól, károkozástól független. Ilyen eset pl., ha valaki idegen dolgot használ bárminemű jogalap nélkül. (Pl. idegen dolog jóhiszemű birtoklása). Az ilyen alapon létrejött gazdagodás értékét a "meggazdagodottnak" meg kell térítenie az "elszegényedettnek", még akkor is, ha az utóbbi klasszikus kárfogalom értelmében nem szenvedett kárt. Ennélfogva a jogalap nélküli gazdagodás és a kártérítés különböző kiinduló pontokkal rendelkezik. A jogalap nélküli gaz-
- 727/728 -
dagodás esetében arról van szó, hogy a jogosult egy előnytől, jogellenesség hiányában is, elesett; a kártérítésnél ezzel szemben, a hátrány a károsultat, azaz a térítésre jogosultat, legtöbbször egy vétkes, jogellenes magatartás következtében sújtja. Megjegyezhető, hogy a jogalap nélküli gazdagodás következhet jogellenes magatartásból is, pl. idegen dolog rosszhiszemű birtoklása esetében. Ennélfogva a jogalap nélküli gazdagodás és a kártérítés iránti követelés egymással konkurensek, kivételesen kumulatívak lehetnek.[4] Alapvetően a jogalap nélküli gazdagodás létrejöhet jogellenes magatartás nélkül (pl. tartozatlan fizetés, továbbá alluvium, v. földhozadék esetén), míg a károkozás mindig egy jogellenes magatartás, vagy mulasztás következménye.
Az újabb magyar jogelmélet, hivatkozván a (régi) Ptk. 193. paragrafusának (1) bekezdésére azt az álláspontot képviseli, hogy aki jogalap nélkül van a dolog birtokában, köteles a dolgot a birtoklásra jogosultnak kiadni. A dolgot a jogszerű birtokos e jogszabály alapján, nemcsak azoktól a személyektől követelheti vissza, akik a birtokot jogellenesen szerezték meg, hanem bárkitől, akinek a birtoklásra jogalapja nincsen, így azoktól is, akiknek a birtoklást megalapozó jogcíme megszűnt. A jogalap nélküli birtokosnak jogában áll a dologra fordított szükséges költségek megtérítése. Azoknak a hasznoknak az értékét, amelyeket a jogalap nélküli birtokos kiadni köteles, a beszámításra vonatkozó szabályok szerint a jogosult a megtérítendő költségekbe beszámíthatja. Ugyanakkor a jogalap nélküli birtokost megilleti az a jog, hogy az általa létesített berendezési és felszerelési tárgyakat elvigye. [5]
Az LB (Kúria) szerint a károkozástól független előnyök nem csökkentik a kártérítést.
A káronszerzés tilalmának lényege, a hivatkozott magyar jogirodalmi és alaki jogforrásokból kiindulva az, hogy egyfelől a károkozó, nem jogosult bárminemű vagyoni előnyre, mely jogellenes magatartásából az eset konkrét körülményei alapján előfordulna. Ugyanakkor azonban, másfelől, a másik fél, a károsult helyzetét is figyelembe kell venni. A káronszerzés tilalma tehát az ő jogait is érinti, vagyis korlátozza. Olyképpen, hogy a kártérítés megvalósítása után, teljes kárának fedezését követően, ezenfelül nem juthat vagyoni előnyhöz, különösképpen a forgalomképes károsított dolog megtartása útján.
Civilisztikai (magánjogi) szemszögből szemlélve, úgy tűnik, hogy a káronszerzés tilalmának doktrínája először ugyan a károsultat "oltalmazza", de azonnal a károkozó "segítségére" siet, nehogy a károkozó károkozásának következményeként, a károsult jogalap nélkül (condictio indebiti) meggazdagodjon.
Hogyan lehetséges e "meggazdagodása" a károsultnak? Az említett doktrína képviselői erre ismert példát hoznak fel. Közlekedési baleset során a károsult személygépkocsiját totálkár érte, ennek folytán száz százalékos pénzbeli térítésben részesült. E doktrína mai értelmezői szerint e kártérítési összeget le kell csökkenteni a maradvány (roncs, residium) értékével, mely a károsult tulajdonában és birtokában maradt. Általában, a mai értelmezők nem tesznek említést arról, hogy a maradvány tényszerűen és jogszerűen kinél van, vajon a károkozónál, vagy a károsultnál maradt-e (jogszerűen). Előbbi lehetséges, ha a károsult annak kezelését a károkozóra bízta és ezzel a károkozó egyetértett. Ha a maradvány a károsultnál van, akkor kérdés, hogy ez lehet-e a kártérítés csökkentésének jogalapja. Ugyanis a roncs lehet, hogy nem ér éppenséggel semmit, sőt több költséggel járhat eltakarítása, mint az a becsült összeg, amit esetleg ér, és amivel a térítés csökkentethető lenne. Amennyiben a roncsolt autó (gépkocsi, gépjármű) adott esetben a károsult birtokában maradt, kérdés, hogy a kártérítési perben a károkozó követelheti-e a teljes térítés becsült roncsérték szerinti csökkentését, azon a jogcímen, hogy ő (a károsult) jogalap nélkül meggazdagodott (azáltal és amennyiben elnyerné a teljes pénzbeli térítést és megtarthatná a megsemmisült, vagy sérült dologmaradványt is).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
