A Ptk. 6:502. §-a a társasági szerződés nyereségéről, veszteségéről és a tartozások viseléséről rendelkezik.
A 6:502. § (1) bekezdése szerint a közös tevékenység nyeresége és vesztesége a tagok közt hozzájárulásuk arányában oszlik meg. A kockázatot így kell viselniük. A (2) bekezdés megtiltja az olyan megállapodást, amely valamelyik tagot mentesíti a veszteség viselésétől, vagy kizárja a nyereségből való részesedésből.
Azt azonban, hogy a tagok a nyereségből mikor és hogyan részesülnek, a törvény nem szabályozza. Erről a tagoknak kell megállapodniuk.
Nyereségből való részesedés a társaság tevékenységének céljától és módjától függ. Például, ha a cél egy közös tulajdonba kerülő létesítmény, akkor nyereségnek a tulajdoni hányad megszerzése minősül, kiegészítve a költségből kimaradt összeg felosztásával, illetve a többlet költség megtérítésével. Egészen más a helyzet az üzletszerű tevékenység esetén. Ilyenkor a társaság tárgyévi adózott eredményéből a tagok részére nyereséget oszthat ki.
Akkor, ha a társaság tevékenysége veszteséges, annak elviselése, a hiány pótlása a tagok megállapodásától függ. Ennek hiányában a veszteség a társaság megszűnését követő elszámolásban osztandó fel.
A 6:502. § (3) bekezdése a társaság tartozásáról rendelkezik a következők szerint: "Ha a tagok harmadik személlyel kötött szerződésük alapján a veszteség viselésének arányától eltérően kötelesek helytállni, a szerződésben meghatározottak szerint kell elszámolniuk egymással."
E rendelkezést illetően először is fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a társaság tevékenysége folytán kénytelen tőlük független természetes vagy jogi személyekkel szerződést kötni; erre azonban a társaság (jogi személyiség hiányában) képtelen. A szerződést a társaság tagjai köthetik meg, valamennyien személyesen vagy képviselő útján. Ehhez képest többalanyú kötelmek jönnek létre. A kötelezettséget illetően a tagokat a Ptk. 6:28. § szerint osztható, a 6:29. § szerint pedig egyetemleges kötelezettség terheli. Ha a követelés osztható, a jogosult mindegyik kötelezettől a rá eső részt követelheti. Erre azonban aligha kerül sor, mert a gazdasági életben biztosan kikötik, hogy a jogosult a követelést valamennyi kötelezettől teljes egészében követelheti ugyanúgy, mint a 6:29. § szerinti egyetemleges kötelezettség esetén. Formálisan hasonló a helyzet a társaság követelése esetén is. A szolgáltatás oszthatósága kizárt, ezért a 6:33. § szerint a társaság tagjai egyetemlegesen jogosultak a követelésre, azonban átvételére és felhasználására az ügyvitel menetében kerülhet sor.
A 6:502. § (3) bekezdése az ismertetett helyzetre vonatkozik, az azonban kétséges, hogy miként lehet az elszámolást "a szerződésben meghatározottak szerint" elvégezni. Az erre vonatkozó szabályokat a tagok nyilván a polgári jogi társaságot létrehozó szerződésben határozzák meg. Minthogy a jogosult követelését a tagok nem a közös vagyonból, hanem sajátjukból fizetik ki, az látszik helyes megoldásnak, hogy a tagok egymás között a kifizetett összeget a hozzájárulások arányának megfelelően rendezik, azaz azok, akik a rájuk eső összeget nem fizették ki, a többiek túlfizetését megtérítik. Olyan megoldás, hogy a különbözettel a hozzájárulásokat módosítják, nem igen célszerű.
A Ptk. 6:503-6:504. §-ai az ügyvitelt kógens rendelkezésekkel szabályozzák.
Korábban már utaltunk rá, hogy a polgári jogi társaságnak nincs döntéshozó szerve, ezért az alapvető kérdéseket a tagok egységesen, a szerződés módosításával vagy kiegészítésével határozzák meg. Az ügyvitelt azonban a törvény szabályozza; hasonlóan a Ptk. 3:112. §-hoz.
A 6:503. § (1) bekezdése szerint az ügyek vitelére a tagok együttesen jogosultak.
Az ügyek vitele azonban gyakran széles körű szakmai ismereteket kíván meg és a tagoknak ezekről meg kell állapodniuk és egyhangú döntést hozni. A nagyobb létszámú tagság esetén a folyamatos, bonyolult ügyvitelt nehéz folytatni. (Főleg üzletszerű működés esetén.) Ezért a tagok a Ptk. 6:503. § (2) és (3) bekezdése folytán rendelkezhetnek úgy is, hogy az ügyvitelre egy vagy több tagot jogosíthatnak fel; ha többet, akkor azok döntéseiket csak egyhangúan hozhatják meg. Ilyenkor "a kifejezetten fel nem jogosított tagok" nem vehetnek részt az ügyvitelben.
6:503. § (4) bekezdésének kógens rendelkezése szerint az ügyvitelre társaságon kívül álló személy nem jogosítható fel. Továbbá: "Az ügyvitel személyesen látható el." Ez a szabály egyaránt vonatkozik az önálló ügyviteli jogkörrel rendelkező tagra és azokra is, akik csoportot alkotnak. Annak nincs akadálya, hogy a tagok egyedül vagy többiekkel együtt kívülálló személyektől tájékoztatást, szakvéleményt stb. kérjenek, azonban a döntés joga és a felelősség őket illeti, illetve terheli meg.
Az ügyvitel végzéséhez rendszerint valamilyen szabályzatra van szükség, amely előírja, hogy a szükséges rendelkezéseket miként lehet meghozni. Például előírja a tájékoztatás és megbeszélés módját és helyes, ha a döntést írásba is foglalják. Különösen fontos ez a kívülállóval kötendő szerződés esetén. Ezenfelül a szerződés megkötéséhez szükség lehet olyan okiratra, amely igazolja, hogy a társaság részéről kik lesznek a szerződés jogosultjai és kötelezettjei. Ugyanúgy okiratra van szükség, ha a tagok egyikét képviselőnek jogosítják fel (Ptk. 6:15. §).
A 6:504. § az ügyviteli intézkedéssel szemben gyakorolható ellentmondásról rendelkezik.
Ha az ügyvitelre valamennyi tag együttesen jogosult, az ellentmondás lehetősége kizárt, hiszen a döntést
- 1/2 -
csak egyhangúan hozhatják meg, utólag az ellen egyikük vagy néhányuk nem léphet fel.
Ha az ügyvitelt csak egy tag végezheti, annak döntése ellen bármelyik tag ellentmondással élhet. Ezért szükséges, hogy döntéséről nyomban tájékoztassa a társaság többi tagját. A szabályzatban fontos annak meghatározása, hogy az ellentmondás milyen módon és milyen időszakon belül tehető meg.
Ha az ügyvitelt több tagból álló csoport végzi és azok együttese egyhangúan meghozta határozatát, a társaság többi tagjai közül bármelyik ellentmondással élhet. Ennek módját az előbbiekhez hasonlóan kell szabályozni.
Az ellentmondás joga nem zárható ki. Ha ez megtörtént, az ellentmondásról a társaság tagjai együttesen dönthetnek. Kérdéses, hogy az együttesen meghozható döntésben az ellentmondással élő tag is részt vehet-e. Az látszik helyesnek, hogy az ellentmondás felülvizsgálatában az ellentmondást benyújtó tag csak védelmezheti saját nyilatkozatát, de nem vehet részt a döntésben. Ha mégis részt vehet, a döntés megszűnik.
Az intézkedés a tagok döntése előtt nem hajtható végre.
Ezt az eljárást végre kell hajtani a kívülálló féllel való szerződés megkötésében is.
A Ptk. 6:505. §-a az ügyviteli jog megszűnésére vonatkozik.
Az (1) bekezdés - szintén kógens módon - úgy rendelkezik, hogy ha az ügyeket "nem az összes tag" (azaz a társaság valamennyi tagja) "együttesen viszi", akkor az ügyvitelre feljogosított tagtól az ügyvitel jogát a többi tag (azaz ezúttal is a társaság összes tagja) egyhangú döntéssel megvonhatja és az ügyek további vitelének módjáról döntenek (azaz dönteniük kell).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
