A Cstv. jelenleg hatályos 27. § (2) bekezdése a) pontja értelmében a bíróság az adós fizetésképtelenségét akkor állapítja meg, ha szerződésen alapuló nem vitatott vagy elismert tartozását a teljesítési idő lejártát követő 15 napon belül sem egyenlítette ki vagy nem vitatta, és az ezt követő hitelezői írásbeli fizetési felszólításra sem teljesítette.
Ezeket a szabályokat a 2007. évi LVIII. tv. iktatta be a törvénybe, rendelkezéseit a 2007. július 7-e után érkezett ügyekben kell alkalmazni. Ezt a szakaszt már a IV. Cstv. Novella is eltérően szabályozta a korábbi előírásoktól, a IV. Cstv. Novella változtatásának leglényegesebb vonása az volt, hogy a törvényalkotó a felszólítás és a vitatás feltételeit a törvényben szabályozta. A korábbi törvényszöveggel szemben ugyanis az volt a kifogás, hogy ezeket a kérdéseket nem szabályozta, a bírói gyakorlat alakította ki a feltételeket, közte azt, hogy a követelést a felszámolási kérelem kézhezvételéig lehetett vitatni. Ennek az lett a következménye, hogy a bírói gyakorlatot nem ismerő adósokat könnyen felszámolási helyzetbe lehetett hozni, s amennyiben lehetőségük volt rá, inkább kifizették a követelést, elkerülendő a felszámolás sorsát. Ezért említi a jogalkotó ezt az eljárást "követelésbehajtás"-nak.
A 2006. évi törvényszöveg a következőképpen határozta meg a fizetésképtelenség megállapításának feltételét ezen pont alapján: A bíróság az adós fizetésképtelenségét akkor állapítja meg, ha korábban nem vitatott vagy elismert tartozását az esedékességet követő - a felszámolási eljárás kezdeményezésére vonatkozó figyelmeztetést is tartalmazó - fizetési felszólítás kézhezvételétől számított 15 napon belül indokolással alátámasztott írásbeli nyilatkozatával nem vitatta és nem egyenlítette ki.
Abban a kérdésben, hogy mi minősült elismert és vitatott követelésnek, a korábbi polgári anyagi jogszabályok előírásain kialakult gyakorlat változatlanul alkalmazható volt. Lényeges újítása volt a törvénymódosításnak, hogy a Cstv. 27. § (2) bek. a) pontjának új rendelkezései értelmében a hitelező a kérelem benyújtását megelőzően - a követelés esedékességét követően - köteles volt az adóst írásban a teljesítésre felszólítani. A felszólításnak tartalmaznia kellett az adós figyelmeztetését is arra, hogy a hitelező felszámolási eljárást kezdeményezhet a törvényben meghatározott feltételek teljesülése esetén.
A IV. Cstv Novella (optimista) indokolása ezzel kapcsolatban azt hangsúlyozta, hogy a fizetési felszólításnak, mint törvényi előfeltételnek a meghatározása mindkét fél számára garanciát jelent. Az adóst a fizetési fegyelem betartására, a hitelezővel való megegyezésre ösztönzi, illetve megszünteti azon eseteket, amikor a jóhiszemű adósokkal szemben indul meg az eljárás anélkül, hogy az adós tudna a vele szemben támasztott követelésről (pl. nem iktatott számla, "elkallódott számla", többéves számla esetében). A hitelezők tekintetében pedig a fizetési felszólítás megtörténte garantálja, hogy az adós esetleges hallgatásának, nem-teljesítésének következményei kizárólag az adóst fogják terhelni.
Az adós, amennyiben a hitelező követelését nem tekinti megalapozottnak, köteles volt érdemi írásbeli nyilatkozatban ennek indokait a hitelezővel közölni (érdemi vitatás). Az adós érdemi, a vele szemben támasztott követelés vitatását tartalmazó jognyilatkozatának hitelező általi - szintén igazolható módon történő - kézhezvétele azzal a jogkövetkezménnyel járt, hogy az adóssal szemben e követelés tekintetében felszámolási eljárás kezdeményezésének nem volt helye, a hitelező követelését fizetési meghagyásos eljárásban, illetve perben érvényesíthette.
A törvénymódosításnak az lett a következménye, hogy alig lehetett sikeres felszámolási kérelmet előterjeszteni a 27. § (2) bek. a) pontja alapján, s ez óhatatlanul a peres eljárások növekedéséhez vezetett. Az ezzel kapcsolatos jelzések miatt került sor a 27. § (2) bek. a) pont módosítására.
A 2007. évi módosítás (ismételten optimista) indokolása a változtatást az alábbi okokkal magyarázta:
"A Cstv. törvény szerinti módosítása lehetővé teszi a mulasztó, gondatlan; rosszhiszemű adóssal szembeni fellépést úgy, hogy a mulasztás, gondatlanság, késedelem következményeit az adósra terheli. Ugyanakkor nem zárja ki a gondatlan, ám jóhiszemű adósok visszaperlési jogát, valamint megköveteli a hitelező aktív közreműködését is, amivel a felek közötti kapcsolatra utalja a követelésbehajtás rendjét. Tekintettel arra, hogy amennyiben a követelés teljesítése egyszerűbb és olcsóbb módon megvalósítható, szükségtelen és gazdaságtalan a bírósági adminisztráció működésbe hozása, a törvény csak a szükséges esetben rendelkezik bírósági útról. Rá kell mutatni arra, hogy a törvény szerinti eljárás nem jelenti azt, hogy az adóst váratlanul, előzetes felszólítás nélkül érné a felszámolási kérelem benyújthatósága, hiszen a követelés szerződésen alapul. Nem állhat fenn tehát az a helyzet, hogy az adós nem tud a fizetési kötelezettségéről, de annak érdekében, hogy a törvény kizárja a követelésbehajtási célú felszámolási kérelmeket, a módosítás garanciális szabályt rögzít: a hitelező köteles írásban felszólítani az adóst a teljesítésre.
A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és s végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény módosításáról szóló 2006. évi VI. törvény megvalósította a fizetésképtelenségi okok újraszabályozását. Figyelemmel azonban a vállalkozói "körbetartozások" nemkívánatos jelenségére, szükséges a hatályos rendelkezések felülvizsgálata annak érdekében, hogy a mulasztó, sok esetben erőfölényben lévő vagy rosszhiszemű adóst a szabályozás ne hozza abba a kedvező helyzetbe, hogy többszöri mulasztása után egyetlen írásbeli nyilatkozattal "kivédje" a felszámolási eljárás megindulásának lehetőségét."
A 2007. évi módosítás indokolásának kiemelt mondata jelzi, hogy mennyire félresikerült a törvényi szabályozás az eredeti elképzelésekhez képest, mivel a korábbi, szinte "követelésbehajtás" jellegű szabályozás a másik végletbe esett. A törvényalkotó elképzelése szerint a 2007. évi LXXVIII. tv. által megvalósított módosítás megoldja ezeket a problémákat, és amennyiben a fizetési határidő, illetve az azt követő 15 nap eredménytelenül telik el, vagyis az adós nem vitatja (esetleg elismeri) és nem is egyenlíti ki a szerződéses viszonyból eredő tartozását, az adóssal szemben beállnak a felszámolás megindításának feltételei. Annak érdekében azonban, hogy a törvény kizárja a követelésbehajtási célú felszámolási kérelmeket, a módosítás garanciális szabályt rögzít: a hitelező köteles írásban felszólítani az adóst a teljesítésre. Ennek a felszólításnak a kézhezvételéhez a törvény szerint a hatályos szabályozástól eltérő jogkövetkezmények fűződnek:
- az adós a felszólítás kézhezvételét megelőző napig van abban a helyzetben, hogy a tartozást vitassa; a hitelezői felszólítás kézhezvételének időpontjában jogvesztő módon elesik - a felszámolási eljárás vonatkozásában - a vitatás jogától;
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
