Nagy Anita[1]: Egy konferencia emlékei, avagy a feltételes szabadságra bocsátás és az Európa Tanács Ajánlásai (JURA, 2016/1., 263-267. o.)

A tanulmány megírásának ötletét, az a konferencia adta, amelyet 2015 márciusában rendeztek a németországi Greifswaldban "Resettlement in Europe" címmel, s amelyre meghívtak vendég előadóként.[1] Döntően a konferencián az egyes országokban szabályozott feltételes szabadon bocsátás intézményének a bemutatása volt napirenden.

A konferencia eredményeképp - az egyes országokban lévő szabályozás sokszínűségére tekintettel, - kíváncsi voltam arra, hogy nemzetközi szinten, különös tekintettel az Európa Tanács Ajánlásaiban -, milyen fontosabb ajánlások születtek a témát érintően.

A feltételes szabadságra bocsátás alapgondolata onnan származik, hogy az elítéltnek a társadalomba való fokozatos visszavezetése, a szabad életbe történő beilleszkedés elősegítése fontos célja a büntetés-végrehajtásnak.

A feltételes szabadságra bocsátás a bíróság számára pedig egyfajta korrekciós lehetőség, míg az elítélt számára pedig perspektívát nyújt, hiszen korábban szabadulhat.[2]

"Vizsgálati eredmények azt mutatják, hogy a feltételes szabadság intézménye jobban elősegíti a visszaesés megelőzését, mint a büntetés teljes kitöltése. A feltételes szabadság lehetősége a büntetés-végrehajtás rendjének megtartására is ösztönzi az elítéltet."[3]

A feltételes szabadon bocsátás előnyeit már Franz Conrad von Hötzendorff gróf megfogalmazta a 19. században[4] s ezek szerint az alábbi előnyökkel jár a feltételes szabadon bocsátás:

- a büntetés leszállítása, mint a jó magaviselet eredménye mindennél erősebb motiváció, morális húzóerő

- a rövid tartamú szabadságvesztés igazságtalan a társadalommal szemben;

- a jellem fejlődése hosszú időt igényel, az állam azonban nem alkalmazhat erre hivatkozva hosszú tartamú szabadságvesztést a társadalomra csekély mértékben veszélyes cselekmények esetén

- gyakran nem az egyén jellemének elvetemült minősége áll a bűncselekmény hátterében, sokkal inkább külső hatások, amelyeket adott körülmények között a bűnelkövető nem volt képes leküzdeni; tettének elítélendő voltát felismerte, jelleme nem kíván alakítást, sőt az igazság a törvény által meghatározottnál is alacsonyabb mértékű büntetéssel érhető el.

Fridrich Dünkel szerint a - a feltételes szabadon bocsátás egy olyan hatékony eszköz, amely megelőzheti egy újabb bűncselekmény elkövetését és egyben segítséget nyújt ez elítélt társadalomba történő beilleszkedéséhez.[5]

A feltételes szabadon bocsátás tulajdonképpen mit is jelent az elítéltnek?

1. Reményt a szabadulásra.

2. Normakövető magatartásra ösztönzi az elítéltet a büntetés-végrehajtási intézetben.

3. "Szociális credit" ami motiválja az elítéltet.

4. Minimalizálja a börtön negatív hatásait.

5. A börtöntúlzsúfoltság csökkentésének eszköze a társadalom[6] számára.

A feltételes szabadságra bocsátásról az Európa Tanács korábban több ajánlásban is tett javaslatokat, így az első kezdetleges lépések, még 1965-ben ajánlás eredetű határozatokban.

A Resolution (65) 1 on suspended sentence, probation and other alternatives to imprisonment, azaz " Határozat (65) A felfüggesztett büntetés, a próbára bocsátás és s szabadságvesztés egyéb alternatíváiról".

Ez a határozat nagy általánosságban szabályozta, hogy a tagállamoknak törekedniük kell - mind a törvényhozásban, mind a joggyakorlatban - arra, hogy elkerüljék a bebörtönzést; továbbá arra is, hogy a próbaidő alatt olyan ellenőrző és segítő programok (szervezetek) működjenek, amelyek egyaránt szolgálják az elítélt magatartásának felügyeletét és a társadalomba való visszavezetését.

A későbbi - Resolution (76) 10 on certain alternative penal measures to imprisonment azaz "Határozat (76) 10 A börtönbüntetés helyett alkalmazható egyes alternatív intézkedésekről" kiemelte, hogy az alternatív szankciók ugyanúgy tudják az elkövetők rehabilitációját szolgálni és kevésbé költségesek, mint a szabadságvesztés.[7]

A Recommendation No. R (99) 22 concerning prison overcrowding and prison population inflation; azaz "Ajánlás a tagállamokhoz a büntetés-végrehajtási intézetek zsúfoltságáról és a szabadságvesztés büntetés inflálódásáról", amely úgy tekint a feltételes szabadságra, mint az egyik leghatékonyabb és leginkább konstruktív intézkedésre a túlzsúfoltság elleni küzdelemben.

"Olyan intézkedések kifejlődését kell segíteni, amik a letöltendő ítélet hosszát rövidítik, azáltal, hogy lehetőséget biztosítanak az egyéni intézkedésekre, mint a feltételes szabadlábra helyezés, a kollektív intézkedésekkel szemben, amelyek a börtönök túlnépesedését próbálják meggátolni (amnesztia, kollektív kegyelem)."[8]

- 263/264 -

A "Recommendation No. R(2000)22 on improving the implementation of the European Rules on community sanctions and measures, azaz Ajánlás a közösségi büntetések és intézkedések európai szabályai végrehajtásának fejlesztéséről" ad egy példálózó felsorolást a közösségi szankciókról és intézkedésekről, melyekben benne szerepel a feltételes szabadon bocsátás, így:

- előzetes letartóztatás helyett a gyanúsított meghatározott helyen (lakcímen) való tartózkodásának megkövetelése, amelyet bíróság által kijelölt szerv hajt végre és felügyel,

- próbára bocsátás,

- feltételek előírása mellett szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése,

- közérdekű munka,

- áldozat kompenzálása, áldozat-elkövető közötti mediáció,

- droggal vagy alkohollal visszaélő bűnelkövetők (gyógy)kezelésének elrendelése, mentális problémák esetén,

- mozgásszabadság korlátozása házi őrizet vagy elektronic monitoring elrendelésével,

- szabadságvesztésből történő feltételes szabadságra bocsátás, felügyelet elrendelésével.[9]

A Recommendation No. R(2003)22 on conditional release (parole), azaz Ajánlás a feltételes szabadon bocsátásról, amely a következőképpen fogalmazza meg a feltételes szabadon bocsátás fogalmát. A feltételes szabadságra bocsátás olyan, jogszabály által szabályozott intézmény, amely elviekben lehetővé teszi, hogy a szabadságvesztéssel sújtott terhelt az ítéletben meghatározott tartam teljes kitöltését megelőzően szabadlábra kerülhessen. Nem tartozik ide kegyelem és az amnesztia.[10]

Általános alapelvként az ajánlás leszögezi, hogy "A feltételes szabadlábra bocsátás célja az elítéltek börtöni életből a közösségi törvénytisztelő életbe történő átmenetének a segítése, kiengedést követő feltételeken és felügyeleten keresztül, melyek elősegítik ezt a célt és hozzájárulnak a közbiztonsághoz és közösségi bűnözés csökkentéséhez."[11]

"Amennyiben a szabadságvesztés időtartama olyan rövid hogy nem lehetséges a feltételes szabadlábra bocsátás más módszereket kell találni e célok elérésére."[12] Maga az ajánlás megkülönböztet kétfajta feltételes szabadon bocsátási rendszert.

1.) az ún. kötelező szabadlábra helyezési rendszer, ahol az elítéltek tisztában vannak azzal, hogy az adott idő letöltését követően a szabadon bocsátásuk várható.

A kötelező szabadlábra helyezési rendszerre vonatkozólag az alábbi szabályokat állítja fel az ajánlás.[13] - A törvénynek kell előírnia azt, időtartamot, amelynek letöltése után az elítélt jogosulttá válik a feltételes szabadon bocsátásra.

- Csak a törvény által meghatározott kivételes körülmények fennállása esetén van lehetőség az elhalasztásra.

- A döntés elhalasztásával új időpontot kell kitűzni a szabadlábra helyezésre.

2.) Ún. diszkrecionális szabadlábra helyezési rendszer, amikor szabadon bocsátásra csak jogosulttá válhatnak egy fix időtartam letöltését követően. Erre vonatkozólag az alábbi szabályokat állítja fel az Ajánlás.

a) A minimális időtartamot törvény rendelkezéseivel összhangban kell meghatározni.[14]

b) az illetékes hatóságoknak kell megindítaniuk a szükséges eljárást, hogy döntsenek a feltételes szabadlábra bocsátásról amint az elítélt letöltötte a minimális időtartamot.[15]

c) A feltételeknek, melyeknek az elítélteknek meg kell felelniük ahhoz, hogy feltételes szabadlábra helyezzék őket, világosnak és határozottnak kell lennie. Valóságon kell alapulniuk abban az értelemben, hogy figyelembe kell venniük az elítélt személyiségét.[16]

d) A munkalehetőségek hiányára nem alapozható a feltételes szabadlábra helyezés elutasítása vagy elhalasztása. A rendszeres szálláshely hiányára nem alapozható a feltételes szabadlábra helyezés elutasítása vagy elhalasztása és ilyen esetekben átmeneti szálláshelyet kell előkészíteni.[17]

e) Amennyiben a döntéshozó szerv úgy dönt, hogy nem adja meg a feltételes szabadon bocsátás lehetőségét, akkor ki kell tűznie egy időpontot, amikor felülvizsgálják a döntést ismét.[18]

f) Az elítélteknek minden esetben lehetőséget kell adni a fellebbezésre a döntéshozó szervhez.[19]

Az Ajánlás azt is kiemeli, hogy a minimális vagy fix időtartam nem lehet olyan hosszú, hogy a feltételes szabadlábra helyezés céljai ne legyenek elérhetők. A feltételes szabadlábra bocsátottak bűnvisszaesés kockázatának csökkentése érdekében lehetőség van egyénre szabott feltételek kiszabására, mint például[20]:

- kártérítés megfizetése vagy helyreállítási munkálatok az áldozat részére,

- kábítószeres vagy alkoholos gyógykezelés megkezdése,

- munkavégzés vagy más támogatott foglalkozási tevékenység végzése, mint például oktatási vagy szakképzési kurzus,

- személyiségfejlesztő programokban történő részvétel,

- bizonyos helyek látogatásának vagy ott tartózkodásnak a tilalma.

Az Ajánlás alapvetőnek tartja, hogy a feltételes szabadlábra bocsátást felügyeletnek kell követnie,

- 264/265 -

amely segítségnyújtó és ellenőrzési tevékenységekből tevődik össze. A felügyelet természetét, időtartamát és intenzitását az egyes egyéni esetekre szabják.[21] Az Ajánlásban kiemelt szerepet kap a feltételes szabadlábra bocsátás előkészítése. Ezek szerint a feltételes szabadlábra bocsátás előkészületét közeli együttműködés keretein belül kell megszervezni minden releváns börtöndolgozóval és azokkal, akik a szabadlábra bocsátást követő a felügyeletben érintettnek.

A büntetés-végrehajtási intézményeknek biztosítaniuk kell az elítéltek számára a megfelelő szabadlábra helyezést megelőző programokban való részvételt és támogatni az oktatási és képzési tanfolyamokban való részvételt, melyek felkészítik őket a közösségi életre. A feltételes szabadlábra bocsátás előkészítésének szintén tartalmaznia kell az elítélt családjával és közeli kapcsolatainak fenntartását s emellett lehetőséget kell teremteni szervezetekkel és önkéntes egyesületekkel történő kapcsolatfelvételre. Azért, hogy a feltételesen szabadlábra helyezett beilleszkedjék a közösségi életbe, a büntetésvégrehajtási intézet elhagyása különböző formáinak engedélyezése szükséges[22]

Európai helyzetkép

Az európai szabályozás a feltételes szabadon bocsátás kapcsán a fenti Recommendation No. R(2003)22 on conditional release (parole), Ajánlás alapján azonban nem ilyen egyértelmű, hiszen például Dünkel Professzor a feltételes szabadon bocsátás modelljeit illetően , alapvetően három fajtáról beszél, ellentétben az Ajánlásban említett kettős megoldással[24], így 1) diszkrecionális modell: ennek lényege, hogy

az ítélet bizonyos részének letöltése után, amennyibe jó magaviseletet is tanúsított, amely mérlegelést igényel, akkor az elítélt (ezt nevezi Dünkel individual risk assessment) szabadon bocsátható. Ide tartozik: CRO, CZ, D, EE, F, HU, NL, PL, RUS, SLO

2) Automatikus vagy quasi-automatikus feltételes szabadon bocsátás: ami azt jelenti, hogy az ítélet meghatározott részének letöltése után automatikusan szabadon kell az elítéltet bocsátani. Ide tartozik: (B, CH, E/W, DK, FIN)

3) Quasi-automatikus feltételes szabadon bocsátás: az ítélet egy bizonyos részének "elengedését" jelenti úgy, hogy az elítélt a szabadon bocsátás ideje alatt electronic monitoring szabályai alatt áll. Ide tartozik: B, CRO, F, FIN,

Az egyes országok feltételes kedvezményeire való kutatást végzett más Nicola Padfield, Dirk van Zyl Smités és Frieder Dünkel. A feltételes szabadlábra bocsátás kérdéskörét érintően 16 európai országot vizsgált meg más-más szempontok szerint.[25]

Munkájuk eredményeként én három fontos kritérium kapcsán csoportosítottam az egyes országokat, amely a fenti táblázathoz hasonlóan:

a) a feltételes szabadságra bocsátás előtt kötelezően letöltendő büntetés mértékére vonatkozóan,

b) a feltételes szabadságra bocsátás szubjektív feltételeire, valamint

c) feltételes szabadságra bocsátás esetén a pártfogó felügyelet elrendelésének szabályaira tekintettel.

- 265/266 -

■

- 266/267 -

JEGYZETEK

[1] International Conference on Prisoner Resettlement in Europe, 26-28 March, 2015 University of Greifswald, Germany.

[2] Határozott ideig tartó szabadságvesztés esetén a Btk. 38. § (2) bek. alapján, ha a feltételes szabadságra bocsátás lehetősége nem kizárt, annak legkorábbi időpontja a) a büntetés kétharmad, b) visszaeső esetén háromnegyed részének, de legkevesebb három hónapnak a kitöltését követő nap

[3] Nagy Ferenc: A magyar büntetőjog általános része. Korona Kiadó, Budapest, 2001, 365. o.

[4] Franz Conrad von Hötzendorff: The Irish Convict System, Boston Public Library, 1860. https://archive.org/details/irishconvictsyst00holt (letöltés: 2015. február 19.)

[5] Nicola Padfield, Dirk Van Zyl Smit, Frieder Dunkel: Release from Prison, 2012, 403.o. (European Policy and Practice)

[6] Frieder Dünkel: Early/Conditional Release and Transition Management in Europe, Paper presented at the International Conference on Prisoner Resettlement in Europe, 26-28 March, 2015 University of Greifswald, Germany előadása alapján készült

[7] "Considering that alternatives to prison sentences can serve the object of rehabilitating offenders and are less costly than imprisonme" lásd In: Resolution (76) 10 on certain alternative penal measures to imprisonment" https://wcd.coe.int/com.instranet.InstraServlet?command=com.instranet.CmdBlobGet&InstranetImage=592096&SecMode=1&DocId=653466&Usage=2

[8] "The development of measures should be promoted which reduce the actual length of the sentence served, by giving preference to individualised measures, such as early conditional release (parole), over collective measures for the management of prison overcrowding (amnesties, collective pardons)" In: Appendix to Recommendation No. R (99) 22, 23. pont http://www.legislationline.org/documents/action/popup/id/8040

[9] Recommendation No. Rec(2000)22 on improving the implementation of the European Rules on community sanctions and measures, Appendix to Recommendation 2. pont" conditional release from prison folowed by post released supervison"

[10] Appendix to Recommendation Rec(2003)22 I. Definition of conditional release, https://wcd.coe.int/ViewDoc.jsp?id=70103(letöltés: 2015. október 16.)

[11] Az Európa Tanácsnak a feltételes szabadságra bocsátásáról szóló Rec (2003)22. sz. Appendix to Recommendation 3. pont

[12] Uo. 4.b. pont

[13] Uo. 22,23,24. pont

[14] Uo. 16. pont

[15] Uo. 17. pont

[16] Uo. 18. pont

[17] Uo. 19. pont

[18] Uo. 20. pont

[19] Uo. 21. pont

[20] Uo. 8. pont

[21] Uo. 10. pont

[22] Uo. II. pont

[23] Az egy év alatti büntetéseknél különbséget tesz a törvény: 5 hónap alatti szabadságvesztés büntetés esetében 15 nap után lehetséges a feltételes szabadságra bocsátás

[24] Frieder Dünkel: i.m.

[25] Nicola Padfield - Dirk van Zyl Smit - Frieder Dünkel: Release from Prison. European policy and practice. Willan Publishing, Cullompton 2010. 409-420. o.