Sárvári Katinka[1]: Kábítószer a büntetés-végrehajtásban (JURA, 2001/2., 139-148. o.)

1. Bevezetés

A XXI. században fogyasztói társadalomban élünk. A tévé, a reklámok, a filmek mind-mind arra biztatnak, hogy fogyasszunk, pörgessük magunkat, legyen csillogó kocsink, legyünk magabiztosak és ellenállhatatlanok. Aki erre nem képes, az elbukik. A drogok megkönnyítik ezt a stresszes életet és a föloldódást.

Napjainkban elterjedőben van az a kívánság, hogy legyenek a diszkók drogmentesek, ne ütközzünk a táncos zenés szórakozóhelyeken kábítószerdílerekbe, drogosokba. Igen, ez egy jó kívánság, de akkor tegyük a börtöneinket is drogmentessé, tisztává ! Ez egy kényes és új téma, senki sem tudja még, mi lenne a helyes megoldás, csupán kísérletezgethetünk, hiszen saját tapasztalataink nincsenek, csak a környező nyugatibb országok és Amerika példájából szűrhetnénk le tanulságot. Itt van például hazánk új drogtörvénye, sokan kritizálják, sokan nem értenek egyet túlzott szigorával. Készül egy távoktatási könyv, amelynek egyik része a kábítószer a börtönökben címet viseli. Ezt egy amerikai börtönőr írja meg, mert ők már rendelkeznek elég tudással és tapasztalattal a témával kapcsolatban, míg a magyar börtönőrök többsége még igen felkészületlen.

2. Néhány alapfogalom

Kábítószer minden pszichoaktív - pszichés működésre ható - szer, amely a központi idegrendszer működését megváltoztatva relaxál, kellemes közérzetet biztosít, függőséget okoz. Ez lehet növényi anyag, gyógyszer vagy vegyszer. A legális szerek fogyasztását a törvények megengedik (például: alkohol, nikotin, koffein, nyugtatók, altatók stb.), az illegális anyagok használata büntetendő.

Alapegységnek nevezzük a hozzá nem szokott fogyasztó halálos vagy toxikus adagját.

A túladagolás kómához, súlyosabb esetben halálhoz vezető állapot.

Abúzus valamely pszichoaktív szer túlzott mértékű, visszatérő használata, mely az egészségkárosodáson kívül egyéb káros következménnyel jár.

Tolerancia valamely kábítószer, kábító hatású szer tartós használata során a páciens alkalmazkodása, hozzászokása a szerhez.

A függőség (addikció) olyan pszichés és testi tünetek összessége, mely valamely szer folyamatos használatának következménye. Fizikai függőség csak bizonyos szereknél alakul ki, elvonási tünetek formájában jelentkezik.

Megvonási szindróma a tartós anyaghasználat abbahagyása után többnyire néhány napon belül föllépő, a kábítószer típusától és az elhagyást megelőző napokon használt dózis nagyságától függő tünetegyüttes, melynél a testi tünetek dominálnak.

3. A drogfogyasztás büntetőjogi következményei

Magyarországon kábítószerkérdésben a prohibíció elve (tiltani és büntetni) dominál, de vannak olyan nézetek, amelyek szerint ez nem helyes, a következőkben erre a problémára szeretnék rávilágítani. A témához Pelle Andrea egyik tanulmányát, a helyi drogambulancia doktor vezetőjének szakvéleményét, dr. Görgényi Ilona egyetemi adjunktus írását, és a Pécsett megrendezett "Mi lesz veled drogtörvény?" című szakmai konferencián elhangzottakat használtam föl. A magyar büntető törvénykönyv szabályai a kábítószerrel kapcsolatban szigorúak, a megszerzésen és a tartáson keresztül a fogyasztás is bűncselekménynek minősül. 1993 óta lehetőség van az ún. elterelésre (alternatív gyógykezelés), azaz nem büntethető, aki okirattal igazolja, hogy az első fokú ítélet meghozataláig féléves kábítószer-függőséget gyógyító kezelésen vett részt. Korábban az elterelést elsősorban fogyasztókkal szemben alkalmazták, az 1998. évi módosítás óta azonban csak a kábítószerfüggő személyeknél alkalmazható, tehát a kör lényegesen szűkült. Ma az elterelés lehetősége csak azokra a két évnél nem súlyosabban fenyegetett vétségekre terjed ki, amelyek irányultságukra tekintettel szorosan tapadnak a kábítószer-fogyasztáshoz.

Sajnos a büntetőeljárás alternatívájaként történő kábítószer fogyasztók gyógykezelésének végrehajtásáról semmiféle rendelet, állásfoglalás, megállapodás nem létezik. Sehol, semmilyen rendelet nem rögzíti a kábítószer függőség megállapításának kritériumait. Az elterelés bevezetésével nem vállalt Magyarország úttörő szerepet, ugyanis több országban a kábítószer fogyasztás dekriminalizálását látták célravezetőnek, így Görögországban, Hollandiában, Lengyelországban, Spanyolországban, Svájcban, Olaszországban. A kannabisz származékoknak (marihuána, hasis) halálos illetve toxikus adagja nem ismert, és csak a rend-

- 139/140 -

(Forrás: Egészségügyi Minisztérium - OPNI)

szeres vagy nagy mennyiségben fogyasztók 2%-ánál mutatható ki a kokainra való áttérés, más drogokkal számottevő együtt járást nem lehet kimutatni. Kérdéses, hogy olyan drog birtoklását, amelynek használata nem vezet halálesethez (ellentétben több legális droggal), indokolt-e a többi, illegális droghoz hasonlóan megítélni. Talán érdemes lenne azon is elgondolkodni, hogy mely cégeknek, milyen érdekei fűződnek ahhoz, hogy a marihuána, mint természetes fájdalomcsillapító helyett különféle gyógyszereket használnak ma a gyógyászatban. A fűről sokszor mondják, hogy kapudrog, pedig csak akkor válik azzá, ha jó pár hónapos előzetes letartóztatással párosul. Azt hiszem, sokan láttuk a Betépve című filmet, melyben a bűnöző (?) bemegy a börtönbe, mint füves és kijön onnan, mint képzett kokain díler. Bizonyos szempontból a fogda, a bv-intézet bűnözést tanító iskolának is felfogható. Hollandiában a lágy drogokat de facto legalizálták, ugyanakkor a kemény drogokkal való kereskedést szigorúan szankcionálják. Az ún. coffee-shop-okban és a fiatalok számára kialakított centrumokban történő árusítás toleráltságának öt kritériuma van. Ezek:

- a vásárolható mennyiség nem lehet több 30 grammnál,

- kemény drogokat nem forgalmazhatnak,

- reklámtevékenységet nem folytathatnak,

- az árusítás nem okozhat kellemetlenségeket a szomszédoknak,

- kiskorúakat nem szolgálhatnak ki.

Így a kannabisz piaca Hollandiában nyitottá, ellenőrizhetővé és irányíthatóvá vált.

Néha motiválja hazánkban a füvező fiatalok letartóztatását, fogvatartását, hogy odabent legalább nem jutnak kábítószerhez, és így majd leszoknak. Mint látni fogjuk, a fogdák, börtönök nem mentesek a drogoktól, így már ezen megbukott ez a teória. Azon kívül a fogdában legfeljebb a fizikai tünetek múlnak el, felszednek néhány kilót, de a lelkük nem kap segítséget. A fogvatartás mindenkit megvisel, és éppen azok a pszichés tartalékok emésztődnek fel, amelyek az absztinencia megtartásához kellenének. A szakemberek szerint a szenvedélybetegségek gyógyításában a kényszer, a kötelezés nem hoz eredményt. A fogyasztók üldözéséről való lemondás nem jelenti a kábítószerek használatának helyeslését, csak annak elismerését, hogy a drogmentes társadalom illúzió. Amikor a rendőrség füvező fiatalok ellen nyomoz, alkalmi füvezőket tartóztat le, akkor a lényegi, komoly feladataitól vonja el a saját erejét. A drogfogyasztásból származó problémákat a prohibíció kizárólagosságát elvető államok inkább megelőzéssel, egészségügyi és szociális módszerek alkalmazásával kívánják megoldani, hiszen a drog elsősorban egészségügyi, és csak másodsorban büntetőjogi kérdés. Az 1990 novemberében, Frankfurtban megrendezett "Európai városok az illegális drog-kereskedelem központjában" elnevezésű konferencián olyan következtetésre jutottak, hogy csődöt mondott az a drogpolitika, amely a kábítószer függőség ellen csak büntetőjogi eszközökkel, és az absztinencia kötelezővé tételével harcol, és csupán a kábítószerektől való önmegtartóztatás esetén hajlandó segítséget nyújtani.

Magyarországon a gyógyítás és rehabilitáció intézményrendszere embrionális állapotban van, épp csak beindult a tűcsere program, a fenntartó metadon-kezelés, a megkeresés, tehát az ártalomcsökkentés intézménye a nemzeti drogstratégia (96/2000. (ΧII. 11.) OGY határozat) keretében, mely államilag vállalja azt a feladatot, hogy küzdjön a kábítószer ellen.

3. A szabadságvesztésüket töltők kábítószer fogyasztásáról, a bv-intézetek kábítószer fertőzöttségéről

a) Tapasztalatok a Bahamákban

Tódor János, újságíró két évet töltött 1987-88-ban nevelőtisztként az ország akkor legmodernebb bv-intézetében, a Baracskai Fogházban, amit a börtönargó Bahamáknak nevezett. Az intézet közép-európai szinten is modern, bár kissé túlzsúfolt volt a nyolcvanas évek végén. Kevés nevelő jutott a fogvatartottakra. Már ekkor jelen volt az elítélt és elítélt közötti rangsor, a besúgás, a megvesztegetés, a korrupció a bv falain belül. Hiába, a börtön világa sem különbözik, különbözhet a társadalomban jelen lévő jelenségektől, minden börtönben zajló folyamat leképeződése a társadalomban zajló folyamatoknak. Az intézetben nem dívott a rácsos beszélő, a fogvatartott érintkezhetett a ritkán engedélyezett beszélők alkalmával a látogatójával. Ilyenkor ellenőrizhetetlen, hogy mit juttatnak az elítélthez, paprikát csupán vagy (mint ahogy az 2000-ben egy

- 140/141 -

városi fogdán is megtörtént) paprikába "csomagolt" kábító hatású anyagot, kábítószert. Tódor János tanulmányában több olyan elítéltről ír, akik szipuztak, ragasztóztak kinti életükben (ők általában állami gondozottak, vagy hátrányos helyzetűek voltak gyermekkorukban). 1987-ben történt, hogy Dani, egy roma, állami gondozásban felcseperedett fiatal felnőtt "egy lebontásra szánt házban harmadmagával ragasztózik, amikor egy hirtelen jött őrült ötlettől vezérelve kirabolják egyik társukat. Dani olyannyira a ragasztó okozta bódulat hatása alatt áll, hogy visszamegy a tett helyszínére, onnan vezetik el a rendőrök. Néhány hónapig előzetes letartóztatásban várja, hogy bíróság elé állítsák. Egy év letöltendő szabadságvesztésre ítélik."[1] Tódor egy évet a börtön részlegen dolgozott nevelőként, ahol kétségbeejtő higiéniás állapotokról ír.

A gyógyító-nevelő csoporton, ahol az alkoholista életmódjuk miatt kényszergyógykezelésre ítéltek "terápiája" folyik, két gyógypedagógus és T. J. nevelő dolgozik. Már ekkor az átlagos 60-70 "kágyékás" (kényszergyógykezelt) mellett egyre több a narkoman (narkománia: az egyénre és a társadalomra ártalmas mérgezés, amelyet valamely drog ismételt fogyasztása idéz elő) részesült hat hónapos gyógykezelésben, függetlenül attól, hogy fogházas, vagy börtönös fokozatban töltötték büntetésüket. (És bizony nem egyszer fordult elő az a törvénysértő gyakorlat, hogy a hat hónap letelte után a fogházas elítélteket a börtönben "felejtették") Hogy miből állt valójában a terápia, arról sem Tódor János, sem az elítéltek nem tudtak beszámolni. Mi több: a kényszergyógyítást irányító pedagógus - képzettségére nézve logopédus - maga ismerte el, hogy "humbuk az egész, nem folyik nálunk semmiféle terápia". Boldog semmittevésben telt el az előirányzott hat hónap. Vizsgaidőszak idején (amikor a tanár úr vizsgáztatott) egy-egy értelmesebb narkomán vezette az adminisztrációt. Láthatjuk, hogy már '87- 88-ban jelen van a drog az ország legmodernebb bv-intézetében is.

b) Összefoglaló a magyarországi kábítószer helyzetről[2]

A kábítószer-fogyasztók megoszlása életkor szerint 2000-ben Magyarországon:

A férfiaknál a 20-24 éves korosztály, a nőknél a 3540 éves korosztály fogyaszt a legtöbb kábítószert. Probléma, hogy egyre több 18, sőt 14 év alatti fogyaszt kábítószert. 2000-2001-ben az ópiumfogyasztás visszaszorulása folytatódott, viszont a morfin és a heroin egyre nagyobb arányban van jelen, a heroin alapdrognak számít. A kokain részaránya lassan, de folyamatosan növekszik, ez a szer is stabilan jelen van a hazai drogpiacon. Tovább növekedett a fiatalkorú bűnelkövetők száma, minden hatodik (!) visszaélés kábítószerrel bűncselekményt elkövető fiatalkorú volt 2000-ben. (Összes bűncselekménynél ez az arány: minden 25. elkövető fiatalkorú.) Növekszik az egyéb bűncselekményt elkövetők körében a kábítószer fogyasztás; a visszaélést elkövetők körében a többség első bűntényes, csupán 28,7%-uk büntetett előéletű. Ez alacsonyabb az átlagosnál. Leggyakrabban önállóan alkalmazott mellékbüntetést, intézkedést szabnak ki a bíróságok; a végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek aránya (3,19%) alacsonyabb, mint az egyéb bűncselekmény miatt elítélteknél (6,19%). Magyarország Európában az alacsonyabb drogfertőzöttségű országok közé sorolható olyan országok társaságában, mint Portugália, Norvégia, Bulgária, Litvánia, Izland, Észtország, Horvátország, és Lengyelország. Viszont a visszaélésszerű gyógyszerhasználat tekintetében Magyarország az ötödik helyet foglalja el az ESPAD[3] országok rangsorában.

Sajnos hazánkban, gyermekcipőben jár a bv-intézetekben illetve fogdákon folyó drogprevenció, a több mint 200 oldalas jelentésben is csupán három helyen szerepel utalás a témára. Ezeket idézném: 1. "a drogellenes világnap alkalmából 2000 június 26-án a budapesti Szőlő utcai Javítóintézetben az ORFK és az intézet közös rendezvényt szervezett, amelyen az egészséges, drogmentes életre nevelés céljait a sport, játék közvetítette. A központi rendezvénnyel egy időben az ország valamennyi megyéjében sor került hasonló programok lebonyolítására, amelyek sikeréhez az Ifjúsági- és Sportminisztérium is hozzájárult." 2. "2000 szeptember 21-október 17 között az ORFK Bűnmegelőzési Osztálya lebonyolította a tököli fiatalkorúak bv-intézete őrszemélyzetének kábítószer-megelőzési oktatását." (Ez egy intézetben történő, fél hónapos oktatást jelent...) Ehhez kapcsolódóan egyértelműen állítható, hogy a magyarországi bv-személyzet nem kellően képzett és nem kellően felkészült a kábítószerrel kapcsolatban. Általában nem tudják felismerni a kábítószereket, hiányzik a gyakorlati oktatás. Ezt látogatásomkor a helyi börtön alkalmazottai

- 141/142 -

(Forrás: Egészségügyi Minisztérium - OPNI)

is megerősítették. 3. "Elkezdődött - angol támogatással - az előzetes letartóztatásban lévő droghasználók szakirányú ellátásának tervezése, jelenleg a jogi, technikai problémák tisztázása folyik."

E három eseményen kívül elkezdődött a megyei és regionális KEF-ek (Kábítószerügyi Ellenőrző Fórum) létesítése. E bizottságokban a helyi állami, önkormányzati, civil és egyházi szervezetek képviseltetik magukat a prevenció, a terápia, a közösségfejlesztés szervezetei, a gyermekjóléti szolgálatok, valamint az igazságszolgáltatás, a büntetés-végrehajtás, a rendőrség, és az önkormányzat szakosított szerveinek képviselői. Ezek a bizottságok gyűjtik össze a helyi drogproblémával kapcsolatos információkat, monitorozzák a változásokat, meghatározzák a legfontosabb rizikócsoportokat, megállapítják a közösségi prevenció célkitűzéseit, terápia lehetőségeit. A helyi és regionális Kábítószerügyi Egyeztető Fórum egyelőre a megalakulás, egyeztető tárgyalások szintjén létezik a Dél-Dunántúli régióban és Pécsett, mint azt megtudtam az illetékesektől. 2001 október 17-én került sor a Dél-Dunántúli régióban létrehozandó helyi KEF (DREKEF) képviselőinek első megbeszélésére. Egyelőre még inkább problémát vet fel a megalakulás és a működés. A DREKEF mint regionális "testület" 8 város helyi koordinátoraiból, valamint a regionális koordinátorokból áll. A pécsi KEF működtetésére még nem érkeztek be a javaslatok. Kérdés, hogy a helyi Drogellenes Munkacsoport maradjon meg jelenlegi formájában, vagy esetleg alakuljon át, és ebből hozzák létre a Pécs Város Kábítószerügyi Ellenőrző Fórumát.

Az elmúlt években megszaporodtak a droghasználattal kapcsolatos vizsgálatok Magyarországon. Legfontosabb az ESP AD vizsgálat, ezen kívül vannak, ún. normál populációs-, és a droghasználat szempontjából speciális csoportokat vizsgáló felmérések. Normál populációs például a visszaélés kábítószerrel bűncselekmény miatt elrendelt nyomozások Baranya megyében készült felmérés, melyet az alábbi táblázat mutat:

A táblázatból jól látható, hogy a drogtörvény módosítása után milyen meredeken megemelkedett a kábítószerügyekkel kapcsolatos nyomozások száma. Ebbe a csoportba tartoznak a sorkatonákon végzett felmérések is. A speciális csoportok drogfogyasztási szokásait vizsgáló kutatások közül kiemelendő az alábbi kettő: zenés-táncos szórakozóhelyekre járók 52,6%-a kipróbált már valamilyen szert, 34,9%-a pedig fogyasztó. A "Pepsi Sziget 2000" rendezvényen jelenlévők 57,1%-a kipróbált a helyszínen valamilyen drogot, 42,2% pedig fogyasztó. Látható tehát, hogy a szubkultúrákban a drogot kipróbálok aránya messze meghaladja a normál populációs vizsgálatokon tapasztalt értékeket.

Az Országgyűlés szamára szintén az Ifjúsági- és Sportminisztérium által készített beszámolóban még a következő, kissé talán szépítő megállapítások is olvashatóak: "a büntetés-végrehajtásban a kábítószer fogyasztó elítéltek számára terápiás egységek kialakítása megkezdődött a nagyobb bv-intézetekben. Kialakításra kerül egy átfogó megelőzési és kezelői program ezen intézményrendszer különleges szükségleteinek figyelembe vételével. Az összes javítóintézetben jelenleg is folyik az egészséges életre neveléssel, vagy a drogprevencióval foglalkozó program. Az aszódi javítóintézetben terápiás egységként foglalkoznak a kábítószer problémával küzdő fiatalok kezelésével. A debreceni illetve a Szőlő utcai (Bp.) intézetben már megindultak a rendszeres drogprevenciós programok, a rákospalotai intézet pedig 2001-ben tervezte ennek bevezetését.

A javítóintézetben dolgozók részére évente tartanak továbbképzéseket, szakmai konferenciákat a kábítószer fogyasztás megelőzésének és kezelésének témakörében."

c) Az ESPAD vizsgálat[4]

Alapvetően feltáró jellegű felmérés, melynek célja a fogvatartott populáció drogfogyasztás szempontjából való érintettségének feltárása, az elítéltek köré-

- 142/143 -

ben a drogfogyasztás börtönbe kerülés előtti és utáni prevalenciájának becslése. A kutatás a magyarországi büntetés-végrehajtási intézetekben fogvatartott, magyar állampolgárságú, felnőtt korú, férfi elítéltekre terjedt ki. Az állampusztai, a márianosztrai, a sátoraljaújhelyi, a sopronkőhidai, a baracskai, a budapesti, a szegedi, a nagyfai, a váci, a pálhalmai és a balassagyarmati bv-intézetekben folyt a vizsgálat.

A legális drogokról. A bv-intézetbe kerülést megelőzően a megkérdezettek 76%-a dohányzott rendszeresen, 69%-a fogyasztott valamilyen rendszerességgel töményet, 71% bort, 78% pedig sört. A tömény heti rendszerességgel történő fogyasztása mintegy harmadukra jellemző.

A különböző szerek fogyatásának előfordulása a bekerülés előtti évben, illetve hónapban

Az illegális drogokról. "Kinti" élete során 1/5-ük fogyasztott már valamilyen legálisan hozzáférhető szert orvosi javallat nélkül, 21%-uk pedig kipróbált már illegális szert. 8,4%-uk fogyasztott rendszeresen illegális drogokat. Elmondható tehát, hogy 33,6% fogyasztott már valamilyen tiltott és/vagy legális szert büntetésének megkezdése előtti időszakban.

A táblázatban megfigyelhető az altatók/nyugtatók és a politoxikománia magas aránya, valamint a kannabisz származékok elterjedt fogyasztása. A második leggyakrabban fogyasztott drognak az amfetamin számít.

Az alábbi tulajdonsággal rendelkező elítéltek fogyasztottak leginkább valamilyen kábítószert "kinti" életükben:

- 19-25 év közé esők,

- munkahellyel nem rendelkezők, illetve többször váltották,

- jövedelmüket nagyobb arányban szerezték bűncselekményből, mint a nem fogyasztók (37%-13%),

- nem fogyasztó társaiknál több jövedelemmel rendelkeznek,

- nagyobb arányban rendelkeznek gépkocsival, mint a nem fogyasztók (47%-32%),

- átlag alatti közöttük a házasok aránya,

- hamarabb kezdtek el dohányozni és alkoholt fogyasztani,

- a gyakori lerészegedés kiugróan magas közöttük,

- 1/3-uknak voltak italozás miatti családi konfliktusai,

A különböző szerek hozzáférhetősége a börtönben, az elítéltek szerint

- gyakrabban helyezkednek el saját önértékelésük alapján a börtönbeli hierarchia felső tartományában,

- nagyobb arányban kíséreltek meg öngyilkosságot, mint a nem fogyasztók (37%-15%),

- közöttük a börtönben is gyakrabban fordul elő öngyilkossági kísérlet és falcolás (önsértés),

- gyakoribb a vagyon elleni bűncselekmény a jelenlegi szabadságvesztés okaként.

A börtönbeli fogyasztás vonatkozásában informatívak a kinti életre vonatkozó különböző prevalencia értékek.

A külső világban legálisan hozzáférhető szereket az elítéltek általában több mint fele a bv-intézetben is hozzáférhetőnek tartotta. A megkérdezettek egynegyed-egyharmada a tiltott szereket is beszerezhetőnek tartja, ezen belül is legnagyobb arányban az extasyt, az amfetaminokat, valamint a marihuánát.

A legelterjedtebb a cigaretta és a dobizás (sok teafilter és kevés víz segítségével nyert bódító hatású ital fogyasztása) mellett a megkérdezettek legalább 40%-a tud szipuzásról, alkoholfogyasztásról és begyógyszerezésről. Ezen kívül a társaik marihuána, amfetamin és extasy fogyasztását említették a megkérdezettek.

A megkérdezettek túlnyomó többsége dohányzik és 50%-a dobizik. Viszonylag elterjedtnek tűnik az alkoholfogyasztás, egy részük a begyógyszerezéssel is él. Valamennyi vizsgált, tiltott szer fogyasztása előfordul a bv-intézetekben. Az alkalmanként és a rendszeresen fogyasztók többé-kevésbé

- 143/144 -

Az egyes szerek fogyasztásának előfordulása a megkérdezett elítéltek környezetében (a rabtársak szerfogyasztása)

A szerfogyasztás előfordulása a jelenlegi börtönbüntetése alatt fogyasztói csoportonként (az elítéltek saját fogyasztása)

egyharmad része a börtönben is fogyaszt alkoholt, kb.l/4-ed részük szed altatót, nyugtatót orvosi ajánlás nélkül. A rendszeres fogyasztók között a leggyakrabban elterjedt (20%) a szipuzás, és közöttük fordul elő legnagyobb arányban az LSD fogyasztása is.

Kiemelkedően magas közöttük a cigaretta és a dobi elterjedtsége. A többi tiltott drog esetében pedig a korábban alkalmanként fogyasztóknál találjuk a legmagasabb "benti" prevalencia értékeket. A korábban drogot nem fogyasztók és a csak 1-2 alkalommal fogyasztók között a börtönben elsősorban a legális drogok fogyasztása fordul elő, a tiltott drogok prevalencia értékei elenyészők. Megállapítható, hogy az elítélt bűnelkövetők között a tiltott szerek életprevalencia értékei magasabbak, mint más populációkon végzett vizsgálatok során kapott értékek. A legtöbb szer hozzáférhető a magyarországi bv-intézetekben, és a legtöbb szert fogyasztják az elítéltek.

Bár az előzetes fogvatartottak drog fogyasztási szokásai nem tartoztak az ESPAD vizsgálat körébe, érdemes a fogdákban jellemző jelenségekről is szólnunk. Sok esetben a fogdaszemélyzet a befogadás után orvosi végzettséget is igénylő döntéseket hoz. Az elvonási tünetekben szenvedő kábítószeres vagy az idült alkoholista személy delíriumos állapotát a fogdaőrségnek kell felismernie, hiszen a fogvatartottat a befogadáskor vizsgálja orvos, utána nem, vagy ritkán. Ezért szükséges lenne a fogdaszemélyzet ez irányú szakmai továbbképzése, kábítószeres alapismeretek oktatása.

- 144/145 -

4. Hogyan kerülhet kábítószer a börtönbe?

Két jellemző módot említenék itt meg. Egyik, amikor kábítószer élvező, fogyasztó személyek kerülnek előzetes letartóztatásba, illetve börtönbe. Ők természetesen minden követ megmozgatnak annak érdekében, hogy szenvedélyüknek továbbra is élhessenek, így előfordulhat, hogy az ügyvéddel hozatnak be a fogdába drogot, a bv-személyzetet próbálják lefizetni, testápolós és egyéb flakonokban csempésztetnek be maguknak kábítószert stb. Itt említenék meg két példát, amelyek a lakóhelyemen működő börtönben történtek: filctollkészletben marihuánát küldtek az elítéltnek, mely csekély mennyiségűnek minősült; egy másik alkalomkor csomagban küldtek cigarettát az elítéltnek, a dobozban marihuánás cigi is volt (a rendszeresen dohányzó őr éberségén múlott, hogy a zárjeggyel is ellátott dobozon mégis megérezte a "turpisságot"). A másik, veszélyesebb mód, amikor a börtön a kábítószer belső piacává válik, a fogvatartottak közé való beépüléssel gengek jönnek létre, egy belső terjesztői hálózat alakul ki. Osztrák börtönökben fordult elő az a sajnos nem kirívó eset, amikor mobiltelefonok segítségével kábítószer-kereskedő szervezeteket építettek ki. A börtönökből adtak utasításokat különféle bűncselekmények elkövetésére, így például arra, hogy a foglyok által felhalmozott kábítószer-adósságokat a kinti családjukon hajtsák be. A gengek között háborúk alakulhatnak ki, a börtön terepévé válhat a belső bandák háborújának. Ez egyelőre nálunk még nem, hanem tőlünk nyugatabbra és az USA-ban jellemző. (Bár a mobiltelefonon tömeges becsempészése már nálunk is jellemző.) A '70-es évek elején a California-i börtönrendszerben a vidéki és a nagyvárosi csoportok a heroin-piac feletti ellenőrzésért egymás ellen folytatott harca olyan láncreakciót indított el, amely teljesen szétzilálta a korábbi status quo-t. A harcba afro-amerikai és fehér bandák is bekapcsolódtak és megtalálták a kapcsolatot a "külső", "utcai" gengekkel, sőt a heroin mellett más anyagokkal is foglalkozni kezdtek. A bv-intézetek irányítása teljesen kicsúszott a személyzet kezéből.

A magyarországi illegális kábítószer-kereskedelmet elősegíti a határok megnyitása, az országok közötti könnyebb utazási lehetőség. Tudatában vagyunk és kell lennünk annak, hogy a kábítószer olyan szelete a börtön világának, amelyre kevés rálátásunk van, nem tudunk teljesen rávilágítani, nagyon magas a látencia. Tudjuk, hogy sok a futár, kevés a deklarált fogyasztó, még kevesebb a függő, anyagot ritkán találunk, személyzet ritkán bukik le. Azt mindenki elismeri, hogy láthatóan nagy az igény a legális kábítószerre, rengeteg tea, kávé, nyugtató, altató fogy a börtönökben.

5. Hogyan előzhető meg, hogy a kábítószer a börtönbe kerüljön?

- A kábítószer beteg bűnelkövetők részére a börtön alternatíváját nyújtják (elterelés),

- szorosabb együttműködés az igazságügyi szervek és az egészségügyi kezelési és rehabilitációs szolgálat között,

- a kezelési, a rehabillitációs és a reintegrációs programok fejlesztése,

- szorosabb együttműködés a bűnüldöző, az igazságszolgáltató és a büntetés-végrehajtó szervek között (erre példa: a pécsi rendőrök bűnmegelőzési oktatást tartottak a helyi börtön személyzetének),

- elkülönítés: a kapcsolat megszakítását kell elérni azokkal, akiktől a deviáns viselkedést tanulta az elítélt(szociális elmélet),

- az előzetes letartóztatás alatt a kezelés lehetősége fennálljon (Pécsett lehetőség van az előzetes letartóztatásba helyezettek fogdáról Drogambulanciára történő rendőri átszállítására és kezelésére),

- a szenvedélybetegek elkülönített kezelése speciális szakemberek segítségével (például Svédországban munkaterápiás foglalkoztatást alkalmaznak, Németországban ezt módszeres rehabilitációs tevékenységgel egészítik ki); súlyosabb esetben pedig a kezelést nem a bv-intézetben, hanem külső intézetben kell lefolytatni,

- több nevelőre lenne szükség a bv-kben,

- kialakítható lenne egy, a holland mintának megfelelő módszer, mely szerint az elítélt választhatja a bv-intézeten belül az elkülönített drogmentes részleget, ahol az abszolút tiltás mellett metadonkezelést alkalmaznak, és a részleg személyzete a drogszakemberekkel szorosan együttműködik,

- a gyógyító-neveléshez elengedhetetlen, hogy az elítéltre vonatkozó nevelési, egészségügyi iratok -így a zárójelentés is - a gyógyító-nevelő csoportot irányító nevelőnél együtt legyenek,

- a személyzetet drogügyekben ki kell képezni,

- technikai fejlesztések: elegendő számú és megfelelő minőségű csomagvizsgáló berendezés, kábítószer-felismerő berendezés és drog-felismerő kutya,

- a látogatók eltiltása a börtöntől, ha lebuknak a droggal (a külvilággal való kapcsolattartás jó dolog, segíti az elítélt rehabilitációját, viszont sokkal több csatorna nyílik meg a tiltott anyagok, illegális kábítószerek bekerülésére),

- kívülről élelmiszer ne kerülhessen a bv-intézetbe, vagy ha igen, akkor alapos ellenőrzés mellett (például vitatéma és nem egységes a bv-k szabályzata arra nézve, hogy kaphat-e csomagban konzervet az elítélt).

Egy zárt intézet csak akkor alkalmas a pozitív szocializációs, rehabilitációs program megvalósítására,

- 145/146 -

ha hatásrendszere koordinált, a részterületei, részfunkciói között szoros együttműködés van.

El kell fogadnunk, hogy a drogmentes társadalom illúzió; megtanultuk elfogadni az alkoholt, cigarettát, együtt is élünk ezekkel a legális drogokkal, meg kell tanulnunk szembenézni bizonyos fokú kábítószer fogyasztással is. A kábítószer problémát és a kábítószer fogyasztókat integrálni kell a társadalomba, el kell kerülni a drogfogyasztók megbélyegzését. Harcolni kell ugyanakkor a nemzetközi kábítószer-kereskedelem és a szervezett bűnözés ellen, ugyanis mint arra már utaltam, a drogok börtönön belüli terjesztése a szervezett bűnözés egyik kategóriájába sorolható. A kábítószer képes arra, hogy "megcsinálja" a saját piacát a börtön zárt viszonyai között is. Az egyes gengek igen ritkán tudják biztosítani a piac kontrollját anélkül, hogy más hasonló rivális gengekkel szembe ne kerülnének. Probléma, hogy a gengek nem izolálhatok oly módon, mint egy-egy bandavezér, keresztapa. A börtöngengek tevékenysége az intézetek mindennapi tevékenységére vannak negatív hatással, a börtön egész működését, alapfunkcióit veszélyeztetik. Egyelőre a magyar bv-intézetekben alvilági vezetők alig-alig fordulnak elő, de a második-harmadik vonalbeli bűnözők száma nem elenyésző. Ők nem riadnak vissza az erőszaktól, a büntetés-végrehajtási rendszerrel nem hajlandóak együttműködni.

Hazánkban a kábítószerek elterjedtsége a börtönökben még nem érte el a kritikus szintet, kialakult hálózatról még nem beszélhetünk, csupán a "beetetés" időszaka kezdődött el. Jelenleg 200-300 olyan személyt tartanak fogva a bv-intézetekben, akiknek jellemző bűncselekménye kábítószerrel kapcsolatos, (visszaélés kábítószerrel, kóros szenvedélykeltés) Ez a teljes populáció kb.l,5%-át teszi ki. Ám ez az adat félrevezető, mert egyrészt a statisztikai rendszerünk csak a jellemzőbb, több bűncselekmény esetén csak a legsúlyosabbat tartja nyilván, másrészt egyáltalán nem biztos, hogy a börtönbeli droggal kapcsolatos cselekményeket olyanok követik el, akiknek eredeti bűncselekménye is a kábítószerrel kapcsolatos.

Néhány példa a közelmúltban felszínre került, bv intézetekben történt kábítószeres esetekből: testápo-lós flakonban marihuána és hasis maradványokat találtak; egy fegyház és börtönben zacskóban heroint és monoace-tilmorfint találtak; egy másik fegyház és börtönben a bv törzsőrmester különböző tiltott tárgyakat (alkoholt, mobiltelefont) vitt be a fogvatartottaknak megfelelő ellenszolgáltatásért; egy őr alkalmanként terjesztői feladatot látott el a bv-intézetben ellenszolgáltatás fejében.

Látható, hogy a büntetés-végrehajtási személyi állomány egyáltalán nem mentes korrupciós jelenségektől. Nem helyes, hogy a bv-dolgozók ún. privát őrző-védő cégeknél vállalnak munkát, amelyekről ismert, hogy egy részük kötődik a kriminális szerveződésekhez.

Hozzájárulhat a szervezett bűnözés és a kábítószer-kereskedelem terjedéséhez az enyhébb végrehajtási szabályok indokolatlan esetekben történő alkalmazása. Azt EVSZ azt jelenti, hogy az elítélt felügyelet nélkül dolgozhat külső munkahelyen. Körültekintőbben kellene alkalmazni ezt az intézményt a bűnözői csoportokhoz tartozó elítéltek esetében. Hiszen az engedélyezett távollét ideje alatt is részt lehet venni szervezett bűnözésben, könnyen drogokhoz juthat az elítélt, és azokat a börtön falai közé is könnyebben viheti be. Sőt bűncselekményeket is az ilyen személyekkel érdemes végrehajtatni, mert rájuk, mint papíron börtönben lévőkre nehezebben terelődik a gyanú. (EVSZ-t az 1999 februári ún "Dröcher" ügy óta -lelőtték a saját kocsmájában dolgozó elítéltet - egyre kevesebbszer alkalmaznak. Míg 1998-ban kb. 4000 fő, addig e cikk írásakor kb. 100 fő dolgozhat ilyen enyhébb feltételek mellett, külső munkahelyen, pedig az EVSZ a teljesen megbízható és alkalmas elítélt későbbi reintegrálódását elősegítheti. Látható, hogy a kérdés mennyire nem egyértelmű.)

Az Európai Közösség bizottsága és az Európa Tanács 1997. évi közös projektje tartalmazza a nemzetközi együttműködésre vonatkoztatva, hogy törvényben kell szabályozni a kábítószer-kereskedelemből és más bűncselekményből származó nyereség nyomozását, lefoglalását és elkobzását. Nálunk az elkobzással kapcsolatos részletes szabályozás még utasítás szintű, ezen változtatni kell.

Mindenesetre a jogi keretek megteremtése, a jogi normák alkalmazás önmagában kevés a bűnözés és a kábítószer társadalmat károsító összefonódásának megszüntetésére. Ehhez a probléma társadalmi, egészségügyi, lélektani és más összetevőinek feltárására és ennek nyomán összehangolt össztársadalmi méretű cselekvésre van szükség.

- 146/147 -

Alapismeretek a drogokról

- 147/148 -

Irodalom

Fülöp Ágnes - Grád András - Müller Mária: Droggal és alkohollal összefüggő bűncselekmények. HVG-ORAC Lap-és Könyvkiadó Kft., Budapest 2000

Elekes Zsuzsanna - Paksi Borbála: Kutatási beszámoló a "Szabadságvesztés büntetést töltők kábítószer fogyasztással kapcsolatos rizikócsoportjainak feltárása" című kutatásról 1997 ISM: Beszámoló az Országgyűlés számára a kábítószerprobléma visszaszorítása érdekében készített nemzeti stratégiai program végrehajtásáról. 2001

ISM: Jelentés a magyarországi kábítószerhelyzetről a Magyar Köztársaság Kormánya részére. 2001

Garami Lajos: Háború és drogstratégia - Mit tehetünk a drog börtönbeli terjedése ellen? Börtönügyi Szemle 2000. 4. sz.

Vókó György: Patológiás életstílusú kábítószerbeteg bűnelkövetők és a büntetés-végrehajtás. Ügyészségi Értesítő 1993. 1. sz.

Görgényi Ilona: Áldozatpolitika, drogpolitika és kényszergyógykezelés Hollandiában. (Kézirat)

Vókó György: A büntetés-végrehajtás szerepe e szervezett bűnözés elleni küzdelemben. Budapest 2000 (Kézirat)

Tódor János: Két évad a Bahamákon. Forrás 1987. 6. sz.

Tódor János: Egy börtönfelügyelő feljegyzései. Mozgó világ 1988. 2. sz.

Pelle Andrea: A drogfogyasztás büntetőjogi következményei. Belügyi Szemle 1997. 11. sz.

Fridii Judit, Pelle Andrea, Rácz József: Kábítószer fogyasztás és büntetőpolitika. Esély 1994. 3. sz.

Kövér Ágnes: Előrehozott büntetés. Magyar Helsinki Bizottság, Alkotmány- és Jogpolitikai Intézet. Budapest 1996 ■

JEGYZETEK

[1] Tódor János: Két évad a Bahamákon. Forrás 1987. 6. sz.

[2] "A 2001. évi jelentés a magyarországi kábítószerhelyzetről a Magyar Köztársaság Kormánya számára" c. jelentés alapján.

[3] Az ESPAD adatfelvétel minden országban azonos kérdőívvel történt, a kutatást Magyarországon a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem Viselkedés-kutató Központja végezte. A kutatás vezetői Elekes Zsuzsanna és Paksi Piroska voltak.

[4] Elekes Zsuzsanna és Paksi Borbála vezetésével végzett, a "Szabadságvesztés büntetést töltők kábítószer fogyasztással kapcsolatos rizikócsoportjaink a feltárása" című kutatás.