A Magyar Tudományos Akadémia klubjában, tisztelői és barátai, pályatársai és tanítványai hajtottak fejet gazdag életműve előtt, és tisztelegtek 80 éves születésnapja alkalmából Szabó András, a magyar büntetőjogászok doyenje előtt.
1. Elsőként Holló András alkotmánybíró köszöntötte Szabó Andrást, mint volt alkotmánybírót, ebbéli munkásságát méltató köszöntésében a következő mozzanatokat kiemelve: Szabó András, mint tudós, az alkotmányos büntetőjog elvi alapjainak általa kidolgozott készletével lett alkotmánybíró. Az általa előadó bíróként jegyzett határozatok alapozzák meg az Alkotmánybíróság alkotmányos büntetőjogdogmatikáját. A 11/1992. AB határozat (III. 5.) az Alkotmánybíróság ars poeticájának tekinthető, s számos egyéb döntés megkerülhetetlen precedens-határozattá vált. "Alkotmányos jogállamban a büntetőjog nem pusztán eszköz, hanem értéket véd, és maga is értékeket hordoz: az alkotmányos büntetőjogi elveket és garanciákat. A büntetőjog értékvédő ugyan, de szabadságlevélként az erkölcsi értékek védelme körében nem lehet az erkölcsi tisztogatás eszköze." - idézte a köszöntő a nevezetes határozatot.
'Szabadságlevél' - állt meg egy pillanatra Holló András a köszöntésben, felhívva a figyelmet arra, hogy Szabó András írásbeliségét a dogmatikai elemzés igényes irodalmi stílussal történő ötvözése jellemzi: 'zárkő', 'jogépség': (a büntetőjog) "társadalmi rendeltetése, hogy a jogrendszer egészének szankciós zárköve legyen." - szól az egyik legendás mondat a 30/1992. (V. 26.) AB határozatból.
S hadd tegye hozzá egyik - az ünnepelt egyik alapértékét jelentő - legkedvesebb szófordulatát, jelen tudósítás írója is. Ez pedig a 'közbátorság', amelyet Szabó András - a reformkor szókészletéből véve - mintegy történelmi párhuzamot húzva töltött meg újra tartalommal, mindennapjaink társadalmi gyakorlatában.
Korinek László, az MTA levelező tagja, a Pécsi Tudományegyetem tanára folytatta Szabó András mint tudós kutató, s mint akadémikus laudációját, melyben kiemelte, hogy az ünnepelt erkölcsi tartását, a maradandó értékek követésének igényét családjából hozta.
"Édesapja, hivatását nem gyakorló állatorvos, aki nem volt hajlandó esküt tenni az általa el nem ismert román impériumra. Így máris kezdjük érteni - szólt a köszöntő - 'András bíró' töretlen elvhűségének eredetét. Szabó Andrással a történelem nem bánt kesztyűs kézzel, ellenkezőleg, igen csak megpróbálta. Lehet, hogy az alkotmánybírói, az egyetemi tanári, vagy az akadémikusi cím jöhetett volna előbb is. De a jubiláns kitartása, a székely katonaősök férfias helytállni-, megmaradni parancsa végül diadalmaskodott, és úgy tekinthet vissza sikeres életpályájára, mint amely méltó mindazokhoz, akik az ő szellemiségében folytatódnak" - értelmezte az ünnepi beszéd az életút nehéz szakaszain átjutni segítő erő forrását.
Rácz Lajos a kollégát, az iskolateremtő egyetemi oktatót köszöntötte Szabó Andrásban, és mindhárman az atyai jóbarátot, a mentort, a zsinórmértékül szolgáló szakmai értékítélet megfogalmazóját.
2. Az ünnepelt tudományos tevékenységét oktatói-kutatói-publikációs munkásságát roppant nehéz lenne "dióhéjban" áttekinteni. De ha mégis megpróbálnánk, kézenfekvő lenne valamely kronológiai szakaszolást választani. Szabó András, akadémikus professzor esetében négy szakasz elkülönítése látszik indokoltnak:
Az ünnepelt Erdélyben, Radnóton, 1928 februárjában, Zsuzsanna napján látta meg a napvilágot.
2.1. Életének első szakasza: az értékek kijegecesedése, melyet az erdélyi iskolák, különösen a hadapródiskola segített. Észak-Erdély visszatértekor - jellemének másik forrásvidékéről, a székely katonaősök példája nyomán - katonaiskolába (és természetesen a huszárokhoz) kerül. 16 évesen az 1944. őszi román-szovjet betöréskor már vérével védi "görbe hazáját", és csak súlyos sebesülése miatt engedi magát kivonni a frontvonalból. Tábori kórház, hadifogság - szerencsére Ausztriában - ahonnan egy hadizsákmányként hazahozott magyar katonaló hátán (egy másikat pedig kötőféken vezetve) lovagol vissza Magyarországra. Erdélyben befejezi az immáron civil középiskolát, majd az elkezdett jogi egyetemen rá kell döbbennie, hogy Erdély a hangzatos "kelet Svájca" helyett a jogaitól megfosztott, épp csak hogy megtűrt magyarság lak-
- 331/332 -
helye. E felismerés terhének feloldásaként átszökik Magyarországra. Folytatja, és szép eredménnyel be is fejezi jogi tanulmányait, meggyőződve abban, hogy a baloldaliság jelenti kiutat Kelet-Európa zsákutcájából - adja rövid összefoglalását az életút e szakaszának Korinek László köszöntője.
2.2. Életútjának második szakasza az empirikus kriminológiához köthető. Az ünnepelt ugyanis meghatározó szerepet játszik a kriminológia tudományának hazai "újrakezdésében", melynek során - a kriminálpszichológia művelőjeként, iskolateremtő érdemeiért - doktori fokozatot nyer el. A bűnözés társadalmi determináltságára és annak szocializmusbeli csökkenő tendenciájára vonatkozó korabeli általánosan elfogadott álláspontok empirikus kutatáson alapuló értékelésének szándéka motiválja a társadalmi-gazdasági fejlődés és a fiatal korosztályok bűnözése közötti kapcsolat feltárását célzó, Szabó András által irányított vizsgálatot. Az empirikus kriminológiai kutatások informatikai (statisztikai-matematikai) eszközeinek első alkalmazójaként és a bűnözési földrajzi alapvetéséért Akadémiai díjban részesül. A sokak által ismert következő dátum: 1983, amikor ő is alapítója a Magyar Kriminológiai Társaságnak, s később több mint egy évtizedre elnöke, majd tiszteletbeli elnöke, e meghatározó szakmai szervezetnek.
2.3. Az ünnepelt a modern büntetőjogi áramlatokon belül a neoklasszikus nézetek képviselője, mely leginkább életútja harmadik szakaszában, a kriminológia-büntetőpolitika-büntetőjog elmélettörténeti kapcsolatának elemzése során rajzolódik ki. Szabó András számára "1990 tényleg annus mirabilis, a csodák éve lett. Szabad választások Magyarországon, Erdélyben, alkotmánybírói talár, és magánéletében boldog házasság, mely abban a kis erdélyi kálvinista templomban köttetett, ahol legátusként hajdan maga is igét hirdetett" - köszöntötte a révbe ért tudóst Korinek akadémikus.
Szabó András 1990 júliusa és 1998 februárja között az Alkotmánybíróság tagja, a büntetőjog alkotmányosodásának úttörő képviselője. "Korunk az alkotmányos jogállamok kora, a jogállami demokráciák kora, ahol is a természetjogból kiágazó kulturális eszmék jogi normává, normatív erejű kötelező előírássá és követelménnyé válnak. Az emberi jogi és az alkotmányos alapjogok azok, amelyek védelme, és amelyek követelményrendszerének beteljesítése a büntetőjog alapvető funkciója. Korunk egyúttal az alkotmánybíráskodás kora: ez az intézményrendszer garantálja az alkotmányosság beteljesülését, mint korunk társadalom- és politikatörténetének legfejlettebb intézményi formáját" - írja az ünnepelt.
Alkotmánybíróként kidolgozója a büntetőjog és az Alkotmány normatív kapcsolatának, meghonosítva az "alkotmányos büntetőjog" terminológiát a jogirodalomban. A fogalom meggyökereződését jelzi, hogy a Google internetes keresőprogram 0,15 másodperc alatt 276 olyan oldalt talál, ahol ez a fogalom szerepel.
2.4. Az ünnepelt életútjának negyedik, máig tartó szakasza a "nyugdíjas" évekre esik. Szabó András esetében az idézőjel azonban több mint szükséges, ugyanis nyugdíjazása csupán adminisztratív eseményt jelent az életében, hiszen 1998-ban válik az MTA levelező, majd 2004-ben az Akadémia rendes tagjává. Szakmai aktivitását, lendületét az egyetemi oktatásban való részvétele mellett az olyan kutatási programokban történő részvétele is jelzi, mint amilyen az MTA Filozófiai Kutatóintézetében, 2005-ben folyó kutatómunka. Ennek keretében írt átfogó értékelése a "Recepció és kreativitás a büntetőjogban: adalékok a magyarországi jog természetrajzához" címmel jelenik meg.
A jubiláns Szabó András esetében tehát egy hosszú, de még korántsem lezárt életutat ünnepelhettek a jelenlévők. Mindannyiuk szívéből szólt Holló András köszöntése: "Drága András Bátyám! Kívánom, hogy még sokáig legyen tudós elmédnek útitársa a 'jog' és testednek az 'épség'!" ■
JEGYZETEK
* A Jogtudományi Közlöny szerkesztő bizottsága és szerkesztősége e közleménnyel tiszteleg a lap főszerkesztője előtt és kíván jó egészséget, további sikeres lapszerkesztői tevékenységet.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi docens Eötvös Loránd Tudományegyetem (Budapest).
Visszaugrás
