Habár a jogalkotásról szóló 1987. évi IX. törvény 24. § (1) bekezdésében foglaltak szerint az igazságügy-miniszter felelős azért, hogy a jogszabály összhangban álljon más jogszabályokkal, megfeleljen a jogpolitikai elveknek, illeszkedjen be az egységes jogrendszerbe, és feleljen meg a jogalkotás szakmai követelményeinek, évek óta problémát jelent a szellemi alkotásokkal kapcsolatos közterhek szabályozásában, hogy az e területre vonatkozó törvények figyelmen kívül hagynak1 alapvető szerzői jogi, és iparjogvédelmi viszonyokat, illetve e viszonyokra a "definíciós kényszer" elvével2 az adott jogterülettől idegen kifejezéseket használnak.
A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) hatálya néhány kivételtől eltekintve kiterjed a gazdaság minden olyan résztvevőjére, amelynek működéséről a nemzetgazdaság más szereplői tájékoztatást igényelnek, valamint a gazdálkodóra (a továbbiakban: vállalkozó). A törvény hatálya nem terjed ki többek között3 a fejlesztőkre (szerzőkre), ha egyéni vállalkozók, akkor sem, ha őket egyéni cégként a cégbíróságon bejegyezték, valamint az egyszerűsített vállalkozói adó hatálya alá tartozó jogi személyiség nélküli gazdasági társaságokra.
Magánszemélyek esetében tehát ez a probléma nem áll fenn, ugyanakkor, ha a törvény hatálya alá tartozó gazdasági szereplő gazdálkodásában megjelenik egy szoftver, az alábbi nehézségekkel szembesül.
Az Sztv. 23. § (1) és (4) bekezdése kimondja, hogy:
"A mérlegben eszközként kell kimutatni a vállalkozó rendelkezésére, használatára bocsátott, a vállalkozó működését szolgáló befektetett eszközöket és forgóeszközöket - a bérbe vett eszközök kivételével -, függetlenül attól, hogy azok tulajdonjoga csak törvényben, szerződésben rögzített feltételek teljesítése után kerül át a vállalkozóhoz, továbbá az aktív időbeli elhatárolásokat… Az eszközöket rendeltetésük, használatuk alapján kell a befektetett eszközök vagy a forgóeszközök közé sorolni."
E rendelkezés alapján tehát eszköz oldalon kellene felmutatni valamennyi szoftvert, amelyeket a vállalkozó a működésének biztosítására, elősegítésére szerzett be. Ez a szabályozási modell első ránézésre egyszerűnek tűnik. Azonban, ha belegondolunk a részletekbe, sok egyéb mellett a következő kérdésekkel találhatjuk magunkat szemközt:
Hangsúlyosan jelentkezik ebben a körben, hogy létezik-e értékhatár (például 500 vagy 1000 forint), amely alatt a beszerzés körébe tartozó szoftvert (illetve az erre vonatkozó felhasználási jogosultságot) mégsem kell megjelölni a könyvelésben?
Valóban elvárható-e a vállalkozótól (vagy a könyvelőjétől), hogy valamennyi - használatában álló - szoftver vonatkozásában pontos nyilvántartást vezessen? Elvárható-e, hogy ezeket az egyes - akár automatikus - upgradeket követően frissítse?
Elvárható-e, hogy meg tudjon különböztetni oltalom alá tartozó valós alkotásokat, amelyek esetében a használat engedélyezésére jogot kell szerezni olyan szoftverektől, szoftver moduloktól, amelyek az elvárt oltalmi szintet nem érik el - tehát engedély nélkül felhasználhatóak?
A kutatások, és könyvelőkkel, könyvvizsgálókkal folytatott interjúk rámutattak arra, hogy a közteher szabályok és a szerzői jog konfrontációja alapvetően egy fogalmi tévedésre vezethető vissza. Hiszen a köznyelvben és - sajnos - az APEH állásfoglalásában is keveredik két fogalom.
A számviteli törvény meghatározása szerint:
"25. § (6) Az immateriális javak között vagyoni értékű jogként azokat a megszerzett jogokat kell kimutatni, amelyek nem kapcsolódnak ingatlanhoz. Ilyenek különösen: a bérleti jog, a használati jog, a vagyonkezelői jog, a szellemi termékek felhasználási joga, a licencek, továbbá a koncessziós jog, a játékjog, valamint az ingatlanhoz nem kapcsolódó egyéb jogok."
Ez azt jelenti, hogy azokban az esetekben, amikor a cég egy vagyoni jogi jogosulttól felhasználási engedélyt szerez, az engedély maga bír vagyoni értékkel.
A szerzői jogi vagyoni jogi jogosultság a számviteli törvény fogalmai közül a "szellemi termék" fogalma alá tartozik.
"Szellemi termékek közé sorolandók: a találmány, az iparjogvédelemben részesülő javak közül a szabadalom és az ipari minta, a szerzői jogvédelemben részesülő szoftver termékek, az egyéb szellemi alkotások, a jogvédelemben nem részesülő, de titkossága révén monopolizált javak közül a know-how és gyártási eljárás, a védjegy, függetlenül attól, hogy azt vásárolták vagy a vállalkozó állította elő, illetve használatba vették-e azokat vagy sem."
Értelmezési nehézséget jelent itt is, hogy bár maga a szerzői jogvédelemben részesülő szoftvertermék, mint mű élvezi az oltalmat, a számviteli törvény a mű értékére utal, ami megegyezik a vagyoni jogi jogosultság értékével (tehát nem az egyes műpéldányi felhasználási jog értékével).
A vagyoni jogi jogosultság értékét többnyire a társaság maga állapítja meg könyvvizsgáló közreműködésével.
A mérlegben szellemi termék és vagyoni értékű jog két külön soron kerül feltüntetésre.
Az idézett jogszabályhelyek az alábbi vonatkozásokban vizsgálandóak:
1. A vállalkozó vagyoni jogokat szerez4 egy szoftveren, és az adott szoftver vonatkozásában felhasználási jogokat értékesít. Ebben az esetben a szoftver - pontosabban a szoftver feletti rendelkezési jogot biztosító jogosultság megszerzése - befektetett eszköznek minősül, és mint szellemi termék kerül könyvelésre. A harmadik személynek nyújtott felhasználási engedély pedig annak könyveiben vagyoni értékű jogként jelenik meg.
2. A vállalkozó értékesíteni kívánja korábban a vállalkozási tevékenység folytatásához vásárolt szoftverét.
Ebben az esetben a befektetett eszköz forgó eszközzé történő átminősítését követően kerülhet sor az értékesítésre. A szoftverhez kapcsolódó felhasználási jogosultság feltüntetésére a könyvekben, mint vagyoni értékű jog kerül sor.
3. A vállalkozó más vagyoni jogi jogosult által forgalmazott szoftverek viszonteladásával foglalkozik.
Itt a raktárkészlet részét képező forgóeszköz állományról van szó. A felhasználási jog a vállalkozót sosem illette meg, szerződéses jogviszony közte és a vagyoni jogok jogosultja (például szoftvergyártó) között nem jött létre.
4. A vállalkozás szoftverbérleti szerződés keretében használ egy szoftvert.
E körben érdemes megvizsgálni a 84/2003. számviteli kérdést:
"Vállalkozásunk bérli a vállalatirányításhoz használt szoftvert. A szoftver használatának megkezdése óta cégünk működésében, valamint a jogszabályi környezetben is több fontos változás következett be, ezért szükségessé vált a bérelt szoftver fejlesztése. A fejlesztést nem a szoftver tulajdonosa, hanem vállalkozásunk fizette. Hogyan kell a fejlesztésért fizetett összeget elszámolni? Lehetséges-e - a bérelt ingatlanokon végzett beruházás elszámolásához hasonlóan - a fejlesztést immateriális jószágként aktiválni?"
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
