A szerződésben kikötött munkadíj indítványozása, vagy igazolása elmaradásának jogkövetkezménye:
Az eddig tárgyalt esetekben azt vizsgáltuk meg, hogy milyen kérdésekben kell állást foglalnia a bíróságnak, ha a fél indítványozza az ügyvédjével kötött megbízási szerződésben meghatározott munkadíj perköltségként történő megítélését. Az R. 3. §-a (1) bekezdésének a) pontja azonban nem törvényben előírt kötelezettségként, hanem csupán lehetőségként fogalmazza meg az ügyvéd és ügyfele között létrejött konkrét megbízási szerződésben kikötött munkadíj perköltségként történő felszámítását. Emiatt szükségszerűen felmerül a kérdés: mi a teendő, ha a fél ilyen indítványt egyáltalán nem terjeszt elő, vagy előterjeszt ugyan, de az abban megjelölt összeget nem igazolja. Ennek megválaszolására két egymástól lényegesen különböző, de igen jól megindokolható jogi álláspont alakult ki.
Az egyik álláspont szerint az ügyvédi megbízási szerződésen alapuló, összegszerűen megjelölt, határozott indítvány hiányában a perköltség keretében munkadíj megállapítására egyáltalán nincs jogi lehetőség.
Ez a jogi levezetés abból indul ki, hogy a Pp. 3. §-ának (3) bekezdésére, valamint a Pp. 7. §-ának (2) bekezdésére figyelemmel a bíróságot az ügyvédi munkadíj tekintetében semmilyen tájékoztatási kötelezettség nem terheli. Emellett semmilyen méltányossági szempont sem szólhat amellett, hogy a bíróság a jogi képviselővel eljáró felet mentesítse a Pp. 79. §-ának (1) bekezdésében rögzített, költségeinek felszámításával kapcsolatos kötelezettsége alól, és az sem feladata, hogy a felet éppen jogi képviselőjének mulasztásától óvja meg. A bíróságnak a fél kérelméhez való viszonyát alapvetően a Pp. 3. §-ának (1) és (2) bekezdései, a Pp. 121. §-a (1) bekezdésének e) pontja, valamint a Pp. 215. §-a határozzák meg. Eszerint a fél köteles a bíróság döntésére irányuló, határozott (tehát összegszerűen megjelölt) kereseti kérelmet előterjeszteni, amelyhez a bíróság kötve van, és amelyet a bíróság határozatában köteles kimeríteni, azaz valamennyi kérelemről, teljes terjedelmében dönteni, az abban foglaltakon túl azonban már nem terjeszkedhet. Az Ütv. 9. §-ának (2) bekezdése az ügyvédi munkadíjat a felek szabad megállapodásának tárgyává teszi. Erre irányuló indítvány és erre vonatkozó adatok hiányában azonban a bíróság nincs abban a helyzetben, hogy a munkadíjat a Pp. 79. §-ának (1) bekezdésében foglaltak szerint a per egyéb adatai alapján határozhassa meg, mert a konkrét ügyvédi megbízási szerződést a fél a bizonyítás anyagává nem tette, arról a bíróságnak hivatalos tudomása sem lehet; és a más tárgyú perekből, illetőleg más megbízási szerződésekből a perbelire vonatkozó adekvát következtetés nem vonható le. E jogi álláspont mellett szóló és igen figyelemre méltó jogi érv, hogy indítvány hiányában nem állapítható meg a bíróság döntési jogának felső határa, és emiatt az indítványt elmulasztó fél előnyösebb helyzetbe kerülhet, mint a konkrét indítványt előterjesztő fél, akinek a bíróság az általa igényeltnél többet nem ítélhet meg. További támogató érvként vehető figyelembe, hogy összegszerűséget mérlegeléssel, vagy szokásjogi alapon megállapítani legalábbis nem kívánatos.
A másik álláspont szerint a Pp. 78. §-ának (2) bekezdése a perköltség tekintetében egy kivételt fogalmaz meg a Pp. 3. §-ának (2) bekezdésében rögzített kérelemhez kötöttség általános szabálya alól, és előírja, hogy a perköltségről a bíróság hivatalból köteles határozni, amelytől csak akkor tekinthet el, ha a pernyertes fél kifejezetten kérte a perköltség tárgyában való határozathozatal mellőzését. Ilyenkor a perköltség megállapítására irányuló kérelem és a konkrét ügyvédi megbízási szerződésre vonatkozó peradatok hiánya miatt a bíróság a Pp. 79. §-a (1) bekezdésének harmadik mondata alapján a perköltséget a per egyéb adatai alapján hivatalból határozza meg.
Lényegében a második jogi megoldást fogadta el a Polgári és Gazdasági Kollégiumvezetők Ajánlásának III. pontja is. Eszerint "ha az ügyvéd nem kéri a megállapodás szerinti díj figyelembevételét, vagy arról egyáltalán nem szól, de kifejezetten nem mond le, a bíróság az ügyvédi munkadíj mértékét a per összes adatának figyelembevételével állapítja meg". Utalt az ajánlás arra, hogy a bíróság ennek során különösen a fenti 2/6/A-F. pontokban felsorolt szempontokat mérlegeli. Szükségesnek tartom ezen a helyen is kiemelni, hogy e mérlegelési szempontok közül a 2/6/F. pontban említett, hasonló ügyekben kialakult, általában elfogadott ügyvédi munkadíjat - az előző 3/E. pontban kifejtettek szerint - indokolt volna a perérték 5, illetőleg 2,5 százalékához igazodó tartalommal feltölteni. Ez a valamennyi bíróság számára közös kiindulópont és általános viszonyítási alap alkalmas volna az ítélkezési gyakorlat egységességének a biztosítására azokban az esetekben, amikor a bíróság a perköltséget nem a R. 3. §-a (1) bekezdésének a) pontjában szabályozott indítvány alapján határozza meg.
A jelen pontban tárgyalt szabályok szerint kell tehát megállapítani a munkadíjat abban az esetben, ha
- az ügyvéd az R. 3. §-a (1) bekezdése a) pontjának az alkalmazását nem kérte,
- a megbízási szerződésben megjelölt összeget nem igazolta,
- a perköltségről nem nyilatkozott,
- csupán "perköltség megállapítását" kérte,
- tartós megbízás alapján, átalánydíj ellenében látta el a fél képviseletét, amelynek egy ügyre jutó összege nem számítható ki,
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
