Kanada Legfelsőbb Bírósága az országban Chrétien miniszterelnök által vezetett kormányának kérelme alapján indult eljárásban 1998. augusztus 20. napján hirdette ki határozatát a Quebec Secession Reference ügyben[1]. Az egyhangú döntéssel meghozott határozat szerint Québec tartomány kormányzata sem a kanadai belső jog, sem pedig a nemzetközi jog alapján nem jogosult arra, hogy egyhangú döntéssel kinyilvánítsa a tartomány elszakadását Kanadától.
Egészen röviden így lehetne összefoglalni a bíróság döntésében foglaltakat, az ügy azonban sokkal nagyobb jelentőségű annál, hogy az abban született döntés egyetlen mondattal elintézhető legyen.
Nagyon hosszú és göröngyös út vezetett el odáig, hogy a kanadai szövetségi kormány e kérdés megválaszolását kérje a Bíróságtól. A Quebec Secession Reference előéletében tulajdonképpen Kanada egész története benne van. E sorok írója korábban több tanulmányban és monográfiában is foglalkozott a föderális államberendezkedésű Kanada alkotmányos intézményrendszerével és a francia nyelvű kanadai tartomány, Québec unión belüli pozíciójával, illetve a francia kanadaiak jogaival.[2] Az előzmények részletes feltárása a jelen tanulmány kereteit meghaladja, az azonban mindenképpen célszerűnek látszik, hogy röviden utalás történjen a főbb sarokpontokra.
Quebec Kanada tartománya a jelenleg tíz tartományból és három szövetségi területből álló államszövetség 1867. évi létrehozása óta. Az ország teljes lakosságának majd egynegyede él itt, közülük csaknem 80%-nak a francia az anyanyelve.
Az 1960-as évek végén erősödtek fel azok a hangok a tartományban, amelyek Québec Kanadától való elszakadását sürgetik. Az 1968-ban alapított és első ízben 1976-ban kormányra került szeparatista tartományi politikai párt, a Parti Québécois kezdeményezésére 1980-ban népszavazásra is sor került arról, hogy Québec kormánya tárgyalásokat kezdjen-e Kanada többi részével a tartomány új "szuverén" státuszáról a szuverenitás-társulás (sovereignty-association) elv alapján. A népszavazáson a szavazók 60%-a a status quo, azaz a tartomány Kanadában maradása mellett voksolt.
A népszavazás hatására felgyorsultak a brit birodalmi törvényhozás által 1867-ben elfogadott, majd több-
- 89/90 -
ször módosított Brit Észak-Amerika Törvény (British North America Act)[3] által megtestesített kanadai alkotmány megreformálására irányuló, a népszavazást megelőző mintegy húsz éven keresztül inkább kisebb mint nagyobb intenzitással zajló események, amelyek eredményeképpen 1981 végén megszületett egy megállapodás a szövetségi kormányzat és kilenc tartomány között az alaptörvény módosítása és kiegészítése tárgyában. Bár eredetileg a többi tartományhoz hasonlóan Québec is részt vett az alkotmányreform elemeit rögzítő politikai megállapodás elfogadásához vezető tárgyalásokon, magát a megállapodást a tartomány képviselői már nem írták alá. Mindazonáltal az ilyenformán "csonka" politikai paktum alapján megszületett az alkotmánymódosítás szövege is, és 1982. április 17. napján kihirdetésre került az új Alkotmánytörvény.[4] Annak ellenére, hogy Québec az Alkotmánytörvény mögötti politikai megállapodásnak nem volt részese, az nyilvánvalóan őrá nézve is kötelező erővel bírt. Ez a kettősség azonban óhatatlanul azt eredményezte, hogy a tartomány lakóinak egy jelentős része elégedetlen maradt a bekövetkezett változásokkal, ha másért nem, azért, mert úgy érezte, hogy a Constitution Act elfogadására Québec akarata ellenére került sor.[5]
Az 1982. évi Alkotmánytörvény nem egyszerűen "csak" módosította a BNAA-t, hanem olyan lényeges részekkel egészítette ki azt, mint a különféle alkotmánymódosítási eljárások rögzítése, vagy az állampolgári jogokat szabályozó Jogok és Szabadságok Kanadai Kartája (Canadian Charter of Rights and Freedoms). Emellett nem mellékesen megszüntette azt a különös államjogi és nemzetközi jogi helyzetet, miszerint a kanadai Alkotmány módosítására néhány tárgykört kivéve kizárólag a brit parlament volt jogosult. Éppen erre tekintettel szokás az 1982. évi Alkotmánytörvény elfogadását és hatályba lépését "az Alkotmány honosítása" (Patriation of the Constitution) elnevezéssel illetni.
A Parti Québécois által vezetett tartományi kormány 1985-ben adta át a helyét a liberális párt (Parti Libéral du Québec) által alakított kabinetnek, amely Québec unión belül tartását tűzte ki céljául. A liberálisok 1994-ig maradtak hatalmon a provinciában, és ez alatt az idő alatt két próbálkozásra is sor került annak érdekében, hogy az Alkotmányt Québec igényeinek megfelelően módosítsák. E próbálkozások azonban sikertelennek bizonyultak. Az első javaslat-csomag, amely a szövetségi kormány és a tíz tartomány által 1987-ben elfogadott politikai paktum aláírásának a helye után a Meech Lake-i Megállapodás (Meech Lake Accord) néven vonult be a köztudatba, végül nem lépett hatályba tekintettel arra, hogy két tartomány, Manitoba és Newfoundland törvényhozása azt nem hagyta jóvá az arra rendelkezésre álló hároméves határidőn belül.[6] A második javaslat-csomagot (Charlottetown Accord), amely lényegében az előző kiszélesített és Québec érdekei mellett más érdekcsoportok, így elsősorban az őslakos kanadaiak érdekeit is figyelembe véve készült változata volt, az 1992-ben megtartott országos népszavazás során a lakosság többsége ugyancsak elvetette.[7]
A két sikertelen kísérlet utóhatásaként 1994-ben újra a Parti Québécois került hatalomra a francia nyelvű tartományban és kormányzati vezető helyét egészen 2003-ig megőrizte. Hatalomba való visszatérését követően a szeparatista kormánypárt egyértelművé tette, hogy célja a Kanadától független, de azzal valamiféle partneri kapcsolatban maradó önálló Québec megteremtése. Időközben a Parti Québécois mellett két további szeparatista párt is színre lépett. Az Action démocratique du Québec tartományi párt volt, a korábban konzervatív színekben politizáló szövetségi politikusok által létrehozott Bloc Québécois pedig szövetségi szinten fejtette ki a tevékenységét, mégpedig oly sikeresen, hogy 1993 és 1997 között a szövetségi törvényhozás legerősebb ellenzéki pártja volt.
1994-től fogva Québec kormányzata folyamatosan a tartomány Kanadától való elszakadásával kapcsolatos állításokkal bombázta a közvéleményt, nyilvánvalóan előkészítendő a terepet az elszakadás kivitelezéséhez. Először is azt hangsúlyozták, hogy a tartomány lakóit, a québeci "népet" megilleti az önrendelkezés joga, amelybe beleértendő az is, hogy a québeci kormány véghezviheti az elszakadás folyamatát pusztán egy sikeres népszavazás eredménye alapján, mégpedig anélkül, hogy a Québecben vagy annak határain kívül élő többiek jogait és kívánságát figyelembe venné. Ugyanígy magától értetődőnek tekintették azt is, hogy Québec a kiválást követően automatikusan foglalná el a helyét a nemzetközi közösségben, illetve, hogy a független állam határai változatlanok maradnának.
A Parti Québécois-kormány 1994. december 6. nap-
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
