A svájci törvényhozó 2006-ban olyan törvényjavaslatokon dolgozott, melyek lényeges változásokat eredményeztek a nemzetközi és nemzeti választottbíráskodásra vonatkozó szabályozásban.
A nemzetközi választottbíráskodásra vonatkozólag a Nationalrat és a Ständerat egyaránt Úgy határozott, hogy az 1987. december 18-i Nemzetközi Magánjogi Törvény (IPRG) 186. cikkét - amely a választottbíróság hatáskörének megállapításáról szól - kiegészíti egy bekezdéssel, mely arra vonatkozik, hogy a választottbíróság milyen feltételekkel állapíthatja meg hatáskörét abban az esetben, ha az ügyben egy külföldi rendes, vagy választottbíróság előtt már beállt a perfüggőség.
Emellett 2007. január elsején lépett hatályba a 2005. június 17-i szövetségi törvény a Szövetségi Bíróságról (Bundesgerichtsgesetz, BGG) Ennek 77. cikke lehetővé teszi a panaszt a Szövetségi Bírósághoz nemzetközi választottbírósági ítéletek ellen.
Végül pedig a belföldi választottbíráskodás területén a Bundesrat 2006 június végén nyilvánosságra hozta a svájci Polgári perrendtartásról (ZPO) szóló törvényjavaslatra vonatkozó indokolását (Botschaft), amely harmadik részében a nemzeti választottbíráskodást alapjaiban szabályozza újra. A jelen cikk célja ezeknek a változásoknak a bemutatása és az ezekkel összefüggő egyes kiemelt kérdések rövid elemzése.
Az IPRG módosított 186. cikkének 1 bis bekezdése a következőképpen rendelkezik:
"A választottbíróság, egy állami, vagy egy másik választottbíróság előtt ugyanazon tárgyban, ugyanazon felek között már folyamatban lévő eljárásra tekintet nélkül dönt saját hatásköréről, kivéve, ha figyelemre méltó indokok az eljárás felfüggesztését követelik meg."
Miután a 2006 októberi végszavazáson mindkét Tanács elfogadta a törvénytervezetet, a módosítás 2007. február elsején hatályba lépett. Ez a törvénymódosítás egy, a korábbi neucháteli nemzeti tanácstag, Claude Frey javaslatára vezethető vissza, amelyet nevezett 2002 márciusában nyújtott be. A törvénymódosítási javaslat anyagi jogi kiindulópontját a Szövetségi Bíróságnak a Formento de Construcciones y Contratas SA v. Colon Container Terminal SA ügyben 2001. május 14-én hozott döntése (BGE 127 III 279) szolgáltatta, amely a nemzetközi választottbíráskodásra vonatkozó svájci jogban némi bizonytalanságot idézett elő. A Szövetségi Bíróság ebben a határozatában úgy döntött, hogy egy svájci választott bíróságnak alkalmaznia kell az IPRG 9. cikkét, amely az eljárás felfüggesztését írja elő, ha ugyanazon ügyben korábban már beállt a perfüggőség egy külföldi állami bíróság előtt. A Szövetségi Bíróság ebben az ügyben leszögezte, hogy a svájci választottbíróság csak akkor folytathatta volna az eljárást, ha megállapította volna, hogy azt nem ugyanabban az ügyben indították, vagy hogy a külföldi bíróság képtelen arra, hogy megfelelő határidőn belül egy Svájcban elismerhető határozatot hozzon.
Bár az IPRG új 186. Cikke (1) bekezdés bis pontjának hatályba léptetése "választottbírósági gazdaságpolitikai" szempontból alapvetően üdvözlendő, a Nemzeti Tanács Jogi Bizottsága által készített jelentés jogelméleti megalapozása több szempontból is kívánni valót hagy maga után. A Bizottság a Formento döntésből azt a következtetést vonja le, hogy a Szövetségi Bíróság azt a kérdést, hogy egy külföldi határozat elismerhető-e, külföldi jog megítélésre bízza. Az ítéletnek a Bizottság által hivatkozott rendelkezése azonban nem a külföldi döntés elismerhetőségére, hanem arra a kérdésre vonatkozik, hogy a választottbírósági kifogást a külföldi eljárásban időben tették-e meg. Tehát csak arról a kérdésről van szó, hogy a perfüggőség mikor állt be a külföldi eljárásban. Az, hogy ezt a külföldi perjogi kérdést a külföldi bíróságnak, és nem a svájci választottbíróságnak kell eldöntenie. teljesen kézenfekvő. Ebből a megállapításból a Bizottság mégis azt a téves következtetést vonja le, hogy a Szövetségi Bíróság a választottbírósági megállapodás érvényességének megítélését teljesen a külföldi bíróságnak engedi át.
A Bizottság az IPRG 9. Cikkének alkalmazását egy svájci választottbírósági eljárásban azért is problematikusnak tekinti, mert "a Szövetségi Bíróság gyakorlata az IPRG területén a külföldi határozat elismerhetősé-géből indul ki, anélkül, hogy megvizsgálná azt a kérdést, hogy a választottbíróság svájci szemszögből joghatósággal rendelkezik-e (Formento döntés)" A Szövetségi Bíróság joggyakorlatának ilyen értelmezése nehezen követhető, mert az IPRG 9. Cikke csak akkor alkalmazandó, ha a svájci választottbíróság joghatósága fennáll. Az a megállapítás sem helytálló, hogy az IPRG 9. Cikkének alkalmazása egy svájci választottbírósági eljárásra mindenekelőtt a Luganoi Egyezmény vonatkozásában problematikus. A Luganoi Egyezmény 1. Cikk (2) bekezdésének 4. pontja szerint ugyanis az Egyezmény hatálya nem terjed ki a válsztot-tbíráskodásra, mint ahogy egyébként a Bizottság jelentése egy másik helyen arra utal is.
Az előterjesztésben megfogalmazódó legfőbb aggodalom, hogy ti. egy a választottbírósági eljárás alól magát kivonni akaró külföldi fél egy választottbíróságellenes (a választott bíróság elé vihető ügyek körét szűken definiáló, vagy a választottbírósági megállapodással szemben szigorúbb formai követelményeket támasztó) külföldi joggal visszaélve, megtorpedózhatna egy svájci választottbírósági eljárást, szintén indokolatlannak tűnik. E kérdésnek elmélyültebb elemzésére ezen írás keretei között nincs lehetőség, úgyhogy elegendő arra hivatkozni, hogy a svájci (választott)bírósá-gok a külföldi bíróság közvetett joghatóságát és különösen azt, hogy választottbíróságra tartozó ügyről van-e szó, a lex fori, vagy a lex arbitri, azaz a svájci jog szerint ítélik meg. Erre a következtetésre jutnak azok a szerzők is, akik ezzel összefüggésben a külföldi választottbírósági ítéletek elismeréséről és végrehajtásáról szóló 1958. évi New York-i Egyezményt tekintik alkalmazandónak, és azok is, akik az egyezmény alkalmazását ebben a vonatkozásban elutasítják. Miután így az elismerésre vonatkozó prognózis, mindenekelőtt, ami a választottbírósági útra tartozást illeti, svájci jog alá tartozik, a Szövetségi Bíróságnak nem kellene egy érvényes választottbírósági kikötés esetében pozitív elismerési prognózisra vonatkozólag döntést hoznia, mint ahogy attól a Nationalrat Jogi Bizottsága tart.
A törvénymódosítás igazi oka tehát az a diffúz aggodalom, hogy a Formento döntés következményeképpen Svájc a nemzetközi választott bíráskodás területén veszíthet vonzerejéből. Megalapozottsága esetén ez azt eredményezhetné, hogy a nemzetközi kereskedelem szereplői a választottbíráskodás székhelyét többé nem Svájcba tennék. Mégpedig azért nem, mert attól tartanának, hogy az ellenérdekű fél megbéníthatná a választottbírósági eljárást azzal, hogy egy állami bíróság előtt preventív módon keresetet indít.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
