Tisztelt Elnök Úr, Tisztelt Rektor Asszony, tisztelt Professzor Asszonyok és Urak, tisztelt Jogász Kollégák!
Egy könyv megjelenése mindig ünnep. Emlékezhetünk még olyan időkre, olyan politikai rendszerekre, amelyek a könyvet ellenségnek tekintették. Elégették, tiltották és bezúzták a könyveket. Ma szívós jogállami építőmunkánk eredményeképpen más idők járnak Magyarországon. Ma a könyveket megünnepeljük, és mi mindannyian azért gyűltünk itt egybe a festői szépségű Károlyi-Csekonics-palota termeiben, hogy az összes könyvek közül a nekünk jogászoknak legkedvesebb könyveket, a jogi könyvtermés legjavát megünnepeljük és díjazzuk.
Nagy ünnep a mai. Egyrészt azért, mert az Első Magyar Jogi Könyvszalon megrendezésével a nagy múltú Magyar Jogászegylet dr. Trócsányi László elnökletével olyan hagyományteremtő vállalkozásba fogott, amely hiányteremtő és amelyre méltán büszkék lehetünk.
Lehetetlen nem éreznem a könyvszalont belengő franciás levegőt. És nagyon örülök e friss, francia levegőnek. A rendezvényt szervezők szeme előtt nem véletlenül lebegett egy francia minta, a francia jogászegylet (Le Club des Juristes) és az ottani "Alkotmánybíróság" (Le Conseil Constitutionnel) által megrendezett könyvszalon. A franciák és különösen a francia jogászok egy része ugyanis sokat megőrzött abból a szellemi és gondolkodásbeli függetlenségből, amelyre a monoton, angolszász ideológiai túlsúllyal szemben nagy szükségünk van nekünk, magyar jogászoknak is. Már csak azért is, mert újabban sajnálatos módon Nyugatról is érkeznek könyvégetéssel kapcsolatos, nyugtalanító hírek.
Igen, még az Alkotmánybíróság is sokat tanulhat a franciáktól. Elsősorban azokat a jogi, dogmatikai eszközöket érdemes ellesnünk, ahogy ők a maguk sajátságos, alkotmányjogi értékeiket, alkotmányos identitásukat őrzik a homogenizáló túlkapásokkal szemben.
Az identitás, a kultúra részben könyvek révén, könyvek segítségével öröklődik át nemzedékről nemzedékre. Különösen igaz ez a jog területén. Nem is volt az még olyan régen, amikor az általunk szeretett Európa szellemi arculatát két alapvető jelentőségű könyv határozta meg: a Biblia és Iustinianus császár törvényműve, a Corpus Iuris Civilis.
Ezen ünnepi alkalomból érdemes feltennünk a kérdést, hogy vajon a mai világban milyen hasonló művek bírhatnak globális befolyással. Van-e olyan jogi tartalmú könyv, amely ezt megcélozhatja, illetve egyáltalán: a könyv mint tárgyi jelenség, bírhat-e még ilyen befolyással? Vajon a könyvek által megy-e ma a világ elébb, ha egyáltalán elébb megy? Vajon a könyv fogalma csak a Gutenberg-galaxisban értelmezhető, vagy a könyv az elektronikus világban is bírhat ugyanakkora befolyással, mint amit a humanizmus kora óta kivívott magának?
E kérdésekre vélhetően nem tudjuk megadni a végleges választ, de azt hiszem, fel kell tennünk őket, mert ez a múltunk, még ez a jelenünk, s a jövőnket is ez fogja meghatározni.
Hívő emberként és jogászként úgy vélem, a két említett mű ma is eligazítást nyújtó, intellektuális iránytűként működik. A magyar jogászok szemében ezt a két alapkönyvet egészíti ki Werbőczy Tripartituma. A Hármaskönyv jól példázza azt, hogy a magyar nép minden korban képes volt a leghaladóbb külföldi eszmék befogadására és azok magyar módra való újraértelmezésére. Werbőczy sokat merített a római jogból és a Bibliából, de munkája igazi magyar munka.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
