Az új Polgári Törvénykönyv "A személyek" című könyvben foglalja össze az emberre mint jogalanyra, a jogi személyekre, valamint a személyiségi jogokra vonatkozó rendelkezéseket. A könyv részletes tartalma:
Első rész: ÁLTALÁNOS SZABÁLYOK
I. Az ember mint jogalany
II. Az állam mint jogalany
III. A jogi személyekre vonatkozó általános szabályok
IV. A személyek polgári jogi védelme (ideértve a nem vagyoni kárpótlásra és a sérelemdíjra vonatkozó rendelkezéseket)
V. A szellemi alkotásokhoz fűződő jogok
Második rész: RÉSZLETES SZABÁLYOK.
I. A társaság (szövetkezet)
II. Az egyesület (köztestület)
III. Az alapítvány és az alapok
1. A Polgári Törvénykönyvnek a személyekről szóló rendelkezései - a törvény hatálybalépése, 1959. év óta - a legkevesebbszer módosultak.
Az egyes jogi személyekre vonatkozó rendelkezések ugyan gyakran változtak, ezek tekintetében azonban a Polgári Törvénykönyv nem volt meghatározó, a törvénynek ezek a rendelkezései ún. "követő" szabályok, amelyek az ágazati törvények kódexbeli kivonatai.
Lényeges változás történt a Ptk. 1977. évi módosítása során, bővültek a személyhez fűződő jogok, megtörtént a meglévők részletezése és bevezetésre került a nem vagyoni kártérítés intézménye. A jogi személyek tekintetében a novella kimondta a jogi személy abszolút jogképességét.
Az elmúlt két évtized lényegében érintetlenül hagyta a Ptk. személyekről szóló rendelkezéseit, holott az ágazati törvények lényegesen megváltoztatták a jogi személyek jogállását. Számos külön törvény született egyes jogi személyekről, e törvények mindegyike egymástól eltérő felfogásban készült. A jogi rendszerváltozás a középpontba állította az emberi jogokat, az emberi személyiség védelmét, az alapjogok tartalmának kibontását. Egyértelművé vált, hogy a személyhez fűződő jogok tiszteletben tartása nemcsak az állampolgár és az állam (állami szervek) viszonylatában, hanem a személyek közötti polgári jogi kapcsolatokban is mellőzhetetlen alkotmányos követelmény. Az Alkotmánybíróság ugyan meghatározta a nem vagyoni kártérítés elvi alapjait, a jogalkotás azonban az így meghatározott követelményeket nem követte egyértelműen.
2. A Polgári Törvénykönyv "A Személyek" című részének új-rakodifikálása során a természetes személyekre vonatkozó rendelkezések lényeges változtatást nem igényelnek. Megfontolandó a természetes személyekre vonatkozó rendelkezések közé beiktatni a Családjogi törvénynek a gyermek törvényes képviseletére vonatkozó polgári jogi szabályait (a gondnokságra vonatkozó rendelkezéseit már beiktatták a törvénybe).
3. A jogi személyekre vonatkozó szabályozás tekintetében alapvető változtatás indokolt, bővíteni, tartalmasabbá kell tenni a valamennyi jogi személyre vonatkozó általános rendelkezéseket. A törvény e részéből el kell hagyni az egyes jogi személyekre vonatkozó töredék-rendelkezéseket.
Felmerült az a javaslat, hogy "A személyek" cimű könyv tartalmazza az egyesületekre és az alapítványokra vonatkozó részletes szabályokat, a gazdasági társaságokról pedig külön könyv rendelkezne. Az elsőként említett két jogi személyre vonatkozó részletes szabályozásnak az általános rendelkezések közé történő felvétele azonban megbontaná e könyv egységét, absztrakciós szintjét. Az egyesületi és alapítványi joganyag (kb. 50-60 szakasz) beékelődne az emberre és a személyiségi jogokról szóló - eltérő tárgyú - rendelkezések közé, terjedelemben is jelentősen meghaladva a személyekre vonatkozó általános jellegű rendelkezéseket.
Helyesebb ezért mind a társasági jogot, mind az egyesületekre, alapítványokra vonatkozó joganyagot a Személyek könyv "különös részeként" a könyvbe iktatni.
4. A személyiségvédelemre vonatkozó rendelkezéseket új felfogásban, a jog feltétlen érvényesülését biztosítva kell szabályozni, szélesítve a védelem kereteit, hatékonyabbá téve az érvényesítés eszközeit.
5. A kódexben terminológiai - vagy részben terminológiai -változásokra is szükség van.
Kérdésként vetődött fel, hogy az ember megjelölésére a kódexben a magánszemély vagy a természetes személy kifejezés használata szokásos.
A személy fogalmán továbbra is a természetes személy és a jogi személy együtt értendő. Nem indokolt változtatni azon a fogalmazási technikán, hogy az "aki" szót mind a természetes személyre, mind a jogi személyre használja a törvény. A gazdálkodó szervezet fogalma ugyanakkor a kódexből kiiktatható.
Az emberre mint jogalanyra vonatkozó szabályozás lényeges változtatást nem igényel. E részbe kerüljenek a gyermek törvényes képviseletére vonatkozó polgári jogi tartalmú rendelkezések, továbbá az ember cselekvőképességére vonatkozó teljes szabályozás.
A méhmagzat jogképességére vonatkozó szabályozás változást nem igényel, azonban egyértelművé kell tenni, hogy a méhmagzat jogképessége mind a személyhez fűződő, mind a vagyoni jogokra kiterjed; ezek a jogok a keletkezésükre visszaható hatállyal jönnek létre.
1. Az emberre mint jogalanyra vonatkozó szabályozást indokok kiegészíteni - a polgári jog részévé vált - néhány családjogi szabállyal, azokkal, amelyek az ember cselekvőképességére vonatkoznak. Az erről szóló hatályos polgári jogi és családjogi rendelkezéseket jelenleg is együtt kell alkalmazni, külön tartásuk nem indokolt.
A gyámság és a gondnokság közötti szabályozásbeli azonosságra figyelemmel, a gondnokságra vonatkozó rendelkezéseket - a törvény legutóbbi módosításának megfelelően - a Polgári Törvénykönyvben kell megállapítani.
Az ember jogképességére vonatkozó rendelkezések közül azonban nem indokolt a Csjt.-böl e részbe átvenni az ún. családjogi jogképességre (pl. házasságkötési képességre, a szülői felügyeletre) vonatkozó szabályokat.
A Ptk-ban az ember jogképességére vonatkozó rendelkezések tehát alapvető módosítást nem igényelnek. A méhmagzat szabályozásának ellentmondásossága - különösen az utóbbi évek jogfejlődésének tükrében - azonban nyilvánvalóvá vált. A Ptk. szerint a méhmagzat jogképessége általános, de feltételes. Jogképessége bármely jogra vagy kötelezettségre kiterjed, mind a személyhez fűződő jogokra, mind a vagyoni (öröklési, kártérítési, ajándékozási stb.) jogokra és kötelezettségekre.
Az Alkotmánybíróság 1991-ben hozott határozatai jelentősen formálták mind a jogi, mind az általános közvéleményt, azzal a megállapítással, amely szerint a magzat "a maga önálló fizikai valóságában, s egyre inkább egyéni tulajdonságai alapján részt kap a társadalomban" [64/1991. (XII. 17.) AB hat.]. A magyar jogirodalomban a magzat élethez való joga mellett több szerző határozottan kiállt.
A világnézeti, erkölcsi megfontolások mellett a jogirodalomban felmerült az az érv is, hogy a függő jogi helyzet a méh magzatra nézve hátrányos lehet, illetőleg nehezen feloldható helyzeteket idézhet elő. A dologi váromány jogalkalmazási bizonytalanságot eredményezhet, lehetővé teszi továbbá, hogy a magzat érdekei elleni magatartást kövessenek el a terhesség ideje alatt. Nem megengedhető továbbá - ezen érvelés szerint -, hogy a jogképesség keletkezése orvostechnikai szakkérdés legyen.
Többségi álláspont szerint a hatályos rendelkezéseken nem indokolt változtatni.
A méhmagzat jogképességének terjedelmét azonban a bíróság gyakorlata nem egységesen ítéli meg, ezért az erre vonatkozó rendelkezést egyértelművé kell tenni.
A kódex állapítsa meg a jogi személyekre vonatkozó általános rendező elveket: a jogi személyre vonatkozó általános szabályokat.
Az egyes jogi személyekre vonatkozó - a külön törvényekből átvett - töredékes szabályozást a kódexbél el kell hagyni. Az általános rész azonban állapítsa meg, hogy a szabályozás mely jogi személyekre vonatkozik (állam, költségvetési szerv, gazdasági társaság, egyesület, alapítvány, egyesülés). A kódexben meghatározott jogi személyeken kívül más jogi személy létesítéséről csak törvény és a Ptk. szerinti tartalommal rendelkezhet.
Az államra mint jogi személyre vonatkozó rendelkezések módosítást nem igényelnek, azzal azonban, hogy képviseletére az Államkincstár legyen jogosult.
A társaságokra (ideérti-e a szövetkezetet is), valamint az alapítványokra és egyesületekre (ideértve a köztestületeket) vonatkozó rendelkezéseket a Személyekről szóló könyvben kell megállapítani.
1. A Ptk. a jogi személyek jogképességére, létrejöttére és megszűnésére vonatkozó szabályokat mindössze hat szakaszban tartalmazza. Külön törvények tartalmazzák részletesen az állami vállalatra, a gazdasági társaságokra, a szövetkezetekre, az egyesületekre stb. vonatkozó - kifejtő - szabályokat.
A költségvetési szerv fogalmát, típusait és - részben - felsorolását is az államháztartásról szóló törvény tartalmazza. A közjogi személyek jogi személyiségénül több törvény is rendelkezik. A nem gazdálkodó (nonprofit) jogi személyekre vonatkozó szabályozás hasonlóképpen megoszlik a Ptk. és a külön törvények között, kivéve az alapítványokra vonatkozó rendelkezéseket, amelyek a Ptk.-ban találhatók.
Számos törvény tartalmaz a különféle jogi személy típusokról szabályozást, anélkül, hogy a Ptk-hoz bármiféle kifejezett kapcsolódásuk lenne (pl. az értékpapír-tőzsdéről, az egyetemekről, az egyházakról, egyházi jogi személyekről, a Magyar Tudományos Akadémiáról, az akadémiai kutatóintézet önálló jogi személyiségéről).
Következetlen tehát a jogalkotói gyakorlat abban, hogy a konkrét jogi személyre vonatkozó rendezés megjelenik-e a Ptk.-ban, vagy csupán önálló jogszabályban. A Ptk.-nak a jogi személyekre vonatkozó rendelkezései egyébként is annyira szűkszavúak és általánosak, hogy attól a külön törvények szabadon eltérhetnek, ugyanakkor a külön jogszabályokban az azonos kérdésekre vonatkozó rendelkezések indokolatlanul eltérőek. Megállapítható, hogy a jogi személyekre vonatkozó alapvető rendező elvek a magyar jogrendszerben - a tárgyi jogban - nincsenek.
2. A jogi személyre vonatkozó - mai megoldás szerinti - párhuzamos szabályozásnak semmi értelme nincs, felesleges néhány jelzésszerű rendelkezést a kódexben elhelyezni, amúgy a részletes szabályokat külön törvényben szerepeltetni. Ehelyett azt javasoljuk, hogy a kódex "A személyek" című könyve a jogi személyekre vonatkozó általános szabályokat, valamint a polgári jog legjelentősebb három jogi személy típusának (társaság, egyesület, alapítvány) teljes szabályozási anyagát tartalmazza. A jogi személyre vonatkozó általános rész hiányt pótolna, ugyanis ma még indokolatlan eltérések vannak egyes jogi személyek között, akár a nyilvántartásba vételre, a megalakulásra, akár a jogi személy megszűnésére vonatkozó szabályozás tekintetében. Ez különösen akkor szembetűnő, amikor két különböző jogi személy azonos jellegű gazdasági vagy más tevékenységet folytat. Számos olyan rendelkezés található a külön törvényekben, amelyek megfelelő absztrahálásával minden jogi személyre vonatkozó általános szabályozást lehet kialakítani, természetesen megengedve az indokolt eltéréseket a jogi személyek egyes fajtáinál.
3. Megvizsgáltuk, hogy a közjogi személyek tekintetében indokolt-e külön szabályok megállapítása. A közjogi személy közhatalmat gyakorló szerv (szervezet), a közjog alanya, amely a közjog körébe tartozó kötelező erejű aktusok kibocsátására jogosult.
Jogszabály (törvény) hozza létre a közjogi személyeket (Országgyűlés, Minisztertanács, bíróságok, országos hatáskörű szervek, hatósági szervek), gyakran elmarad azonban annak kimondása, hogy a létesített szerv jogi személy-e. Így pl. az Országgyűlés létrehozásáról jogszabály (az Alkotmány) rendelkezik, meghatározva, hogy mikor, milyen jogi tények megvalósulása esetén jön létre. Az Országgyűlés léte azonban nem jelenti egyben azt is, hogy jogi személy jött létre. (A bírósági gyakorlatban is egymással ellentmondó döntések születtek e tárgykörben.) A jogszabály által létrehozott közjogi személyek jogi személyisége attól függően alakul, hogy az államháztartási törvény költségvetési szervnek minősíti-e őket.
Közjogi személyt akkor indokolt jogi személyiséggel felruházni, ha feladatai szükségessé teszik, hogy a polgári jogi forgalomban részt vegyen. Ebben az esetben tehát a közjogi személy a költségvetési szerv jogi formájában jelenik meg. A költségvetési szerv az állami költségvetésből gazdálkodik, emiatt gazdálkodását, tulajdonszerzési képességét a pénzügyi jogszabályok korlátozzák.
Nem minősül közjogi személynek a közfeladatot ellátó szervezet. Köztudott, hogy a modern állam feladatainak ellátásában egyre inkább támaszkodik az öntevékeny, demokratikusan működő társadalmi jellegű szervezetekre. (Ezeket az egyesületeket, alapítványokat külön eljárás keretében közhasznú, illetőleg kiemelten közhasznú szervezetté lehet minősíteni, ami különféle pénzügyi kedvezményekkel jár.) Az állami és önkormányzati szervek emellett feladataik ellátásával - díjazás ellenében - gazdálkodó szervezetet is megbízhatnak. E körbe sorolható a köztestület is, amely ugyancsak közfeladat ellátására jön létre, közjogi személynek viszont csak abban a körben minősül, amelyben közhatalmat (hatósági jogkört) gyakorol.
Ezek a szervezetek - ideértve a köztestületet is - szükségszerűen jogi személyek, a polgári jogviszonyokban Önálló jogalanyok és fő szabályként önállóan szerezhetnek tulajdont.
E szervezetek tekintetében tehát sajátos szabályozásra nincs szükség. Ha azonban a jogszabályok a közfeladatot ellátó jogi személyt költségvetési szervként minősítik, úgy jogállásuk ennek megfelelően alakul. Így az államháztartásról szóló törvény köztestületi költségvetési szervet is ismer, tehát köztestület is működhet költségvetési szervként.
4. Az egyes jogi személyekre vonatkozó szabályok egységesítését és általánosítását a gazdasági forgalom biztonsága, a hitelezők érdekvédelme feltétlenül indokolja. Az egységesítés technikai alapjául egy jól működő nyilvántartás szolgálhatna, amely garantálná, hogy az üzleti forgalomban, illetve a társadalmi életben csak törvényesen létrehozott jogi személyek vesznek részt.
A törvény mondja ki, hogy a jogi személy jogképessége kiterjed mindazon jogokra és kötelezettségekre, amelyek jellegüknél fogva nem csupán az emberhez fűződhetnek. Törvény a jogi személy létesítését meghatározott célra engedheti meg, a jogképesség korlátozása azonban jóhiszemű személy tekintetében nem hatályos, kivéve, ha jogszabály kifejezetten megtilt valamely tevékenységet.
A jogi személyek jogképességére vonatkozó rendelkezés továbbra is a jogi személy abszolút jogképességét fejezze ki. Figyelemmel kell lenni ugyanakkor arra, hogy egyes jogi személy fajtáknál sem a jogszabályok, sem a gyakorlat nem követi ezt az elvet.
Az abszolút jogképesség nem jelenti azt, hogy a jogi személy jogképessége - szemben az ember jogképességével - nem korlátozható. A fő követelmény az abszolút jogképesség tekintetében az, hogy a jogképességet csak nyilvánosan kihirdetett jogszabály korlátozhatja, továbbá, hogy a jogszabályi korlátozás csak akkor vált ki a jogszabály megsértése tekintetében érvénytelenséget, ha azt a jogszabály kifejezetten kimondja (tiltja).
A költségvetési szervek jogképessége azonos a többi jogi személyével, szerzőképességüket azonban törvény korlátozhatja.
A polgári jogi forgalom biztonsága megkívánja, hogy mindez a Polgári Törvénykönyvben is kifejezésre jusson.
Egyértelművé kell tenni a kódexben a jogképesség és a jogalanyiság fogalmát, valamint egymáshoz való viszonyukat.
A jogi személyek jogképességgel való felruházása nem jelenti azt, hogy a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet (közösség, szerv) nem válhat polgári jogviszony alanyává. Erre a Polgári Törvénykönyvben jelenleg is találunk példát (pl. jogi személyiség nélküli társaság, előtársaság, társasházközösség).
A jogképesség az ezzel rendelkező személyeknek általános - külön erre vonatkozó rendelkezést nem igénylő - elismertsége polgári jogi jogok szerzésére, kötelezettségek vállalására. A nem jogi szemelv szervezetek jogokkal való felruházása (kötelezettségek előírása) azonban mindig külön, kifejezett rendelkezéssel történhet meg. (A III. pont tartalmazza erre vonatkozó javaslatainkat.)
Jogi személyt szerződéssel, alapító okirattal vagy alapszabállyal (a továbbiakban: alapító okirat) lehet alapítani. Jogi személyt jogszabály is létrehozhat.
Az alapító okiratban kötelezően meg kell határozni:
a) az alapító vagy alapítók megjelölését,
b) a jogi személy nevét és székhelyét,
c) azt a célt, amely végett a jogi személyt alapították,
d) a jogi személy céljára rendelt vagyon mértékét,
e) a gazdasági tevékenységet végző jogi személy tevékenységi körét,
f) a jogi személy legfőbb, ügydöntő, valamint ügyvezető szervét, továbbá törvényes képviselőjét,
g) a jogi személy kötelezettségeiért való felelősség módját és mértékét. Általánossá kell tenni a jogi személy keletkezésének azt a rendszerét, amely szerint a jogi személy jogképességét nem az alapítással, hanem a konstitutív hatályú aktussal, a nyilvántartásba vétellel szerzi meg. (E rendelkezés alól kivétel a jogszabály által létesített jogi személy.) A jogi személy megszűnése a nyilvántartásból való törléssel következik be. A törvény tartalmazza a nyilvántartás legfontosabb alapelveit (a közhitelesség, nyilvánosság elve).
Meg kell vizsgálni: lehetséges-e különböző nyilvántartást vezető szervek, valamint az eljárásukra vonatkozó szabályozás egységesítése. Egyszerűsítést jelentene, ha a bejegyzési eljárást a bíróság mellett szervezendő bírósági hivatal végezné.
4. A társasági jogban ismert előtársaság jogintézménye - a konstitutív hatályú nyilvántartás általánossá tételével - előjogi személy konstrukció bevezetését teszi lehetővé. Az előjogi személy az előtársasághoz hasonlóan alapítása napjától a jogi személy létrejöttéig, vagyis a bejegyzés napjáig működhet. A forgalom biztonsága érdekében szükséges a bejegyzés nélküli megszűnés esetére az alapítói, illetve vezető tisztségviselői felelősség szabályozása.
A jogi személy csak a törvényben meghatározott célra, a nyilvántartásba vétellel jön létre; nyilvántartott adatai harmadik személlyel szemben a nyilvántartásba vételtől hatályosak (konstitutív hatályú nyilvántartás).
1. A jogi személy keletkezésének két alapvető rendszere közül a kódexben az ún. "normatív meghatározás" rendszerének követelményeit kell következetesen megvalósítani. Ennek megfelelően valamennyi jogi személy jogképességét nem közvetlenül az alapítással, hanem az ezt követő konstitutív hatályú aktussal, a nyilvántartásba vétellel szerzi meg. Az ún. "szabad alapítási rendszer" a modern gazdasági forgalomban veszélyeket rejthet magában, jogbizonytalanságot eredményezhet a jogi személy keletkezésének időpontját, felelősségének terjedelmét illetően.
Minden jogi személyre kiterjedő hatályú általános szabállyá kellene tenni azt, hogy a jogi személy a nyilvántartásba való bejegyzéssel jön létre. Ez feltételezi egy minden jogi személyre kiterjedő nyilvántartás életre hívását is.
2. A bejegyzést megelőzi egy közjogi aktus - jogszabály vagy hatósági határozat - vagy az alapító személyek kötelmi jellegű megállapodása, amely a jogi személy létrehozására irányul. A létrehozatal és a nyilvántartásba vétel közötti időszakra az előtársaság mintájára ki kell alakítani az előjogi személy intézményét.
3. A modern jogrendszerekben a nyilvántartásba vételre vonatkozó eljárásnak bizonyos garanciális elveknek meg kell felelnie. Ilyen követelmény;
- a nyilvánosság elve, tehát, hogy a nyilvántartást bárki megtekintse, a bejegyzett tényekről másolatot (kivonatot, esetleg hatósági bizonyítványt) kérhessen,
- a közhitelesség elve, amely szerint a nyilvántartás hitelesen tanúsítja a benne feltüntetett adatokat, továbbá a bejegyzett jogok és tények fennállását és változását. A bejegyzést kérő a jóhiszemű személyekkel szemben nem hivatkozhat arra, hogy a bejegyzés nem telel meg a valóságnak. Másrészt senki nem hivatkozhat arra, hogy a nyilvántartásban feltüntetett adat, tény, jog fennállásáról nem tudott.
4. A gazdasági forgalom biztonságát szolgálná, ha az önálló jogi személyiséggel rendelkező szervezeti egység is konstitutív módon, a nyilvántartásba való bejegyzéssel jönne létre. Új felelősségi szabály kimondása is szükséges, amely szerint az önálló jogi személyiségű szervezeti egység kötelezettségeiért az alapító jogi személy készfizető kezesként tartozik helytállni.
5. Hiányzik a Polgári Törvénykönyvből az ún. másodlagos jogi személyekre vonatkozó szabályozás. Ilyen az egyesületek helyi szerve, az alapítvány által létrehozott jogi személy. Ezek bírósági nyilvántartásba való vételére nincs lehetőség, igen laza szervezettel és megfelelő vagyon nélkül is létrehozhatóak. Ugyanakkor a gazdasági társaságok esetében nincs lehetőség arra, hogy pl. a részvénytársaság arra alkalmas egységét (pl. szállodáját, áruházát) jogi személyként hozza létre. A kódexnek e kérdésről is rendelkeznie kell.
A jogi személy nevével kapcsolatban ki kell mondani a névvalódiság, a névszabatosság és névkizárólagosság követelményét.
A névazonosság, a névvalódiság és a névszabatosság követelményét a jogi személy névviselésével kapcsolatban ki kell mondani.
A névkizárólagosság követelménye azt jelenti, hogy a jogi személy elnevezésének az ország területén hasonló működési körben tevékenykedő, korábban bejegyzett jogi személyek elnevezéséről különböznie kell. A névkizárólagosság tehát a nyilvántartásba történő bejegyzés elsőbbségéhez kapcsolódik. A Polgári Törvénykönyv általános szabálya szerint a jogi személy névhasználatának a kizárólagossága a működési körre a működési területre korlátozódik [Ptk. 77. § (3) bekezdés]. Indokolt, hogy a névkizárólagosság a működési területtől függetlenül érvényesüljön mindazokkal a jogi személyekkel szemben, amelyek az ország területén bárhol, azonos működési körben Tevékenykednek. (Ez a szabályozás megfelel az egyesületekre és az alapítványokra vonatkozó rendelkezéseknek.)
A névkizárólagosság követelményének az elnevezés akkor felel meg, ha a név az egyediesítésre alkalmas, ha a megjelölés a jogi személynek sajátos, más jogi személytől eltérő jelleget ad, kizárja az összetévesztés lehetőségét.
A jogi személy elnevezésében nem szerepelhet olyan kifejezés, amely a jogi személy jelentőségét vagy működését illetően megtévesztésre alkalmas (névvalódiság). Így elnevezése és célja nem keltheti azt a látszatot, hogy a jogi személy tevékenységét más jogi személy tevékenységéhez kapcsolódóan fejti ki.
A névszabatosság követelménye azt jelenti, hogy a név megfelel a névalkotás nyelvi és társadalmi követelményeinek, kiejthető, megjegyezhető, azonosítható. Fontosnak tartjuk annak kimondását, hogy nem használhatók névként vagy annak egyes elemeiként hazánkban meg nem honosodott idegen szavak; idegen nyelvű szavak, kifejezések, elnevezések használatát a jogi személy nemzetközi, nemzetiségi jellege, a történelmi hagyományok folytatása indokolhatja. Egyéb esetekben csak akkor elfogadható, ha közismert, a köznyelv által elfogadott idegen nyelvű kifejezésről van szó.
Egységes elvi alapon szükséges rendezni az egyes jogi személyek megszűnések módjait. A jogi személy megszűnik, ha
a) a jogszabályban, létesítő határozatban vagy okiratban meghatározott időtartam eltelt, vagy más feltétel megvalósult,
b) a legfelsőbb szerve kimondja megszűnését (feloszlás), c) más jogi személlyel egyesül (beolvadás, összeolvadás),
d) több jogi személlyé válik szét (különválás),
e) más jogi személyiségi formává átalakul,
f) az arra jogosult szerv megszünteti (feloszlatás),
g) a bíróság a megszűnést megállapítja (megszűntté nyilvánítja),
h) törvény más okból elrendeli megszűnését.
Ha a jogi személy egyesüléssel, szétválással vagy átalakulással szűnik meg, a létrejövő jogi személy (jogi személyek) a megszűnő jogi személy jogutódja(i). Nem alakulhat át, egyesülhet, válhat szét a végelszámolás vagy a felszámolás alatt álló jogi személy.
Jogutódlással történő megszűnés esetén ki kell mondani a jogutód helytállási kötelezettségét, illetve, ha annak nem tud eleget tenni, a megszűnő jogi személy tagjainak felelősségét. Ha a törvény vagy a megszűnésről rendelkező szerv másként nem rendelkezik, szétválás esetén a jogutódokat a jogelőd követelései a vagyonmegosztás arányában illetik meg, tartozásaiért egyetemlegesen kötelesek helytállni. Ha a törvény másként nem rendelkezik, a jogutódlással létrejövő jogi személy hirdetményben köteles jelhívni a megszűnő jogi személy hitelezőit követeléseik bejelentésére. A jogelőd hatósági engedélyei vonatkozásában - ha az engedély feltételeinek a jogutód is megfelel - a jogutód jogi személy jogutódlását el kell ismerni. A megszűnő jogi személy hitelezői megkárosításának megelőzése érdekében a jogutódlás tényének megfelelő (pl. hirdetményi) nyilvánosságot kell adni.
A jogutód nélküli megszűnés esetén általános szabályként végelszámolási vagy felszámolási eljárás biztosítsa a hitelezők kielégítését. A jogi személy megszűnését követően ismertté vált, a megszűnt jogi személyt megillető követelésről vagy vagyontárgyról a nyilvántartást végzőbíróságkirendelése alapján eljáró "vagyongondnok" intézkedjen.
A jogi személy megszűnéséhez nem elegendő az erre feljogosított szerv döntése. A megszűnés hatálya a nyilvántartást vezető bíróság törlést elrendelő határozatának jogerőssé válásával áll be. Ha a megszűnésről (megszüntetésről) a bíróság dönt, a bíróság a megszűnés megállapításával (megszüntetéssel) együtt a törlésről is rendelkezzen.
A jogi személy megszűnésével kapcsolatos rendelkezések a leginkább szűkszavúak a Ptk.-ban. A jogalkotó ebben az esetben a jogi személyek megszűnéséről szóló szabályoknak arra az absztrakciójára sem vállalkozott, mint pl. a létesítéssel kapcsolatosan megtett. A minden jogi személyre vonatkozó megszűnési eseteket a kódexben kell szabályozni.
A leggyakoribb eset, amikor a jogi személy saját elhatározásából szűnik meg. Ebben az esetben legfelső (ügydöntő) szerve kimondja megszűnését. Önkéntes megszűnésnek minősül, ha a jogi személy létesítő irata eleve megharározza azt az időt, amíg a jogi személy fennáll, vagy azt a célt (feltételt), amelynek megvalósulásával a jogi személy megszűnik. Az önkéntes megszűnés jogutód nélküli megszűnés.
A más jogi személlyel való egyesülés (beolvadás, összeolvadás) esetén a jogi személy egy vagy több jogi személybe olvad be, feladva önállóságát, megtartva azonban a beolvadáskor meglévő jogait és kötelességeit.
Az előző eset ellenkezője a több jogi személlyé történő szétválás, amikor a jogi személy két vagy több jogi személyre osztódik. A szétválás jogutódlással való megszűnés, a szétvált jogi személyek a szétválás előtti kötelezettségekért az erre vonatkozó megállapodás, ennek hiányában az egymás közötti vagyonmegosztás arányában felelnek. Részletes szabályozással nem találkozunk e megszűnési mód tekintetében (így a társadalmi szervezetek e megszűnéséről a törvény hallgat, a bírói gyakorlat azonban elfogadja ezt a megszűnési módot). Eltérő törvényi szabályozás hiányában meg kell kívánni a jogokról és kötelezettségekről szóló megállapodáshoz a hitelezők hozzájárulását.
A megszüntetés az állam beavatkozása a jogi személy működésébe. Általában akkor kerül erre sor, ha a jogi személy működése súlyosan sérti a törvényességet, s a jogszabályszerű működés másként nem állítható helyre. A megszüntetés (feloszlatás) általában a bíróság feladata, amelyet törvényben meghatározott: esetekben mondhat ki.
A megszűntnek nyilvánítás annak bírósági (hatósági) kinyilvánítása, hogy a jogi személy jogképessége elenyészett. Ebben az esetben a jogi személy ügydöntő szerve általában nem mondta ki formálisan a jogi személy megszűnését, hanem - működését megszüntetve - a jogi személy működésképtelenné vált, vagy működésével felhagyott. Az egyes jogi személyiségi formák változatos módon szabályozzák azt, hogy a megszűnés megállapítására hatáskörrel rendelkező bíróság milyen módon szerez tudomást a jogi személy "haláláról".
Jelenleg megoldatlan a megszűnt jogi személy (így felszámolási eljárás eredményeként törölt cég) később előkerült vagyontárgyainak sorsa. A bíróságok jogi szabályozás nélküli joggyakorlatot folytatnak, amikor elrendelik, hogy az ilyen vagyontárgyak értékesítéséről és a hitelezők közötti felosztásáról a korábbi felszámoló gondoskodjon. A bíróságok a póthagyatéki eljárás mintájára az eljárás befejezéséről szóló végzés kiegészítésével döntenek a vagyon felosztásáról, a felszámolási költségek és a felszámolói díj megállapításáról. Ez az alaphelyzet más jogutód nélküli megszűnési mód esetében (pl. végelszámolás után) is előállhat, illetve nemcsak vagyontárgy, de követelés is ismertté válhat. Ilyen esetben indokolt, hogy a nyilvántartást végző bíróság vagyongondnok kirendelése iránt intézkedjen.
A jogi személyiséggel jelenleg nem rendelkező gazdasági társaságokat (a közkereseti társasagot, betéti társaságot) a törvény jogi személyiséggel ruházza fel.
A társaságra vonatkozó rendelkezéseket ki kell egészíteni a közös név alatt működő társaság szabályozásával, lehetővé téve, hogy ez a társaság a gazdasági forgalomban korlátozás nélkül részt vegyen. A közös név alatt működéi társaságok cégjegyzékbe való bejegyzését kötelezővé kell tenni.
A jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet (szerv) jogalanyisággal csak akkor ruházható fel, ha - törvényes minimumként - a jogszabály
a) megjelöli a szerv (szervezet) képviselőjét, és ügyviteli szervét,
b) meghatározza a szerv (szervezet) anyagi kötelezettségvállalásának feltételeit,
c) kellő pontossággal meghatározza a kötelezettet, jogosultat és a szolgáltatást.
Ha a jogok megszerzésére vagy kötelezettségek vállalására e feltételek hiányában került sor a szervezet tagjai a többalanyú kötelem (Ptk. 334-338. §) szerint szereznek jogokat, illetőleg válnak kötelezetté.
A kódex ismerje el a törvényben meghatározott vagyontömeg (alap) jogi személyisegét, feltéve, ha működtetéséről és képviseletéről kezelő szerv gondoskodik. A kezelő lehet más magánszemély vagy jogi személy, de erre a célra létrehozott szerveset is, amelynek a képviseleti és ügyvitelt ellátó szerve megfelel a jogi személy tekintetében előírt feltételeknek.
1. A jogi személyiség nélküli jogalanyok három típusa ismert a magyar jogban:
- a polgári jog szabályai szerint létesülő társaságok, ezek közül ma csak a jogi személyiség nélküli gazdasági társaságra és a társasházközösségre vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza a Ptk.;
- az ágazati törvényekben szabályozott jogi személyiség nélküli egyéb szervezetek, amelyek meghatározott - főként közigazgatási - jogok és kötelességek alanyai lehetnek,
- a közjogi személyek körében azok a szervek, amelyek közjogi jogok és kötelességek alanyai lehetnek, de polgári jogi viszonyokban - jogi személyiség hiányában - nem vehetnek részt. Ezek közül leggyakoribbak a hatóságok (gyámhatóság, építési hatóság), amelyek feladatszerű működéséhez polgári jogi jogképességre nincs szükség.
2. A jogi személyiség nélküli társaságot nem csupán a vagyoni viszonyok és különösen a gazdasági kapcsolatok igényei hívják életre, hanem a tulajdon szerkezetének fejlődése teszi kikerülhe-tetlenné megjelenését a jogrendszerben.
Formailag ma is van jogi személyiség nélküli gazdasági társaság: a közkereseti és betéti társaság. Ezek azonban jogi lényegük szerint: jogi személyek, jogképességük megegyezik a többi társaság jogképességével. A társasági törvénynek a társaság jogképességére vonatkozó szabályozása szerint ugyanis a társaságok "saját cégnevük alatt jogokat szerezhetnek, és kötelezettségeket vállalhatnak, így különösen tulajdont szerezhetnek, szerződést köthetnek, pert indíthatnak és perelhetők". Ez a rendelkezés Önálló tulajdonosi léttel ruházza fel a közkereseti és a betéti társaságot is.
Az uniformizált jogképesség következménye, hogy ma a gazdasági tevékenységet végző társaságok közül hiányzik a jogi személyiség nélküli társasági forma. Nincs lehetőség olyan társaság alapítására, amely üzletszerűen végezhet gazdasági tevékenységet, továbbá olyan társaság alapítására, amely közös név alatt szerezhet jogokat és vállalhat kötelezettséget.
Szükség van olyan társasági formára, amely erre a célra is alakítható, ugyanakkor a jogi személyiség nélküli társaság kötetlenebb szervezetének előnyeit is kínálja, valamint biztosítja a feleknek a tulajdon tárgyai feletti közvetlenebb rendelkezés jogát (a közös tulajdonba adott tárgyak tekintetében a közös tulajdonra vonatkozó rendelkezések szerint dönthetnek), a közös tulajdon megszüntetéséhez való jogot a tag rendes felmondása esetére, továbbá a hitelezőknek azt a jogát, hogy a tag tulajdoni •hányadából kielégítést követeljenek. A közös név szerinti működés pedig lehetővé tenné, hogy a tagok a társaság cége alatt szerezzenek jogokat és vállaljanak kötelezettségeket. (A "neve alatt" vagy "cége alatt" kifejezésnek csak ebben az összefüggésben és csak jogi személyiség nélküli társaság esetében van értelme, a jogi személy - természetesen, ha van neve, neve alatt -, de mint jogi személy szerez jogokat.) A társaság képviselője ebben a társaságban nem a tag, hanem a társaság képviselője.
3. A törvényekben az utóbbi években általánossá vált az a gyakorlat, hogy a jogszabály hatályát a magánszemélyeken és jogi személyeken kívül a "jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek"-re is kiterjesztik.
A törvények közül néhány e szervezetekre - a jogi személyekkel azonos - közigazgatási kötelezettséget ró, amely elmulasztása esetén bírság kiszabását teszi lehetővé. A szervezet hatósági határozat alapján pl. köteles polgári védelmi tervet készíteni (1996; XXXVII. tv. 13. §); műemlékvédelmi bírság szabható ki arra a szervezetre, amely tevékenységével a törvényben előírt kötelezettségeket megszegi. Találkozhatunk azonban polgári jogi jellegű feljogosítással is. Így a vad védelméről szóló törvény (1996: LV. tv.) szerint a vadászterület határán belüli földtulajdonosok "vadászati közösséget" alkotnak (tv. 6. §), amely a vadászati közösség ügyeiben eljárva a közösség részére jogokat szerezhet és kötelezettségeket vállalhat. A vadászati közösséget keli vadászatra jogosultnak tekinteni; ez jelentős polgári jogi kötelezettséget is jelent (pl. kártérítési felelősséggel is a közösség tartozik). Hasonló rendelkezést tartalmaz a halászatról szóló 1997. évi XLI. törvény is a halászati közösségről, amelyben a tulajdonosok egyszerű szótöbbséggel választanak képviselőt, aki a tulajdonosok nevében jogokat szerezhet és kötelezettségeket vállathat.
A pontosabban fogalmazó törvények már csak a jogi személyiség nélküli gazdasági társaságokat (vagy: gazdasági szervezeteket) vonják a szabályozás hatálya alá.
A kvázi jogi személyiséggel rendelkező szervezetek polgári jogi jogalanyisága - ha ez nem megfelelően szabályozott - nagyfokú zavart okozhat a jogalkalmazásban. Ugyanis, ha e "szervezetekre" vagyoni hátrányt jelentő szankciót alkalmaznak, vagy más vagyoni kötelezettséget kell megállapítani, ennek végrehajtása kilátástalan, mert a polgári jog szabályai szerint vagyonuk nem lehet (bankszámlájuk nincs). Jogképesség hiányában perben nem állhatnak, nem perelhetők. A jogalanyiság elismerése csak akkor helyeselhető, ha ennek a törvényben meghatározott, szigorú szabályai vannak. Más a helyzet az igazgatási jogszabályokkal. Az, hogy a közigazgatási jog kit terhel közigazgatási kötelezettségekkel, kit ruház tél jogokkal, nem a polgári jog dolga (a végrehajthatóság feltételeit a törvényben ekkor is szabályoznia kell).
Indokolt ezért olyan szabályozás kialakítása, amely szerint polgári jogviszony alanya kivételesen nem jogi személy szerv (szervezet) is lehet, teltéve, hogy törvény erről kifejezetten rendelkezik. A kódex határozza meg e szervezetek joghatást kiváltó jognyilatkozatának polgári jogi feltételeit.
4. Megoldandó kérdés a jogi személyiséggel rendelkező, viszont szervezet nélküli vagyontömeg beillesztése a polgári jog rendszerébe.
A kockázati tőkealap az 1998. évi XXXIV. törvény által létrehozott olyan jogi személy, amelyben a vagyontömeg jogképes (így társasági adó alanya is lehet), de amely csak a kockázati tőkealap-kezelő részvénytársaság által működtethető. Ez a helyzet azonban csak a törvény különböző rendelkezéseinek Összevetéséből, értelmezés eredményeként állapítható meg.
Több más - alapokról rendelkező - törvényi szabályozás is felveti a jogképességgel rendelkező vagyontömeg jogi személyisége elismerésének kérdését, ennek esetleges megoldását az új kódexben (pl. a társadalombiztosítás pénzügyi alapjairól szóló 1993. évi XCV. tv., a befektető-védelmi alapról szóló 1996. évi CXI. tv., az Országos Betétbiztosítási Alapról szóló 1996. évi XCII. tv.). A megoldás annál is inkább indokok, mert nem egyedi esetről van szó, az alapokon kívül alapítvány rendelés esetében is sor kerülhet ilyen helyzetre.
1. Személyiségi jogok a kódexben
A személyek polgári jogi védelmének szabályait tartalmazó hatályos szabályozás sem szerkezetileg, sem tartalmilag nem megjelelő. A jelenlegi szabályozás helyett helyesebb lenne az egyes személyhez fűződő jogokat a jog tartalmára is kiterjedően meghatározni, s ehhez kapcsolni a sérelem eseteit.
El kell kerülni, hogy az alkotmányos szabadságjogok közül azokat is a Polgári Törvénykönyv tartalmazza, amelyek megvalósulására a polgári jog eszközei nem alkalmasak.
Az általános személyiségi jog fogalmának meghatározása során felmerülhet az Alkotmánybíróság gyakorlatából ismert emberi méltósághoz való jog mint az általános személyiségi jog egyik meghatározási módja. Ebben az esetben azonban a védelem nem vonatkozna a jogi személyekre. Az általános személyiségi jogot a jelenlegi tartalommal, vagy a személyiségi jog legáltalánosabb jegyeivel kibővítve kell meghatározni.
A törvényben meg kell határozni a jogellenesség kizárásának eseteit.
Mondja ki a törvény, hogy semmis a beleegyezésre vonatkozó jognyilatkozat, ha az a jogvédelemről való lemondást tartalmazza, tehát a sértett hozzájárulását egy jövőbeli - nem meghatározott - személyiségijogot sértő magatartáshoz.
1. Napjainkban a személyhez fűződő jogok védelme egyre inkább előtérbe kerül. A polgárok és a közélet szereplői érzékenyen reagálnak a személyiségüket ért támadásra. Az emberi méltóság, a becsület jogilag is felértékelődik. A kommunikációs eszközök sokszínűségével a személyiség elleni támadások súlya, elterjedtsége megnőtt.
A Ptk. 1977. évi novellája lényegesen kibővítette a személyiségi jogvédelem kereteit, számos új személyiségi jog szabályozására, mások részletesebb kifejtésére került sor. Ma már azonban a szabályozást nem tekinthetjük kielégítőnek.
A személyiség védelmére vonatkozó rendelkezések módosításával hatékonyabb személyiség védelmet kell biztosítani, a törvényben ki kell szélesíteni a védelem kereteit. A személyiségvédelem néhány kulcsterülete hiányzik, vagy csak dekralatív jelzéssel van jelen.
A kodifikáció során ugyanakkor el kell kerülni, hogy az alkotmányos szabadságjogok, a nemzetközi egyezményekbe foglalt emberi jogok közül azokat is a Polgári Törvény könyvbe foglaljuk, amelyek megvalósulását az államnak közjogi eszközökkel kell biztosítania, s amelyek védelmében a polgári jogi eszközök alkalmatlanok, vagy kevéssé alkalmasak. Ha e jogokkal kapcsolatban mégis a személyiségi jogi sérelem valósul meg, úgy az általános személyiségjogi védelem eszközeit lehet alkalmazni.
Nem megfelelő a személyiségi jogi fejezet szerkezete. A törvény ugyanis az általános személyiségi jog megfogalmazását követően az egyes személyhez fűződő jogokat - a személyiségi jog sérelmének különös eseteiként - felsorolásszerűen, példálódzva határozza meg. Helyesebb lenne ehelyett az egyes személyhez fűződő jogokat önállóan meghatározni, mégpedig nem negatív megközelítéssel, hanem a személyhez fűződő jog pozitív meghatározásával.
2. Az Alkotmánybíróság az általános személyiségi jogot az emberi méltósághoz való jogként fogalmazta meg, e jog tartalmát pedig "a személyiség szabad kibontakoztatásához való jogban", az "általános cselekvési szabadságban", a "magánszférához való jogban", valamint az "önrendelkezés szabadságában" jelölte meg. Álláspontunk szerint az Alkotmánybíróságnak ez a gyakorlata a polgári jogban nehezen követhető.
Az emberi méltóság a kodifikációban azért nem alkalmas kifejezés, mert e jognak a bírói gyakorlatban bevett, kialakult értelme van (a személyiség egy szeletének lealacsonyító megsértését jelzi). Nem megfelelő általános személyiségi jogként ez a kifejezés amiatt sem, mert a jogi személyekkel kapcsolatban az emberi méltóság nem értelmezhető.
Az Alkotmánybíróság által használt néhány személyiségi jog (cselekvési szabadság, magánszférához való jog stb.) ugyancsak alkalmatlanok az általános személyiségi jog kifejezésére, "ugyanis" a személyiségi jog egy-egy nevesített jogosítványát jelölik, amelyről a fejezetben részletesen rendelkezni kell. Az általános személyiségi jog tartalmának meghatározásához leginkább felhasználható a "személyiség szabad kibontakoztatásához való jog" fogalma.
Az a megoldás tűnik helyesnek, hogy a Ptk. 75. §-ában foglalt rendelkezés változatlanul megmarad, azzal, hogy a személyiség fogalmát a bírói gyakorlatban kell tartalommal megtölteni.
Változatlanul vonatkozik a személyiség jogi védelme a jogi személyekre olyankor, amikor a jogosultság - jellegéből adódóan - nemcsak a magánszemélyeket illetheti meg.
3. Nem tisztázott a Ptk. hatályos szövegében a személyhez fűződő jogok jogellenességének kérdése sem. Zavaró, hogy a Ptk. 76. §-a a személyes szabadság jogellenes korlátozásáról rendelkezik, holott a jogellenesség valamennyi, a Ptk.-ban szabályozott személyhez fűződő jog esetében törvényi feltétel, és a személyhez fűződő jogok általános védelméből következően minden személyhez fűződő jogot sértő magatartás jogellenes. A törvényben a jogellenességet kizáró körülményekről rendelkezni kell: a jogellenességet a sértett beleegyezése, a jogszabály engedése, a jogos védelem vagy a szükséghelyzet zárja ki (a Ptk, csak a sértett beleegyezéséről szól).
a) A jogellenesség megállapítását kizárja a jog engedélye. Ennél részletesebb szabályozásra a Ptk.-ban nincs szükség. Alkotmányossági kérdés ugyanis, hogy a jogszabály mely esetekben korlátozhatja a személyhez fűződő jogokat, így ezekre a Polgári Törvénykönyvben nem kell utalni. (Emiatt szükségtelen a Ptk.-ban felsorolni, hogy a személyes szabadsághoz fűződő jog korlátozható pl. fertőző betegségek terjedésének megakadályozása céljából, vagy elmebetegek, kábítószer-élvezők gyógyítása céljából.)
b) A hatályos törvény értelmében a személyhez fűződő jogokat nem sérti az a magatartás, amelyhez a jogosult hozzájárult, ha a hozzájárulás megadása "társadalmi érdeket nem sért vagy veszélyeztet". Ezen az eseten kívül a személyhez fűződő jogokat korlátozó szerződés vagy egyoldalú nyilatkozat semmis.
A személyhez fűződő jogok között kiemelkedő jelentősége van a személy önrendelkezési szabadságának, amely magában foglalja az arról való lemondás lehetőségét. A személyhez fűződő jogok védelme nem olyan jogosultság, amely tartalmát az ún. társadalmi érdek figyelembevételével kellene megítélni; emiatt a beleegyezés e feltételét el kellene hagyni. Ugyanakkor tisztázni kell a sértett beleegyezésének tartalmát. A beleegyezésre vonatkozó jognyilatkozatot a törvény abban az esetben nyilvánítsa semmisnek, ha az lemondást tartalmaz a jogvédelemről, pontosabban a lemondás olyan jövőbeli jogkorlátozások elfogadását jelenti, amely tekintetében a jogosult nem ismeri a korlátozás természetét, tartalmát.
2. A nevesített személyiségi jogok
A személyek hátrányos megkülönböztetésének tilalmát az általános személyiségi jogot követően kell kimondani, kiterjesztve a tilalmat a társadalmi származás, az életkor, a vagyoni helyzet szerinti megkülönböztetésre.
Az általános személyiségi jog elismerése mellett a törvényben nevesített személyiségi jogként kell meghatározni:
a) az emberi méltósághoz, ennek keretében a jó hírnévhez és a becsülethez,
b) az élethez, a testi épséghez és az egészséghez,
c) a képmáshoz és a hangfelvételhez,
d) a magánlakáshoz és a jogi személy e célra rendelt helyiségéhez,
e) a titok és a személyes adat megőrzéséhez, valamint
f) a névviseléshez
való jogot.
A jogok meghatározását követően kell rendelkezni a jogsérelem legfontosabb eseteiről.
A képmáshoz és a hangfelvételhez való jog körében szabályozni kell a tömegfelvétel és a közszereplés eseteit.
Mondja ki továbbá a törvény, hogy nem minősül képmással való visszaélésnek a képfelvételnek hatósági eljárásban való felhasználása az igazság kiderítése végett.
A magánlakáshoz való személyiségi jog mellett a törvény határozza meg a jogi személy - működését szolgáló - helyiségekhez való jogát, azzal, hogy a jogsértést a jogi személy rendeltetésével, működésének sajátosságaival összefüggésben kell megállapítani.
A szabadsághoz való jog kiterjed a gondolatok, a politikai meggyőződés, a lelkiismeret, valamint a vallás megválasztásának és gyakorlásának szabadságára. E joghoz tartozik az a rendelkezés is, amely szerint nem szabad senkit mozgásában, társadalmi kapcsolatainak megválasztásában korlátozni.
Az új kódex módosítsa a kegyeleti jogra vonatkozó rendelkezéseket a bírói gyakorlatban történt változásokra figyelemmel.
A Ptk. hatályos szövege - példálódzó felsorolással - egy rendelkezésbe foglalja össze a legjelentősebb személyiségi jogokat (76. §). Az új kódexben a nevesített személyiségi jogok tekintetében bővíteni, pontosítani szükséges az egyes jogokra vonatkozó rendelkezéseket.
Így a Ptk. hatályos rendelkezései is tiltják a személyek bármilyen hátrányos megkülönböztetését nemük, fajuk, nemzetiségük vagy felekezetük szerint. A példálódzó jelleggel kiemelt diszkriminációs szempontok köre szűkös - az EU irányelvekre is figyelemmel -, további elemekkel kell bővíteni ezt a felsorolást (társadalmi származás, életkor, vagyoni helyzet).
Az emberi méltósághoz való jog keretében kell rendelkezni a becsület, valamint a jó hírnév védelméről (lényegében a jelenlegi tartalommal).
A titokvédelem keretében a személyes adatok védelmének eseteire is utalni kell, az ad adéldolgozással elkövetett jogsérelem eseteit minden adatfeldolgozásra ki kell terjeszteni.
A törvény rendelkezzék - a testi korlátozás megtiltásán kívül -a szellem (a gondolat, nézet, vallás) szabadságáról.
Felmerült az előkészítés során a közszereplők sajátos helyzetének és védelmének problematikája. Kétféle igény összehangolása fogalmazódott meg, egyrészt a közszereplő jó hírnévhez való jogának védelme, másrészt a közösségnek a véleményalkotáshoz, a társadalmi ellenőrzéshez való joga érvényesülése. Ezeket az igényeket azonban a bírói gyakorlatban kell érvényre juttatni. Az esetek sokfélesége nem teszi lehetővé, hogy akár a jog korlátozását (a közszereplő védelmének korlátozását), akár a jogellenesség alóli felmentést (a jogsértő tekintetében) a törvény tartalmazza.
A képmáshoz való jog körében a bírói gyakorlatban kialakult normák beiktatandók a törvénybe. Így a tömegfelvételek, a közszereplés, valamint a hatósági felvétel sajátos eseteit - a jogellenességet kizáró körülményeket - a törvényben kell meghatározni.
A kegyeleti jogokkal kapcsolatban a bírói gyakorlatban jelentős jogfejlesztés ment végbe. Egyrészt a túlélők önálló személyiségi jogaként nyer elismerést a meghaltat ért sérelem, másfelől szélesebb körben ismeri el a bíróság a hozzátartozók fellépését a sérelem orvoslására.
3. A személyiségi jog megsértésének jogkövetkezményei
A személyiségi jogok megsértésének jogkövetkezményeire vonatkozó rendelkezéseket nem szükséges módosítani.
A nem vagyoni kár megtérítésére (a személyiségi jogi kárpótlásra) vonatkozó rendelkezésben ki kell mondani, hogy a kártérítés (kárpótlás) feltétele más személyiségi jogának megsértése és nem vagyoni hátrány bekövetkezése.
A törvény mondja ki, hogy a személyiségi jogi kárpótlásra a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályait is alkalmazni kell.
Az új kódex a személyhez fűződő jogok megsértésének szankciói között vezesse be a sérelemdíj intézményét. Sérelemdíj fizetésére a bíróság a jogsértőt akkor kötelezheti, ha a személyiséget sértő magatartás súlyos volt, a jogsértő felróható magatartást tanúsított, de nem vagyoni kártérítés nem, vagy nem a jogsértés súlyával arányban állapítható meg. A sérelemdíj a közérdekű célra fordítható bírság intézménye helyett kerülne az új kódexbe.
1. A hatályos törvényben a személyiségi jogok védelmére rendelt - objektív és felróhatósághoz kötött - jogkövetkezmények rendszere kielégítő. Módosítást elsősorban a nem vagyoni kár megtérítésére vonatkozó rendelkezések igényelnek.
Az előkészítés során felmerült a sajtó-helyreigazítás szabályozásának kérdése. Javasolták egyrészt a szabályozás kibővítését (a vélemény-helyreigazítással), másrészt az intézménynek más törvényben (perrendtartás, sajtótörvény) való szabályozását. Álláspontunk szerint a sajtó-helyreigazítás a polgári jogi személyiségvédelem egyik fontos intézménye, amelynek segítségével az írott és elektronikus sajtó által közzétett - személyiségi jogot sértő - valótlan vagy hamis közlemények gyorsan orvosolhatók. A polgári jogi jogkövetkezmények sorából nem iktatható ki. Fenntartandó a kódexben a sajtó objektív felelősségére vonatkozó rendelkezés is, hangsúlyt adva viszont annak, hogy jogkövetkezmény alkalmazására csak jogellenes magatartás esetén kerülhet sor.
2. Meg kell oldani az új törvényben a nem vagyoni kár intézményének új szabályozását.
Nem tisztázott az intézmény rendszerbeli elhelyezése. Ezek a rendelkezések mind a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség, mind a személyhez fűződő jogok szabályai között elhelyezhetőek. Elvileg helyesebb megoldás a személyiségi jogok keretében történő szabályozás.
Egyértelművé kell tenni ugyanakkor, hogy a nem vagyoni kár megtérítésének feltétele a személyiségi jog megsértése. Nem vagyoni kár megtérítésének megállapításához önmagában a személyhez fűződő jog megsértése nem elegendő. A vagyoni kártérítés esetében a jogellenesség mellett a kár bekövetkezését is bizonyítani kell. A nem vagyoni kár megtérítésének feltételei közül sem hiányozhat a nem vagyoni "kár", pontosabban az a hátrány, amely a személyiséget éri. A bírói gyakorlat jelenleg ennek az álláspontnak felel meg.
Nem helytálló - e felfogással szemben - az arra való hivatkozás, hogy az Alkotmánybíróság ezzel ellentétesen foglalt állást. "Az egyenlő, teljes és korlátozhatatlan jogképesség (Ptk. 8. §-a) elvéből az következik, hogy a személyiség jogi védelme - a jogkövetkezmények között különböztetve - jogalkotási úton nem korlátozható, csak az ún. súlyosabb esetekre."
"A tulajdonosi és egyéb vagyoni jogokat... a polgári jog ... a teljes kártérítés elvével védi (és nem különböztet aszerint, hogy a kár jelentős, avagy bagatell összegű)". [34/1992. (VI. 1.) AB hat.] Az Alkotmánybíróság tehát a felelősség mértéke közötti megkülönböztetést utasítja el (a kárfelelősség megállapítása szempontjából nincs különbség, hogy a kár csekély vagy jelentős), de sehol nem mondja ki, hogy a kár (a vagyon értékcsökkenése, vagy az elmaradt vagyoni előny) nem szükséges a felelősség megállapításához. Hasonló a helyzet a nem vagyoni "kárért" való felelősség esetében, azonban a kár fogalmát a személyiség lényegének megfelelő megfogalmazással kell helyettesíteni (pl. nem vagyoni hátrány, vagy életminőség csökkenése).
3. A személyhez fűződő jogok megsértésének szankciói között - a közérdekű bírság intézménye helyett - az új kódex vezesse be a sérelemdíj intézményét, amely akkor járna, ha személyiséget sértő magatartás súlyos volt és a jogsértő felróható magatartást tanúsított, de nem vagyoni kártérítés nem, vagy nem a jogsértés súlyával arányosan állapítható meg. A sérelemdíj tehát felróhatóságon alapuló szankció legyen, alkalmazhatósági feltételei között szerepeljen a súlyos személyiségi jogsértés, illetőleg az, hogy a jogsértésből mégsem következett be olyan hátrány, amely megalapozná a jogsértéssel arányban álló nem vagyoni kártérítést. A sérelemdíj és a nem vagyoni kártérítés együttes alkalmazását tehát a törvény nem tenné lehetővé.
A szellemi alkotásokra vonatkozó rendelkezéseket "A személyek" című könyvbe - de a többi rendelkezésektől jobban elkülönítve - kell felvenni.
A hatályos szabályozás - rendszerbeli elhelyezését, a rendelkezések tartalmát illetően - lényegi módosítást nem igényel. A szellemi alkotásokra vonatkozó külön törvények megtartják a polgári joghoz való kapcsolódásukat, de szükségtelen az új kódexbe történő beiktatásuk. Figyelemmel arra, hogy a szellemi alkotásokhoz (szellemi termékekhez) fűződő jogok vagyoni jogokat is jelentenek, e rendelkezéseket - önállóságuknak megfelelően - kell a könyvben szerepeltetni. ■
Visszaugrás
