A fenntartható fejlődés fogalmáról, jelentéséről, összetevő elemeiről számos tudományos munka jelent meg elsősorban az elmúlt két évtizedben,[1] a megfogalmazott definíciók, alkalmazott kifejezések azonban jelentős mértékben eltérnek egymástól. Egyetértés mutatkozik azonban abban, hogy a koncepció az emberi fejlődés és a környezet egymással szorosan összefonódott, elválaszthatatlan kapcsolatán alapul, s hogy a fejlődés sokkal többet jelent, mint a puszta gazdasági növekedés. A világ egyre növekvő népességével számolva a fejlett országok jelenlegi termelési és fogyasztási mintáinak fenntartása, a nyersanyagok és energiahordozók termelésének, a környezet szennyezésének egyre növekvő szintje mellett az emberiség gyorsuló ütemben éli fel a környezet erőforrás-tartalékait, illetve már túl is lépte a Föld eltartó-képességét, amely összeomláshoz vezet.
A gazdasági fejlődés jelenlegi modellje tehát már rövidtávon sem fenntartható, és azzal is számolni kell, hogy a fejlődő országok nem kívánnak lemondani arról a jogukról, hogy saját gazdaságuk fejlesztése, a fejlett országok szintjéhez történő közelítése érdekében növeljék környezeti erőforrásaik termelését és felhasználását. A "fenntarthatóság" nem spontán kialakult és magától fennmaradó állapotot jelöl, hanem olyan folyamat eredménye, amely csak átfogó, rendszerorientált döntésekkel, beavatkozásokkal valósítható meg.[2]
A nemzetközi, az európai és a nemzeti környezetpolitikák a fenntartható fejlődést általában alapelvnek tekintik, anélkül azonban, hogy a vonatkozó rendelkezéseknek valódi jogi kötelező erőt tulajdonítanának. Egy meggyőző érvelés szerint, a fenntartható fejlődés túlságosan tág és nem kellően precíz megfogalmazása miatt nem tekinthető nemzetközi jogi vagy általános jogi alapelvnek.[3] A fenntartható fejlődést gyakran elérendő célként fogalmazzák meg,[4] más vélemény szerint pedig - éppen a cél általános jellege miatt - helyesebb folyamatként felfogni, amely mint állapot, soha nem is érhető el, hiszen a külső és belső környezeti feltételek állandóan változnak, amely folyamatos alkalmazkodást és változtatást tesz szükségessé.[5] Összetevő elemeiből kiindulva - gazdaság, társadalom, környezet - a fenntartható fejlődés "három pilléres" szerkezete elfogadottá vált.[6] Egy másik felfogás szerint a fenntartható fejlődés környezetvédelmi fogalom, amely biztosítja, hogy a környezetvédelem szintjét semmilyen politikai, gazdasági vagy társadalmi tevékenység nem csökkentheti.[7]
A fenntartható fejlődés koncepciója a nemzetközi környezetpolitikában született meg. Elsőként Stockholmban, az Emberi Környezetről szóló, 1972. évi ENSZ Konferencián elfogadott Nyilatkozat hangsúlyozta az emberi fejlődés és a környezet közötti elválaszthatatlan kapcsolatot, amelyen a koncepció alapul. A rendezvényen megállapították, hogy az emberi tevékenység környezeti következményeinek figyelmen kívül hagyása súlyos és visszafordíthatatlan károkat okozhat a környezetben, amelytől az emberi élet és jólét függ; az emberi környezet védelme és fejlesztése pedig a jelen és a jövő generációk számára éppolyan parancsoló szükséggé vált, mint a béke megőrzése és a világ gazdasági és társadalmi alakításának alapvető céljai. A Nyilatkozat által első ízben megfogalmazott nemzetközi környezetpolitikai célok között a 2. célkitűzés a Föld természeti erőforrásainak a jelen és a jövő generációk számára történő megőrzése, körültekintő tervezés és gazdálkodás keretében.[8]
A fenntartható fejlődés fogalmát először az ENSZ Környezet és Fejlődés Világbizottságának 1987-ben készített "Közös Jövőnk" című jelentése[9] írta körül, amely - hasonlóan a stockholmi Nyilatkozathoz - a környezet és a fejlődés elválaszthatatlanságát hangsúlyozva szólított fel új szemléletmódra, a növekedés és a szélesebb értelemben vett fejlődés olyan új mintáinak kidolgozására és követésére, amely a környezet pusztítása helyett az erőforrások körültekintő felhasználásával, megóvásával hosszú távon is fenntartható. A Brundtland-jelentés szerint: "A fenntartható fejlődés olyan fejlődés, amely anélkül elégíti ki a jelen szükségleteit, hogy veszélyeztetné a jövő generációk képességét saját szükségleteik kielégítésére."
- 54/55 -
A fenntartható fejlődéssel kapcsolatban ezt a meghatározást idézik azóta is leggyakrabban mind a nemzetközi, mind az uniós vagy nemzeti dokumentumokban. A definíció két kulcselemet is tartalmaz: egyrészt a "szükségletek" hangsúlyozását az igények helyett, különös tekintettel a világ szegényeinek létszükségleteire, amelyeknek elsődleges prioritást kell kapniuk; másrészt a technológiai fejlődés és a társadalmi szerveződés környezeti korlátainak felismerését, amely befolyásolja a jelen és a jövő generációk szükségleteinek kielégítését.[10]
A Brundtland-jelentés által megfogalmazott koncepció magában foglalja a fenntarthatóság három pillérét: a gazdasági, a társadalmi (szociális), valamint a környezeti dimenziót. Hangsúlyozni kell a jelentésnek azt a megállapítását is, mely szerint "a fenntartható fejlődés többet foglal magában, mint a növekedés." A fejlődés minőségi változást követel meg, kevésbé anyag- és energia-intenzívvé, és hatásaiban egyenlőbbé téve a növekedést.[11] Véges korlátok között egyébként sincs értelme végtelen növekedésről beszélni.[12]
A fenntartható fejlődés koncepcióját később megerősítette az ugyancsak az ENSZ égisze alatt 1992-ben, Rio de Janeiróban megtartott Környezet és Fejlődés Világkonferencián kiadott Nyilatkozat a környezetről és a fejlődésről. A Nyilatkozat számos alapelvet sorol fel, kibővítve a Stockholmi Nyilatkozat alapelveinek sorát. Ezeket egyben a nemzetközi környezetvédelmi politika alapelveinek is tekinthetjük. A Nyilatkozat 1. és 3. alapelve szerint: "A fenntartható fejlődés ügyének középpontjában az emberek állnak. Joguk van a természettel harmóniában álló egészséges és termékeny élethez." "A fejlődéshez való jogot úgy kell teljesíteni, hogy egyenlő módon elégítse ki a jelen és a jövő generáció fejlődési és környezeti szükségleteit."[13]
A fenntartható fejlődés eléréséhez szükséges programot az ugyancsak e konferencián elfogadott "Feladatok a 21. századra" c. dokumentum (Agenda 2000) tartalmazza, amely a gazdasági, társadalmi és környezeti dimenziót összekapcsolva összegzi a 21. század kihívásait, tükrözve az átfogó megegyezést és politikai elkötelezettséget a fejlődés és a környezet legmagasabb szintű együttműködéséről. A program elsődlegesen a kormányok - ideértve, kompetenciájába tartozó területeken, az Európai Uniót is - felelősségévé teszi, hogy globális partnerség keretében készítsenek stratégiákat, terveket, programokat a fejlődés fenntarthatóvá tételéhez szükséges, e dokumentumban részletezett feladatok végrehajtására. A "Feladatok a 21. századra" program a fenntartható fejlődés világszerte alkalmazandó mintáinak kidolgozását és követését célozza.[14]
10 évvel a Rio de Janeiróban megtartott Föld-csúcs után, 2002-ben Johannesburgban tartottak újabb világtalálkozót a fenntartható fejlődésről. A Riói Agenda 2000 program végrehajtásának értékelésében megállapították, hogy a tervekből nem sok valósult meg, a földi környezet állapota tovább romlik, a biológiai sokféleség tovább pusztul, az éghajlatváltozás káros hatásai felerősödnek, a természeti erőforrások kimerülése folytatódik.[15] A konferencián elfogadott Johannesburgi Nyilatkozat a Fenntartható Fejlődésről megerősíti a résztvevők elkötelezettségét a Rióban elfogadott program folytatására, erőteljesen hangsúlyozva a fenntartható fejlődés társadalmi, szociális vonatkozásait, a fejlett és a fejlődő világ közötti egyenlőtlenségek és a szegénység felszámolásának szükségességét. A Johannesburgi Nyilatkozat elődjeinél nagyobb hangsúlyt fektet a fenntartható fejlődés mindhárom összetevőjének fontosságára (a 3 pilléres szerkezetre): "Ennek megfelelően közös felelősséget vállalunk a fenntartható fejlődés egymással összefüggő és egymást kölcsönösen erősítő pilléreinek - a gazdasági fejlődésnek, a társadalmi fejlődésnek és a környezetvédelemnek - helyi, nemzeti, regionális és globális szinten történő előmozdítására és megszilárdítására."[16]
A Nyilatkozat a világ kormányainak az ENSZ keretében történő együttműködésére hív fel a gazdasági, társadalmi és környezeti problémák megoldásában. A Nyilatkozattal párhuzamosan elfogadott, 11. Fejezetből álló Johannesburgi Végrehajtási Terv foglalkozik, többek között, a szegénység felszámolásával, a nem fenntartható termelési és fogyasztási minták megváltoztatásával, a gazdasági és társadalmi fejlődés feltételéül szolgáló természeti erőforrások megőrzésével és a velük folytatott gazdálkodással (vízkészletek, tengeri erőforrások, klíma, mezőgazdasági földterületek, biológiai sokféleség, erdőgazdálkodás, nyersanyagok bányászata), a globalizáció, a kereskedelem és az egészségvédelem kérdéseivel, a fejlődő országok gazdaságainak fejlesztésével, az ENSZ keretében megvalósítandó regionális kezdeményezésekkel, valamint a végrehajtás eszköz- és intézményrendszerével.
A fenntartható fejlődés gondolatát számos alkalommal megerősítették nemzetközi és európai tanácskozásokon, s megjelentek az alapelv megvalósításának jogi eszközei is. Bár a fenntartható fejlődés nem tekinthető a nemzetközi jog kötelező erővel rendelkező normájának, vagy a nemzetközi szokásjog részének, számos nemzetközi egyezmény fogalmaz meg célokat a fenntartható fejlődéssel összefüggésben, és egyre gyakrabban hivatkoznak
- 55/56 -
rá nemzetközi bírói fórumok előtti jogvitákban is. A nemzetközi jog széles körben ismer el olyan, a fenntartható fejlődést szolgáló alapelveket, amelyek általános elismertségük és támogatottságuk miatt a nemzetközi szokásjog szabályaiként egyre inkább elfogadottá válnak.[17]
A Nemzetközi Jogi Egyesület (ILA) 2002-ben elfogadott, ún. Új Delhi Nyilatkozata a nemzetközi jog fenntartható fejlődéssel kapcsolatos alapelveiről a nemzetközi jog 7 alapelvét határozta meg, amelynek alkalmazása és továbbfejlesztése növelhetné a fenntartható fejlődés elérésére irányuló törekvések hatékonyságát:
- az államok kötelessége a természeti erőforrások fenntartható használatára;
- a méltányosság elve (generációkon belül és generációk között) és a szegénység felszámolása;
- a közös, ám differenciált felelősség elve;
- az elővigyázatos szemlélet alkalmazásának elve az emberi egészség, a természeti erőforrások és az ökoszisztémák irányában;
- a nyilvánosság részvételének, valamint az információhoz és az igazságszolgáltatáshoz történő hozzáférésnek az elve;
- a jó kormányzás elve;
- az integráció és a kölcsönös kapcsolat elve, különösen az emberi jogok, valamint a társadalmi, gazdasági és környezetvédelmi célok vonatkozásában.[18]
A fenntartható fejlődés gondolata, valamint a szolgálatában álló alapelvek többsége általánosan elfogadott és támogatott az Európai Unióban is: a kifejezés bekerült az EU alapító szerződéseibe, az EU intézményei pedig számos politikai dokumentumot, jogi eszközt - kötelező erejű jogszabályokat és ún. "puha jogi" dokumentumokat - fogadtak el annak érdekében, hogy összehangolják a gazdasági, társadalmi és környezeti érdekeket az európai integráció szinte minden területén. Az EU Bírósága is készségesnek mutatkozik arra, hogy alkalmazza ezeket az alapelveket az uniós jogszabályok értelmezése során, illetve a tagállami bíróságok által indított előzetes döntéshozatali eljárások, a semmisségi perek, vagy éppen a tagállamokkal szemben indított kötelezettségszegési eljárások keretében.
A fenntartható fejlődésnek nem létezik egységes definíciója az EU jogában sem. A "fenntartható" jelző számos formában megjelenik a különféle uniós dokumentumokban: fenntartható gazdasági fejlődés, fenntartható közlekedési formák, fenntartható vízhasználat és -erdőgazdálkodás, fenntartható regionális és városi fejlődés, fenntartható turizmus, fenntartható térségfejlődés, gazdaságilag fenntartható szociálpolitikai intézkedések, stb.
A fenntartható fejlődés koncepciója első ízben az 1992-ben aláírt és 1993-ban hatályba lépett Maastrichti Szerződés módosító rendelkezéseinek köszönhetően kerültek az alapító szerződésekbe, összhangban az EU Rio de Janeirói szerepvállalásával. Az Európai Unióról szóló szerződés (EU-Szerződés) Preambulumában (7. bekezdés) és bevezető rendelkezéseiben (B. cikk) egyensúlyozott és fenntartható gazdasági és társadalmi "előrehaladás" előmozdításáról van szó, a Preambulum megemlíti a környezetvédelemmel való összefüggést is. A módosított EK-Szerződés a Közösség feladatául a egyensúlyozott és harmonikus gazdasági fejlődést, ugyanakkor a "környezetet respektáló fenntartható és inflációmentes növekedést" jelöli meg, amely párosul, többek között, a foglalkoztatás és a szociális védelem magas szintjével, valamint az életszínvonal és az életminőség növelésével (2. cikk).
A fenntartható fejlődés azonban nem azonosítható a gazdasági növekedés ütemének fenntarthatóságával. A fenntartható növekedés nem fejezi ki kellőképpen a fenntartható fejlődés lényegét. E különbséget elismerve az 1997-es Amszterdami Szerződés módosító rendelkezései az EU-Szerződés preambulumában (8. bekezdés) és az Unió céljai között (2. cikk) már utalnak a fenntartható fejlődésre is, a módosított EK-Szerződés pedig a Közösség feladatai között a fenntartható növekedés mellett a gazdasági tevékenységek fenntartható fejlődését is felsorolja (2. cikk). A fenntartható gazdasági növekedés továbbra is célja a Közösségnek, azonban nagyobb hangsúly kap a környezeti erőforrások körültekintőbb hasznosítása és tartalékainak a jövő generáció számára történő megőrzése.[19]
Az Európai Unió jelenleg hatályos alapító szerződéseinek[20] rendelkezései e konstrukciót megtartva utalnak mind a fenntartható fejlődésre, mind a gazdasági növekedésre. Az EU-Szerződés Preambulumának 9. bekezdése a fenntartható fejlődés három pillérére utal, amelyet az Unió céljaként határoz meg: "Azzal a szándékkal, hogy a fenntartható fejlődés alapelvének figyelembevételével és a belső piac megvalósításának, a megerősített kohéziónak és a környezetvédelemnek a keretében előmozdítsák népeik gazdasági és társadalmi fejlődését, továbbá hogy olyan politikákat hajtsanak végre, amelyek biztosítják, hogy a gazdasági integráció előrehaladása más területek párhuzamos fejlődésével járjon együtt (...)". Az EUSz. 3. cikke szerint: "(...) Az Unió Európa fenntartható fejlődéséért munkálkodik, amely olyan egyensúlyozott gazdasági növekedésen, árstabilitáson és magas versenyképességű, teljes fog-
- 56/57 -
lalkoztatottságot és társadalmi haladást célul tűző szociális piacgazdaságon alapul, amely a környezet minőségének magas fokú védelmével és javításával párosul..." (3. bekezdés); "A világ többi részéhez fűződő kapcsolataiban az Unió (...) hozzájárul a Föld fenntartható fejlődéséhez (...)" (5. bekezdés).
Az EU működéséről szóló szerződésben (EUMSz.) csupán egy hivatkozás található a fenntartható fejlődésre, a 11. cikkben, amely a környezeti követelmények más uniós politikákba történő integrálásáról rendelkezik, "(...) különösen a fenntartható fejlődés előmozdítására tekintettel". A fenntartható fejlődést sem célként, sem alapelvként nem említi meg az EUMSz. környezeti címe, ahol egyébként felsorolásra kerülnek az Unió környezeti politikájának céljai, alapelvei és a kialakítása során figyelembe veendő szempontok.[21]
Itt szükséges utalni arra is, hogy az EU-Szerződés 6. cikke az Európai Unió Alapjogi Chartáját ugyanolyan jogi kötőerővel ruházza fel, mint amellyel a Szerződések bírnak. A 2000-ben elfogadott Charta Preambulumának 3. bekezdése kimondja, hogy "Az Unió (...) a egyensúlyozott és fenntartható fejlődés előmozdítására törekszik (...)". A Charta ugyancsak a Preambulumban utal a fenntartható fejlődés meghatározó elemére, hiszen a 6. bekezdés szerint a benne foglalt jogok gyakorlásának együtt kell járnia "(...) az emberi közösség és a jövő nemzedékek iránt viselt felelősséggel és kötelezettségekkel."[22]
A Charta 37. cikke a szolidaritási jogok között, a környezetvédelmi címben utal a fenntartható fejlődésre, mint alapelvre: "A magas színvonalú környezetvédelmet és a környezet minőségének javítását be kell építeni az uniós politikákba, és a fenntartható fejlődés elvével összhangban biztosítani kell megvalósulásukat."[23] A Charta csak megismétli az alapító szerződésekben már eddig is elismert elveket, ezért az említett rendelkezés sem jelent további kötelezettséget az Unió vagy akár a tagállamok számára (és nem tekinthető a tiszta és egészséges környezethez való, érvényesíthető alapvető emberi jog kimondásának sem).[24]
A fenntartható fejlődés koncepciója politikai prioritásként első ízben az Európai Unió 1993-ban elfogadott, ötödik környezeti cselekvési programjában fogalmazódott meg, amely éppen a "Fenntarthatóság felé" címet viseli.[25] A program Preambulumában kifejezetten utal a Rio de Janeirói konferencián elfogadott Nyilatkozatra és a Feladatok a 21. századra c. programra, így az 5. környezeti cselekvési program ezek uniós szintű végrehajtásaként is felfogható.
A cselekvési program szó szerint idézi a fenntartható fejlődés "brundtlandi" meghatározását és jellemzőit. Bár "alapelvnek" nevezi, a szöveg megfogalmazásából kiderül, hogy az EU a fenntartható fejlődést politikai és stratégiai célnak tekinti, és nem csupán a környezetvédelem terén, hanem más uniós politikák számára is.
Kijelenti, hogy a "fenntartható" kifejezés folyamatos gazdasági és társadalmi fejlődésre irányuló politikát és stratégiát jelöl, a környezet és a természeti erőforrások károsítása nélkül. A jogalkotó a programot az EU számára fordulópontként értékeli, mivel a fejlődés és a környezet összhangjának biztosítása az Unió és a világ számára az első számú kihívás az 1990-es évektől.
Az állásfoglalás Preambuluma kijelenti, hogy a "cselekvés és a fejlődés sok jelenlegi formája nem fenntartható", és hogy "a fenntartható fejlődés elérése jelentős változtatásokra szólít fel a fejlődés, a termelés, a fogyasztás és a magatartás jelenlegi mintáiban".[26] A program hangsúlyozza, hogy stratégiájának végső célja a növekedési minták fenntarthatóvá transzformálása, amely magában foglalja azt a felismerést, hogy a jövőbeli gazdasági és társadalmi fejlődés a környezet és a természeti erőforrások minőségétől függ. A program hangsúlyozza azt is, hogy a természeti erőforrások készlete véges, ezért ezek személyes hasznosítása nem történhet mások rovására, továbbá, hogy felhasználásuk az egyik generáció által, nem történhet a következő generációk kárára.[27]
Az Európai Unió 2002-ben elfogadott, hatodik környezeti cselekvési programja ("A mi jövőnk, a mi választásunk"), az Európai Unió 2001-ben elfogadott, ún. "fenntartható fejlődés stratégiájához" kíván hozzájárulni. A cselekvési program a stratégia környezeti dimenziójának alapjául szolgál, és annak számára prioritásokat határoz meg, elsősorban a klímaváltozás, a természet és a biológiai sokféleség megőrzése, a környezet- és az egészségvédelem, valamint az életminőség javítása, a természeti erőforrások és a hulladékgazdálkodás terén.[28]
A Bizottság a hatodik környezeti cselekvési program tervezetében a fenntartható fejlődést az iparosodott Európa legfőbb lehetőségének tartja: "Ha támogatjuk és ösztönözzük egy zöldebb piac fejlődését, az üzleti élet és a polgárok technológiai és vezetési újításokkal válaszolnak, amely növekedést, versenyképességet, jövedelmezőséget és munkahelyteremtést von maga után. Egy progresszív környezeti politika így hozzájárul az Európai Tanács lisszaboni következtetéseihez, amely szerint Európa a világ legversenyképesebb, tudásalapú társadalmává válik". A Bizottság szerint a fenntartható fejlődés több mint a környezetvédelem, a környezeti cselekvés társadalmi és gazdasági dimenzióit is figyelembe kell venni.[29]
- 57/58 -
Az Európai Unió fenntartható fejlődés stratégiájának kidolgozásához 2000-ben kezdett hozzá, miközben az Európai Tanács lisszaboni ülésén az EU új stratégiai célt tűzött maga elé: "(...) az Unió a világ legdinamikusabban fejlődő, legversenyképesebb tudásalapú gazdaságává váljék, amely képes a fenntartható gazdasági növekedésre, több és jobb munkával és nagyobb társadalmi kohézióval".[30] Ennek elérése érdekében az Európai Tanács egy 10 éves stratégiai programot fogadott el, amely elsősorban gazdasági és társadalmi pillér fejlesztésére épült. A "Lisszaboni Stratégiából" azonban hiányzott a környezetvédelmi pillér. Ezt felismerve a 2001-ben, Göteborgban megtartott csúcstalálkozón elfogadták az EU fenntartható fejlődés stratégiáját, amely a Lisszaboni Stratégiát kiegészítette a környezetvédelmi dimenzióval,[31] s amely szerint a fenntartható fejlődés megköveteli, hogy a gazdasági, társadalmi és környezeti politikákat egymást kölcsönösen erősítő módon fejlesszék.[32] E stratégiának azon az elven kell nyugodnia, hogy minden politika gazdasági, társadalmi és környezeti vonatkozásait összehangoltan kell vizsgálni és figyelembe venni a döntéshozatal során.[33] A Bizottság szerint, az EU fenntartható fejlődés stratégiája "felismeri, hogy hosszú távon a gazdasági növekedésnek, a társadalmi kohéziónak és a környezetvédelemnek kéz a kézben kell haladnia".[34] A hiányzó környezeti pillér hozzáadásával az EU ugyanazt a megközelítést fogadta el, amelyet a Johannesburgi Nyilatkozat, amely e három összetevőt a fenntartható fejlődés elválaszthatatlan és egymást kölcsönösen erősítő pilléreinek tekintett.
Az EU fenntartható fejlődés stratégiája szorosan összefonódik az EU környezeti integrációs stratégiájával, az ún. "Cardiffi folyamattal", amely az EUMSz. 11. cikkében foglalt követelmény - a környezeti követelmények figyelembevétele az EU politikáinak meghatározása és végrehajtása során - gyakorlatba ültetésével követeli meg az ágazati tanácsoktól, hogy a fenntartható fejlődés szolgálatában saját integrációs stratégiát alakítsanak ki.[35] A Göteborgban megrendezett Tanácsülésen az állam- és kormányfők felhívták a Tanácsot, hogy fejlessze tovább az ágazati stratégiákat a környezeti követelményeknek valamennyi releváns uniós politikába történő integrálása érdekében.
A Bizottság előkészítő jelentésére alapozva[36] az EU Tanácsa 2006-ban felülvizsgálta a stratégiát, és a kibővített EU-ra is tekintettel megújult fenntartható fejlődés stratégiát fogadott el.[37] E dokumentum eleve abból indul ki, hogy a jelenlegi termelési és fogyasztási minták nem fenntarthatóak. Megállapítja, hogy "az éghajlatváltozás és az energiafelhasználás, a közegészségügyet fenyegető veszélyek, a szegénység és a társadalmi kirekesztés, a demográfiai nyomás és az elöregedés, a természeti erőforrásokkal való gazdálkodás, a biológiai sokféleség csökkenése, a földhasználat és a közlekedés tekintetében továbbra is fennállnak nem fenntartható tendenciák, és új kihívásokkal is szembe kell nézni", ezért sürgős intézkedésekre szólít fel. A fő kihívás a jelenlegi, nem fenntartható fogyasztási és termelési mintáknak, valamint a politikák integrációt nélkülöző alakításának a fokozatos megváltoztatása."[38]
A stratégia megerősítette az EU elkötelezettségét a fenntartható fejlődés mellett, amely "az Európai Uniónak a Szerződésben foglalt átfogó célkitűzése, amely az Unió valamennyi politikáját és fellépését irányítja". Legfőbb céljai, többek között, a jelen és a jövő nemzedékek életminőségének folyamatos javítása, az erőforrásokkal való hatékony gazdálkodás, a gazdasági fellendülés, a környezetvédelem és a társadalmi kohézió biztosítása.
A megújult stratégia alapjául tekinti a 2005-ben elfogadott, fent említett Nyilatkozat célkitűzéseit és alapelveit. A környezetvédelmi célok között hangsúlyozza a környezetszennyezés megelőzését és csökkentését, valamint a fenntartható fogyasztás és termelés előmozdítását, a gazdasági növekedés és a káros környezeti hatások (a környezet állapotának romlása) közötti kapcsolat megszakítása (az ún. "de-coupling") céljából.[39] Az Európai Tanács e dokumentumában rámutat az EU fenntartható fejlődés stratégiája és a növekedést és munkahelyteremtést célzó Lisszaboni Stratégia közötti kapcsolatra, egymást kiegészítő jellegére. A dokumentum szerint a Lisszaboni Stratégia nagymértékben hozzájárul a fenntartható fejlődés stratégiájához, amely az előbbi számára átfogó keretrendszert biztosít.[40]
2009-ben a Bizottság megvizsgálta a fenntartható fejlődés elvének szakpolitikai eredményeit, a jövőbeli változtatás szükséges irányait. A Bizottság a valamennyi szektort sújtó gazdasági válságra reflektálva kulcsfontosságúnak tartja, hogy az EU "lehetőséget kovácsoljon a válságból a pénzügyi és az ökológiai fenntarthatóság kezelésére és a dinamikus, alacsony CO2-kibocsátású és erőforrás-hatékony, tudásalapú, szociálisan befogadó jellegű társadalom megteremtésére". A hangsúlyt a "zöld növekedésre" helyezi, mivel rövidtávon a "zöld" intézkedések hozzájárulnak a gazdaság talpra állításához és a munkahelyteremtéshez, ösztönzik az új technológiák fejlesztését, és csökkentik az éghajlatváltozásra, a természeti erőforrások kimerülésére és az ökoszisztémák pusztulására gyakorolt hatásunkat.[41]
- 58/59 -
A Bizottság kijelentette, hogy uniós szinten a fenntartható fejlődés ösztönzése elsősorban az egyes uniós szakpolitikák keretében valósul meg, míg a fenntartható fejlődés stratégia központi szerepe az általános célkitűzések megvalósításának elősegítése. A Lisszaboni Stratégia dinamikus, míg a fenntartható fejlődés stratégia hosszú távú, az előző kereteit biztosító stratégia. A Bizottság véleménye szerint, mivel e stratégiák különböző szerepet töltenek be, egybeolvasztásuk nem valósítható meg. A fenntartható fejlődés stratégiának a jövőben, többek között, az energia-és erőforrás-hatékony technológiákra, fenntartható közlekedésre és a fenntartható fogyasztási szokásokra, az alacsony CO2-kibocsátású és alacsony ráfordítású gazdaságra kell összpontosítania, fokoznia kell továbbá erőfeszítéseit a környezetvédelemre, a biológiai sokféleség és a természeti erőforrások védelmére. A Bizottság hangsúlyozta, hogy az ökoszisztémák pusztulása nem csupán a jelen és a jövő generációk életminőségét csökkenti, hanem a fenntartható, hosszú távú gazdasági fejlődést is gátolja.[42]
A javaslatokat elfogadva az Európai Tanács ismételten megállapította, hogy a jelenlegi fejlemények sok tekintetben nem fenntarthatóak, és hogy meghaladjuk a Föld teherbíró képességének határait. Felkérte a Bizottságot, hogy gyorsítsa fel a stratégia végrehajtását, pontosabban határozza meg a jövőbeni prioritási intézkedéseket, hiszen "a fenntartható fejlődés stratégia olyan hosszú távú jövőkép és átfogó politikai keret", amely 2050-ig iránymutatásul szolgál minden uniós szakpolitika számára, és globális dimenzióval is rendelkezik. Az Európai Tanács hangsúlyozta a fenntartható fejlődés stratégia és az új növekedési stratégia - az ún. "Európa 2020 program" - közötti összhang megteremtésének szükségességét is.[43]
Mivel a Lisszaboni Stratégia 10 éves végrehajtási periódusa 2010-ben lejárt, az EU új növekedési stratégiájának a célja, hogy kivezesse a tagállamokat a gazdasági krízisből, és hogy Európát új, "fenntarthatóbb" fejlődési pályára állítsa. Az Európa 2020 program három, egymást kölcsönösen erősítő prioritást határoz meg, melyek mindegyike a növekedésre utal:
- intelligens növekedés (tudáson és innováción alapuló gazdaság kialakítása);
- fenntartható növekedés (erőforrás-hatékonyabb, erőteljesebben környezetbarát és versenyképesebb gazdaság);
- inkluzív növekedés: olyan gazdaság kialakításának ösztönzése, amelyet magas foglalkoztatás, valamint szociális és területi kohézió jellemez.
E célok elérése érdekében a Bizottság kiemelt előirányzatokat határozott meg a foglalkoztatási arányra, a kutatás és fejlesztés támogatására, az oktatásra, valamint a szegénység csökkentésére vonatkozóan. A Bizottság e prioritási területeken 7 "kiemelt kezdeményezést" javasolt.[44] A fenntartható növekedés célkitűzését az "Erőforrás-hatékony Európa", valamint az "Iparpolitika a globalizáció korában" elnevezésű kezdeményezések szolgálják, többek között, az éghajlatváltozás elleni küzdelemmel, a tiszta és hatékony energia termelésével és takarékos használatával, korszerűbb közlekedéssel, kevesebb szennyezőanyag kibocsátással, kevesebb természeti erőforrást felhasználó termelési módszerek és takarékosabb fogyasztási szokások kialakításával, hatékonyabb újrahasznosítással.
Az Európa 2020 programot elfogadva az Európai Tanács hangsúlyozta a gazdasági és pénzügyi stabilitás megteremtésének és a szerkezeti reformoknak a szükségességét, a gazdasági válságból történő kilábalás és az Unió gazdaságának fenntartható növekedési pályára állítása érdekében.[45] Összességében elmondható, hogy az új stratégia az EU fejlődése szempontjából a fenntarthatóságot célozza meg, ennek ellenére érzékelhetően nagyobb hangsúlyt fektet a versenyképességre és gazdasági kérdésekre, mint a fenntarthatóság másik két pillérére.[46] Mint ahogy azt a korábbi dokumentumok is felvetették, valóban nagyobb összhang megteremtésére lenne szükség az egymással összefüggő uniós stratégiák - a fenntarthatósági és a növekedési stratégia - között.
Az Európai Unióban a regionális politika alapvető és egyedülálló szerepet játszik abban, hogy az Unió által finanszírozott beruházások hozzájárulhassanak az Európa 2020 program (elsősorban az "intelligens és fenntartható növekedés") megvalósításához.[47] Magyarország például mintegy 30 milliárd euró fejlesztési forrással gazdálkodhat a 2007 és 2013 közötti időszakban, az Új Magyarország Fejlesztési Terv (NFT-II.) keretében.
Az uniós előírások alapján a fenntartható fejlődés szempontjainak elméletileg valamennyi projekt teljes életciklusának szerves részét kell képezniük, a tervezéstől a megvalósításon keresztül egészen a nyomon követésig.[48] Az Eurostat a fenntartható fejlődéssel kapcsolatban több olyan mutatót is kidolgozott, amelyek segíthetik az illetékes nemzeti és regionális szerveket az értékelésben.[49]
A beruházási célú projektek közül a legnagyobb költségigénnyel az uniós finanszírozású infrastrukturális és környezetvédelmi - például hulladékgazdálkodási, szennyvíz- vagy ivóvízkezelési - programok
- 59/60 -
járnak, amelyek esetében különösen fontos a méretgazdaságosság kérdése. A beruházóknak ugyanis nem csak az üzemeltetés költségeit kell figyelembe venniük, hanem a várható többletköltségeket, a szolgáltatás igénybevételének díjára vonatkozó előírásokat és az ún. végfelhasználók fizetőképességét is.
A fejlesztési tervekkel összefüggésben kötelezően elkészítendő, ún. stratégiai környezeti vizsgálatoknak (SKV-knak) az a célja, hogy az egyes terveket a környezeti hatások és a fenntarthatóságra gyakorolt hatások szempontjából véleményezze, és javaslatokat tegyen a fellépő negatív hatások ellensúlyozására, illetve a környezeti szempontból előnyösebb megoldásra.[50] Ez alapján látható, hogy a környezet védelmét és a fenntarthatóságot a hazai szabályozás - összhangban az uniós előírásokkal[51] - külön kategóriaként próbálja kezelni, a legtöbbször előforduló kifejezés azonban továbbra is a kettő összekapcsolásából létrejött "környezeti fenntarthatóság".
A regionális fejlesztési programok keretében kiírt pályázatokhoz készített Útmutató a következő, kötelezően megadandó fenntarthatósági indikátorokat sorolja fel termelő tevékenységet végző pályázók esetén: a fajlagos vízfelhasználás mértéke, a fajlagos energiafelhasználás mértéke, az üvegházhatású anyagok kibocsátásának mértéke, az ártalmatlanításra kerülő hulladék arányának mértéke, a kistérségben élők foglalkoztatottságának mértéke, a fenntarthatósággal kapcsolatos tudásmegosztáson részt vett munkavállalók aránya.[52] Látható, hogy ezek az adatok szinte kivétel nélkül[53] a fenntarthatóságnak csak az egyik (környezeti) pillérére koncentrálnak.
Az uniós projektekben ezért szakmai feltételként általában a műszaki fenntarthatósággal, pénzügyi feltételként a gazdasági fenntarthatósággal, horizontális feltételként pedig, a környezeti fenntarthatósággal, mint "hagyományosnak" mondható, ún. horizontális szemponttal (pontosabban elvvel) kapcsolatos vállalások jelennek meg.[54] A nyertes pályázó támogatási szerződésének a vállalt és értékelt, ún. "fenntarthatósági szempontok" is részét képezik. Ennek megfelelően Magyarországon is csak olyan projektek kaphatnak uniós támogatást, amelyek hozzájárulnak az esélyegyenlőség és a fenntartható fejlődés biztosításához.[55] Ebben az összefüggésben nem meglepő, hogy az ún. "fenntarthatósági szükséglet" indukálja a területfejlesztés rendszerében a környezetvédelmi beruházások "tekintélyes részét".[56]
A fejlesztési dokumentumokban a projektek fenntartási kötelezettsége, illetve környezeti, műszaki, gazdaság-pénzügyi (sőt időnként szervezeti, intézményi és jogi) fenntarthatósága tehát félreérthető módon összekeveredik, lehetetlenné téve a gazdasági, társadalmi és környezeti tényezők összhangjának vizsgálatát a fenntarthatóság valódi értelmében. A beruházási típusú fejlesztések esetén egyébként is általános előírásként jelenik meg, hogy a támogatással létrehozott fejlesztés fizikai eredményeit a projektgazdának általában a befejezéstől számított legalább 5 évig[57] kell csak "fenntartania", azaz biztosítani kell, hogy a projekt a támogatási szerződésben foglaltak szerint valósul meg. Ezt követően már nem kötelezhető a támogatás visszafizetésére. A kedvezményezettek részéről az esetleges biztosítékoknak is csak legfeljebb a fenntartási időszakra kell rendelkezésre állniuk, az ún. "záró projekt fenntartási jelentés" elfogadásáig.[58] Ez alapján tehát néhány év elteltével, jogi következmények nélkül válhatnak finanszírozhatatlanná, lehetetlenülhetnek el az uniós fejlesztési forrásokból megvalósított beruházások, így valójában a gazdasági-pénzügyi fenntarthatóság követelményének is csak rövidtávon kell érvényesülnie.
A fenntartható fejlődés koncepciója megszületését követően, viszonylag rövid idő alatt széles körben használt kifejezéssé vált. Megjelenése a nemzetközi, uniós és állami szinten született - nem csupán környezetvédelmi tárgyú - stratégiákban, tervekben és egyéb dokumentumokban "kötelező elemként" jelenik meg, annak ellenére, hogy a pontos tartalmát, egységes értelmezését tekintve még tudományos körökben sem sikerült konszenzusra jutni az elmúlt 20-25 évben.
A kifejezés népszerűsége éppen a rugalmasságának (ha úgy tetszik: pontatlanságának) köszönhető, hiszen egyrészt lehetővé teszi, hogy a társadalmi-gazdasági-politikai élet szereplői a saját érdekeiknek, elképzeléseiknek megfelelően határozhassák meg, hogy valójában mit értenek "fenntartható fejlődés" vagy "fenntarthatóság" alatt, másrészt a "fenntartható" jelző alkalmazásával olyan kifejezések, mint a "növekedés", "gazdaság", "versenyképesség", stb. ismét "szalonképessé" tehetők, érintetlenül hagyva a fennálló gazdasági és társadalmi rendet, amely egyébként teljességgel fenntarthatatlan.
A fenntartható fejlődés koncepciója az Európai Unióban, mint gazdasági integrációs szervezetben kezdettől fogva a gazdasági növekedéshez, mint alapvető és legfőbb célkitűzéshez kapcsolódott. Ez a sajátosság a mai napig megfigyelhető, azonban a fenntartható fejlődés értelmezése körüli állandó vita hatékony segítséget is nyújtott abban, hogy a környezeti kérdések a legfontosabb politikai döntések meghozatalában is felmerülhessenek.
Mindezek alapján felmerül a kérdés, hogy nem lenne-e ésszerűbb olyan kifejezést használni a "fenntartható fejlődés" helyett, amely értelmezési lehető-
- 60/61 -
ségeit tekintve egyértelműbb (és emiatt praktikus szempontból sokkal hatékonyabban alkalmazható), illetve képes kifejezni, hogy a 20. századra kialakult, és azóta is gyorsuló ütemben romló környezeti állapot megváltoztatásához tudatosan tervezett cselekvésre van szükség. A magyar nyelv különösen alkalmas a fogalmak közötti különbségek megragadására. A hazai szakirodalomban több utalás is található eltérő megközelítésekre.[59] Érdemes külön megemlíteni, hogy például a Brundtland-bizottság jelentésének magyar nyelvű - a későbbi környezetvédelmi és vízügyi miniszter, Persányi Miklós által szerkesztett - kiadása következetesen a "harmonikus" jelzőt használta a "fenntartható" helyett.[60]
Természetesen kétséges, hogy ennyi idő után lehetséges-e egy olyan kifejezésnek a lecserélése, amely mára széles körben elterjedt a köztudatban. Jogi szempontból azonban egyértelmű, hogy az egységes értelmezés hiánya jelenti az egyik legfőbb indokát a releváns jogszabályok alkalmazási nehézségeinek, végrehajtási hiányosságainak. Általánosságban pedig mindannyiunk érdeke, hogy az összeomlás felé vezető folyamatok erősödése helyett a negatív tendenciákat mielőbb megállítsuk, majd ezt követően a gazdaság és a társadalom működését a környezettel összhangban álló megoldásokkal fejlesszük egy hosszú távú, biztonságos állapot, a valódi fenntarthatóság felé. ■
JEGYZETEK
* A tanulmány a TÁMOP-4.2.1.B-10/2/KONV-2010-0002 sz. pályázat keretében készült.
[1] Ld. pl. a legutóbbi időszakból: Towards a Green Economy: Pathways to Sustainable Development and Poverty Eradication, United Nations Environment Programme (UNEP) , 2011; Jamie Benidickson - Ben Boer - Antonio Herman Benjamin - Karen Morrow (szerk.): Environmental Law and Sustainability After Rio, The IUCN Academy of Environmental Law Series, Edward Elgar Publishing, 2011; Stephen A. Roosa: Sustainable Development Handbook (Second Edition), Fairmont Press, 2010
[2] Bulla Miklós - Buruzs Adrienn: Regionális fejlesztések fenntarthatósági indikátorai az EU-ban, VIII. Környezettudományi tanácskozás, környezeti erőforrások fenntartható használata (Konferencia kiadvány), Széchenyi István Egyetem Műszaki Tudományi Kar, 135. o. (http://www.sze.hu/kornyezet/KTT8/KTT8_kiadvany.pdf)
[3] Gerd Winter, A Fundament and Two Pillars, The Concept of Sustainable Development 20 Years After the Bruntland Report, in Hans Christian Bugge & Christina Woigt, (szerk.) Sustainable development in International and National Law, Europa Law Publishing, Groningen, 2008. 39-40. o.
[4] Lee, Maria, EU Environmental Law, Challenges, Change and Decision-Making, Hart Publishing, Oxford, 2005. 26. o.
[5] Gyulai Iván (2007): Új megközelítések a fenntarthatóság érdekében, In: Kóródi Mária (szerk.): Remény a fennmaradásra (Fenntartható-e a fejlődés?), Kossuth Kiadó, 226-227. o.
[6] A pilléres szerkezetet megtartva azonban Gerd Winter a fenntartható fejlődést úgy határozza meg, mint egy alapot, amely a bioszféra (környezet, természeti erőforrások), és a rá épülő két pillért, amelyek a gazdaság és a társadalmi jólét, mivel a bioszféra meghatározó alapja a társadalmi-gazdasági fejlődésnek. i.m. 28. o.
[7] Ludwig Krämer, Sustainable Development in EC Law, in: Hans Christian Bugge, i.m. 386. o.
[8] Az 1972. évi Stockholmi ENSZ Konferencia Nyilatkozata az Emberi Környezetről, 6. pont, és 2. alapelv. Online: http://www.unep.org/Documents.Multilingual/Default.asp?documentid=97&articleid=1503
[9] A dokumentumot a Bizottság elnökéről, Norvégia akkori miniszterelnökéről, Gro Harlem Brundtland asszonyról nevezték el "Brundtland-jelentésnek".
[10] Report, World Commission on Environment and Development (WCED), Our Common Future, 2. fejezet: A fenntartható fejlődés felé, I. A fenntartható fejlődés koncepciója, 1. pont, UN Documents, A/42/427, 1987. március 20. Online: http://www.un-documents.net/ocf-02.htm#I
[11] i.m. 2. A növekedés minőségének megváltoztatása, 35. pont
[12] Legfeljebb az emberi tudás, az ismeretek gyarapodása növekedhet tovább hosszú távon, a bioszféra tönkretétele nélkül.
[13] The Rio Declaration on Environment and Development. A röviden csak "Riói Nyilatkozat"-nak nevezett dokumentum 27 alapelvet fogalmazott meg. Lásd Stanley P. Johnson: The Earth Summit, The United Nations Conference on Environment and Development (UNCED), Graham & Trotman, London, 1993. 118. o.
[14] Agenda 21 - Feladatok a 21. századra, Preambulum, Stanley, P. J., i.m. 125-130. o.
[15] Dr. Faragó Tibor (szerk.): Világtalálkozó a fenntartható fejlődésről: a találkozó programja, résztvevői, dokumentumai és értékelése, Fenntartható Fejlődés Bizottság, Budapest 2002. 25-28. o., Online: http://www.ff3.hu/upload/wspub_final.pdf
[16] Johannesburgi Nyilatkozat a Fenntartható Fejlődésről, 5. pont. Online: i.m. 75. o.
[17] A fenntartható fejlődés nemzetközi jogi eredetéről, fejlődéséről és státusáról lásd bővebben Marie-Claire Cordonier Segger, 'Sustainable Development in International Law' in Hans Christian Bugge & Christina Woigt, i.m. 87-199. o.
[18] 3/2002 sz. ILA Határozat: New Delhi Declaration of Principles of International Law Relating to Sustainable Development, in: ILA, 'Report of the Seventieth Conference', New Delhi (London: ILA, 2002), online: http://www.ila-hg.org.
[19] Haigh, Nigel szerint a fenntartható növekedés nem jelentheti a korlátozott erőforrások felhasználásának folyamatos növekedését, amely ellentétben áll a fenntartható fejlődés Bruntlandi értelmezésével, hisz nem biztosítja a jövő generáció szükségleteinek kielégítését. Idézi Poostchi, Banny, The 1997 Treaty of Amsterdam - Implications for EU Environmental Law and Policy-Making, Review of European Community & International Environmental Law, Vol. 7, No. 1, 1998, 77.o.
[20] Az Európai Unióról szóló szerződés (EU-Szerződés) és az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSz.) (a 2007. december 13-án aláírt, és 2009. december 1-jén hatályba lépett Lisszaboni Szerződés módosító rendelkezéseivel egységes szerkezetbe foglalt változat) HL C/83, 2010. március 30. 1. o.
[21] EUMSz. 191 cikk.
[22] Az EU Alapjogi Chartáját a Lisszaboni Szerződéssel módosított uniós szerződésekkel együtt közzétették a HL C/83, számban (2010. március 30.), 391. o.
[23] i.m. 399. o.
[24] A Charta értelmezésére és alkalmazására vonatkozó 51. cikk (2) bekezdés rendelkezései szerint: "Ez a Charta az uniós jog alkalmazási körét nem terjeszti ki az Unió hatáskörein túl, továbbá nem hoz létre új hatásköröket vagy feladatokat az Unió számára, és nem módosítja a Szerződésekben meghatározott hatásköröket és feladatokat."; i.m. 402. o.
[25] Ld. a Tanács és a tagállamok kormányképviselőinek 1993. február 1-jei állásfoglalását az EU ötödik környezeti cselekvési programjának elfogadásáról (HL C 138), 1993. május 17., 1. o.
- 61/62 -
[26] Az EU 5. környezeti cselekvési programja, i.m. 2. o.
[27] Az EU 5. környezeti cselekvési programja, i.m. 17-24. o.
[28] Az Európai Parlament és a Tanács 1600/2002 határozata a hatodik környezeti cselekvési program meghatározásáról HL L 242, 2002. szeptember 10, 1. o., 1. cikk (4) bekezdés, 2. cikk (1) bekezdés, 3. o.
[29] Bizottság, Közlemény az Európai Közösség hatodik cselekvési programjáról, "Környezet 2010: A mi jövőnk, a mi választásunk, COM (2001) 31, Brüsszel 2001. január 24., 11. o.
[30] Elnökségi Következtetések, Európai Tanács, Lisszabon, 2000. március 23-24. The way forward, I. 5. pont. Online: http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/docs/pressdata/en/ec/00100-r1.en0.htm
[31] Nem véletlen, hogy a Lisszaboni Stratégia 2005. évi átfogó felülvizsgálata is megelőzte időben a fenntartható fejlődés stratégia átdolgozását, amit egyébként is beárnyékolt az Alkotmányszerződés jövőjéről folytatott vita.
[32] A stratégia elsősorban az Európai Unió belső teendőivel foglalkozott, ezért a Bizottságnak 2002-ben külön közleményt kellett kibocsátania a Johannesburgban megrendezésre kerülő ENSZ Világkonferenciára történő felkészülés részeként; lásd Towards a world partnership for sustainable development, COM(2002) 82 final
[33] Elnökségi Következtetések, Európai Tanács Göteborg 2001. június 15-16., 2001, SN 200/1/01 REV 1. 4. o.
[34] Bizottság, Közlemény, Fenntartható Európa egy jobb világért: Az Európai Unió Fenntartható Fejlődés Stratégiája, COM (2001) 264, Brüsszel 2001. május 15. 2. o.
[35] Ld. a Bizottság Közleményét, Partnerség az integrációért - Stratégia a környezet EU politikákba történő integrálására, COM (98) 333, Brüsszel, 1988. május 27., illetve Európai Tanács, Elnökségi Következtetések, Cardiff, 1998. június 15-16, SN 150/1/98 REV 1, 13. o.
[36] Bizottság, Közlemény: A fenntartható fejlődés stratégiájának felülvizsgálatáról, COM (2005) 658, Brüsszel, 2005. december 13.
[37] Az Európai Unió Tanácsa, Az EU fenntartható fejlődési stratégiájának felülvizsgálata - A megújult stratégia, 10907/06, Brüsszel, 2006. június 26. A megújult stratégiát az Európai Tanács 2006. június 15-16-án elfogadta, lásd Elnökségi Következtetések - 2006. június 15-16., 10633/1/06 REV 1, 17. pont.
[38] Az EU megújult fenntartható fejlődés stratégiája, 2. pont, i.m. 2. o.
[39] i.m. 3-5. o.
[40] i.m. 6. o.
[41] Bizottság, Közlemény, A fenntartható fejlődés elvének általános érvényesítése az uniós szakpolitikákban: Az Európai Unió fenntartható fejlődési stratégiájának 2009. évi felülvizsgálata, COM (2009) 400, Brüsszel, 2009. július 24., 2-3. o. A természeti erőforrások megőrzése és a velük való gazdálkodás terén a jövőbeli kilátások igen rosszak: a 2050-re előrejelzett 9 milliárdos népességet a Föld nem tudja majd eltartani, e képességét a becsült ökológiai lábnyom 30%-kal haladja meg.
[42] i.m. 14-16. o.
[43] Európai Tanács, Elnökségi Jelentés az EU fenntartható fejlődési stratégiájának 2009. évi felülvizsgálatáról, Brüsszel, 2009. december 1., 16818/09, Melléklet, 2-3. o.
[44] Bizottság, Közlemény, Európa 2020, Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája, COM (2010) 2020, Brüsszel, 2010. március 3., 5-7. és 11-20. o.
[45] Európai Tanács, Elnökségi Következtetések, EUCO 13/10, Brüsszel, 2010. június 17., 1-4. o.
[46] Frank Biermann - Bernd Siebenhüner - Anna Schreyögg: International Organizations in Global Environmental Governance, Routledge Research in Environmental Politics, 2009. 125.o.
[47] Bizottság, Közlemény, Az Európa 2020 keretei közötti fenntartható növekedéshez hozzájáruló regionális politika, COM(2011) 17, Brüsszel 2011. január 26., 2. o.
[48] A pályázóknak a horizontális szempontok érvényesítését a projektciklushoz kapcsolódó mindkét fenntarthatósági kategóriában erősítenie kell (1. Környezettudatos menedzsment és tervezés, 2. Fenntartható fejlődést szolgáló rész-szempontok).
[49] Measuring progress towards a more sustainable Europe, 2009 monitoring report of the EU sustainable development strategy, European Communities, 2009 (http://epp.eurostat.ec.europa.eu/cache/ITY_OFF-PUB/KS-78-09-865/EN/KS-78-09-865-EN.PDF)
[50] 24/2011. (V. 6.) NFM utasítás 7.§ (2) bek.
[51] Ld. az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1260/1999/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 1083/2006/EK rendelet (HL L 210, 25. o.) 17. cikkét.
[52] Útmutató a fenntartható fejlődés érvényesítéséhez a Regionális Fejlesztési Programok keretében 2009-10. években kiírt pályázatokhoz, 2010. március, 1-2. o.
[53] Az egyetlen kivétel talán a kistérségben élők foglalkoztatottsága, mint a "fenntartható társadalom" fontos eleme (a helyi munkaerő foglalkoztatása, a helyi igények kielégítése, a kisebb napi ingázási idő és az ezzel társuló környezetszennyezés).
[54] Az uniós követelmények miatt a környezeti fenntarthatóság mellett általánosan érvényesítendő szempontként jelenik meg mindig az esélyegyenlőség és a területi kohézió érvényesülése is, de ezek a témánk szempontjából most nem relevánsak.
[55] Ld. a 2011. február 10-től hatályos, "Pályázati Útmutató a Regionális Fejlesztési Operatív Programok keretében megjelent Pályázati Felhívásokhoz" c. dokumentum C6.1. pontját.
[56] Útmutató az előzetes megvalósíthatósági tanulmány elkészítéséhez (beruházási projektek), 9. o.
[57] Mikro-, kis- és középvállalkozások esetében legalább 3 évig; , indokolt esetben (a projekt céljára, műszaki tartalmára tekintettel) ennél hosszabb fenntartási időszak is előírható.
[58] 24/2011. (V. 6.) NFM utasítás 137.§ (2) bek.
[59] Ld. például Kerényi Attila: Környezetvédelmi elvek a gyakorlatban (Utánnyomás), Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen 2002. 102-103. o., illetve Bándi Gyula: Környezetjog (Harmadik, átdolgozott kiadás), Osiris Kiadó, Budapest 2002. 31-32. o.
[60] Persányi Miklós (szerk.): Közös Jövőnk - A Környezet és Fejlesztés Világbizottság jelentése, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest 1988
Lábjegyzetek:
[1] A szerző tanszékvezető egyetemi docens.
[2] A szerző PhD-hallgató.
Visszaugrás
