A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló 2005/29/EK irányelvet (továbbiakban: UCP irányelv)[1] az Unió tagállamai alapvetően kétféleképpen vették át: meglévő jogszabály módosítása, vagy önálló, új jogszabály alkotása révén. E cikk célja a második csoportba tartozó államok szabályainak bemutatása és megítélése, alapul véve a UCP irányelv teljes harmonizációs jellegét. A kifejezetten önálló jogszabályt alkotó államok a következők: Lengyelország, a Szlovén Köztársaság, Románia, az Egyesült Királyság, Lettország, Svédország[2] és Magyarország. Természetesen az önálló jogszabályt alkotó tagállamok is módosítottak egyéb törvényeket az implementálás során, de a kombinált megoldást -módosítás és egyidejűleg önálló jogszabály alkotása - választó államok rendelkeznek további speciális vonásokkal. Így Ciprus mindkét eredeti implementációs tervét megvalósította, és kifejezetten a reklámtörvényt módosította (az új jogszabály megalkotása mellett).[3] Litvánia hasonlóképpen járt el.[4]
Cipruson az új jogszabály a 2007. évi 103(I) törvény (Law 103(I) of 2007 - The Unfair Business -to - Consumer Commercial Practices Law) volt, a vállalkozások és a fogyasztók közötti kereskedelmi gyakorlatokról (továbbiakban: ciprusi UCP jogszabály). Olaszország és Portugália pedig rendelettel implementálták az új rendelkezéseket, előbbi ráadásul a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal foglalkozó rendeletet a Fogyasztói Kódexbe helyezte. Finnország igen eredeti megoldással élt: módosította a fogyasztóvédelemről szóló törvényt, viszont a feketelistát kormányrendeletben helyezte el.
A szerkezeti felépítések bemutatásánál az Európai Parlament 2009 januárjában kibocsátott állásfoglalásából érdemes kiindulni, amelyben:
- felhívta a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a kis- és középvállalkozások agresszív üzleti gyakorlatokkal szembeni védelmének szükségességét, és indokolt esetben kezdeményezze a kívánt nyomon követő intézkedéseket,
- aggodalmát fejezte ki annak kapcsán, hogy több tagállam "feldarabolta" a feketelistát és úgy implementálta a tényállásokat. A Parlament szerint ez az irányelv alkalmazásának torzulásához vezethet, ezért felhívta a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együttműködve igazítsák ki a nemzeti szabályokat,
- felhívta a tagállamokat, hogy azok biztosítsák a fogyasztók közvetlen jogorvoslati jogát,
- üdvözölte a Bizottság azon kezdeményezését, hogy hozzanak létre nyilvánosan hozzáférhető adatbázist az UCP irányelv átültetése során elfogadott nemzeti intézkedésekről, a vonatkozó joggyakorlatról és egyéb kapcsolódó anyagokról.[5] Mint látható, az állásfoglalás kifejezetten kritikus pontnak tartja a végrehajtást, főleg a feketelista[6] szempontjából.
Ezt alapul véve, e fejezetben kiemelten foglalkozom a feketelista átvételével, kitérve ugyanakkor az egyes állami jogszabályok egyéb részeire is, ha azok valamilyen sajátosságot hordoznak, mind a UCP irányelv, mind más tagállami jogszabályok szerkezeti felépítéséhez képest. A feketelista átvétele alapján a szóban forgó tagállamok a következő csoportokra oszthatóak.
a) Egy lista a jogszabály végén, abban a jogalkotó a megtévesztő és az agresszív gyakorlatokat szétválasztja. Romániában a jogalkotó az irányelvet a 2007. évi 363. sz. törvénnyel (Law 363/2007 on Unfair Commercial Practices and Harmonization of the Regulations with the European legislation regarding consumer protection) implementálta.[7] A román törvény - szerkezetileg - szinte azonos az irányelvvel, így a feketelistában pl. a megtévesztő és az agresszív gyakorlatokat elválasztották egymástól. Ugyanakkor eltérést jelent, hogy a megtévesztő tevékenységekről és a megtévesztő mulasztásokról szóló rendelkezések egy fejezetben szerepelnek, nem elválasztva.[8] Ciprus jogalkotója szintén mellékletbe helyezte a feketelistás gyakorlatokat, és elválasztotta a megtévesztőeket az agresszívaktól.[9]
b) Egy lista a jogszabály végén, abban a jogalkotó a megtévesztő és az agresszív gyakorlatokat nem választja szét. Az Egyesült Királyságban két szabályzat született az implementálás során. The Consumer Protection from Unfair Trading Regulations 2008 (No. 1277) (Szabályzat a Fogyasztók Védeleméről a Tisztességtelen Kereskedelemmel szemben, továbbiakban: CPRs). The Business Protection from Misleading Marketing Regulations 2008 (No. 1276)[10]
- 241/242 -
(Szabályzat az Üzleti Védelemről a Megtévesztő Marketinggel szemben, továbbiakban: BPRs). Előbbi a UCP irányelv rendelkezéseit, utóbbi a 2006/114/ EK irányelv (a megtévesztő és összehasonlító reklámról) rendelkezéseit vette át.[11] A CPRs végén az Első Jegyzék a feketelista.[12]
Magyarországon 2008. szeptember 1-jén lépett hatályba a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény (továbbiakban: Fttv.). Az Fttv. hatályba lépésével egyidejűleg számos jelentős jogszabályi módosítás is hatályba lépett. Így változott a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény (továbbiakban: Fgytv.), a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (továbbiakban: Tpvt.), valamint új jogszabály született: a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló 2008. évi XLVIII. törvény (továbbiakban: Grtv.). Az Fttv. melléklete a feketelista. A megtévesztő és az agresszív gyakorlatokat a jogalkotó nem választotta el egymástól.[13]
c) A lista a jogszabályban helyezkedik el, a jogalkotó a megtévesztő és az agresszív gyakorlatokat szétválasztja és nem egymás után helyezi el őket. Lengyelországban 2007-ben új törvény (Act of 23 August 2007 on combating unfair commercial practices) született az implementálás során. A lengyel jogalkotó a lista megtévesztő gyakorlatait a törvény megtévesztő gyakorlatokról szóló szakaszai, a lista agresszív gyakorlatait pedig a törvény agresszív gyakorlatokról szóló szakaszai után helyezte el.[14] Pozitívum, hogy így megjelenik a fokozatosság, hiszen a fogyasztó láthatja a bizonyos feltételek esetén megtévesztőnek/agresszívnak minősülő - és vizsgálatot igénylő - gyakorlatok után közvetlenül azokat is, melyek esetén az ő panasza már nem igényel majd hosszadalmas vizsgálatot, hiszen azok a gyakorlatok minden körülmény között tisztességtelennek minősülnek. A Szlovén Köztársaságban a jogalkotó a "Fogyasztóvédelem a Tisztességtelen Kereskedelmi Gyakorlatokkal szembeni Jogszabállyal" (Law on the Protection of Consumers against Unfair Commercial Practices) implementálta az irányelv rendelkezéseit. A szlovén jogalkotó is a lengyel megoldást alkalmazta.[15] Lettországban is új jogszabály született (Law on prohibition of unfair commercial practices). A feketelistát illetően a lengyel mintát alkalmazták, és a megjelölésük tükrözi a feketelista szellemét: "kereskedelmi gyakorlatok, melyek megtévesztőek/ agresszívak minden körülmény között."[16]
Olaszországban a jogalkotó két törvényalkotási rendelet (legislative decree) megalkotásával implementálta a UCP irányelvet. Az első (Legislative Decree 2 August 2007, No. 146.) a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról, a második (Legislative Decree 2 August 2007, No. 145.) pedig a megtévesztő reklámokról szól, mivel kifejezetten a UCP irányelv 14. cikkét - vagyis a megtévesztő reklámmal foglalkozó 84/450/EGK irányelv módosításait - vette át.[17] Mindkettő 2007. szeptember 21-én lépett hatályba. Olaszországban az első rendelet jelenleg a Fogyasztói Kódexben található meg. Emiatt a félrevezető reklámok helye megváltozott, mivel a megtévesztő (vagy eredetileg: félrevezető) reklámok a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok közé kerültek a UCP irányelv implementációját követően, vagyis jelenleg a Fogyasztói Kódexben találhatóak.[18] A kereskedők védelmét célzó, megtévesztő reklámokra vonatkozó szabályok ugyanakkor a fent említett második rendeletben (Legislative Decree 2 August 2007, No. 145.) találhatóak, és nem a Fogyasztói Kódexben, ahogy az 2007 előtt volt.[19] Az olasz Fogyasztói Kódexben is a lengyel megoldással találkozunk.[20]
Portugália is rendelettel implementálta a UCP irányelv rendelkezéseit (Decreto-Lei n.° 57/2008). Az eddigi államok jogalkotóihoz hasonlóan a portugál jogalkotó is a feketelista megtévesztő kereskedelmi gyakorlatokat tartalmazó részét a megtévesztő kereskedelmi gyakorlatokról szóló szakaszok után (viszont a tevékenységek után és a mulasztások előtt), a feketelista agresszív kereskedelmi gyakorlatokat tartalmazó részét pedig az agresszív kereskedelmi gyakorlatokról szóló szakaszok után helyezte el.[21]
d) A lista külön jogszabályban helyezkedik el. Finnország - ahogy arról már volt szó - 2008-ban egyrészt módosította a fogyasztóvédelemről szóló törvényt (az 561. sz. törvénnyel), másrészt a feketelistát a 601. sz. kormányrendeletben[22] helyezte el (az összehasonlító reklám szabályait ugyanakkor - szintén módosítás révén - az 1978. évi 1061. sz. törvénybe foglalta bele, ami a tisztességtelen üzleti gyakorlatokról szól).[23] Így szerkezetileg a legsajátosabb tagállami megoldással találkozunk: a feketelista nem része a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló rendelkezéseket tartalmazó törvénynek, hanem önálló jogforrásban szerepel. A finn feketelista elválasztja egymástól a megtévesztő és az agresszív gyakorlatokat, de az agresszívak közül két gyakorlat hiányzik. A következők nem szerepelnek.
- Biztosítási kötvénnyel kapcsolatosan kártérítési igényt érvényesíteni kívánó fogyasztótól olyan dokumentumok bemutatásának megkövetelése, amelyek az igény érvényességének megítélése szempontjából ésszerűen nem tekinthetők irányadónak, vagy a vonatkozó írásbeli megkeresésre a válaszadás rendszeres elmulasztása azzal a céllal, hogy ez a fogyasztót visszatartsa szerződéses jogainak gyakorlásától.
- 242/243 -
- Azonnali, vagy halasztott fizetés követelése a kereskedő által szállított termékekért, illetve azok visszaszállításának, vagy megőrzésének követelése, ha azokat a fogyasztó nem kérte; kivéve, ha a 97/7/EK irányelv 7. cikke (3) bekezdésének megfelelően szolgáltatott helyettesítő termékről van szó (nem kért értékesítés).[24]
A gyakorlatok hiánya azzal a problémával jár, hogy két, minden körülmény között tisztességtelennek minősülő kereskedelmi gyakorlat hiányzik, amik nem igényelnek vizsgálatot. Hiányuk sérti a fogyasztók érdekeit. A nem kért értékesítés hiánya azért is probléma, mert a fogyasztói jogokról szóló leendő irányelvben szerepelni fog - kifejezetten a nem kért értékesítés esetére - egy, az ellenszolgáltatások alól mentesítő szerződéses jogorvoslati lehetőség. Márpedig a fogyasztó nem tud majd élni ezzel a lehetőséggel, ha nem - és a jogalkalmazó sem - fogja tudni azonosítani a vele szemben folytatott gyakorlatot nem kért értékesítésként, a listabeli hiány miatt.
E fejezet célja, hogy a UCP irányelv fogalmaihoz képest vizsgálja meg a tagállami fogalmakat, mivel ezek esetében fokozottan érvényesülnie kell(ene) a maximális harmonizációnak, hiszen eltérő - vagy egyenesen hiányzó - definíciók esetében a jogalkalmazó már az adott gyakorlat azonosításánál akadályokba ütközhet, a tagállami gyakorlatok pedig eltérhetnek egymástól. A fogalmak közül főleg a jogviszonyok két alanyára - vagyis a fogyasztóra, a kereskedőre - és tárgyára - a termékre - vonatkozó állami megfogalmazások bemutatására kerül sor. A másik cél pedig a nemzeti sajátosságok bemutatása a rendelkezések tartalmát illetően. Ha az alapvető fogalmakat - fogyasztó, kereskedő, termék - nézzük, a következő kategóriák alkothatóak.
a) A fogalmak eltérnek (vagy hiányoznak) a UCP irányelvben találhatóaktól. A szlovén jogszabályban egyes fogalmak - kisebb részleteikben - eltérnek az irányelvben találhatóaktól, de a fogyasztó és a kereskedő - amire az "üzlet/vállalkozás" kifejezést alkalmazza a jogalkotó - fogalmai teljesen eltérnek a UCP irányelvbeliektől.[25] Finnország esetében megállapítható, hogy a jogalkotó inkább a meglévő rendelkezésekhez igazította a UCP irányelvbelieket (és nem fordítva).[26]
b) A fogalmak nemcsak eltérnek a UCP irányelvben találhatóaktól, de azokhoz képest tágabbak is. A lett kereskedelmi gyakorlat folytatója tágabb kategória, mint a UCP irányelvbeli kereskedőé: "termelő, szolgáltató, vagy kiskereskedő, aki - gazdasági vagy szakmai tevékenysége részeként - kereskedelmi gyakorlatot folytat, valamint aki a termelő, szolgáltató vagy kiskereskedő nevében vagy javára jár el".[27] Ez azzal a problémával jár, hogy így Lettországban kereskedőnek minősül az is, aki más tagállamban nem, és így indokolatlanul terhelik - a UCP irányelvből fakadó - kötelezettségek.
c) A fogalmak nemcsak eltérnek a UCP irányelvben találhatóaktól, de azokhoz képest tágabbak és több meghatározás létezik egyszerre. A magyar Fttv. fogalmai sem azonosak a UCP irányelvbeliekkel. Ennél nagyobb probléma, hogy egyes fogalmak szerepelnek az Fttv.-ben és az Fgytv.-ben is. Így pl. a fogyasztót és a terméket mindkét törvény meghatározza, egymástól eltérően.[28]
d) A fogalmak nemcsak eltérnek a UCP irányelvben találhatóaktól, de azoknál szűkebbek is. A lett kereskedelmi gyakorlat fogalma sem azonos a UCP irányelvbelivel: "tevékenység (magatartási forma, megjelenítési mód, kereskedelmi kommunikáció, marketing) vagy a tevékenység hiánya (mulasztás), mely közvetlenül kapcsolódik a fogyasztó részére történő eladásösztönzéshez, áru (materiális vagy immateriális áruk) értékesítéséhez, vagy szolgáltatásnyújtáshoz."[29] A lett fogalom egyrészt a gyakorlat megjelenési formáinak egy részét besorolja a "tevékenység" alá, noha az irányelvben ezek egyenrangúak a tevékenységgel, másrészt a marketing az irányelvben - a reklámmal együtt - a kereskedelmi kommunikáció fogalmi eleme, viszont a lett jogszabályban a tevékenység kategóriájába - a kereskedelmi kommunikációval együtt - tartozik. Harmadszor, a reklám hiányzik a felsorolásból. Végül: a szolgáltatás nyújtása nem fogalmi elem az irányelvben (az áru szolgáltatása viszont igen).[30] Összességében a lett fogalom nem felel meg a UCP irányelvbelinek, így az adott gyakorlattal kapcsolatos vizsgálat tárgyát képező tevékenység/mulasztás besorolása után az eset nem a megfelelő (tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok esetén eljáró) szerv elé kerül majd elbírálásra.
Az Egyesült Királyság CPRs-ében is találkozunk a lett kereskedelmi gyakorlat fogalmánál megismert módszerrel, miszerint a jogalkotó a UCP irányelvben, eredetileg egyenrangú fogalmak közül egyet kiemel, és a többit ez alá - mint kategória alá - sorolja be.
A CPRs esetében a kiemelt elem az "ipari tevékenység" - a fogyasztó és a kereskedő fogalmánál - mely alá besorolja a kereskedelmi, kézműipari és szakmai tevékenységeket. Sőt, az ipari tevékenység - mint kategória - önálló definícióként szerepel, és a kereskedő fogalmánál már csak annyi található, hogy "az ipari tevékenységével összefüggő célok érdekében jár el, valamint aki a nevében vagy javára
- 243/244 -
jár el." A fogyasztó fogalmánál is csak az ipari tevékenységre utal a szabályzat. A fogalmak általában nem egyeznek meg a UCP irányelvbeliekkel (a kereskedőt pl. csak személyként jelölték meg, és nincs utalás arra, hogy lehet-e jogi személy).[31]
e) A UCP irányelvben meghatározott fogalmak közül néhány nem szerepel (de egyéb - a gyakorlatokhoz köthető - definíciók igen). A lengyel törvény nem tartalmazza a fogyasztó fogalmát, csupán utal a Polgári Törvénykönyvben lévőre, viszont a UCP irányelvhez képest több definíció is szerepel benne, pl. az átlagfogyasztóé, vagy az Argentin rendszeré,[32] amelynek működtetése tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat.[33] A lett jogszabály csupán a kereskedelmi gyakorlat és a kereskedelmi gyakorlat folytatójának fogalmait tartalmazza. A többi fogalomra nézve a fogyasztói jogok védelméről szóló jogszabálybeli meghatározásokat rendeli alkalmazni a jogalkotó.[34]
f) A fogalmak azonosak a UCP irányelvben meghatározott fogalmakkal (és egyéb - a gyakorlatokhoz köthető - definíciók is szerepelnek). Olaszország esetében a fogalmak terén nem található eltérés a UCP irányelvhez képest.[35] A ciprusi UCP jogszabályban sem, sőt - a lengyel és az észt jogalkotóhoz hasonlóan - a ciprusi jogalkotó is definiálta az átlagfogyasztót: "az a fogyasztó, aki megfelelően informált, figyelmes és körültekintő, figyelembe véve a szociális, kulturális és nyelvi faktorokat, továbbá a fogyasztók azon jellemzőit is, amelyek különösen kiszolgáltatottá teszik őket a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal szemben."[36] A lengyel és észt fogalommal[37] megegyezően itt is megtaláljuk a "megfelelően informált, figyelmes és körültekintő" elemeket és a faktorokat, a kiszolgáltatottságot előidéző jellemzőknél viszont a lengyel megoldás köszön vissza, ami szerint figyelembe kell venni az adott fogyasztó speciális fogyasztói csoporthoz való tartozását is.
A három tagállami fogalom közös elemei - informáltság, figyelmesség, körültekintés és a faktorok - tekintetében megemlítem utólag a spanyol jogszabályt is, amely rögzíti, hogy általában a felsoroltakkal definiálják az "átlagfogyasztót", ugyanakkor a jogszabály hangsúlyozza, hogy a kifejezést nem a jogalkotónak kell meghatároznia, hanem a bíróságok töltik majd azt meg tartalommal az egyes esetek elbírálása során. Ugyanakkor az Egyesült Királyság CPRs-e csupán a "megfelelően informált, figyelmes és körültekintő" elemekkel jellemzi az átlagfogyasztót.[38] A UCP irányelv ugyan utal az Európai Bíróság értelmezésére "megfelelően tájékozott, figyelmes és körültekintő, figyelembe véve a társadalmi, kulturális és nyelvi tényezőket is"[39] - de látjuk, hogy az Erika Budaite[40] - Cees van Dam[41] szerzőpáros aggodalma,[42] miszerint egyes fogalmak - köztük az átlagfogyasztóé - jelentik majd az egyik okot, ami miatt megmaradnak a tagállami különbségek, beigazolódik a fent ismertetett, eltérő tagállami definíciók miatt. Ráadásul a spanyol jogalkotó már egyértelműen a jogalkalmazókra bízza az értelmezést, mégpedig eseti jelleggel.
g) Végül megemlítem, hogy a lett jogszabály egyedi megoldást tartalmaz egyes, kifejezetten a UCP irányelvhez kötődő fogalmakra nézve (a többi - ahogy arról már volt szó - a fogyasztói jogok védelméről szóló jogszabályban található). Ezeket ugyanis a jogalkotó beépítette az ezeket tartalmazó rendelkezések közé. Így pl. megfelelő/jó gyakorlat kódexét közvetlenül az után definiálja, hogy javasolja a gazdasági vagy szakmai tevékenységet folytatóknak a kódex megalkotását. A kódex fogalma - tartalmilag - a UCP irányelvbeli magatartási kódex fogalmával azonos.[43]
Az általános rendelkezések és a megtévesztő kereskedelmi gyakorlatokról szóló fejezetek közé a jogalkotó beiktatott egy plusz fejezetet, amiben a szakmai gondosság követelményeinek eleget nem tevő kereskedelmi gyakorlatot úgy határozza meg, hogy leírja a szakmai gondosság UCP irányelvbeli fogalmát, és az annak való megfelelés hiányával definiálja az említett gyakorlatot.[44] Szintén ebben a fejezetben a fogyasztó gazdasági magatartását negatívan befolyásoló kereskedelmi gyakorlatot a jogalkotó úgy határozza meg, hogy a UCP irányelvbeli jelentős torzítás fogalmát írja le (attól eltekintve, hogy a jogszabály - a döntés meghozatalára vonatkozó képességre nézve - korlátozást, míg az irányelv rontást említ, továbbá, míg a jogszabály szerint a fogyasztó - a negatív befolyásolás eredményeként - szerződéskötésről dönt, addig az irányelv szerint ügyleti döntést hoz meg).[45] Ezt követően a szerződéskötésről való döntést a jogszabály definiálja, a fogalom hasonlít a UCP irányelvbeli ügyleti döntésre, de nem azonos azzal.[46]
Az irányelvben az adott agresszív gyakorlat rontja az átlagfogyasztó választási szabadságát. Ehhez képest a lett jogszabályban a "negatívan hat rá/befolyásolja"[47] kitétellel találkozunk, ami egy árnyalattal kevésbé fejezi ki a hatás mértékét, mint a rontja kifejezés.
A jogszabályok egyik kritikus pontja a nemzeti jogszabályokban található kifejezések csoportja. Az Fttv.-ben a kifejezések nem azonosak az irányelvbeliekkel - a generálklauzula, és az agresszív gyakorlatok esetében sem - és így nem fejezik ki pontosan - az irányelvvel egyezően - az adott gyakorlat hatását. A generálklauzula Fttv-beli meghatározásánál az irányelvbeli "torzítás" helyett "rontás" szerepel, ami nem jelent nagy eltérést, de az agresszív gyakorlatoknál "korlátozza (..) szabadságát" szerepel. Ez ugyan azonos az irányelv magyar verziójában
- 244/245 -
szereplő kifejezéssel, de a magyar fordítás hibás, mivel - az angol verzió alapján - a "rontja" kifejezést kellene használni, ami az adott gyakorlat negatív hatásának nagyobb mértékét sugallja, a korlátozáshoz képest.[48]
A lett jogszabály több érdekességgel is szolgál szerkezetileg. A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok általános tilalmát követően a jogszabály azok számára, akik gazdasági vagy szakmai tevékenységet folytatnak - továbbá az ő szakmai szervezeteik számára - röviden meghatározza, hogy a megfelelő/ jó gyakorlatról szóló kódexük mit tartalmazzon majd.[49] A jogalkotó a már említett plusz fejezetben azokat a kereskedelmi gyakorlatokat jellemzi, amik nem felelnek meg a szakmai gondosság követelményeinek és negatívan befolyásolják a fogyasztó gazdasági magatartását. E fejezeten belül helyezte el a jogalkotó a - UCP irányelvben az általános tilalomnál található - rendelkezést a kiszolgáltatott fogyasztókról.[50]
Az olasz jogalkotó a megtévesztő tevékenységről szóló szakaszok végére beiktatott egy plusz szakaszt: "tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatnak tekintendő, ha a termékek valószínűleg sértik/veszélyeztetik a fogyasztók egészségét és biztonságát, e valószínűség alátámasztható/elvethető annak vizsgálatával, hogy a fogyasztókat a gyakorlat arra bírja rá, hogy ne vegye/hogy figyelembe vegye a gondosság és körültekintés normál szempontjait."[51]
E szakasz egyértelműen pozitív lépés volt, mivel a fogyasztók fokozott védelmét írja elő azzal, hogy a védett jogi tárgyak: a fogyasztó egészsége és biztonsága. A valószínűség - mint fogalmi elem - szerepel a megtévesztő és az agresszív gyakorlatok esetében is, de egyrészt, mint alternatíva a ténylegesen bekövetkező cselekmény/mulasztás mellett, másrészt azok eredménye minden esetben az, hogy az átlagfogyasztó olyan ügyleti döntést hoz, melyet egyébként nem hozott volna meg. E rendelkezés esetében viszont a valószínűség a fogalmi elem, ami prevencióra való törekvést sugall, továbbá az egészség és biztonság védelme a cél, nem pedig ügyleti döntés megelőzése, vagy következményeinek orvoslása, továbbá e szakasz tárgyai a jog által tipikusan fokozottan védettek, és sérelmük/veszélyeztetésük is súlyosabb szankciókat von maga után. A gondosság és körültekintés szempontjainak figyelembe vétele vizsgálatának előírása már jellemzően a UCP irányelv szellemében született.
A plusz szakasszal - a fent említettek miatt - a jogalkotó szigorúbb szabályozást vezetett be azokra a gyakorlatokra nézve, melyek egészségügyi és biztonsági problémákat okozhatnak.[52] A teljes harmonizációt kívánó jelleg ellenére megtehette, a UCP irányelv (9) preambulumbekezdése miatt, amely - többek között - kivette az irányelv hatálya alól a termékek egészségi és biztonsági jellemzőire vonatkozó nemzeti szabályokat.[53] Az olasz rendelethez hasonlóan a ciprusi UCP jogszabályban is a fogyasztók fokozott védelme a cél, amikor a jogalkotó előírja, hogy ha a jogszabályi rendelkezések ellentétbe kerülnek más, a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok speciális aspektusát szabályozó jogszabályokkal, akkor ez utóbbiak alkalmazandóak a speciális aspektusokra.[54] Ugyanezt találjuk a portugál rendeletben is, mely rögzíti, hogy a rendelet nem akadályozza azon nemzeti rendelkezések alkalmazását, melyek a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok speciális aspektusait szabályozzák (pl. az információkkal kapcsolatos követelményeket).[55]
Habár Finnországban a fogyasztóvédelmi törvény vette át a UCP irányelvbeli rendelkezéseket, érdekes vonása a törvénynek, hogy szól versenycselekményekről is - igaz, csak az információszolgáltatás kapcsán. A törvény ugyanis előírja, hogy tying és bundling - ezekről leírás a függelékben található - esetén a következőket kell egyértelműen megnevezni a marketing során: a) az ajánlat tartalmát és értékét, a csomagbeli termékek önálló árát, kivéve, ha az egyes termékek ára kevesebb, mint tíz euró, továbbá b) az ajánlat feltételeit, különösen az ajánlat időtartamát, valamint a mennyiségi és egyéb korlátozásokat.[56]
Az önálló jogszabályok alkotása - illetve az önálló jogszabályok alkotása és egyidejűleg módosítás - révén implementáló tagállamok a következő megoldásokkal ültették át a feketelistát:
- listát helyeztek el a jogszabály végén, és abban a jogalkotó a megtévesztő és az agresszív gyakorlatokat szétválasztotta (Románia, Ciprus),
- listát helyeztek el a jogszabály végén, és abban a jogalkotó a megtévesztő és az agresszív gyakorlatokat nem választotta szét (Egyesült Királyság, Magyarország),
- a listát a jogszabályban helyezték el, a jogalkotó a megtévesztő és az agresszív gyakorlatokat szétválasztotta és nem egymás után helyezte el őket (Lengyelország, Szlovén Köztársaság, Lettország, Olaszország, Portugália,
- a lista külön jogszabályban helyezkedik el (Finnország).
- 245/246 -
Amennyiben a Parlament - a feketelista feldarabolásához kapcsolódó - aggodalmát vesszük alapul, a fentiek közül a harmadik az, amely nem fogadható el. Tanulmányomban ezt tartom az egyik legjobb megoldásnak, mivel - ahogy erről már volt szó - így megjelenik a fokozatosság, hiszen a fogyasztó láthatja a bizonyos feltételek esetén megtévesztőnek/agresszívnak minősülő - és vizsgálatot igénylő - gyakorlatok után közvetlenül azokat is, amelyek esetén az ő panasza már nem igényel majd hosszadalmas vizsgálatot, hiszen azok a gyakorlatok minden körülmény között tisztességtelennek minősülnek. A finn megoldás is optimális tekinthető - ha a feketelista egységének megtartása a cél - de hátránya, hogy a lista nem tekinthető meg közvetlenül a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló rendelkezések után.
A fogalmakat illetően a tagállamok a következő csoportokba sorolhatóak:
- a fogalmak eltérnek (vagy hiányoznak) a UCP irányelvben találhatóakhoz képest (Szlovén Köztársaság, Finnország),
- a fogalmak nemcsak eltérnek a UCP irányelvben találhatóakhoz képest, de azokhoz képest tágabbak (Lettország),
- a fogalmak nemcsak eltérnek a UCP irányelvben találhatóakhoz képest, de azokhoz képest tágabbak és több meghatározás létezik egyszerre (Magyarország),
- a fogalmak nemcsak eltérnek a UCP irányelvben találhatóakhoz képest, de azokhoz képest szűkebbek (Lettország, Egyesült Királyság),
- a UCP irányelvben meghatározott fogalmak közül néhány nem szerepel (de egyéb - a gyakorlatokhoz köthető - definíciók igen) (Lengyelország, Lettország),
- a fogalmak azonosak a UCP irányelvben meghatározott fogalmakkal (és egyéb - a gyakorlatokhoz köthető - definíciók is szerepelnek) (Olaszország, Ciprus),
- a fogalmakat a jogalkotó beépítette az ezeket tartalmazó rendelkezések közé (Lettország).
Természetesen ezek a kategóriák képlékenyek, tovább bonthatóak, vagy összevonhatóak nagyobb csoportokba, illetve egy-egy tagállam több kategóriába is besorolható (pl. Lettország).
Összességében - a UCP irányelv implementálásának megítélése kapcsán - három fő probléma azonosítható:
- a fogalmakkal kapcsolatos eltérések, hiányok (valamennyi állam, kivéve Olaszország és Ciprus),
- a kifejezések pontatlansága (pl. a magyar jogszabályban az agresszív gyakorlatok meghatározása),
- egyes feketelistás gyakorlatok hiánya (pl. Finnország). ■
JEGYZETEK
[1] A gyakorlatok angol elnevezéséből = unfair commercial practices
[2] A svéd szabályozás érdekessége, hogy már az implementálást megelőzően is előírták, hogy a kereskedő köteles ellátni a fogyasztót minden jelentős információval, és ez az előírás az implementálást követően is megmaradt, a megtévesztő mulasztásról szóló irányelvbeli rendelkezés feladatát látja el.
Gömöri Tamás: A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló Irányelv átültetése a tagállamokban és hazánkban 13. p.
http://www.gvh.hu/domain2/files/modules/module25/949712D46A1107D4.pdf [2009.10.25.]
[3] A módosító, 2007. évi 98(I) törvény - a Megtévesztő és az Összehasonlító Reklámok Kontrolljáról (Law 98(I) of 2007 on the Control of Misleading and Comparative Advertising) - pedig az azonos témájú, 2000. évi törvényt módosította (később újra módosította a 2008. évi 42(I) törvény).
The Unfair Commercial Practices
http://ec.europa.eu/consumers/rights/ [2011.02.20.] Andreas Neocleous: Jurisdiction update: Cyprus http://www.neocleous.com/assets/modules/neo/publications/1128/docs/Cyprus%20S&B.pdf [2011.02.21.]
[4] Gömöri: i.m. 15. p.
[5] Az Európai Parlament 2009. január 13-i állásfoglalása a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól szóló 2005/29/EK irányelv és a megtévesztő és összehasonlító reklámra vonatkozó 2006/114/EK irányelv átültetéséről, végrehajtásáról és érvényesítéséről
Bevezetés 4., Egységes szerkezetbe foglalás és átültetés 8., Végrehajtás és érvényesítés 12., 20.
http://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?pubRef=-//EP//TEXT+TA+P6-TA-2009-0008+0+DOC+XML+V0//HU [2009.11.03.]
[6] A feketelista a UCP irányelv melléklete, és a minden körülmény között tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat sorolja fel. Amennyiben egy megvalósított gyakorlatra ráillik az egyik listás gyakorlat leírása, a továbbiakban nincs szükség vizsgálatra, automatikusan tisztességtelennek minősül, és vonja maga után megvalósítója felelősségre vonását.
[7] Romania 12. p.
http://ec.europa.eu/consumers/overview/country_profile/RO_web_country_profile.pdf [2010.10.21.]
[8] Law 363/2007 on Unfair Commercial Practices and Harmonization of the Regulations with the European legislation regarding consumer protection Titlul I Capitolul II Sectiunea 1, Anexa Nr. 1
[9] Law 103(I) of 2007 - The Unfair Business - to - Consumer Commercial Practices Law Annex I
https://webgate.ec.europa.eu/ucp/public/index.cfm?event=public.country.viewFile&lawID=469&languageID=EN [2011.07.31.]
[10] The Business Protection from Misleading Marketing Regulations 2008
https://webgate.ec.europa.eu/ucp/public/index.cfm?event=public.country.viewFile&lawID=24&languageID=EN [2011.07.31.]
[11] Unfair Commercial Practices Directive (UCPD) - Transposition to UK law
http://webarchive.nationalarchives.gov.uk/+/berr.gov.uk/whatwedo/consumers/buying-selling/ucp/transposition/page29909.html [2011.01.21.]
- 246/247 -
[12] The Consumer Protection from Unfair Trading Regulations 2008 Schedule 1
https://webgate.ec.europa.eu/ucp/public/index.cfm?event=public.country.viewFile&lawID=23&languageID-=EN [2011.07.31.]
[13] 2008. évi XLVII. törvény - Melléklet http://jogszabalykereso.mhk.hu/cgi_bin/njt_doc.cgi?docid=116458.164953 [2011.08.04.]
[14] Act of 23 August 2007 on combating unfair commercial practices Chapter 2 Article 7, Article 9
http://www.uokik.gov.pl/download.php?plik=7636 [2011.01.31.]
[15] Law on the Protection of Consumers against Unfair Commercial Practices Act 2. Poglavje 7. člen, 10. člen
http://ec.europa.eu/consumers/cons_int/safe_shop/fair_bus_pract/transpos_laws_sl.pdf [2011.03. 22.]
[16] Law on prohibition of unfair commercial practices Chapter III. Article 11., Chapter IV. Article 13.
https://webgate.ec.europa.eu/ucp/public/index.cfm?event=public.country.viewFile&lawID=46&languageID=EN [2011.07.31.]
[17] Francesca Prati: ITALIAN DEVELOPMENTS 2007/2008
Commercial advertising & Unfair Practices: Legislative Decrees of 2 August 2007, No. 145 and 146
http://www.oasisadvocates.org/italy2008.htm [2011.01.07.]
[18] Lydia Mendola: Italy gets tough on unfair commercial practices
http://www.allenovery.com/AOWEB/AreasOfExpertise/PrintEditorial.aspx?contentTypeID=1&itemID=44837&prefLangID=410 [2011.01.08.]
[19] Prati: i. m.
[20] Legislative Decree no. 206 of 6 September 2005 Consumer Code Chapter II SUBCHAPTER 1 Section 23, SUBCHAPTER II Section 26
[21] Decreto-Lei n.° 57/2008 CAPÍTULO I Artigo 8., Artigo 12
http://ec.europa.eu/consumers/rights/docs/transpos_laws_portugal.pdf [2011.04.13.]
[22] No 601 Government decree on practices in marketing and customer relationships considered unfair to consumer
https://webgate.ec.europa.eu/ucp/public/index.cfm?event=public.country.viewFile&lawID=64&languageID=EN [2011.07.31.]
[23] No 561 Act amending Chapter 2 of the Consumer Protection Act
No 562 Act amending the Unfair Business Practices Act
https://webgate.ec.europa.eu/ucp/public/index.cfm?event=public.country.viewFile&lawID=55&languageID=EN [2011.07.31]
[24] 2005/29/EK irányelv I. Melléklet 27., 29. No 601 Government decree on practices in marketing and customer relationships considered unfair to consumer Section 2
[25] Law on the Protection of Consumers against Unfair Commercial Practices Chapter 1 Article 3
https://webgate.ec.europa.eu/ucp/public/index.cfm?event=public.country.viewFile&lawID=30&languageID=EN [2011.07.31.]
[26] Így pl. a törvény nem "tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról" szól, hanem "alkalmatlan" (inappropriate) gyakorlatokról, és általában a gyakorlatokról szóló szakaszok sem pontosak.
No 561 Act amending Chapter 2 of the Consumer Protection Act Chapter 2 Section 3
[27] Law on prohibition of unfair commercial practices Chapter I. Article 1. (1) bek. 1)
[28] Ráadásul az Fttv. nem "kereskedőről", hanem "vállalkozásról" beszél, illetve "termék" helyett az "áru" kifejezést használja.
2008. évi XLVII. törvény 2.§ a), c) pont
1997. évi CLV. törvény Első rész I. fejezet 2.§ a), f) pont
[29] Law on prohibition of unfair commercial practices Chapter I. Article 1. (1) bek. 2)
[30] 2005/29/EK irányelv 1. fejezet 2. cikk d) pont
[31] The Consumer Protection from Unfair Trading Regulations 2008 Part 1 2. (1) bek.
[32] Előbbi: az a fogyasztó, aki megfelelően informált, figyelmes és gondos; ezek vizsgálatához a szociális, kulturális és nyelvi faktorokat és az adott fogyasztó speciális fogyasztói csoporthoz való tartozását is figyelembe kell venni. Utóbbi alatt olyan fogyasztói csoportot kell érteni, amely egyértelműen azonosítható, és különösen fogékony a kereskedelmi gyakorlat, vagy a termék - amelyre nézve alkalmazzák a gyakorlatot - által keltett hatásra, köszönhetően a speciális jegyeknek, mint pl. életkor, fizikai, vagy mentális sérülés.
Argentin rendszer: kereskedelmi tevékenység, amely magában foglalja a vagyonkezelést egy, a fogyasztók részvételével létrehozott csoporton belül; a vagyonkezelés célja termékek tagok részére történő vásárlásának finanszírozása.
Act of 23 August 2007 on combating unfair commercial practices Chapter 1 Article 2 2), 8), 10)
[33] Act of 23 August 2007 on combating unfair commercial practices Chapter 2 Article 10
[34] Law on prohibition of unfair commercial practices Chapter I. Article 1. (2) bek.
[35] Legislative Decree no. 206 of 6 September 2005 Consumer Code Chapter I Section 18
[36] Law 103(I) of 2007 - The Unfair Business - to - Consumer Commercial Practices Law Part I 2.
[37] "fogyasztó, aki megfelelően informált, figyelmes és körültekintő, figyelembe véve a szociális, kulturális és nyelvi faktorokat."
Act Amending The Consumer Protection Act and The Law Of Obligations Law 122§ (2) bek.
https://webgate.ec.europa.eu/ucp/public/index.cfm?event=public.country.viewFile&lawID=466&langua-geID=EN [2011.07.31.]
[38] Law 29/2009 of 30 December 2009 amending the statutory regime of unfair competition and advertising in order to enhance protection afforded to consumers and users Preamble II (2. p.)
https://webgate.ec.europa.eu/ucp/public/index.cfm?event=public.country.viewFile&lawID=29&langua-geID=EN [2011.07.31.]
The Consumer Protection from Unfair Trading Regulations 2008 Part 1 2. (2) bek.
[39] 2005/29/EK irányelv (18) preambulumbekezdés
[40] Jelenleg a DLA Piper jogi iroda jogi asszisztense, korábban pedig a British Institute of International and Comparative Law (London) kutatója volt
[41] Az amszterdami egyetem professzora
[42] Erika Budaite - Cees van Dam: The Statutory Frameworks and General Rules on Unfair Commercial Practices in the 25 EU Member States on the Eve of Harmonization 109.-113. p.
http://www.ceesvandam.info/default.asp?fileid=442 [2011.05.15.]
[43] Law on prohibition of unfair commercial practices Chapter I. Article 5. (1), (2) bek. 2005/29/EK irányelv 1. fejezet 2. cikk f) pont
- 247/248 -
[44] Law on prohibition of unfair commercial practices Chapter II. Article 6.
[45] Law on prohibition of unfair commercial practices Chapter II. Article 7. (1) bek. 2005/29/EK irányelv 1. fejezet 2. cikk e) pont
[46] Law on prohibition of unfair commercial practices Chapter II. Article 7. (2) bek.
[47] Law on prohibition of unfair commercial practices Chapter IV. Article 12. (1) bek.
[48] 2008. évi XLVII. törvény 3.§ (2) bek. b) pont, 8.§ (1) bek.
[49] Tartalmazzon iránymutatásokat a tisztességes kereskedelmi gyakorlat és a szakmai gondosság kritériumaira nézve - amelyek megfelelnek az általánosan elfogadott, becsületes piaci gyakorlatnak - továbbá tartalmazza a jóhiszeműség elvét, a releváns gazdasági vagy szakmai tevékenységi kör kapcsán.
Law on prohibition of unfair commercial practices Chapter I. Article 5. (3) bek.
[50] Law on prohibition of unfair commercial practices Chapter II, Chapter II Article 8.
[51] Legislative Decree no. 206 of 6 September 2005 Consumer Code Chapter II SUBCHAPTER 1 Section 21 3. bek.
[52] Antonio Mancini: Italian experience in implementing Directive 2005/29/CE on unfair commercial practices 7. p.
http://www.ofe.hu/inet/ofe/hu/menu/rendezveny/ucpkonf/ucp01/object/Antonio%20Mancini.ppt [2011.01.08.]
[53] "A tagállamoknak így lehetőségük nyílik a fogyasztók egészségének és biztonságának védelme okán arra, hogy például az alkohol, a dohánytermékek vagy a gyógyszerek tekintetében a kereskedelmi gyakorlatokra vonatkozó korlátozásokat és tilalmakat a saját területükön, a kereskedő fő tevékenységi helyétől függetlenül fenntartsanak vagy bevezessenek."
2005/29/EK irányelv (9) preambulumbekezdés
[54] Law 103(I) of 2007 - The Unfair Business - to - Consumer Commercial Practices Law Part I 3. (4) bek.
[55] Decree - Law No 57/2008 of 26 March Chapter I Article 2 1
https://webgate.ec.europa.eu/ucp/public/index.cfm?event=public.country.viewFile&lawID=51&languageID=EN [2011.07.31.]
[56] A törvény a tying-re és a bundling-re nézve a következő meghatározást tartalmazza: "Ha termékeket egyesített áron kínálnak eladásra, vagy egy termék megvétele mellé egy másikat árengedménnyel kínálnak, vagy ha a vétel speciális előnnyel jár"
No 561 Act amending Chapter 2 of the Consumer Protection Act Chapter 2 Section 12
Lábjegyzetek:
[1] A szerző doktorjelölt, Miskolci Egyetem ÁJK.
Visszaugrás
