Felperes egy kiemelten nagy teljesítményű munkagépet vásárolt alperestől. Nem sokkal a vásárlást, illetve a munkába állítást követően a gép
elromlott, és a kijavítás után is újabb és újabb szervizelésre szorult. Felperes felvette a kapcsolatot a gépet gyártó céggel is, amely elismerte, hogy a gép egy új rendszer prototípusa, melyben még nincs megoldva minden probléma. A gyártó később azt is megírta, hogy nem fognak több ilyen típusú munkagépet gyártani, mert konstrukciós hiba miatt javításra alkalmatlanok. Ezt követően felperes elállt az alperessel kötött szerződésétől és a visszakövetelte tőle a vételárat. Mivel azonban nem sikerült az üzleti kapcsolatot békés úton rendezni, felperes a szerződésben szereplő kikötés alapján a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Választottbírósághoz fordult.
Alperes a perben hivatkozott arra, hogy felajánlotta felperesnek a gép visszavételét, de csak akkor, ha a vételár 15%-a iránt a felperes nem támasztana igényt. A Választottbíróság ezzel kapcsolatban megállapította, ha a jogosult elállási lehetőségével él, úgy nincs mód arra, hogy a kötelezett valamilyen úton-módon, vagy valamilyen részben beszámítással éljen a dolog átadás utáni hosszabb-rövidebb ideig történő használata miatt. A jogszerű elállás ugyanis az eredeti állapot helyreállítását váltja ki anélkül, hogy a törvényi rendelkezések utalnának a szavatossági vagy a jótállási időtartam alatti jogosulti használatról, vagy az esetleges amortizációs kérdésekről. Ezt az álláspontot világosan kinyilvánítja a Ptk. 309. § (2) bekezdése, amely szerint "Kicserélés vagy elállás esetén a jogosult nem köteles a dolognak azt az értékcsökkenését megtéríteni, amely a rendeltetésszerű használat következménye".
Alperes erre azt hangsúlyozta, hogy a gép nem rendelkezett az átadáskor azokkal a hibákkal, amelyeket a felperes felsorolt, s a meghibásodások kizárólag a szakszerűtlen kezelés, a hozzá nem értő használók miatt keletkezett. A gyártó kijelentéseivel szemben felajánlott bizonyítást saját szervizszemélyzete útján, akik műszakilag alá tudják támasztani álláspontját, mivel hogy tevékenységüket a javítások révén felvett írásos anyagok pontosan tükrözik. A Választottbíróság azonban nem fogadta el ezeket az érveket, mert a javításokat, a szervizelést az alperes végezte, ennek folytán a szakszerűtlen használatot azonnal és szemléltetően észlelni kellett volna, valamint megfelelően bizonylatolnia kellett volna az eseményeket, mint fontos bizonyítékokat feltárni, s az ügyet ennek megfelelően le kellett volna zárni. Az elállás szempontjából egy konstrukciós hibában szenvedő, befejezetlen, kidolgozatlan termék objektíve alkalmatlan (kijavíthatatlan) szolgáltatás, mely esetben a szakszerűtlen használat kérdése, még ha bizonyítva lenne is, gyakorlatilag közömbös tényező. De már eleve a bizonyítási elvek teljes elvetését jelentené az is, ha a szakmailag nyilvánvalóan felülálló, a perben részt nem vevő gyártó cég elismerés-folyamatát a forgalmazó cég utóbb új tényállások kreálásával felülbírálhatná.
Alperes ezzel szemben mégis hivatkozott arra, hogy semmilyen felelősség sem terheli az adott helyzet kialakulásáért, mert a szerviz-tevékenység során mindent megtett annak érdekében, hogy a gép folyamatos használata biztosítható legyen. A Választottbíróság azonban tévesnek találta álláspontját, mert a szavatossági-jótállási felelősség nem vétkességi, hanem objektív alapú, tehát attól függetlenül fennáll, hogy az alperes szerviz-tevékenysége egyébként magas színvonalú volt. Kizárólag a tények döntötték el, hogy a perbeli gép már a teljesítéskor is magában foglalta hibáját, azt sem az alperes, sem a gyártó cég nem tudta kijavítani, tehát a gép rendeltetését nem tudta betölteni.
Alperes arra is kitért, hogy a vételi szándék ismeretében felperes számára nem a perbeli munkagépet ajánlotta fel, hanem egy más teljesítményűt, a felperes azonban ehhez ragaszkodott és így helytelen választása okozta a meghibásodást. A választás kérdésének a Választottbíróság álláspontja szerint azonban a jelen esetben semmilyen jelentősége sem volt, mert az alkalmatlanság nem ezért keletkezett, hanem mert a gép az általa végzendő munkára nem volt alkalmas, illetve javíthatatlan volt, pedig ebből a célból tervezték és gyártották le. Önmagában alkalmas a felperesi elállás alátámasztására az, ha egy meghatározott célra gyártott gép forgalomba hozatalakor már rendeltetésére nem alkalmas, de azt mégis értékesítik. Ez esetben a hibás teljesítés fennállása mögött tudatos, vagy legalábbis súlyosan gondatlan magatartás igazolható, aminek következményei utólag nem háríthatók a vevőre, mert ez ellentétes a Ptk. 305. § (1) bekezdésével, amely fenntartás nélkül előírja a hibátlan szolgáltatás teljesítését.
A Választottbíróság végül rámutatott arra is, hogy a kártérítés általános szabályaiba bele tartozik a Ptk. 340. §-a, amely a károsult kárenyhítési kötelezettségét szögezi le. A felperes saját kárának összegszerűségét úgy állította össze, hogy feltüntette a szervizórákat, a géppel való munkavégzés kieső idejét és a bevételkiesést. Az elmaradt jövedelem kérdése azonban nem ilyen leegyszerűsített alapokon nyugszik, mert a károsultnak mindent el kell követnie kárának enyhítése céljából, és ha ezt elmulasztja, vagy nem jár el körültekintően, úgy a károkozó részlegesen vagy elvileg akár teljesen, mentesül kártérítési kötelezettsége alól. A károsult részéről a kár csökkentésére irányuló tevékenység fontos tényező, valójában egyenrangú a károkozással, ezért a bíróságoknak a károkozás tényét, valamint a kárenyhítési kötelezettségből fakadó elvárásokat elválaszthatatlanul összekapcsolva kell mérlegelnie. Ezen a téren a felperes bizonylatának ereje csekély súlyú, s mivel egyéb kárenyhítési tevékenységét még csak meg sem kísérelte bizonyítani, az összegszerűség meglehetősen bizonytalan tényezővé vált. Mivel azonban elvileg elfogadható a felperes álláspontja, hogy a gép működési kiesése folytán károsodás érte, a kereset csak az összegszerűségében nem éri el a teljes bizonyítottság szintjét. A Választottbíróság ezért mérlegelési jogkörében eljárva ezen a címen 800 000 Ft-tal csökkentette a felperes javára megítélhető kereseti összeget.
Mindezek során a Választottbíróság utal arra, hogy a mérlegelés során a bíróságnak nem feladata, hogy az adott vállalat szervezési, működési szintjén a legmélyebb részletekbe hatolva sorolja fel az adott esetben alkalmazható kárenyhítési lehetőségeket és azok hatását, mert ez a felmerülő tényállások egyedisége folytán nem is lehetséges: a károsultnak kell feltárni a szükséges részleteket, mely azonban jelen esetben elmaradt. Az, hogy a gép első meghibásodása után nem vezetett utóbb igazolható nyilvántartást az elmaradt megrendelésekről, vagy arról, hogy nem volt módja a felszabadult munkaerőt más tevékenységre átirányítani, valamint, hogy a régi munkagép változatlanul rendelkezésére állt, azzal megrendeléseit el tudta látni stb. a felperes nem kellően gondos eljárására mutat.
A Választottbíróság a kereseti követelésnek a fenti módon csökkentett összegben helyt adott. ■
Visszaugrás
