https://doi.org/10.59851/gj.34.3-4.4
A tanulmány a felelősség lehetséges útjait vizsgálja a befektetési alapok vonatkozásában. A felelősség kérdésköre több szereplő relációjában is felmerülhet. Kérdéses, hogy ha a befektetési alap vagyona csökken, a befektetési alap érvényesíthet-e kárigényt az alapkezelővel szemben? Ha a befektetési alap vagyona csökken, akkor a befektetési jegyek forgalmi értéke is csökken. Támaszthatnak-e kárigényt ebből eredően a befektetési jegyek jogosultjai? Ha igen, kivel szemben: a befektetési alappal vagy a befektetési alapkezelővel? További kérdés, e szereplőktől független harmadik személyek kivel szemben léphetnek fel, ha őket a befektetési alap működéséből eredően kár éri: az alappal vagy az alapkezelővel szemben? A felmerülő kérdésekre sem a jogszabályok, sem a joggyakorlat nem ad egyértelmű választ, ezért a tanulmány áttekinti a lehetséges megoldásokat.
Kulcsszavak: befektetési alap, alapkezelő felelőssége, kártérítési felelősség, befektetővédelem, tőkepiaci jog
The study examines the possible avenues of liability in relation to investment funds. The issue of liability may arise in connection with several parties. A key question is whether an investment fund may assert a claim for damages against its fund manager if the value of the fund's assets decreases. When the assets of an investment fund decline, the market value of the investment units also falls. In such a case, can the holders of the investment units assert a claim for damages? If so, against whom - the investment fund itself or the fund manager? Another question concerns third parties who are independent of these actors: if they suffer losses as a result of the operation of the investment fund, against whom may they bring a claim - the fund or the fund manager? Neither the legislation nor the case law provides a clear answer to these questions; therefore, the study reviews the possible solutions.
Keywords: investment fund, fund manager's liability, liability for damages, investor protection, capital markets law
Ha valakinek a vagyona csökken, a jogrendszernek választ kell tudni arra a kérdésre, hogy az adott jogalany negatív vagyonmódosulását elismeri-e kárként, s ha igen, a károsult személy a kártérítési igényét kivel szemben érvényesítheti. Ha ezek a kérdések a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényben (a továbbiakban: Ptk.) szabályozott társaságok körében merülnek fel, azokat javarészt meg lehet válaszolni a tételes jogi jogszabályok, továbbá a joggyakorlat alapján. Ezzel szemben, ha a befektetési alapok körében merülnek fel ezek e kérdések, azokat sem a jogszabályok, sem a joggyakorlat alapján nem lehet egzakt módon megválaszolni.
A Ptk. Harmadik és Hatodik Könyvének rendelkezései részletesen rendezik a felmerülő társasági jogi felelősségi kérdéseket. A Ptk. Harmadik Könyvének rendelkezései szerint a vezető tisztségviselő kontraktuális alapon felel a társaságnak okozott károkért.[1] A vezető tisztségviselővel szembeni kárigény érvényesítéséről való döntés a legfőbb szerv kizárólagos hatáskörébe tartozik.[2] Garanciális kisebbségvédelmi rendelkezés, hogy a társaság legfőbb szerve által elutasított kárigényt a szavazati jogok öt százalékával rendelkező tagok is érvényesíthetik a társaság nevében.[3]
A tag és a vezető tisztségviselő közti relációt illetően orientáló lehet Nochta Tibor azon megállapítása, miszerint "[a] vezető tisztségviselők kártérítési felelőssége alapvetően egyirányú, azaz a társasággal szembeni és tipikusan szerződésszegésen nyugvó felelősség."[4] A dogmatikai kiindulópont tehát az, hogy a vezető tisztségviselő felelőssége elsődlegesen a társasággal és nem a tagokkal szemben állhat fenn.
Úgy tűnik, a Ptk. kiindulópontja is ez, hiszen nem tekinti társasági jogi jogvitának a tag és a vezető tisztségviselő közti jogvitát, az ugyanis hiányzik a Ptk. szerinti felsorolásból.[5] A jogalkotó mintha a tag és a vezető tisztségviselő közti - kártérítési - jogvitát ab ovo kizárta volna.
Ennek ellenére érdemes megvizsgálni a vezető tisztségviselő tagokkal szembeni lehetséges felelősségi alapjait. Az ugyanis elvileg kontraktuális és deliktuális alapon állhatna fent. A kontraktuális felelősséggel kapcsolatban rögzítendő, a társasági szerződésnek a vezető tisztségviselő nem alanya, jóllehet a létesítő okiratnak alá van vetve.[6] A szerződéses viszony azonban a társaság és a vezető tisztségviselő közt áll fent, a létesí-
- 27/28 -
tő okiratnak való alávetettség ellenére a tag és a vezető tisztségviselő közt nem áll fent kontraktuális jogviszony. A Ptk. szabályozási logikájából ezért azt az értelmezést lehet levezetni, hogy a tag csak azt követően léphet fel kontraktuális kártérítési igénnyel a vezető tisztségviselővel szemben, hogy ha társaság jogutód nélkül megszűnt.[7] Ez az igény azonban a társaság kontraktuális kárigényének a törvényi engedménye.[8]
Kizárásos alapon ezért a vezető tisztségviselő a tagokkal szemben csak deliktuális alapon felelhet. Ha ugyanis a tagot a vezető tisztségviselő magatartásából kifolyólag kár éri, a kártérítési igényt konstituáló anyagi jogi jogalap[9] tényálláselemei látszólag megvalósulnak. A tagot ugyanakkor elsődlegesen úgy érheti kár, hogy a társasági részesedésének, így leggyakrabban az üzletrészének vagy a részvényének a forgalmi értéke csökken. A Kúria szerint - elfogadva a Szegedi Ítélőtábla Polgári Kollégiumának ajánlását[10] - ez a vagyonban beállott értékcsökkenés csak látszatkárnak minősül, kár bekövetkezése nélkül pedig nem állhat fent kártérítési felelősség.[11]
Megjegyzem, a vezető tisztségviselő deliktuális alapon főszabályként nem felel, hiszen a betudás elve alapján helyette elsődlegesen és kizárólagosan a társaság felel: "[a] társaság nevében és érdekében eljáró vezető tisztségviselőnek az ügykörén belüli magatartását pedig a társaságnak, mint önálló jogalanynak kell betudni, a vezető tisztségviselő cselekményei tehát a társaság cselekményeinek minősülnek. A vezető tisztségviselő által e jogkörében eljárva harmadik személynek okozott kárért ezért [...] a társaság tartozik felelősséggel."[12] A vezető tisztségviselő csak akkor felelhet - méghozzá a társasággal egyetemlegesen - ha a kárt szándékosan okozta.[13] Kérdéses azonban, értelmezhető-e egyáltalán a vezető tisztségviselő deliktuális felelőssége a taggal szemben, vagy azt a tag tagsági jogviszonya kizárja?[14] Ez a kérdés ugyanis a kereshetőségi jogra[15] vonatkozik, amely előkérdése kellene, hogy legyen a kár vizsgálatának.
Tagnak nem minősülő harmadik személyekkel szemben főszabályként a társaság felel. A társaság szerződéses viszonyaiban a vezető tisztségviselő és a tagok magatartását is a társaságnak kell betudni, így kontraktuális alapon sem a tagok, sem a vezető tisztségviselő nem felelhet. Deliktuális alapon a kérdés pedig az, a konkrét károkozó magatartást pontosan melyik szereplő fejtette ki. Ha a társaság, akkor a harmadik személy kártérítési igényének a jogalapja a Ptk. 6:519. § lehet.[16] Ha a vezető tisztségviselő, akkor a Ptk. 3:24. §, míg a tag károkozó magatartása esetén a Ptk. 6:540. § (2) bekezdése. Utóbbi két jogalap esetén a társaság mindig helytáll, míg a közvetlen károkozóval - vagyis a vezető tisztségviselővel és a taggal - szembeni igényérvényesítés csak szándékosság esetén lehetséges.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
