A "privity of contract" eszme (továbbiakban: privity) az angolszász jogban az 1800-as évektől egészen 1999-ig élte virágkorát. Az angol jog értelmében a szerződés az olyan jogi kötőerővel bíró megállapodás két fél között, amellyel a felek jogokat szereznek és kötelezettségeket vállalnak a megállapodásuk értelmében.[1] A jogi kötőerő létrejöttéhez több elemnek is adottnak kell lennie: szerződés, ajánlat és ennek elfogadása, a "consideration" és jogi kapcsolatok létrehozásának az akarata.
A privity szoros kapcsolatban áll a fentebb említett consideration intézményével, amely hasonlít az ellenszolgáltatás fogalmához, azonban nem azonos azzal. Míg a hazai jogban a szolgáltatás és ellenszolgáltatás mértékének követnie kell a piaci viszonyokat, feltűnő értékbeli különbség esetén a sérelmet elszenvedett fél bírósághoz fordulhat, a consideration-ra ez az elv nem alkalmazható. Ez az jelenti, hogy az angol jogban minden lehet consideration tárgya, ha az értékkel rendelkező dolog, jog, haszon, előny az egyik fél számára vagy tartózkodás, hátrány, veszteség, kötelezettség adása, tűrése vagy vállalása a másik fél részéről.[2] A szerzett előny és a vállalt hátrány nem szükséges, hogy arányos legyen, csak elégséges.[3]
A consideration és a privity közötti kapcsolat ott érhető tetten, hogy mik az előbbi hatásai a szerződéses viszonyokra nézve. Először is megállapítható, hogy egy fél csak akkor kényszerítheti ki a neki tett ígéretet, ha bizonyítani tudja, hogy a másik félnek consideration-t biztosított az ígéret fejében.[4] Másodszor egy a szerződésen kívülálló fél nem tehet jogi lépést a szerződés ellen, azaz csak a szerződéses felek perelhetnek a kettejük között létrejött szerződés alapján.[5],[6]
A privity fogalmát a legegyszerűbben úgy lehet megragadni, hogy egy szerződés felei nem köthetnek ki kötelezettséget egy harmadik fél részére a szerződéses megállapodásukban, valamint hogy harmadik fél nem adhat be keresetet egy szerződés ellen, még akkor se, ha a szerződés a számára előnyt biztosít.[7]
A privity szó eredete a latin-francia gyökerű és a "privauté", amely egyebek mellett valószínűleg titoktartást vagy tudást jelentett. Ez a titokjelleg később felruházódott egy másodlagos jelentéssel, amely bizalmasságot feltételezett (lásd az angol "privy" szó jelentése). Ezeken az alapokon tovább fejlődve eljutunk a "privity of contract"-hoz. A privity-nek történelmi visszatekintésben több szerepe is volt: szerződéses kötelezettségek besorolása és bizonyítása, writ beadásához szükséges kapcsolat kifejezésére és a szerződés többi jogi területtől való elválasztására is szolgált.[8]
A szó az 1600-as évek végén kezdte el felvenni mai jelentését a "privity of contracts" kontextusban, addig harmadik feleknek is lehetősége volt arra, hogy egy számukra előnyös szerződés végrehajtását kikényszerítsék, azonban ez a következő 200 évben folyamatosan erodálódott.[9] Az egyik első mérföldkő ebben a folyamatban a Bourne v Mason ügy (1669), itt kimondta a bíróság, hogy a consideration a szerződés középponti eleme és így a harmadik fél javára létrehozott szerződések problematikáját feloldotta azzal, hogy az ilyen igények érvényesítését rendkívül megnehezítette (ahelyett, hogy az érdekeltség lett volna a harmadik felek általi bírósági fellépés alapja, a consideration kapta meg ezt a szerepet).[10]
Az ezt követő két évszázadban az ítéletek hol figyelembe vették ezt az ítélkezési gyakorlatban, hol nem. Az egyik támogató ítélet az 1833-ban született Price v Easton ügy, amelyben Easton vállalta, hogy egy bizonyos fizetendő összeg fejében elvállal egy munkát. Az összeget Price-nak, aki kívülálló fél, kellett volna fizetnie. A munka elkészült, de Easton nem fizetett, így Price bírósághoz fordult, ami elutasította a kérelmét, azon az alapon, hogy ő nem volt szerződő fél.
Hasonló ítélet született 1832-ben a Winterbottom v Wright ügyben, ahol a felperes postakocsi konstrukciós hibája miatt, azt vezetve szenvedett el balesetet. Winterbottom bíróság előtt megpróbálta kártérítésért pe-
- 690/691 -
relni a postakocsi állapotáért felelős Wrightot, azonban a bíróság elutasította a kérelmét. Az indok az volt, hogy a felperes és az alperes között nem mutatható ki szerződéses kapcsolat.[11]
Az 1861-es Tweddle v Atkinson ügyhöz sokan kötik a szerződéses privity "megszületését", bár mint látható a folyamatnak jóval korábbi előzményei is vannak. Itt a bíróság összekapcsolta a consideration és privity kérdéskörét azzal, hogy mivel nem nyújtottak considerationt át, ezért a peres felek között nincsen szerződés, tehát nincs ügy sem. Az ügy tényállása a következő: a felperes egy bizonyos John Tweddle fia, akinek apja John és menyasszonyának apja William Guy megállapodtak, hogy a fiú mindkét részről pénzbeli támogatást kap, ha elveszi William lányát. A megállapodásukban kikötötték, hogy a fiúnak lehetősége van perre, ha valamelyikük nem fizet időben. Azonban a bíróság elutasította a fiú kérelmét a consideration és így felek között fennálló szerződés hiánya miatt.[12]
Ez az elgondolás további megerősítést nyert az 1915-ös Dunlop Pneumatic Tyre v Selfridge and Co Ltd. ügyben. Dunlop Ltd. gumiabroncsgyártó cég egy meghatározott eladási árat kötött ki az abroncsaira forgalmazóival kötött szerződéseiben, valamint azt is meghatározta, hogy ha a forgalmazó cégek ár alatt adják tovább ezeket, akkor bírságot kell fizetniük a Dunlop Ltd.-nek. A Dew Co. rendes áron adta tovább a terméket Selfridge Ltd.-nek és a szerződésbe belefoglalták a Dunlop Ltd. stipulációját is. Azonban ez a cég ár alatt árulta a terméket. A Dunlop Ltd. bíróságon próbálta behajtani a szerződéses bírságot. Az első és másodfok egymásnak ellentmondó ítélete után harmadfokon kimondta a bíróság, hogy Dunlop Ltd. és Selfridge Ltd. között nem állt fenn consideration, tehát nincs privity sem, ezért Dunlop Ltd. kérelmét elutasította a bíróság.[13]
A privity intézménye szűk kivételi körtől eltekintve[14] szigorú formában zár ki minden harmadik fél kedvezményezettet a szerződés bíróság előtti kikényszerítésétől az angol jogban. Az elv nem csak Angliában fejtette ki hatását, hanem az egész angolszász jogrendszerben, azonban a többi állam már Anglia előtt enyhített a szabályozás merevségén.
Sokan, - jogászok, akadémikusok és maguk a bírák[15] is - , és sokszor kritizálták a privity szigorúságát a harmadik felekkel szemben, hivatkozva arra, hogy az a félelem, hogy végtelenbe nyúló perek alakulnak ki vagy, hogy a perlekedés túlságosan elterjed a megváltozott piaci és társadalmi viszonyok között már nem fenntartható állapot. Valamint a különböző ítéletek és törvények kivételeinek útvesztőjében maga a szabály sem bizonyult eléggé konzisztensnek. Ennek ellenére a privity az 1830-as évektől kezdve egészen 1999-ig szinte változatlan állapotban fennmaradt. 1999-ben áttörés született, ugyanis az angol Parlament törvényi szinten szabályozta, hogy szerződésen kívüli kedvezményezett milyen esetekben fordulhat a bírósághoz.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
