A megelőző pártfogás 2015. január 1. napjától hatályos, a hazai jogéletben büntetőjogi gyökerekkel rendelkező új jogintézmény, amely az 1430/2011. (XII. 13.) Korm. határozat (a továbbiakban: Korm. határozat) felhatalmazása alapján a gyermekvédelem rendszerében került elhelyezésre.[1] A szakirodalom a megelőző pártfogás bevezetését megelőzően az intézkedéssel szinte kizárólag büntetőjogi vonatkozásban foglalkozott, annak büntetőjogi gyökereire tekintettel.
Publikációmban a megelőző pártfogás intézményének gyermekvédelmi- családjogi aspektusból való bemutatására törekszem, foglalkozva az intézkedés bevezetésének szükségességével, előzményeivel, a bevezetését megelőző jogirodalmi felvetésekkel, a hatályos szabályozással, valamint Baranya megyei hatályosulásával.
Az intézkedés 2015. január 1. napjától hatályos, ezért nem vonhatunk le messzemenő következtetéseket a tekintetben, hogy mennyiben váltotta be az alkalmazásához fűzött reményeket. Tény, hogy a jogalkotó az alkalmazás részletes feltételeit nem dolgozta ki, a tárgyi és személyi feltételek meglétére nem fektetett hangsúlyt, annak kimunkálását az együttműködésre kötelezett szervekre bízta.
A Korm. határozat mellékletének 9. pontja a következőképpen fogalmaz: "Ki kell dolgozni a megelőző pártfogás rendszerét, és be kell illeszteni a fiatalkorúak pártfogásának intézményét a gyermekvédelem rendszerébe a gyermekkorú és fiatalkorú szabálysértést, bűncselekményt elkövetők szocializációjának és reszocializációjának elősegítése érdekében."
A Korm. határozat már konkrét utalást tartalmaz arra vonatkozóan, hogy a megelőző pártfogás intézményét nem a büntetőjogi szankciók között képzeli el, hanem a gyermekvédelem rendszerében. Határozott igényét jutatja kifejezésre a tekintetben, hogy fiatalkorúak pártfogásának rendszerét állítsák vissza a gyermekvédelem rendszerébe.[2]
A Korm. határozatban megfogalmazott igényekhez képest az egyes törvényeknek a gyermekek védelme érdekében történő módosításáról szóló T/13091. számú törvényjavaslat a gyermekvédelmi gondoskodás körében alkalmazott védelembe vételi hatósági eljárás keretén belül képzeli el a megelőző pártfogás gyermekvédelem rendszerében kialakított helyét.
A törvényjavaslat részletes indokolása felvázolja a jogintézmény bevezetésének szükségességére alapot adó problémát, amely az indokolás szerint a következő: "az elhúzódó büntetőeljárások során a fiatalkorú terheltek nem kapják meg a szükséges segítséget és támogatást a visszaesés megakadályozása, a társadalomba való beilleszkedés érdekében, másrészt a gyermekkorú elkövetőkkel szemben sem tud adekvát módon foglalkozni a gyermekjóléti alap- és szakellátás."[3]
A kérdés tehát összetett. A büntetendő cselekmények minél fiatalabb korban való elkövetésének magas száma realizálható, azonban a gyermekvédelem rendszerében nincs olyan, a kriminalitásra specializálódó, szakértelmet feltételező eszköz, amivel akár preventív, akár bűnismétlés megakadályozását elősegítő módon a kialakult helyzetet kezelni lehetne.
1970-ben került sor a fiatalkorú elkövetőkkel foglalkozó pártfogói szolgálat felállítására, melyet a gyermekvédelem rendszerében alakítottak ki.[4] Ezt megelőzően kizárólag büntető anyagi és eljárásjogi értelemben ta-
- 10/11 -
lálkozunk a megelőző pártfogás intézményének gondolatával.
A gyámhatóság védő- és óvóintézkedést rendelhetett el a büntetőeljárás keretein kívül abban az esetben, ha a kiskorú erkölcsi fejlődése, nevelése, gondozása nem volt biztosított, valamint kötelező magatartási szabályai felállítása során a szülőt is felszólíthatta. Az eljárás lefolytatása során a gyámhatóság a kiskorú részére pártfogót rendelhetett. A pártfogó feladata a felügyeletére bízott kiskorú magatartásának figyelemmel kísérése volt, szükség esetén a szülőt is segíthette nevelési feladataiban.[5] 2003. július 1. napjától a fiatalkorú és felnőtt terheltekkel foglalkozó pártfogó felügyelőket egy szervezetbe integrálták Pártfogó Felügyelői Szolgálat elnevezés alatt.
Ahogy azt a fentiekben már tárgyaltam, a Korm. határozat a megelőző pártfogás intézményét a gyermekvédelem eszköztárába kívánta beépíteni, szemben azokkal az elképzelésekkel, amelyet a témát kutató, büntetőjogi szakemberek javasoltak az intézkedés büntetőjogi gyökereire tekintettel. Az alábbiakban két szélsőséges álláspontot ismertetek.
Pálvölgyi Ákos[6] álláspontja szerint a fiatalkorúval szemben már a büntetőeljárás megindulásakor azonnali reakcióra van szükség, tekintettel arra, hogy a büntetés kiszabására a büntetőeljárás végén, az eljárást befejező határozatban, az intézkedés alkalmazására legkorábban az ügyészi eljárásban kerülhet sor. Az eljárás során a terhelttel kapcsolatos szubjektív tényezők (terhelt személyisége, szocializációja, reszocializációja) a rendelkezésre álló büntetőjogi, gyermekvédelmi eszközök hiányára tekintettel a hangsúlyukat elvesztik.
Pálvölgyi Ákos nem ért egyet a bevezetendő intézmény gyermekvédelemben való elhelyezésével. Álláspontját arra alapítja, hogy a vizsgált kérdés, problematika a kriminalitás témaköréhez kapcsolódik, miként a bűncselekmény felderítése, illetőleg a jogkövetkezmények alkalmazása elsősorban az igazságügyi szervek (bíróság, ügyészség, igazságügyi szolgálatok) feladata és csak másodsorban tartozik a gyermek- és ifjúságvédelmi szervek hatáskörébe. A fenti körülményekre tekintettel a szerző véleménye az, hogy a fiatalkorúak megelőző pártfogását nem beilleszteni kell a gyermekvédelem rendszerébe, hanem a két rendszert össze kell hangolni és a hatáskörrel rendelkező eljáró szerveknek eljárásuk során együtt kell működniük.
A megelőző pártfogás jogrendszerben való elhelyezését mindenképpen a büntető anyagi vagy eljárásjogban képzeli el, azonban az nem derül ki, hogy az intézkedések vagy a büntethetőséget megszüntető okok körét bővítené. Fontosnak tartja annak biztosítását, hogy a megelőző pártfogás intézkedést már az eljárás kezdeti szakaszán, a bűncselekmény elkövetését követően azonnal alkalmazni lehessen az elkövető szubjektív körülményeire tekintettel, így biztosítható az intézkedés preventív, illetve nevelő hatása.[7]
A szerző gondolatmenetének fontos eleme az eljárás igénybevételének önkéntessége, a közvetítői eljárás és a kábítószerfüggők elterelésének analógiájára. Az önkéntesség elutasítása esetén kerülne sor a gyámhatóság által lefolytatott védelembe vételi eljárásra, amely mellett, ha a terhelt életkora és az általa elkövetett cselekmény alapján büntetőeljárás megindítása indokolt, akkor az is párhuzamosan zajlana, és a megelőző pártfogás a büntetés kiszabása vagy intézkedés alkalmazása mellett is megállapítható lenne (a hatályos szabályozás szerint a megelőző pártfogás intézkedés kötelező megszüntetési okai közül az egyik, ha a fiatalkorúval szemben pártfogó felügyelet intézkedést szabnak ki). Az eljárás ura az ügyész lenne, az ő intézkedése alapján kapcsolódna be a gyámhivatal, a pártfogó felügyelői szolgálat, nyomozó hatóság, valamint az ügy sajátosságainak megfelelően más szakemberek.[8]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
