1. A jogügyletek érvényességéhez képest - legalábbis az általam dogmatikai szempontból helyesnek vélt elméleti felfogás szerint - egyfajta többletet jelent a jogügyletek hatályossága. A (szűkebb értelemben vett) hatályosság kérdése csak akkor merül föl, ha a szerződés érvényes;[1] nézetem szerint tehát az érvényesség a hatályosság elengedhetetlen, immanens kritériuma.[2] Közismert, hogy teljesítést követelni és - nemteljesítés vagy nem szerződésszerű teljesítés esetén - szerződésszegési igényeket (pl. késedelmi kamatot, kártérítési igényt) érvényesíteni csak érvényes és hatályos szerződés alapján lehet. A szerződés teljesítési és szerződésszegési szakasza, az ezekben a szakaszokban lehetséges igényérvényesítés előfeltétele tehát a szerződés joghatás kiváltására elvileg és ténylegesen is alkalmas volta (vagyis a szerződés érvényessége és hatályossága).
- 73/74 -
Ezek a megállapítások lényegében közhelyszámba mennek, a probléma - az érvényesség és a hatályosság mibenléte - ugyanakkor korántsem ennyire egyszerű. Az érvényesség és a hatályosság fogalmával igen régóta számos tekintélyes szerző foglalkozik, jogfilozófusok, magánjogászok és romanisták egyaránt. Megállapíthatjuk, hogy a tanulmányunk tárgyát képező jogdogmatikai kategóriák értelmezése már-már kaotikusnak mondható.[3] Miként arra az újabb magyar szakirodalomban Földi András joggal rámutat, a kontinentális európai polgári törvénykönyvek és a jogirodalom tanulmányozása igen tarka, de főképp bizonytalan, sőt gyakran kaotikus képet tár elénk az érvényesség és a hatályosság területén.[4] Az európai polgári törvénykönyvekhez hasonlóan a magyar Ptk. sem határozza meg az érvényesség és a hatályosság mibenlétét, ugyanakkor a hatály, a hatályosság fogalmát igen sok és jelentősen eltérő értelemben használja.[5] Az is külön probléma, hogy ez a fogalmi káosz csak igen keveseknek szúr szemet; mint majd látni fogjuk, az újabb német szerzőket pl. egyáltalán nem érdekli.
2. Szükségesnek tartom, hogy e helyütt legalább átfogó képet adjak az érvényesség és a hatályosság fogalmának mélyebb jogelméleti összefüggéseiről; az itt szereplő, csupán problémafelvetésekre korlátozódó összefoglalás nem csak a hatályosság, hanem az érvényesség fogalmára nézve is tartalmaz megállapításokat, de ebben a tanulmányban részletesebb jogelméleti igényű fejtegetésekbe nem bocsátkozhatom. A magam részéről a hatályosságot - éppúgy, mint az érvényességet - mindig a jogügylet mint jogi tény állapotaként fogom fel, és nem a jogviszonyok vonatkozásában értelmezem. Ez részben azért is mutatkozik szükségesnek, mert jelen tanulmány központi kérdésének: a végrendelet visszavonásának jogdogmatikai vizsgálata a jogviszony vonatkozásában meglehetősen problematikus lenne, tekintettel arra, hogy az öröklési jogviszony mibenléte dogmatikailag korántsem tisztázott kérdés.[6] Mindezt azért szükséges külön is hangsúlyozni, mert az irodalomban más megközelítés is előfordul.
- 74/75 -
Savigny - aki az érvénytelenség és a hatálytalanság fogalmát még nem határolta el egymástól - a megtámadhatóság összefoglaló, absztrakt kategóriáját a jogviszony vonatkozásában vezette be.[7] Ugyanakkor Savigny az érvénytelenség (Ungültigkeit), valamint a semmisség (Nichtigkeit) fogalmát már a jogi tények (juristische Tatsachen) kontextusában értelmezi.[8] A semmisség és a megtámadhatóság kategóriája tehát ebben a rendszerben mai értelemben nem állítható egymással szembe fenntartások nélkül.
Megint más a kiindulópont, ha az érvényességet és a hatályosságot nem a jogügylet, és nem is a jogviszony, hanem a jogügylet által konstruált egyedi norma összefüggésében értelmezzük. Ezzel kapcsolatban mindenekelőtt Hans Kelsen nézetére szükséges hivatkozni, aki szerint a jogügyletek egyedi normákat hoznak létre.[9] Kelsen mellett a jogelméleti irodalomból ezzel összefüggésben Merkel nevét szükséges még megemlíteni, aki a jogügyletet maga is jogalkotási produktumnak tekinti.[10] Ez a megoldás korántsem érdektelen, hiszen a jog világa olyan deontikus világ, amely meghatározott jelenségeknek (Sein) absztrakt, továbbá a jog rendszerjellegét adó koherens, az adott, a népszellem[11] által (is) determinált nyelvre figyelemmel történő, adekvát leírását tartalmazza (Sollen); a jogi jelenség leírására pedig a "norma" kifejezés használata alkalmas, hiszen meghatározott jelenségeket beszámítás (a Kelsen-féle
- 75/76 -
Zurechnang) útján emelünk a jog szférájába. Arról van tehát szó, hogy bizonyos esetekben meg akarjuk tagadni a joghatást valamilyen aktustól, amit a magyar jogi nyelvben az érvénytelenség, ill. a hatálytalanság kategóriáinak használatával fejezünk ki. Ilyen értelmezés mellett azt is könnyű belátni, hogy a magánjogi és a közjogi hatályosság ontológiailag azonos eredetű és tartalmú kategóriák.
A legújabb hazai jogelméleti irodalomban Bódig Mátyás foglalkozik a jogi érvényesség jogfilozófiai kérdéseivel; a szerző utal arra, hogy a jogi érvényesség problémáját alapvetően szabályok (normák) érvényességeként fogják fel. E megközelítés helyességét Bódig vitatja, és megállapítja, hogy az autoritásprobléma az érvényességprobléma lelke; azt az autoritásigényt szükséges tisztázni, amit a jogintézmények a címzettekkel szemben támasztanak.[12] A magunk részéről e tekintetben is csupán a kiindulópontok rögzítésére törekedtünk, mert e helyütt nincs módunk részletesebb elemzésbe bocsátkozni pl. a Sein és a Sollen lényegében máig megfejtetlen viszonyát, vagy a Volksgeist problémáját illetően.
3. A premisszák között kell említést tenni arról is, hogy ebben a dolgozatban csupán a magánjogi jogügyletek hatályosságát és hatálytalanságát vizsgálom; ehhez képest csupán utalok arra, hogy az érvényességnek, valamint a hatályosságnak (és ezek világos megkülönböztetésének) természetesen a közjogban is komoly jelentősége van. A problémát illetően e helyütt csupán néhány lényeges támpontot emelek ki. A jogszabály érvényes létrejötte és hatályba lépése (amikor az érvényes jogszabály ténylegesen is alkalmazhatóvá válik) elválik egymástól; a kettő közötti időszak a vacatio legis. A bírósági, ill. a közigazgatási határozat a jogerőre emelkedésével lép hatályba, hiszen ekkor válik végrehajthatóvá, és ekkor állnak be a jogerőhöz fűződő hatások. Szilágyi Péter meghatározásában a jogi norma érvényessége annak kötelező erejét jelenti, míg a jogi norma hatálya azt fejezi ki, hogy az meghatározott időben, meghatározott területen és meghatározott személyek számára kötelező; Szilágyi hatályosság-koncepciója szerint tehát a hatályosság lényegében az érvényesség konkretizálását jelenti.[13] Megállapítható tehát, hogy a hatályosság az érvényességhez képest a közjogban is egyfajta többletet[14] jelent, hiszen csak az érvényes jogszabály lehet egyúttal hatályos is.
- 76/77 -
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
