Az évente bővülő, jelenleg ötvenhat taggal rendelkező Klímabarát Települések Szövetsége klímavédelem témában a legnagyobb hazai önkormányzati szakmai szövetség. Elnökét, Kovács Lajost a hatékony kommunikációról és a felelősségi körökről kérdeztük. Válaszait az alábbi cikkben foglaljuk össze.
Bár a településeknek a kibocsátás-csökkentésben korlátozott a mozgáskörük és a szerepük, a klímaváltozáshoz történő alkalmazkodásban és az edukációban rengeteget tehetnek a klímavédelemért. A közösségi közlekedés megfelelő szervezésével, tudatos úthálózattervezéssel, zöld felületek kialakításával és a természetre alapuló megoldásokkal példát mutathatnak és ezáltal fontos szemléletformáló szerepük van. Sajnos jelenleg azt látom, hogy hiányzik a központi információs hálózat ezen a téren: sokszor érzik és tudják a településvezetők, hogy tenni kellene valamit, de nincsen elég információ, ami alapján valamilyen irányba elindulhatnának. A Klímabarát Települések Szövetsége szakembergárdájával és tagjai jó gyakorlataival tud segíteni ezen.
Szintén gond, hogy a nagy településeket leszámítva, a közepes városok szintjétől elkezdve hiányzik a pályázati tapasztalat, a szaktudás és az önrész fedezete is. Ezenkívül hiányzik a hálózatosodás is, ebben igyekszik a Szövetség egyfajta kovász lenni. A településeknek fel kell ismerniük, hogy a klímavédelem nem egyemberes műfaj - ahhoz, hogy régiók változzanak, össze kell fogni, megosztani az erőforrásokat és szélesebb körben gondolkodni. Erre vannak már jó példák, de még több a rossz példa - mi azon dolgozunk, hogy előbbiből legyen több.
A változást természetesen az is segíti, hogy a mindenki által megtapasztalt szélsőséges időjárási jelenségek egyre gyakrabban fordulnak elő és ezek nagy sajtóvisszhanggal járnak, így ma már egyetlen önkormányzat sem teheti meg azt, hogy nem vesz tudomást a problémáról. A legelső lépés a megfelelő klímakommunikáció.
A klímakommunikáció hosszú évekig pusztán a kríziskommunikációt jelentette. Rengeteg önkormányzati megbeszélésen éreztem úgy annak idején, hogy a klímakommunikáció azt jelenti, hogy egy tál pogácsa és ásványvíz fölött aggódunk együtt azon, hogy mit is kellene csinálni. Ez természetesen nem vezet sehova és örömmel jelenthetem, hogy már túlvannak rajta a szervezetek és jelenleg inkább az az igény dominál, hogy történjen valami végre a bölcselkedés és konferenciázás helyett/mellett. Ezt a valamit azonban, tehát a klímavédelemért tett lépéseket megfelelően kommunikálni kell, hiszen a lakosság maga mellé állítása nélkül nem sokra megy egy városvezetés.
Azt tapasztalom, hogy még mindig vannak hiányosságok információs téren, sokak fejében annyit jelent a klímaváltozás, hogy legfeljebb egy picit melegebb lesz. Ugyanakkor a jelenség egyre inkább a közbeszéd része (sőt már a bulváré is), a változásra megvan a társadalmi igény, emiatt aztán a településvezetők is egyre nyitottabbak arra, hogy végre ne csupán általánosságban, hanem helyi viszonyokra lefordítva beszéljenek és cselekedjenek.
Részemről elhibázottnak tartom az olvadó jéghegyek és kipusztuló jegesmedvék mutogatását, hiszen ezen dolgok távol állnak tőlünk, márpedig a hatékony klímakommunikáció lényege épp az, hogy közel hozza a problémát. Ehhez szakmailag megalapozott, felkészült, naprakész településvezetés szükséges, amely a járás szintjén felmerülő kérdésekre keresi a választ és egy tengerrel nem rendelkező országban nem a tengerszint emelkedéséről, hanem például az Alföld elsivatagosodásáról beszél. A Duna-Tisza közén lévő településen élőknek senki nem mutatta meg, hogy mit is jelent a 2 fokos középhőmérséklet-emelkedés a vízháztartásra nézve. Ez a folyamat most is zajlik, konkrétan sivatag lesz a két nagy folyónk köze, ha így haladunk, nyugodtan össze lehet vetni a homokhátság és a Szahara településképeit. Egyfajta meghökkentés kell tehát és annak felismertetése, hogy mit tudunk tenni a klímavédelemért, de ehhez nem a jegesmedvéket kell hozni.
A klímakommunikáció roppant nehéz műfaj, hiszen a klímaváltozás "alattomos" problémakör, ahol a következmények időben távol vannak, főleg az egyéni cselekedetektől. Hiába van tehát személyes érintettsége mindenkinek, nagyszerűen működik a közösség felelősségére történő áthárítás. A cél tehát azt felismertetni, hogy mindenki tehet valamit, ami segít, illetve hogy a város közös tulajdon, amiért mindenkinek felelősséget kell vállalnia. Ebből látszik, hogy a klasszikus önkormányza-
- 26/27 -
- 27/28 -
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
