Vannak, akik úgy vélik, hogy a "European Civil Code" a magánjog európai harmonizálásának logikus következménye,1 mások szerint viszont utópia. Tény, hogy a kodifikációs munkálatok folynak, tudóscsoportokat, konferenciákat és a jogi szakirodalmat foglalkoztatja a jogharmonizáció-jogegységesítés. Ezen iniciatívák is megerősítik azt, hogy a munkálatoknak csak fokozatosan és lassan lesz meg a kívánatos eredménye, s, hogy az így létrejött szabályanyag recepciójához - F. C. von Savigny gondolatát2 egy európai mértékű kodifikációhoz kölcsönözve - a "népszellemnek" is központi szerepe lesz.3
2003. február 12-én hozta nyilvánosságra az Európai Unió Bizottsága közleményét "Egy egységesebb európai szerződési jogért: cselekvési terv" címmel.4 A cselekvési terv egy további jelentős lépésnek tekinthető az európai szerződési joggal kapcsolatban már 2001-ben elindított vitafolyamatban.
A cselekvési terv (Action Plan, Aktionsplan5) a Bizottság 2001. július 11-én kiadott, szerződési jogra vonatkozó közleményét6 követi. A közlemény a közösségi intézmények, a jogászok, illetve a tudomány és a gazdaság szférájában tevékenykedők körében nyilvános konzultációt kezdeményezett. A dokumentum célja az volt, hogy fényt derítsen arra, hogy az európai szerződési jog területén felvetődnek-e a belső piac működését, illetve az acquis egységes alkalmazását gátló akadályok. A közlemény felhívást tartalmazott a konkrét problémák megnevezésére és különböző opciókat vetett fel vitára.
A Tanács a közleményre adott válaszában a tagállamok magánjogának harmonizációján túl felvetette a harmonizált nemzetközi kollíziós magánjog,7 vagy harmonizált anyagi jogot megtestesítő nemzetközi szerződés alternatíváját is, de kiemelte ezeknek a megoldásoknak behatároltságát. Azokat a tagállamokat, amelyek még mindig nem ratifikálták a vonatkozó fontosabb nemzetközi szerződéseket,8 így különösen a Bécsi Nemzetközi Vételi Egyezményt,9 felhívta, hogy azt tegyék meg. Többszörösen kiemelte a meglévő közösségi jog koherenciájának és minőségének javításának szükségességét, illetve, hogy a határozatlan jogi fogalmak, egységes definíciók hiányában a tagállamok jogalkotása és joggyakorlata sok esetben eltéréseket mutat.10 A Parlament is kihangsúlyozta, hogy a közösségi irányelvek nincsenek optimálisan összehangolva, ennek negatív következményeit pedig sok esetben fokozza, hogy az irányelvek recepciója során is eltérő magánjogi szabályok születnek. Ezért megerősítette, hogy a szerződési jogi harmonizációt,11 a határon átnyúló szerződéskötés támogatása érdekében folytatni kell. A Parlament az átfogó harmonizációra vonatkozó jogalappal kapcsolatban megemlítette az Európai Bíróság dohányáruk reklámozásáról szóló ítéletét,12 vagyis az abból eredő korlátozást a 95. cikk alapján történő közösségi jogalkotásra. Az ítélet szerint egy közösségi jogi aktus meghozatalához nem elégséges a belső piac működésének absztrakt veszélye, a tagállamok közötti kereskedelem korlátozása, versenyfeltételek torzulásának lehetséges bekövetkezte, hanem a kockázatokat legalább valószínűsíteni kell, a közösség által bevetett intézkedésnek pedig alkalmasnak kell lennie elhárításukra. A parlamenti állásfoglalás lényegét képezte a Bizottság felhívása egy részletes, rövid határidőn belül meghozandó cselekvési tervre, melyben lehetnek rövid, közép és hosszú távú rendelkezések. A Gazdasági- és Szociális Bizottság a szerződési jogra vonatkozó legoptimálisabb jogközelítési eszköznek szintén a rendeletet tartotta, melyet középtávon a felek először választhatnának, és "opt-in" megoldással, a szerződésre alkalmazható jogként bekapcsolhatnák. Hosszútávon azonban egy "opt-out" megoldást tart helyesnek, azaz a rendeletben foglaltak automatikusan érvényesek lennének, de ezt a felek egy másik alkalmazandó jog kedvezményére "kikapcsolhatnák". A rendelet tartalmára vonatkozóan javasolta a szerződéskötés előtti fázisra, a szerződéskötésre, a szerződés teljesítésére, illetve a különböző fizetési módozatokra vonatkozó szabályokat. A bizottság szerint a fogyasztók védelmére vonatkozó szabályokat is be kellene vonni a szerződések jogának szabályozási körébe.
A nyilvánosság körében is nagy visszhangja volt a közleménynek.13 2002. év végéig 181 állásfoglalás érkezett a Bizottsághoz, szakfolyóiratokat, illetve tudományos konferenciák szimpóziumát foglalkoztatta a téma.14 A konzultáció eredménye szerint csak egy kisebbség15 döntött az 1. opció mellett, amely szerint a felmerülő problémákat a piaci mechanizmusokra kellene bízni. Ezzel ellentétben viszont a 2. opció - azoknak a kötelező erővel nem rendelkező alapelveknek a kidolgozása, melyeket a tagállami jogalkotók a törvényalkotásnál, bíróságok és döntőbíróságok nemzetközi ügyekben illetve a felek szerződéseik kialakításánál alkalmazhatnának, - nagy támogatást nyert. Legnépszerűbbnek egyértelműen a 3. opció bizonyult, mely szerint a meglévő közösségi joganyag minőségét kellene javítani. A vélemények szerint sok esetben problémát okoz az irányelvek nemzeti jogba való implementálása, az irányelvekben lévő új szakkifejezések használata, melyek nincsenek egymással összehangolva és az Európai Bíróság sem képes valamennyi tagállam jogára illeszkedő egységes jogértelmezést folytatni. A vertikális harmonizáció pedig a nemzeti jogok belső koherenciájának széttöredezéséhez vezetett. 16 A 4. opció szerint az európai szerződési jogot új jogi aktussal kellene lezárni. Amennyiben ennek eredménye horizontális harmonizáció lenne, felvetődik az átfogó szabályozás megalkotására vonatkozó jogalap kérdése és ezzel az EK-Szerződés módosításának szükségessége. Sokan a 4. opció ellen szóltak,17 egy részük, úgy vélte, hogy hosszútávon a 2. vagy a 3. megoldási módozat kombinációját kellene megvalósítani.18
A Bizottság által előterjesztett cselekvési terv reakció a Tanács és a Parlament felhívására, és annak megerősítése, hogy az eddigi jogharmonizációra vonatkozó törekvéseket érdemes folytatni.19 A lényegi tartalma két részre osztható: az első rész a tagállami szerződési jogok különbözőségéből fakadó problémákkal foglalkozik, mely egyben a közleményre beérkezett állásfoglalások összegzését is jelenti; a második rész a Bizottság által javasolt intézkedéseket tartalmazza.
A közösségi jog egységes alkalmazását érintő problémák között elsőként a közösségi jogi aktusok közötti koherencia hiánya került megnevezésre. A cselekvési terv kiemeli különösen a fogyasztói szerződési joganyagra vonatkozó irányelvekben20 az elállási jog gyakorlására megszabott különböző határidőket, illetve ezek eltérő gyakorlási módjait.21 Nem véletlen egyébként, hogy a példák a fogyasztóvédelem területéről származnak, hiszen ez a jogterület az, amely relatíve átfogóan szabályozott. Említésre kerül továbbá a szerződéskötést megelőző információs kötelezettség eltérő megközelítése az elektronikus kereskedelemről szóló 2000/31/EK sz. irányelvben, a távollévők között kötött szerződésekről szóló 97/7/EK sz. irányelvben, illetve a fogyasztói pénzügyi szolgáltatások távértékesítéssel történő forgalmazásáról szóló 2002/65/EK sz. irányelvben.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
