Az alapügy felperesei az irodalmi, tudományos és művészeti művek magáncélú felhasználás céljából történő többszörözésére szolgáló adathordozók (különösen CD-lemezek) gyártói, illetve importőrei.[1] Az alapügy alperesei egyrészt a Stichting de Thuiskopie, amely az iménti adathordozók után fizetendő jogdíjak beszedésével és felosztásával megbízott alapítvány, valamint a Stichting Onderhandelingen Thuiskopie, amely e jogdíj összegének megállapításával megbízott alapítvány. A felperesek, akik az érintett adathordozók gyártóiként, illetve importőreiként a holland nemzeti jog alapján az érintett jogdíj megfizetésére kötelesek, úgy ítélték meg, hogy az uniós joggal ütköző gyakorlatot folytatnak az alperesek, amikor a jogdíj összegének megállapításakor, illetve érvényesítésekor a jogellenes forrásból készített másolatokkal okozott kárt is figyelembe veszik.[2]
A felperesek erre tekintettel keresetet indítottak alperesekkel szemben a Rechtbank te's-Gravenhage előtt. Kereseti kérelmükben annak megállapítását kérték, hogy a holland jog alapján előírt, és alperesek által megállapított és beszedett jogdíj kizárólag a jogszerű magáncélú többszörözési cselekmények révén a szerzői jogosultak által elszenvedett hátrányok ellentételezésére szolgál. Ebből következően a jogdíj összegének meghatározásakor kizárólag e magatartások vehetők figyelembe, a jogellenes forrásból készített, s ezért jogellenes másolatokkal okozott károk nem. A hágai elsőfokú bíróság 2008. június 25. napján kelt ítéletével elutasította felperesek kérelmét[3], mellyel szemben azok időben fellebbezéssel éltek. A fellebbviteli fórum (Gerechtshof te's-Gravenhage) 2010. november 15. napján hozott ítéletével helybenhagyta az elsőfokú ítéletet. Ahogy ugyanakkor arra a főtanácsnoki indítvány kifejezetten utalt, a fellebbviteli bíróság megállapította, hogy a holland szerzői jogi törvény nem tesz különbséget a magáncélú többszörözés alapjául szolgáló művek vonatkozásában a tekintetben, hogy ahhoz a felhasználó jogszerű vagy jogellenes forrásból fért-e hozzá. A jogszabály előkészítő dokumentumaiból ugyanakkor azt olvasta ki a fórum, hogy a holland jogalkotók a jogszabály keretei közé illeszthetőnek találták a jogellenes forrásról készített magáncélú másolatot mindaddig, amíg a másolást hatásos műszaki intézkedéssel nem akadályozzák meg a jogosultak.[4] Felperesek erre tekintettel felülvizsgálati kérelemmel fordultak a Holland Legfelsőbb Bírósághoz (Hoge Raad der Nederlanden, HRN). Utóbbi úgy ítélte meg, hogy az alapügyben foglalt tényállás az uniós és a holland nemzeti jog értelmezését igényli az EuB részéről. A fórum erre tekintettel 2012. szeptember 21. napján kelt végzésével felfüggesztette az eljárást és három kérdést intézett az uniós testülethez.[5]
A feltett kérdések lényege az alábbiak szerint ragadható meg. (a) Első kérdésével a HRN annak értelmezését kérte az EuB-tól, hogy az InfoSoc-irányelv[6] 5. cikk (2) bekezdés b) pontjában rögzített, az alperesek által alkalmazott jogdíjszisztéma uniós jogalapját adó rendelkezés kizárólag a szerzői jog megsértése nélkül készült másolatokra vonatkozik-e, vagy a forrás jogszerűségétől függetlenül, minden többszörözött példány után lehetővé teszi-e a jogdíj beszedését? (b) Arra az esetre, ha az előbbi kérdésre az elsőként említett választ adja az EuB, akkor a HRN szerint három további részkérdésre kell felelnie az EuB-nak. Ad 1. az InfoSoc-irányelv 5. cikk (5) bekezdésében foglalt háromlépcsős teszt kizárólag az 5. cikk (2) bekezdésében foglalt kivételek és korlátozások hatályának korlátozásával, esetleg azok hatályának kiterjesztésével is járhat? Ad 2. ellentétes-e az uniós joggal az olyan holland nemzeti szabályozás, amely arra tekintet nélkül írja elő a magáncélú, kereskedelmi célokat közvetve sem szolgáló többszörözések után jogdíj fizetését, hogy különbség lenne a forrás jogszerűségét illetően. Ad 3. van-e annak relevanciája, hogy a nem megengedett (jogellenes) másolatok készítésének megakadályozására jelenleg nem áll rendelkezésre megfelelő hatásos műszaki intézkedés? (c) Végül a HRN azzal a kérdéssel is az EuB-hoz fordult, hogy utóbbi alkalmazandónak látja-e a Jogérvényesítési-irányelvet[7] az alapügyben, ahol a felperesek azt kérik, hogy a nemzeti bíróság tegyen megállapításokat az alperesek terhére, amely a felperesi kérelemmel szemben védekezik.
- 33/34 -
Az előzetes döntéshozatali eljárásban a HRN egyidejűleg két irányelv rendelkezéseinek az értelmezését kérte az EuB-tól.
Az egymással szorosan összefüggő első és a második kérdés az InfoSoc-irányelv különböző cikkeinek értelmezését feltételezte. Így egyrészt az 5. cikk (2) bekezdés b) pontja lehetőséget teremt a tagállamoknak - vagyis nem kötelezi őket - arra, hogy korlátozást vagy kivételt vezessenek be a magáncélból történő másolatkészítés vonatkozásában. A kérdéses rendelkezés egész pontosan a következők szerint hangzik:
"A tagállamok a 2. cikkben szabályozott többszörözési jog alól kivételeket, illetve korlátozásokat állapíthatnak meg a következő esetekben: […]
b) bármely hordozóra természetes személy által magáncélra, kereskedelmi célt közvetlenül vagy közvetve sem szolgáló többszörözés tekintetében, feltéve, hogy a jogosultak méltányos díjazásban részesülnek, amelynek meghatározásánál figyelembe kell venni, hogy az érintett művel vagy más védelem alatt álló teljesítménnyel kapcsolatban alkalmaztak-e a 6. cikkben meghatározott műszaki intézkedést."
Az InfoSoc-irányelv preambulumbekezdései közül e helyütt a (35) és (38) számú bír különös jelentőséggel. Előbbi általános jelleggel rögzíti, hogy a jogosultaknak a kivételek és korlátozások egyes eseteiben méltányos díjazás jár. A jogalkotók e téren ugyancsak hangsúlyozták a díjazás részleteinek eseti meghatározhatóságát, ugyanakkor kiemelték, hogy az érintett felhasználással okozott kár figyelembevétele indokolt. Hangsúlyozták továbbá, hogy ha a jogosultak más úton már részesültek díjazásban, akkor további díjazásnak nincs helye. A (38) preambulumbekezdés kifejezetten a hang-, kép- és audiovizuális anyagok magáncélú többszörözésével kapcsolatos jogpolitikai elképzeléseket összegzi. E helyütt ismételten kiemelésre került a felhasználással okozott hátrányok ellentételezésének szükségessége. Az irányelv alkotói ugyanitt figyelmeztettek az analóg és a digitális magáncélú többszörözések közötti különbségtétel szükségességére.
Valamennyi korlátozás és kivétel vonatkozásában mögöttes maximaként szolgál az InfoSoc-irányelv 5. cikk (5) bekezdése, amely az ún. "háromlépcsős tesztet" rögzíti. E teszt a következőket tartalmazza:
"Az (1), a (2), a (3) és a (4) bekezdésben foglalt kivételek és korlátozások kizárólag olyan különös esetekben alkalmazhatók, amelyek nem sérelmesek a mű vagy más, védelem alatt álló teljesítmény rendes felhasználására, és indokolatlanul nem károsítják a jogosult jogos érdekeit."
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
