Ezerkilencszáz-kilencvenkilenc szilveszterén sokan remélték kimondva, vagy kimondatlanul, hogy az új évszázad kevesebb megpróbáltatást tartogat majd Magyarország számára, mint az előző. Reményeik azonban már az év elején szertefoszlottak: 2000. január 31 -én 100 000 liternyi ciánnal szennyezett ipari víz került Romániában a Szamosba, onnan pedig a Tiszába. A Tisza felső szakaszán - ahol a leggyorsabban vonult le a szennyeződés - azóta megindult az élővilág bizonyos regenerációja. Azonban az ezt alapul vevő legoptimistább vélemények szerint is kizárt, hogy a folyamat - mivel az egyes fajok megújuló képessége különböző - teljes, vagy akár gyors legyen. Arra lehet tehát számítani, hogy a Tisza ugyan nem marad holt folyó, de a benne újra kialakuló élővilág fajgazdagságát tekintve szegényebb, egyedszámát tekintve pedig jelentősen kevesebb lesz.
A szennyezés ténye és a nyomában járó megdöbbentő mértékű pusztulás számos politikai, gazdasági és jogi problémát vet fel. Az utóbbi problémakörnek része a kártérítés és a felelősség kérdése, azaz Magyarország mint a katasztrófa előidézésében vétlen károsult, kitől, milyen feltételek teljesülése esetén és mekkora mértékű kártérítésre jogosult, illetve jogosult-e egyáltalán. A kérdéskör felvetésének égető fontosságát mutatja a Külügyminisztérium gyors reakciója (a minisztériumban a nemzetközi jogi felelősséggel kapcsolatos tanulmány készült), illetve az a tény, hogy a katasztrófa következményeinek elhárítására Magyarországnak juttatandó nemzetközi segítség valószínűleg nem lesz elegendő a teljes helyreállításhoz.
Ezidáig a jogalanyok két különböző csoportját határozták meg mint olyant, amelytől Magyarország kártérítésre tarthat igényt. Az első csoportba a magánjogi jogalanyok tartoznak, vagyis a szennyezés előidézéséért közvetlenül felelős Aurul ausztrál-román vegyes vállalat, amelynek telephelyéről a ciánszennyezés a környezetbe került, illetve ennek ausztrál résztulajdonosa - az Aurul menedzsmentjét adó - Esmeralda bányaipari részvénytársaság. A második csoportba a nemzetközi közjog alanya, a román állam tartozik, amelynek felelősségével kapcsolatban néhány kiegészítésre van szükség. Először: Románia a jelen esetben Magyarországhoz hasonlóan egyben károsultja is a szennyezésnek, amely elsőként a Lápos folyót szennyezte be, majd a Szamos romániai szakaszán pusztított, mielőtt elérte a Tisza magyarországi szakaszát. Ebből következően elképzelhető, hogy az Esmeralda az ellene indított magánjogi perben Magyarország és Románia felé egyaránt helytállni tartozik majd. Másodszor: vizsgálni kell azokat a tényeket, amelyek megalapozhatják Románia felelősségét Magyarországgal szemben, és itt nemcsak arról van szó, hogy a román állam résztulajdonosa az Aurulnak, tehát, ha az Aurul ellen indított kártérítési perben a vállalatot elmarasztalják, akkor a román állam tulajdonrésze arányában köteles viselni a kártérítés összegét. Tágabb értelemben a környezet és az élővilág nemzetközi védelmével és a nemzetközi szomszédjoggal összefüggő felelősségi kérdésekről van szó ebben az esetben.
Mivel sokkal nagyobb problémát jelent, a továbbiakban kizárólag a román állam felelősségre vonásának lehetőségével foglalkozunk. A felelősség kérdése államok között is felvethető. Megalapozásához általában három jogforráscsoport - a több-, illetve a kétoldalú megállapodások valamint a nemzetközi szokásjog - vizsgálata szükséges.
A multilaterális megállapodások csoportján belül is külön-külön kell vizsgálni az egyetemes és a regionális megállapodásokat. Ezekkel kapcsolatban a fő kérdések:
a) az alkalmazhatóság (a védett jogi tárgy, az egyezményben részes felek alapján):
b) az alkalmazható egyezmények közül melyikre, vagy esetleg többre célszerű hivatkozni (a felelősségi klauzulák alapján).
Egyetemes megállapodások:
A nemzetközi folyóvizek védelméről számos nemzetközi egyezmény született a nemzetközi környezetvédelmi jogalkotás részeként. A folyók mára elsődlegesen vízkivételi források és nem egyszerűen csak vízi utak. A folyók melletti települések, iparágak közel annyi szennyvizet bocsátanak ki, mint amennyi tiszta vizet fogyasztanak. Mindez jelentősen érinti a víz minőségét, mennyiségét, illetve a víz mellett vagy a vízben élő fajok épségét.
Erre tekintettel született a vízhasználat körében:
- 1997-ben ENSZ-egyezmény a nemzetközi vízfolyások hajózáson kívüli használatáról,
Az élővilág védelme körében pedig:
- az 1971-ben, Ramsarban aláírt egyezmény a nemzetközi jelentősé-
- 304/305 -
gű vadvizek és az ott élő vízimadarak védelméről, továbbá
- az 1979-es bonni egyezmény a vadon élő vándorfajok védelméről.
A felsorolt egyezmények sajátossága, hogy Románia egyiket sem írta alá, tehát annak ellenére, hogy megnyugtatóan rendezik a vízhasználattal és - védelemmel kapcsolatos kérdéseket, a jelen jogvitában nem alkalmazhatók.
Regionális megállapodások:
Más a helyzet azon dokumentumok tekintetében, amelyeknek Románia is részese. Az egyetemes jogalkotás során ugyanis hamar szembesültek a ténnyel, hogy a világon létező nagyszámú hasonló vízfolyásra egyaránt érvényes, a helyi sajátosságoknak mindenben megfelelő egyezmény nem születhet, ezért gyakran regionális megállapodásokban szabályozták a felvetődő kérdéseket.
A Tisza és mellékfolyói tekintetében ilyen megállapodások:
- Az európai vadon élő állatok és természetes élőhelyeik védelméről 1979-ben, Bernben kötött egyezmény. Az 1982 óta hatályos egyezményt Magyarország 1989-ben, Románia pedig 1993-ban írta alá.
- Az 1986-ban kötött Szegedi Egyezmény, amelyet Magyarország, az akkori Csehszlovákia, Jugoszlávia, a Szovjetunió és Románia írt alá.
- Ide tartozik ugyanakkor az országhatárokon átterjedő környezeti hatások vizsgálatáról 1991-ben Espooban aláirt egyezmény, valamint a Duna védelmére és fenntartható használatára irányuló együttműködésről kötött 1994-es Szófiai Egyezmény is.
Az egyezmény célja az első cikkelyben megfogalmazottak szerint a vadon élő állatok és növények védelme, ezek közül is különösen azoké, amelyek két, vagy több állam területén találhatók. A 3. cikk rendelkezik arról, hogy a fejlesztési politikák, a jogszabályalkotás és a hatósági intézkedések során tekintettel kell lenni a védelemben részesített (őshonos és veszélyeztetett) fajok megóvására. Ezen túl az egyezmény a felelősségre vonatkozó klauzulát nem tartalmaz. Románia felelőssége tehát csak akkor állapítható meg, ha bebizonyosodik, hogy az egyezményben felsorolt fajok Tisza menti pusztulása annak a következménye, hogy Románia mint az egyezmény aláírója, megsértette az egyezmény valamely rendelkezését.
Erről az egyezmény így ír a fajok védelméről rendelkező III. fejezet 6. cikkében:
"Minden egyes Szerződő Fél megteszi a megfelelő és szükséges jogi és adminisztratív intézkedéseket az II. függelékben részletezett vadon élő állatfajok speciális védelmének biztosítása érdekében. Ezen fajok tekintetében különösképpen tiltott:
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
