A jogtalan előny ígéretét közvetítő személy társtettes, a mérkőzés játékvezetője viszont nem önálló intézkedésre jogosult személy.
A vádlott a 2021. évben a gazdasági társaságnál megbízási jogviszony keretében erőnléti edzőként, illetőleg rehabilitációs szakemberként tevékenykedett, és munkájával a kézilabdaklub I. osztályú felnőtt női kézilabdacsapatának NB I-es bajnokságban való szereplését segítette elő.
A vádlott 2021. május 2. napján a sportcsarnokban megrendezésre került kézilabda-mérkőzés félidei szünetében beszélgetést kezdeményezett a szintén a nézőtéren szurkolóként helyet foglaló - általa korábbról személyesen is ismert, vele személyes és munkakapcsolatban is álló - játékvezetővel, akit ekkor a sportcsarnok büféjébe invitált. A beszélgetés időpontjában mind a vádlott, mind a játékvezető tudomással bírt arról, hogy 2021. május 7. napján a csapat ellenfele melyik csapat lesz, és a mérkőzés levezetésére a szövetség a játékvezetőt és társát jelölte ki. A vádlott a félidei szünet végén visszatért a játékvezetővel a nézőtérre és vele bizalmasan közölte, hogy "van egy üzenet számára, amit át kell adnia, a csapatnak fontos a győzelem, erre hajlandóak áldozni is", ugyanakkor a játékvezetőre bízta annak eldöntését, hogy egyedül vagy játékvezető társával osztozva kíván ezzel kapcsolatosan pénzt keresni.
A játékvezetők a szövetség megbízási keretszerződéssel foglalkoztatott játékvezetői, akik a szövetség egyedi - ún. "küldés"-ben testet öltött - döntései alapján működnek közre a mérkőzések lebonyolításában, a felek közötti konkrét megbízási jogviszony a "küldések" alapján jön létre.
A szövetség jogi személy, a sportról szóló 2004. évi I. törvény (a továbbiakban: Sporttörvény) 19. § (1) bekezdése és 20. § (1) bekezdése szerint meghatározott országos sportági szakszövetség, amely a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 459. § (1) bekezdés 8. pontjában és a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 7. § (1) bekezdés 6. pontjában foglaltaknak megfelelően gazdálkodó szervezet.
A Magyar Kézilabda Nemzeti Bajnokságot a szövetség szervezi. A bajnokság célja a legjobb magyar kézilabdacsapatok folyamatos, színvonalas versenyeztetése, az elért eredmények alapján a bajnokság győztesének, helyezettjeinek és kiesőinek megállapítása, a nemzetközi kupákban való indulási jog eldöntése, a válogatott csapatok eredményes szereplésének folyamatos segítése, továbbá a mérkőzések nézőinek kulturált szórakoztatása és a sportág népszerűsítése. A bajnokságban való indulásra az adott évi versenykiírás alapján nevezhet minden olyan sportszervezet, amely erre a bajnoki helyezése alapján jogot szerzett és rendelkezik érvényes klublicenccel. A szövetség a bajnokság lebonyolításában többek között a játékvezetők kijelölésével és az egyes sportszervezetek közötti találkozókra történő delegálásával működik közre. A játékvezetők a mérkőzéseken jelen lévő sportszervezeteket érintő lényeges kérdésekben hoznak döntést tevékenységük ellátása során.
A játékvezetők a Sporttörvény 77. § p) pontja alapján sportszakembereknek minősülnek. A Sporttörvény 11/A. § (3) bekezdése alapján a sportszakember szakmai tevékenységét a tisztességes játék (fair play) elvei szerint köteles végezni, aminek keretében tartózkodni köteles különösen a büntetőjogi felelősségre vonást megalapozó magatartások elkövetésétől, a verseny, a mérkőzés eredményének tiltott eszközzel, módszerekkel történő befolyásolásától, a fogadási csalástól, a verseny, a mérkőzés biztonságos megrendezését veszélyeztető, a nézők viselkedését a sportrendezvény rendjének fenntartása szempontjából hátrányosan befolyásoló viselkedéstől. Az IHF (Nemzetközi Kézilabda-szövetség), EHF (Európai Kézilabda-szövetség) és MKSZ (Magyar Kézilabda Szövetség) JAB (Játékvezetői Albizottság) állásfoglalásokkal kiegészített, 2018-ban elfogadott Kézilabdázás játékszabályainak 17. pontja alapján a játékvezetők a kézilabda-mérkőzések önálló intézkedésre jogosult közreműködői, akik a találkozó játékszabályok szerinti lebonyolításáért, a szabályszegések megállapításáért, a gólok számolásáért, a figyelmeztetések, időleges kiállítások és kizárások feljegyzéséért, a játékidő ellenőrzéséért, továbbá a versenyjegyzőkönyv szabályszerű kitöltéséért felelősek. A játékvezetők a mérkőzés megszakítására vagy félbeszakítására jogosultak, a játékosok és hivatalos személyek magatartása felett felügyeletet gyakorolnak, a létesítményben való megjelenésüktől kezdődően annak elhagyásáig. A nézők játékosokat veszélyeztető viselkedése miatt sorok kiüresítésére jogosultak. A játékvezetők megfigyelés alapján hozott ítéletei és ténydöntései megtámadhatatlanok, kizárólag a szabályokkal ellentétes döntéseikkel szemben emelhető kifogás. A mérkőzés alatt a mindenkori csapatfelelősök jogosultak a játékvezetőhöz fordulni.
A játékvezetők megbízási keretszerződéssel létrehozott jogviszonyából eredő kötelezettsége a szövetség szabályzatában foglaltak betartása, a küldésnek megfelelő mérkőzésen való megjelenés és a találkozó legjobb tudomásuk szerinti levezetése (Szerződés 4. pont). A játékvezetők a szövetség utasításai alapján kötelesek eljárni, amelyek azonban az adott mérkőzés sportszakmai kérdéseire nem terjedhetnek ki, e körben önálló mérlegelési jogkörükben a játékvezetők szabadon döntenek (Szerződés 7. pont).
A törvényszék a vádlottat bűnösnek mondta ki bűnsegédként elkövetett vesztegetés bűntettében [Btk. 290. § (1), (2) bekezdés], ezért őt 350 napi tétel - 2000 Ft egynapi tétel összegű - pénzbüntetésre ítélte.
- 33/34 -
Az ítélet ellen az ügyészség - három munkanapos határidőben - a vádlott terhére, az elkövetői alakzat tettesi megállapítása és a büntetés súlyosítása, végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés kiszabása érdekében; a vádlott és védője elsődlegesen a bűnösség megállapítása miatt, felmentés céljából, kétségbe vonva a megállapított tényállás és a minősítés helyességét is, fellebbezett. A védő a fellebbezése írásbeli indokolásában a tényállást nem vitatta, kifejtette azonban, hogy a vádlott a közvetítés során az ismeretlenül maradt személyek tettesi cselekményéhez csak bűnsegélyt nyújtott, továbbá jogi szakirodalomra és kúriai eseti döntésre hivatkozva érvelt annak megállapítása ellen, hogy a terhelt a gazdálkodó szervezet önálló intézkedésre jogosult személyének minősül, ezért legfeljebb az alapeseti (gazdasági) vesztegetés valósulhatott meg, erre tekintettel a bűncselekmény enyhébb minősítésére és a büntetés enyhítésére tett indítványt.
A másodfokú főügyészség a vádhatósági fellebbezést fenntartva - annak iránya és célja szerint - a minősítés megváltoztatását, a minősített eset és a tettesség megállapítását, valamint a büntetés súlyosítását indítványozta.
Az ítélőtábla mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a vesztegetés bűntettét a Btk. 290. § (1) bekezdése szerint és társtettesként elkövetettnek minősítette, egyéb részekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság a tényállást kiegészítette és helyesbítette, azzal, hogy a vádlott ellen más büntetőeljárás is folyamatban van; a bajnoki kézilabda-mérkőzést 2021. május 2-án, vasárnap 16.30-18.30 óra között rendezték az adott helységben, a vádlott és a játékvezető beszélgetésére a szünetben, a stadionban a büféből visszahaladás során a WC előtti területen került sor; a vádlott a játékvezetőnek azt is mondta, hogy gondolják ki "normális keretek" között azt az összeget, melyet a kézilabdacsapathoz köthető, konkrétan nem azonosítható személyek ajánlottak fel - a vádlottal egyetértésben - a lejátszandó közeli bajnoki mérkőzés számukra kedvező játékvezetői befolyásolás érdekében; a játékvezető 2021. május 4-én tájékoztatta a szövetséget a vádlott által közölt ajánlatról; a 2021. május 7-i női kézilabda-mérkőzést végül a játékvezetők a vádlotti kérést figyelmen kívül hagyva, szabályosan vezették, az eredmény egyenlő, 30-30 lett; mellőzte az arra utalást, hogy a játékvezetők a gazdálkodó szervezet tekintetében önálló intézkedésre jogosultak, annak megállapításával, hogy az általuk vezetett mérkőzésen a meghatározott versenyszabályok szerint tehetnek saját döntésük folytán intézkedéseket a játék szabályos lebonyolítása érdekében.
A másodfokú bíróság megállapította, hogy a vádlott tényállásban írt cselekménye - eltérően az elsőfokú ítélettől - a Btk. 290. § (1) bekezdésébe ütköző és e törvényhely szerint minősülő, a Btk. 13. § (3) bekezdése alapján társtettesként elkövetett (alapeseti) gazdasági vesztegetés bűntettét valósította meg, következésképpen a másodfokú bíróság a Btk. 290. § (2) bekezdésében szabályozott minősítő körülményt (önálló intézkedésre jogosultság) nem állapította meg.
A Btk. 290. § (1) bekezdése szerint, aki gazdálkodó szervezet részére vagy érdekében tevékenységet végző személynek vagy rá tekintettel másnak azért ad vagy ígér jogtalan előnyt, hogy a kötelességét megszegje, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A (2) bekezdés értelmében a büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekményt gazdálkodó szervezet részére vagy érdekében tevékenységet végző, önálló intézkedésre jogosult személlyel kapcsolatban követik el.
Az alapeseti aktív vesztegetés törvényi tényállási elemei teljesek, amint azt az elsőfokú bíróság kifogástalanul megállapította és e megállapításnak részletes és helyes indokát is adta. E részben osztotta a másodfokú bíróság az elsőbírósági érveket, de a jogkérdés fontossága miatt indokoltnak tartja összefoglalni az alábbiakat:
A szövetség gazdálkodó szervezetnek minősül a Btk. 459. § (1) bekezdés 8. pontja, a Pp. 7. § (1) bekezdés 6. pontja, valamint a Sporttörvény 19. § (1) bekezdése értelmében. A törvényi rendelkezések koherensek, összefüggőek és egyértelműek. A Sporttörvény félreérhetetlenül rögzíti, hogy a sportszövetségek jogi személyiséggel és önkormányzattal rendelkező, a 2011. évi CLXXV. (Civil törvény) és a Polgári Törvénykönyv alapján a törvényben foglalt eltérésekkel különös formában működő egyesületek. Az egyesület pedig a Pp. szerint gazdálkodó szervezet, mely jogi személyiséggel bír, önkormányzata van, bevételei és kiadásai merülnek fel, költségvetéssel rendelkezik, azaz gazdálkodik és állami, valamint egyéb juttatásban is részesül. Téves volt ezért a védő elsőfokú eljárásban előadott hivatkozása, mely megkérdőjelezte a sportszövetség gazdálkodó szervezet jellegét, ezáltal azt, hogy a sportrendezvények korrupciós befolyásolása büntetőjogi következményekkel jár.
A játékvezetők a sportszövetséggel kötött megbízási szerződésük alapján a gazdálkodó szervnek minősülő egyesület részére végeztek tevékenységet az NB I-es női kézilabda-mérkőzéseken.
A bűncselekmény célzatos, csak egyenes szándékkal követhető el, mely jelen esetben megvalósult, a javítás által teljessé tett tényállás szerint ugyanis a kétségkívül jogtalan előnyt azért ajánlották fel a vádlott közreműködésével, hogy a csapat javára a játékvezetésre vonatkozó alapvető szabályok (tisztességes, részrehajlásmentes eljárás) megszegésével vezessék a mérkőzést, az előny adására a kötelesség megszegése érdekében került sor. Közömbös a tényállás megvalósulása szempontjából, hogy a játékvezető elutasította és jelentette a jogtalan előny ajánlatát, és az is, hogy a mérkőzést szabályosan vezették és egyenlő eredmény született. A jogtalan előny ígéretének közlésével a törvényi tényállás megvalósult, befejezett formában.
A vádlott nem önállóan fejtett ki törvényi tényállás keretei közé tartozó magatartást. Eltérően az elsőfokú bíróság álláspontjától, a másodfokú bíróság megítélése
- 34/35 -
szerint a vádlott törvényi tényállás keretei közé illeszkedő magatartást fejtett ki, ezért nem lehet bűnsegédi részes, mert csak a tényálláson kívüli fizikai vagy pszichikai segítségnyújtás megvalósítása teremthet bűnsegélyt. Az elsőfokú bíróság azt helyesen ismerte fel - és a védő is -, hogy a valósághű tényállás szerint a vádlott nem egyedüli elkövetője a cselekménynek. Ezt rögzítette az elsőfokú bíróság. A tényállásnak a tettazonosság (vádelv) kerete között végzett szükségszerű kiegészítése, helyesbítése után viszont egyértelműen kimondható, hogy a vádlott nemcsak közvetítői, "üzenetvivői" szerepet játszott, hanem maga ajánlotta fel a jogtalan előnyt a játékvezetőnek, sőt a részvétel módjára és a jogtalan előny összegére is ajánlott fel választási lehetőséget, mintegy "megoldást". Ez már nem bűnsegédi, hanem tettesi magatartás, mely a Btk. 13. § (3) bekezdése szerint azért társtettességet valósít meg, mert az ismeretlenül maradt, fel nem derített elkövetőtársak oldalán, szándékegységben, közös akarattal vitte véghez a cselekményt. A vádlottat sem beosztása, sem munkaköre, helyzete nem vezethette önálló cselekvésre. Ezen okok miatt a másodfokú bíróság a bűnsegély helyett társtettességet állapított meg.
Az ítélőtábla - egyetértve e körben a védelemmel - a Btk. 290. § (2) bekezdésében foglalt minősítő körülményt nem látta megállapíthatónak. A korrupciós bűncselekmény passzív oldalán álló - jelen esetben a jogtalan előny ígéretét, illetve előnyt el nem fogadó, és kötelességét meg nem szegő - játékvezető és az ajánlattételnél jelen nem lévő társa ugyanis nem minősülnek az érintett gazdálkodó szervezet részére önálló intézkedésre jogosult személyeinek.
A jogirodalomban megfogalmazott álláspont szerint is önálló intézkedésre azok jogosultak, akik az adott szerv (gazdálkodó szervezet) működését vagy a szervvel kapcsolatba kerülő személyek (szervezetek) jogait és érdekeit érintő lényeges kérdésekben döntenek. E személyek általában vezető beosztásúak, vezető tisztségviselők, a szervezetet képviselők, de e körbe sorolhatók a vezetők érdemi intézkedéseit előkészítő dolgozók, tagok, alkalmazottak, megbízottak is, amennyiben a döntés valóban fontos jogot és érdeket érint. E kérdés eldöntésénél azonban elsődlegesen nem maga a beosztás, hanem azon jogosultságok irányadók, mellyel a szervezetet képviselő személyt felruházzák. E körben ad iránymutatást a Kúria BH 2017.250. számon közzétett, a védő által is részletesen hivatkozott eseti döntése, mely a részleges precedens során követendő és a másodfokú bíróság követi is. A döntés ugyan részben más jellegű tényállást ír le (parkolóőrök vesztegetése), de a jogkérdés hasonló több ponton, így jelen ügyben hivatkozható. A Kúria határozata elsősorban az alapeseti vesztegetés, a kötelességszegés, az elkövetési alakzat és a bűnhalmazat tekintetében ad részletes eligazítást. Érinti az önálló intézkedésre jogosultságot is, de e részben a felülbírált ügy speciális és konkrétan a játékvezetők jogállására - értelemszerűen az ügy tárgya miatt - nem tér ki.
Az kétségtelen, hogy egy kézilabda-mérkőzés fontos résztvevője a játékvezetői kettős. A versenyszabályok betartása, a rend megóvása, a sportesemény tisztességes, részrehajlásmentes levezetése joguk, egyben kötelezettségük. Az sem vitatható, hogy egyes játékvezetői döntések befolyásolhatják az adott mérkőzést, és ezzel nyilván érintik a küzdelemben részt vevő ellenfelek (csapatok) jogait és érdekeit. Mindez viszont nem jelenti, hogy a törvény által megkívánt jogkört gyakorolnának és eljárásuk kihatna a szövetség, avagy a klubcsapatok jogaira és érdekeire érdemben. A játékvezető a mérkőzés alatt, a játékidőben és ahhoz kapcsolódó időn túl "önálló intézkedéseket tesz" a pályán, azaz a versenyen, de nem a gazdasági szervezet tekintetében. A szövetség részletes szabályok szerint önkormányzati, irányítási, ellenőrzési szervekkel rendelkezik. A küldöttgyűlési tisztviselő, az operatív igazgató, az igazgatóság más tagja, a könyvelést végző személy, az ellenőrző bizottság tagja a büntetőtörvény vonatkozásában önálló intézkedésre jogosultnak tekintendő, a játékvezető azonban az ítélőtábla megítélése szerint nem.
Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabása során irányadó bűnösségi körülményeket alapvetően helyesen feltárta. A sportszakmai előélet, tevékenység azonban érdemben nem enyhít, hiszen a vádlott éppen ezzel összefüggésben követte el a bűncselekményt. A társtettesség kimondása miatt a bűnsegély nem enyhít, súlyosít viszont a társas elkövetési alakzat.
A minősítés változtatása és ezáltal a büntetési tétel [Btk. 290. § (1) bekezdés] módosulása után is a törvényszék által kiszabott pénzbüntetés a büntetési célok elérésére alkalmas, összhangban áll a büntetéskiszabási elvekkel és tettarányos. A pénzbüntetés napi tételszáma és az egynapi tételnek megfelelő összeg is igazodik az elbírált bűncselekmény súlyához és az elkövető anyagi-vagyoni viszonyaihoz.
Visszaugrás
