Az Európai Unió Bíróságának 2022. július 14-én hozott előzetes döntése a CC kontra VO ügyben (C-572/21., ECLI:EU:C:2022:562)
Kulcsszavak: előzetes döntéshozatal - joghatóság, valamint a határozatok elismerése és végrehajtása a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban - Szülői felelősség - 2201/2003/EK rendelet - A 8. cikk (1) bekezdése és a 61. cikk a) pontja - Általános joghatóság - A perpetuatio fori elve - A gyermek szokásos tartózkodási helyének az eljárás során az Európai Unió egyik tagállamából az 1996. évi Hágai Egyezményben részes harmadik államba történő áthelyezése
Az alapeljárás feleinek közös gyermeke 2011-ben született Svédországban; felette a szülői felügyeletet születésétől fogva kizárólagosan az anya gyakorolta. Születésétől kezdve 2019 októberéig folyamatosan Svédországban lakott, 2019 októberétől azonban egy oroszországi bentlakásos iskolába járt. Az apa 2019 decemberében keresetet nyújtott be az illetékes Tingsrätthez (körzeti bíróság, Svédország), elsődlegesen a szülői felügyelet kizárólagos gyakorlására való feljogosítása, valamint annak megállapítása iránt, hogy a gyermek szokásos tartózkodási helye az apa lakóhelyén, Svédországban található. Az anya azonban joghatósági kifogással élt arra hivatkozással, hogy a gyermek szokásos tartózkodási helye 2019 októbere óta Oroszországban van. A bíróság a joghatósági kifogást elutasította, és ideiglenesen az apát jogosította fel a gyermek feletti szülői felügyelet kizárólagos gyakorlására. A Hovrätten över Skåne och Blekinge (malmői fellebbviteli bíróság, Svédország) az előbbi határozatot helybenhagyta, utóbbit azonban hatályon kívül helyezte. Az anya a Högsta domstolenhez (legfelsőbb bíróság, Svédország; a továbbiakban: a kérdést előterjesztő bíróság) fordult a joghatósági kifogást elutasító határozattal szembeni felülvizsgálati kérelem engedélyezése és a Brüsszel IIa rendelet[1] 61. cikkének értelmezésére vonatkozó előzetes döntéshozatal kezdeményezése iránt. Előadta továbbá, hogy pert indított Oroszországban a szülői felügyelet gyakorlásának rendezése iránt, az orosz bíróság pedig 2020. november 20-i határozatával megállapította, hogy a gyermek feletti szülői felügyelettel kapcsolatos bármely kérdésben joghatósággal rendelkezik.
A kérdést előterjesztő bíróság szerint kérdéses egyrészt az, hogy a Brüsszel IIa rendelet 8. cikk (1) bekezdésében kifejezésre jutó perpetuatio fori elv alkalmazandó-e, ha a gyermek szokásos tartózkodási helye egy olyan harmadik államba kerül át, amely részese az 1996. évi Hágai Egyezménynek,[2] másrészt az, hogy - a Brüsszel IIa rendelet 61. cikk a) pontjában előírt elsőbbségi szabályra tekintettel - a gyermek szokásos tartózkodási helyének megállapítása szempontjából mely időpontot kell figyelembe venni, illetve hogy e rendelkezés hatálya a tagállamok közötti kapcsolatokra korlátozódik-e, vagy pedig szélesebb körben alkalmazható. Felhívta a figyelmet: bár más tagállamok egyes bíróságai úgy ítélték meg, hogy hasonló helyzetekben a Brüsszel IIa rendelet 8. cikk (1) bekezdése nem alkalmazható, a szakirodalom a kérdésben nem egységes. Mindezekre figyelemmel az eljárását felfüggesztette, és jogértelmezésre irányuló kérdéssel fordult az Európai Unió Bíróságához (a továbbiakban: EUB).
A kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra várt választ, hogy a Brüsszel IIa rendelet 8. cikk (1) bekezdését ugyanezen rendelet 61. cikk a) pontjával összefüggésben úgy kell-e értelmezni, hogy a szülői felelősségre vonat-
- 37/38 -
kozó jogvitában eljáró tagállami bíróság a 8. cikk (1) bekezdése alapján megtartja a joghatóságát, ha a gyermek szokásos tartózkodási helye az eljárás során jogszerűen egy, az 1996. évi Hágai Egyezményben részes harmadik állam területére kerül át.
Figyelemmel arra is, hogy az 1996. évi Hágai Egyezménynek valamennyi uniós tagállam részese, a Brüsszel IIa rendelet 61. cikk a) pontjának szövegéből az következik, hogy a 8. cikk (1) bekezdésében előírt általános joghatósági szabály már nem alkalmazható, ha a gyermek szokásos tartózkodási helye az eljárás során valamely tagállam területéről az említett egyezményben részes harmadik állam területére helyeződött át.[3] A 61. cikk a) pontjának szövege ugyanis egyrészt nem utal arra, hogy e rendelkezés hatálya a tagállamok közötti viszonyokra korlátozódna, másrészt nem tartalmazza azt a pontosítást, hogy a szülői felelősségre vonatkozó ügyekben annak a tagállamnak a bírósága rendelkezik joghatósággal, amelyben az érintett gyermek "a bíróság megkeresésekor" szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik.[4] Következésképp a gyermek szokásos tartózkodási helyének megállapítása szempontjából a joghatósággal rendelkező bíróság határozathozatalának időpontja az irányadó; amennyiben tehát a tartózkodási hely ekkor már nem valamelyik tagállam, hanem valamely, az 1996. évi Hágai Egyezményben részes harmadik állam területén található, akkor nem a 8. cikk (1) bekezdését, hanem az 1996. évi Hágai Egyezmény rendelkezéseit kell alkalmazni.[5] Ezt az értelmezést támasztja alá a 61. cikk b) pontjának szövege is, amely előírja, hogy ezt a rendeletet kell alkalmazni "valamely tagállam bírósága által hozott határozatnak egy másik tagállam területén történő elismerését és végrehajtását illetően, még akkor is, ha az érintett gyermek olyan harmadik állam területén rendelkezik szokásos tartózkodási hellyel, amely [az 1996. évi Hágai Egyezmény] szerződő fele".[6] Az 1996. évi Hágai Egyezmény 5. cikk (2) bekezdése értelmében pedig a gyermek szokásos tartózkodási helyének valamely másik szerződő államba történő áthelyezése esetén az új szokásos tartózkodási hely szerinti állam hatóságai rendelkeznek joghatósággal.[7] Mindezek alapján tehát az, ha valamely tagállam bírósága a perpetuatio fori szabálya alapján megtartaná joghatóságát, annak ellenére, hogy a gyermek szokásos tartózkodási helye az eljárás során jogszerűen egy, az 1996. évi Hágai Egyezményben részes harmadik állam területére került át, ellentétes lenne az 1996. évi Hágai Egyezmény 5. cikk (2) bekezdésével, így egy ilyen értelmezés ahhoz vezetne, hogy a tagállamok nemzetközi kötelezettségeikkel ellentétesen járnának el.[8]
A Brüsszel IIa rendelet 61. cikk a) pontjával összefüggésben értelmezett 8. cikk (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a szülői felelősségre vonatkozó jogvitában eljáró tagállami bíróság e 8. cikk (1) bekezdése alapján nem tartja meg az e jogvita elbírálására vonatkozó joghatóságát, ha a szóban forgó gyermek szokásos tartózkodási helye az eljárás során egy olyan harmadik állam területére helyeződik át jogszerűen, amely a szülői felelősséggel és a gyermekek védelmét szolgáló intézkedésekkel kapcsolatos együttműködésről, valamint az ilyen ügyekre irányadó joghatóságról, alkalmazandó jogról, elismerésről és végrehajtásról szóló, Hágában, 1996. október 19-én kelt egyezmény részes fele.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
