Debrecen, 2009. október 30.
Tisztelt Kollégák, Hölgyeim és Uraim!
Tisztelettel köszöntöm a 21. Közép-Európai Kollokvium résztvevőit, a házigazda Magyar Országos Közjegyzői Kamarát és a Miskolci Közjegyzői Kamarát, továbbá valamennyi hazai és külföldi jogászkollégát. Örömömre szolgál, hogy 2008. után 2009-ben is itt lehetek, s megnyithatom a térség közjegyzőinek egyik legrangosabb és immár több évtizedes hagyományokkal bíró szakmai rendezvényét.
A kollokvium kiemelkedő jelentőségű azért is, mert lehetőséget teremt arra, hogy a közjegyzői tevékenység aktuális kérdéseit, az európai szabályozási irányvonalakat - így például az informatikai infrastruktúrát feltételező új közjegyzői feladatokat - megvitassák a régió közjegyzői. A tavalyi háromnapos konferenciára - csakúgy, mint ebben az évben is - belföldről és külföldről több száz jogi szakember érkezett; s a közjegyzők mellett az ügyvédi és a bírói kar is képviseltette magát a rendezvényen. A különböző jogi szakmák találkozása és rendszeres párbeszéde számomra nemcsak elvi jelentőséggel bír, nemcsak azt reprezentálja, hogy a különböző jogi szolgáltatások csak együtt, egymást feltételezve kínálhatnak egy komplex, hatékony jogérvényesítési rendszert. Ennek az együttműködésnek emellett hatalmas a praktikus értéke is: lehetőséget ad arra, hogy a közjegyzők a munkájuk során felmerült kérdéseket ne elszigetelten, adott esetben csak saját hivatásuk szemszögéből látva szemlélhessék, hanem egy jóval szélesebb megvilágításban.
A Kormány, s az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium képviselőjeként kérem engedjék meg, hogy a közelmúlt igen jelentős jogpolitikai döntéseiről szóljak, melyek alapvető szerkezetváltást eredményeztek, eredményeznek a közjegyzői jogszolgáltatásban. Lényegét tekintve arról tehát, hogy az elmúlt években a klasszikus közjegyzői feladatokról - a jogügyletek okiratba foglalásáról, valamint a ténytanúsító okiratok készítéséről - a hangsúly a nemperes eljárások lefolytatásának irányába tolódott el.
Ennek jegyében, 2008-ban az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról szóló törvény egyfajta keretjelleggel megteremtette a közjegyzői nemperes eljárások egységes törvényi szabályozását; s emellett új közjegyzői nemperes eljárásokat is létrehozott, melyek az azonos rendeltetésű, ám a bíróságok által lefolytatott nemperes eljárások alternatívájaként jelentek meg. A törvényjavaslatot az Országgyűlés elé benyújtó Kormány célja ezzel az volt, hogy az igazságszolgáltatás területén még több ügycsoportban legyen érezhető az állam szolgáltató jellege. Mind szélesebb körben adjon lehetőséget a jog az állampolgárok, vállalkozások számára, hogy jogvitájukat a peres eljárás elkerülésével oldhassák meg; ha pedig ennek elkerülésére már nincs mód, egyfajta gyors és hatékony perelőkészítést is jelenthessenek a közjegyzői eljárások. Az előzetes bizonyításra, valamint az igazságügyi szakértő közjegyző általi kirendelésére egyaránt ez év eleje óta nyílik lehetőség. Ezek még indulóban lévő eljárások (a bíróságoknál sem vették nagy számban igénybe őket), az ügyérkezési statisztikák azonban azt jelzik, hogy a jogkeresőknek szükségük van ilyen jellegű szolgáltatásokra, az új jogszabályi lehetőségeket örömmel fogadják, s reményeink szerint mind többen élnek majd azokkal. A 2008-ban létrehozott nemperes eljárásokat egyébként újak és újabbak követik. Ez évtől a bejegyzett élettársi kapcsolat megszüntetését végzik a közjegyzők, jövő év elejétől pedig az élettársi kapcsolat fennállásról tett jognyilatkozatokról vezetnek majd nyilvántartást. Fontos szerepe lesz továbbá a közjegyzőségnek az új Polgári Törvénykönyv hatályosulásában; hiszen annak alapján ismét bővül majd a nemperes eljárások köre.
A közjegyzői szervezet tevékenységét az elkövetkező években - sőt bátran állíthatom, hogy az elkövetkezendő évtizedekben - alapvetően meghatározza a fizetési meghagyásos eljárásról szóló 2009. évi L. törvény elfogadása. A törvény 2010. június 1-jével a fizetési meghagyások kibocsátását közjegyzői hatáskörbe utalja, az eljárást pedig teljes körűen elektronikus ügyintézésre alapozza. A fizetési meghagyás Magyarországon - csakúgy, mint Európa legtöbb államában - a legfontosabb olyan perelkerülő mód, melynek alkalmazásával az ügyfelek hatékonyan képesek nem vitatott követeléseik érvényesítésére. Ezeket jelenleg a bíróságok folytatják le, s ez a helyzet egyértelműen nem kedvez a peres ügyszaknak. A bírósági kapacitásokat aránytalanul köti le a peren kívüli ügyszak munkaterhe - így többek között a majd félmilliós fizetési meghagyásos ügytömeg -, s a helyzetet az is súlyosbítja, hogy az eljárások jelentős része csupán néhány bíróságra koncentrálódik; mindennek pedig az az eredménye, hogy a túlterhelt bíróságok sem peres, sem peren kívüli ügyszakban nem tudják a határidőket tartani. Egyértelművé vált, hogy igazgatási eszközökkel ez a helyzet már nem kezelhető; olyan változásra volt ezért szükség, amely a fizetési meghagyásos eljárást alapjaiban megújítja.
A törvényjavaslat előterjesztését megelőzően körültekintően meg kellett vizsgálni azt, hogy a hatáskör-átcsoportosítással párhuzamosan a fizetési meghagyásos eljárások intézésében meglévő - látható, tudható - zavarok kezelhetőek-e egy más rendszerben. Ellenkező esetben a bírósági intézményrendszernél lényegesen kisebb közjegyzői szervezet működése lehetetlenülne el, hiszen továbbra sem tudna a jogszolgáltatás olyan alapproblémákkal megküzdeni, mint például az ügydömping: az ügyek ideiglenes, aránytalan területi eloszlása. A törvényjavaslat előkészítésének előfeltétele volt ezért annak megfogalmazása, hogy milyen célokat kíván elérni a Kormány a fizetési meghagyásos eljárás újraszabályozásával. A törvényjavaslat előkészítésére, majd országgyűlési benyújtására ezért csak azt követően került sor, mikor már biztosítottnak látszott a tervezet alapján e célok megvalósíthatósága. Melyek is ezek a célok?
Elsősorban: ügyfélbarát, gyors, hatékony igazságszolgáltatás megteremtése; olyan, amely élvezi a jogkeresők bizalmát, s így - jóval túlmutatva ezzel a fizetési meghagyások ügyén - egyrészről önkéntes jogkövetésre, másrészről a vitás ügyekben a hatósághoz fordulásra ösztönzi a feleket. Nem lehet elégszer hangsúlyozni azt, hogy milyen káros következménnyel jár az egész nemzetgazdaságra, ha egy tartozás meg nem fizetésének indoka az, hogy az igazságszolgáltatás lassúsága miatt a kötelezett "bízhat" a bírósághoz fordulás elmaradásában, vagy az eljárások elhúzódásában. Egy mondatba összesűrítve tehát ezt a kormányzati szándékot, azt mondhatom: olyan igazságszolgáltatást kell működtetni, amely a jogosultnak, a jogkövető állampolgárnak, vállalkozásnak kedvez, nem pedig annak az adósnak, aki tartozását (főként ha azt nem is vitatja) időben nem fizeti meg.
Ugyanilyen fontos célkitűzés volt a bírósági intézményrendszer tehermentesítése; ez is jóval túlmutat a fizetési meghagyások ügyén. A kormányzat igazságszolgáltatással kapcsolatos politikája ugyanis alapvetően két pilléren nyugszik: az első az, hogy minden ügy intézését az arra alkalmas, azt leghatékonyabban ellátó szervezethez kell telepíteni; a második pedig az, hogy olyan jogszabályi környezetet kell kialakítani, amely lehetővé a kiválasztott szervezet számára, hogy maradéktalanul e feladata ellátására koncentrálhasson. A jogviták rendezése, a perek lefolytatása esetében ez a szervezet a bíróság; a törvényalkotónak pedig - jelentős részben - úgy kell segítenie a működését, hogy a más szervezet által, más módon is ellátható ügyektől mentesíti.
A kormányzat harmadik célja sajátos, és talán helyesebb nem is célnak tekinteni, hanem az annak eléréséhez szükséges eszköznek: ez pedig az informatika hatékony felhasználása az igazságszolgáltatásban. Az elektronikus alapú ügyintézésre való átállással soha nem tapasztalt költséghatékonyság érhető el. A törvényjavaslat parlamenti vitájában elhangozott álláspontomat tudom csak megismételni (és nem hiszem, hogy túloznék): az informatikai rendszerek használata, az automatizált eljárások bevezetése olyan szintű hatékonyságnövekedést eredményez, eredményezhet, mint amikor az egyéni kézművesipart felváltotta a tömegtermelésre való átállás az ipari forradalom idején. Kormányzati felelősség ezen új lehetőség kihasználása, s ezt a felelősséget az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium felismerte és érvényesíteni kívánja. Tárcánknak az elmúlt években lényegében nem volt olyan, az igazságszolgáltatást érintő jogszabály-módosítási javaslata, amelynek ne képezte volna lényeges elemét az informatikai eszközök, automatizált eljárási cselekmények bevezetése egy-egy eljárásba.
Az új, közjegyzői fizetési meghagyásos eljárás biztosítja az említett célok megvalósulását. Olyan elektronikus eljárás ez, melyben nemcsak az adatok, iratok továbbítása történik elektronikus úton, hanem az egyes eljárási cselekmények megtételére is automatizáltan kerül sor. Ez olyan - reményeink szerint - átütő előrelépést jelent az eljárások időtartamát illetően, amelyet a legszigorúbb igazgatási felügyelet sem tud teljes mértékben garantálni. Ugyanis az automatizált eljárás lényegében lehetetlenné teszi a határidő túllépését, hiszen ha a közjegyző nem teszi meg időben a megfelelő intézkedést, azt a program fogja automatikusan megtenni; értelemszerűen a közjegyző anyagi és szakmai felelőssége mellett. Másrészt nem csak a határidők tényleges betartása érhető el az elektronika révén, hanem például a kérelem elektronikus benyújtása esetében a határidő rövidítése is; ebben az esetben a közjegyző három napon belül fogja kibocsátani a fizetési meghagyást.
Ugyancsak hasonló horderejű változást fog eredményezni az illetékességi-ügyelosztási rendszer megváltozása. Az eljárás lefolytatására valamennyi közjegyző az ország egész területén illetékes lesz. Ezáltal megakadályozható, hogy egy közjegyzőhöz olyan nagyságrendű fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem érkezzen, amely lehetetlenné tenné számára a határidők betartását. Másik oldalról: a kérelmek elosztása garantálja az egyenlő terhelést; az elektronikus kérelmeket az informatikai rendszer osztja majd szét az arányos ügyelosztás elve szerint. A kérelem papír alapú és szóbeli előterjesztésénél a szabályozás alapvetően az ügyfel-központúságot érvényesítette (ilyen ügyekben az a közjegyző fog eljárni, akinél a kérelmét előterjesztették), viszont ez esetben is lesz lehetősége a közjegyzőnek a leterheltségét jeleznie. Ha a nála lévő fizetési meghagyásos eljárások száma indokolja, meghatározott időszakra mentesítését kérheti az ügyintézés alól; ebben az időszakban nem fognak hozzá új kérelmek érkezni, amely lehetőséget teremt számára ügyeinek feldolgozására.
A fizetési meghagyásos eljárás modernizálására alapvetően az ügyfelek jogérvényesítésének megkönnyítése érdekében került sor, ezért néhány szót szólnék arról is, hogy milyen, kézzelfogható előnyökkel is jár a modernizálás.
Lényeges változás, hogy a fizetési meghagyások ügyében a bírósági eljárásban főszabály az írásbeli eljárás, s a jogkeresőknek a bírósági panasznapon van alkalmuk szóban előadni kérelmeiket. Ezzel szemben a jövőben mindazok, akik nem kötelezettek az elektronikus út igénybevételére, bármelyik közjegyzőnél szóban vagy írásban eljárhatnak, s kérelmeiket, nyilatkozataikat felviszik az informatikai rendszer adatbázisába, ugyanoda, ahová az elektronikus kérelmek is érkeznek.
Az eljárás kezdeményezésének útja tehát lényegesen szélesedett, hiszen mód lesz szóbeli, írásbeli vagy akár elektronikus út igénybevételére is, s az ország valamennyi közjegyzői irodája kérelmeket fogadó hely lesz.
A törvény a jogi személyek, valamint a jogi képviselővel eljáró felek számára kötelezővé teszi az elektronikus út igénybevételét, cserébe pedig ezért - mondhatjuk bátran - számos szolgáltatást nyújt. Csak példálózó jelleggel: elektronikus iratbetekintési jogot biztosít, elektronikus úton történő fizetést tesz lehetővé, s mint ahogyan már említettem: a rövidebb eljárási határidőt ajánl fel.
A rendszer a fentieken túlmenően a jogban tapasztalatlan jogkeresők számára is magas színvonalú szolgáltatást biztosít, hiszen lehetővé teszi a kérelem, ellentmondás szóban történő előterjesztését is. Ennek során a közjegyzőt értelemszerűen kioktatási kötelezettségé is terheli, így az előtte megjelenteket tájékoztatja az eljárás lényegéről, jogaikról, illetve kötelezettségeikről.
Látható tehát, hogy a fizetési meghagyásos eljárás új szabályozása lényeges változást hoz a követelések érvényesítése területén. A törvény hatálybalépéséig - 2010. június 1-jéig - azonban még számos feladat áll előttünk. A Magyar Országos Közjegyzői Kamarának el kell készítenie a fizetési meghagyásos eljárás technikai támogatására szolgáló informatikai rendszerét, a közjegyzőknek és alkalmazottaiknak pedig fel kell készülniük ezen igen felelősségteljes eljárás lefolytatására. Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumnak az év végéig el kell készítenie a törvény végrehajtási rendeleteit; e körben a szakmai egyeztetések már megkezdődtek.
Talán nem kell külön hangsúlyoznom, hogy a fizetési meghagyásos eljárás átalakítása és közjegyzői hatáskörbe helyezése bátor, a maga nemében és közegében korszakalkotó lépés volt az Országgyűlés részéről. E jogalkotói döntést kizárólag az igazolhatja a közvélemény számára, ha a fizetési meghagyásos rendszer a szándékolt módon működik majd: ha a fizetési meghagyásos eljárások, és az ezeket követő végrehajtási eljárások lefolytatása - amelyek elrendelése ugyancsak közjegyzői hatáskörbe kerül - a törvényi határidőn belül megtörténik. Fontos átérezni annak a közös felelősségét, hogy a közjegyzői kar - és általában véve a közjegyzői tevékenység egészének - társadalmi, szakmai megítélését alapvetően fogja meghatározni, hogy ezzel az igen nehéz feladattal megbirkózik-e és hogyan birkózik meg e szakma. A modern demokratikus országok gyakorlatában - s mindehhez számítva az információs társadalom technikai apparátusát - ismert és bevett dolog, hogy meghatározott feladatokat a hagyományos intézményeken kívülre telepít a törvényalkotó, részint a gyorsabb ügyintézés, részint a technikai feltételek változása miatt. A szándék világos és egyértelmű, de csak akkor teljesül, ha a tagozódó igazságszolgáltatás új szereplői (vagy az új feladattal megbízott régebbi szereplők) az első naptól tisztában vannak felelősségükkel. Ebben az ügyben az esetleges kudarc nem a törvényalkotó kudarca lenne, hanem a közjegyzői karé. Sikere azonban olyan jogfejlődési irányt mutathat, amelyből szakmai és egzisztenciális értelemben a közjegyzők csak profitálhatnak (alkalmasint nem is keveset!). Mi ez utóbbi változattal számolunk, amelynek kibontakoztatása érdekében természetesen partner az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium, illetve a kormányzat, de ugyanilyen fontos - sőt nélkülözhetetlen - a területi közjegyzői kamarák és általuk valamennyi kamarai tag támogatása. Nemcsak a törvény tartalmát tekintve érzem tehát úgy, hogy szimbolikus és egyben jogtörténeti jelentőségű a fizetési meghagyásos reform, hanem - minden túlzás nélkül - a közjegyzőség jövőjét, igazságszolgáltatásban betöltött szerepét illetően is. A törvény alkalmazásában, az alkalmazására való felkészülésben ezért ugyanolyan elhivatottság, szakmai egység és ügyfélközpontúság szükségeltetik a közjegyzői kar egésze részéről, mint amelyre alapozva a kormányzat letette a voksát az új fizetési meghagyás megteremtése mellett.
A fizetési meghagyásos eljáráshoz hasonlítható jelentőségű - az ügyek számát, illetve az érintett élet- és jogviszonyok széles körét tekintve - a hagyatéki eljárás újraszabályozása. Több mint fél évszázada nem vállalkozott erre a jogalkotó, és természetesen nem is elsősorban az idő múlása adott rá okot. A közjegyzői jogszolgáltatás szinte összes területe megújult már, az örökléssel érintett jogviszonyok is változtak, de ami talán a legfontosabb: az érintetteknek, az ügyfeleknek az eljárással szembeni követelményei is fokozódtak; ez is szükségessé tette a hagyatéki eljárás törvényi szabályozásának előkészítését. Bízunk benne, hogy egy modern, a társadalmi-gazdasági viszonyokhoz, a kapcsolódó jogterületek megváltozott szabályaihoz és az igazságszolgáltatással kapcsolatos kormányzati, társadalmi elvárásokhoz igazodó törvényjavaslat kerülhet hamarosan a Parlament elé. Kollégáink most összegzik a tervezetre érkezett észrevételeket (elmondható, hogy a szakma egyöntetűen üdvözli a szabályozás megújítását!); s ezt az alkalmat is megragadom arra, hogy megköszönjem a Magyar Országos Közjegyzői Kamarának és a mellette működő szakmai bizottságnak a tervezet elkészítéséhez adott - bátran mondhatom: tudományos színvonalú - segítségét.
A hagyatéki eljárásról szóló törvény jelentősége azonban túlmutat a szorosabb értelemben vett szabályozási tárgykörén. Nemcsak abban mérhető majd az eredménye, hogy évi több mint százezer közjegyzői nemperes eljárás lesz gyorsabban, költségtakarékosabban lefolytatható, hanem abban is (és ezt már jóval nehezebben számokban kifejezni), hogy az örökhagyó halálával beálló függő jogi helyzet egy hatékonyabb eljárás eredményeként jóval rövidebb ideig terhelheti a magánjogi viszonyokat, az emberi és üzleti kapcsolatokat. Nem utolsósorban: a hagyatéki eljárás az az eljárás, amelyen keresztül hatályosulnak a polgári jog öröklési szabályai, ez lesz az egyik eszköz arra, hogy az új Polgári Törvénykönyv, és részeként a megújuló öröklési - anyagi - jog is életbe lépjen. Az egyeztetésre kiküldött tervezet - leegyszerűsítve - két fő kérdésre koncentrál. Egyrészt arra, hogy egy teljes körű, eljárási garanciákkal körülbástyázott, alkotmányos és adatvédelmi szempontoknak megfelelő szabályozás jöjjön létre. Másrészt pedig arra, hogy az eljárás a függő jogi helyzetek mielőbbi felszámolására alkalmas legyen: történjék gyorsan az információ-áramlás (főként elektronikusan), a vagyon biztosítása pedig az eljárás minden szakában a lehető legegyszerűbben megoldott legyen, a vagyon jellegéhez, működtetéséhez igazodóan.
Remélem sikerült érzékeltetnem Önökkel, hogy milyen alapvető jelentőségű változás zajlik ma a magyar közjegyzői szolgáltatások területén. Bízom benne, hogy ennek eredményeit hamarosan széles körben is élvezhetjük, s a következő kollokviumok alkalmával már a külföldi kollégák számára is átadhatóak lesznek tapasztalataink.
Végezetül megköszönöm dr. Tóth Ádám úrnak, a Magyar Országos Közjegyzői Kamara elnökének e rangos esemény feletti védnökségre vonatkozó felkérését; azt örömmel vállalta el Igazságügyi és Rendészeti Miniszter Úr. Egyben engedjék meg, hogy tolmácsoljam dr. Draskovics Tibor Miniszter Úr üdvözletét és jókívánságait, aki ebben az időben a közép-európai és nyugat-balkáni belügyminiszterek részvételével megtartásra kerülő Salzburg Fórum rendezvényein vesz részt.
Megköszönöm megtisztelő figyelmüket, s kívánok Önöknek az elkövetkezőkben jó munkát és hatékony együttműködést. A 21. Közép-Európai Közjegyzői Kollokviumot ezzel megnyitom. ■
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Avarkeszi Dezső IRM államtitkár
Visszaugrás
