A kormány 2012. február 15-én fogadta el Magyarország korábbi Nemzeti Biztonsági Stratégiáját[1]. Ez számos fontos, máig ható megállapítást tartalmazott, de megújítása a mai gyorsan változó viszonyok között elkerülhetetlenné vált. Benkő Tibor honvédelmi miniszter 2020 februárjában jelentette be, hogy a nemzetbiztonsági kabinet elfogadta az új Nemzeti Biztonsági Stratégiát.[2] Ez az egész állam, valamint annak minden eleme szempontjából is alapdokumentumnak tekinthető, hiszen egy olyan keretet határoz meg, amelyen belül a rendvédelmi- és nemzetbiztonsági szolgálatoknak, valamint a honvédségnek alakítaniuk kell a feladatellátásukat. Ugyanakkor gyakorlatilag az egész államapparátus érintett, mivel a dokumentumban foglalt, az állam és az állampolgárok biztonságával kapcsolatos irányelvek az összes intézmény működését befolyásolják.[3]
Közelebbi és távolabbi környezetünkben számos olyan biztonsági kockázattal és fenyegetéssel kell számolnunk, amelyek nemzeti szempontból stratégiai kihívást jelentenek. Az 1035/2012. (II. 21.) Kormányhatározat meghatározta a nemzetbiztonsági kihívások elemeit. A dokumentum lajstromozása alapján, mint globális kihívás jelent meg a terrorizmus, a tömegpusztító fegyverek és hordozóeszközeik elterjedése, a regionális konfliktusok hatása, az illegális migráció, a gazdasági instabilitás, a kiberbiztonság kérdése, az információs társadalom kihívásai, illetve a globális természeti, civilizációs és egészségügyi veszélyforrások.
Belső biztonsági kihívásként nevesült a Nemzeti Biztonsági Stratégiában a szervezett bűnözés, a feketegazdaság és korrupció, a kábítószerek használatának elterjedése, a politikai és vallási szélsőségek megjelenése, valamint a demográfiai kihívások. Az 1035/2012. (II. 21.) Kormányhatározat az alábbi formában nevesíti és részletezi a kihívásokat:
- Regionális konfliktusok. Az instabil régiók, az államok közötti és államokon belüli konfliktusok, a gyenge vagy működésképtelen államok, valamint a világban zajló erőteljes fegyverkezés potenciális veszélyt jelentenek. Továbbra is fennáll a veszélye az etnikai, vallási, vagy más feszültségből adódó helyi konfliktusok váratlan kirobbanásának.
- Tömegpusztító fegyverek és hordozóeszközeik elterjedése. Magyarország nem rendelkezik tömegpusztító fegyverekkel. A vegyi, biológiai, radiológiai és nukleáris tömegpusztító képességek (fegyverek, hordozóeszközeik, beleértve az előállításukhoz szükséges kettős felhasználású termékeket és ismeretanyagot) terjedése kiszámíthatatlan veszélyforrást jelent a nemzetközi békére és biztonságra.
- Terrorizmus elleni küzdelem. A terrorizmus korunk jelentős globális fenyegetése marad, amely térben és időben eltérő és folyamatosan változó módon jelenik meg, és veszélyezteti Magyarország szövetségesi rendszerét és értékrendjét. A terrorizmus elleni fellépés integrált megközelítésben egyszerre szolgálja a megelőzést, a terrorizmus felszámolását, a védelmi képességek megerősítését és a felkészülést a veszélyhelyzetekre.
- Pénzügyi biztonság. A pénzügyi stabilitás kérdése a világgazdasági válság hatására jelentősen felértékelődött. Magyarország gazdasági és pénzügyi rendszerének stabilitása és ellenálló képessége fontos nemzeti érdek és biztonságpolitikai szempont.
- Kiberbiztonság. Az állam és a társadalom működése - a gazdaság, a közigazgatás, vagy a védelmi szféra mellett számos más területen is - mind meghatározóbb módon a számítástechnikára épül. Egyre sürgetőbb és összetettebb kihívásokkal kell számolnunk az informatikai- és telekommunikációs hálózatok, valamint a kapcsolódó kritikus infrastruktúra fizikai és virtuális terében.
- Energiabiztonság. Az energiabiztonság kulcsfontosságú Magyarország számára.
- A globális éghajlat- és környezetváltozás, a szélsőségesebbé váló időjárás hatásai, a nyersanyag- és természeti erőforrások kimerülése, az egészséges ivóvízhez jutás és a világban egyre súlyosabb formában jelentkező élelmezési gondok komoly biztonsági kockázatot hordoznak magukban, konfliktusok forrásaivá válhatnak.
- Természeti és ipari katasztrófák. Az egyes ipari, biológiai, vegyi és különösen nukleáris létesítményekben zajló folyamatok ellenőrizhetetlenné válása tömeges méretekben veszélyeztetheti vagy károsíthatja az emberi egészséget, a környezetet, az élet- és vagyonbiztonságot. További kockázatot jelent a
- 474/475 -
veszélyes áruk közúti, vasúti, vízi, légi és csővezetékes szállítása[4].
A fenti, az 1035/2012. (II. 21.) Kormányhatározatból citált biztonsági kockázatot jelentő elemek mellett mindenképp meg kell említenünk a mindennapjainkat meghatározó SARS-COV-2 vírust, és az általa okozott COVID-19 pandémiát. Egyetértve Kasznár Attilával elmondható, hogy a 2020-as év koronavírus-járványa is azt támasztja alá, hogy a globális felmelegedés, illetve a számos szegmensben átalakuló földi élet milyen új kihívásokat támaszthat a nemzetek, illetve az emberiség elé[5], mely nemzetbiztonsági kockázatként jelenik meg.
A korábban felsorolt, Magyarország számára biztonsági kockázatot jelentő kihívások más országok számára is kockázati elemként jelentek meg, így a világ egyes államai által ezekre adott - jogi vagy nem jogi - válaszok iránymutatásul szolgálhatnak hazánk számára is. A fenti biztonsági kockázatot vagy fenyegetést jelentő elemek közül néhányat kiemelve - mint például a terrorizmus kérdésköre, kiberbiztonság, valamint hozzá kapcsolódóan a mesterséges intelligencia vagy a migráció, - kívánom bemutatni az azokra adott lehetséges válaszokat.
A terrorizmus nem a 21. század terméke, de az új évezredben kétségkívül valós veszélyforrás és deklarált prioritás lett az euroatlanti térségben is.[6] A nemzetközi terrorizmus - amely globális, és talán korszakos kihívás is egyben - fenyegetést jelent az egész civilizációra. A terrorizmus nem új keletű probléma, és abban sincs újdonság, hogy a terrorista fenyegetettség szolgál indokul a kormányok számára, hogy beavatkozzanak az emberek mindennapjaiba. A fentiek ellenére mégis csak az utóbbi években jelent meg világméretű szinten a biztonságra való fókuszálás, amely a jelenkori, modern terrorizmus mindent behálózásával és növekvő mértékével magyarázható.
A terrorizmus fogalmát sokan, sokféleképp próbálták meghatározni. Fletcher szerint lehetetlen a terrorizmus egzakt definícióját meghatározni, álláspontja szerint meghatározott feltételek, ismérvek megléte esetén beszélhetünk terrorizmusról.[7]
Fenti álláspontot osztja Ben Saul is, de véleménye szerint nincs különbség a belső politikai erőszak és a terrorizmus között.[8] Korinek László is egyetért abban, hogy bizonyos, előre meghatározott ismérvek vizsgálata szükséges a terrorizmus meghatározásakor. Álláspontja szerint általános ismérve a terrorizmusnak a jogellenes erőszak, a politikai (vallási, ideológiai) célok követése, a nyilvánosság keresése, a propaganda. Véleménye szerint fontos szempont a meghatározáshoz az, hogy a terroristák nem tekintik magukat bűnözőnek.[9] A fentiek mellett számos külföldi és hazai kutató[10]megpróbált rendet teremteni a terrorizmus definíciója kapcsán - kevés sikerrel.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
