Nagy örömmel vettem a kezembe Petrovics Zoltán A biztonság árnyékában - a munkajogviszony munkáltató általi megszüntetésével szembeni védelem alapkérdései és magyarországi története című könyvét, mely az ELTE Eötvös Kiadó gondozásában jelent meg idén[1]. A szerző az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Munkajogi és Szociális Jogi Tanszékének adjunktusa, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Karának egyetemi docense, aki egyetemi pályafutását megelőzően a közigazgatásban, illetve a klasszikus jogászi szakmák közül az ügyvédjelölti pályán is tapasztalatokat szerzett a munkajog gyakorlati alkalmazása terén. Az ebből fakadó gyakorlatias szemlélete tetten érhető mind a témához való hozzáállásában, mind pedig a könyv tartalmában és szerkesztésében, hiszen számos bírósági és alkotmánybírósági eseti döntést is ismertet, mellyel egyaránt szólítja meg a jogtudomány iránt és a gyakorlat iránt elkötelezett olvasókat.
A szerző témaválasztása aktuális, és ez így lesz mindaddig, amíg alá-fölé rendeltségi viszonyban munkavégzést teljesítenek társadalmunk tagjai. A mindannyiunkat meglepetésszerűen érő koronavírus-járvány ismételten rámutatott arra, hogy milyen jelentőséggel bír a munkajogviszony megszüntetésével szembeni védelem szabályainak mélyreható ismerete és lehetőség szerint tökéletességre törekvő alkalmazása, a munkavállalók és munkáltatók egymás kölcsönös tiszteletén alapuló eljárásának szükségessége, hogy a felek a lehető legkevesebb kárt okozzák egymásnak a munkajogviszony megszüntetése esetén.
A szerző vizsgálatának középpontjában a munkáltató önkényes, illetve jogellenes munkajogviszony-megszüntetésével szembeni védelem áll. A Bevezetésben rögzíti is, hogy elválasztja egymástól az önkényesség és a jogellenesség fogalmát. Jogellenesnek azt a munkajogviszony-megszüntetési módot tekinti, amely a pozitív jogba ütközik, míg önkényesnek azt, amelyet nem támaszt alá észszerű indokolás, vagyis amely esetében egyértelműen nem igazolható, hogy a munkajogviszony rendeltetését vesztette volna.
A könyv célja részben a szerző három hipotézisének igazolása is, melyek az alábbiak.
1. Az önkényes és jogellenes megszüntetéssel szembeni védelem szükségszerűen a kontraktustól a státuszba tartó fejlődési folyamatot feltételez. Ehhez kapcsolódóan rögzíti, hogy a munka jogtörténeti fejlődését a státusztól a kontraktusig majd a kontraktustól a státuszig tartó visszakanyarodó ív jellemzi.
2. Napjainkban az ember álláshoz való viszonyának megváltozása következtében az önkényes és jogellenes megszüntetéssel szembeni védelemhez való jog a munkához való jogból és az emberi méltósághoz való jogból levezethető emberi jognak minősül, amely alapjogi védelmet igényel. Ennek alátámasztásául utal arra, hogy az egyén a szervezetekhez való kötődés révén képes általában fenntartani egzisztenciáját, ezért jelentős mértékben felértékelődött a munka és az álláshoz való jog, mivel az értékes társadalmi javak egy részét a munkahely biztosítja. Ennek a kapcsolatnak a megszakítását eredményezi a munkajogviszony megszüntetése, amit annak hatásai okán észszerű korlátok közé szükséges szorítani, és éppen ennek okán szükséges a munkavállalót védelemben részesíteni az önkényes és jogellenes megszüntetésével szemben, mely védelem elméleti és dogmatikai alapjaira is kitér a könyvben.
3. Az önkényes és jogellenes megszüntetéssel szembeni védelem elsődlegesen az indokolási kötelezettség és a hatékony jogorvoslathoz való jog, valamint az adekvát szankciórendszer által biztosítható. E hipotézis kapcsán abból indul ki, hogy amennyiben az önkényes és jogellenes megszüntetéssel szembeni védelem valóban emberi jog és alapjogi szintű védelmet igényel, akkor magában kell, hogy foglalja azt a jogot, hogy a munkavállaló munkajogviszonyát ne lehessen megszüntetni megfelelő indokolás nélkül. A felmondási védelem ugyanakkor nemcsak az alaki és tartalmi követelményeket teszi szükségessé, hanem az adekvát szankciórendszert és a hatékony jogorvoslat biztosítását is.
E könyvismertetőnek nem célja részletesen visszaadni a könyv teljes tartamát, ugyanakkor elengedhetetlen, hogy rámutasson a szerző olyan megállapításaira, amelyek újdonságként hatnak, és a joggyakorlat szempontjából is jelentőséggel bírhatnak, ezért a könyv négy részét külön-külön ismertetem. A könyv Első része, mely a Munkajog funkciója és munkajogviszony megszüntetése címet viseli, a munkajogviszony megszüntetésének dogmatikai alapjai körében a szerző a munkajogviszony rendeltetésével kapcsolatos álláspontját tartalmazza, mely a gyakorlat számára is hasznos lehet, hiszen a munkajogviszony megszüntetésének szempontjából nagy jelentőséggel bír a munkajogviszony rendeltetésvesztése, illetve ehhez kapcsolódóan a munkajogviszony rendeltetésének meghatározása. A szerző nemcsak a munkáltató, hanem a munkavállaló szempontjából is rögzíti, és szüksé-
- 79/80 -
gesnek tartja figyelembe venni munkajogviszony rendeltetését. Álláspontja szerint a munkajogviszony rendeltetése túlmutat azon, hogy az csupán a munkáltató gazdasági céljainak elérése érdekében történő foglalkoztatás lenne. Rámutat, hogy a munkavállaló egzisztenciális érdekeinek biztosítása körében is jelentősége van a munkajogviszony rendeltetésének, hiszen az az értelmes emberi munka ígéretét biztosítja valamennyi munkavégzőnek, mely jó esetben még a személyiség kibontakozásához is hozzájárul, és "ily módon az egyéni autonómia megteremtésének gazdasági és szellemi alapjait garantálja a munkavállaló számára". Rámutat továbbá arra is, hogy a rendeltetésvesztés általános kiindulópont, valamennyi kötelemből való szabadulást eredményező tényállás közös jellemzője, ebből következően egyrészt ernyőfogalomnak tekinthető, másrészt az azt kiváltó okok általában gazdasági, szociológiai, pszichológiai szempontok szerint külön megragadhatóak, melyek megjelenhetnek mind a munkáltató, mind pedig a munkavállaló oldalán. Az Első rész harmadik fejezetében a jogellenes megszüntetés szankciórendszere kapcsán amellett érvel, hogy annak egyszerre kell biztosítania a munkavállaló egzisztenciális védelmét és az önkényes megszüntetés tilalmának érvényre juttatását, valamint alkalmasnak kell lennie arra is, hogy - kifejezve a társadalmi rosszallást - visszatartsák a munkáltatókat a jogellenes munkajogviszony-megszüntetéstől.
A könyv Második része a munkajogviszony megszüntetésével kapcsolatos általános megfontolásokat részletezi, ezen belül is kiemelten foglalkozik azzal, hogy szükséges-e védeni munkajogviszonyt. Rögzíti, hogy a munkajogviszony védelmének kérdése valamennyi állam jogi szabályozásában megjelenik valamilyen formában, és külön kitér az Amerikai Egyesült Államok és az angol jogfejlődés sajátosságaira, valamint e jogi szabályrendszerekhez kapcsolódó külföldi szerzők álláspontjainak ismertetésére.
A "védeni vagy nem védeni" kérdés kapcsán ismerteti a flexicurity "mítoszát" - mely az állásbiztonság csökkentésére fókuszál a foglalkoztathatóság és a jövedelmek biztonsága esetén -, annak kialakulását, és az annak példájául szolgáló holland és dán szabályozást. Véleménye szerint ugyanakkor azokban az országokban, ahol kevésbé szilárd hagyományai vannak a szociális párbeszédnek és az intézményes keretek sem teljeskörűen adottak, nehézségbe ütközne a flexicurity elveinek megvalósítása. Megoldásként a szerző amellett érvel, hogy a rugalmassághoz valódi biztonságnak kell társulnia, melyhez új módszerek és jogintézmények szükségesek, melyekkel kapcsolatos elképzeléseit röviden ismerteti is.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
