Szemiotikai szempontból a közúti közlekedés a társadalmi interakciós terek egyike, és mint ilyen, szervezést igényel.[1] E szervezés - más társadalmi interakciós terekhez hasonlóan - a közúti közlekedésben is komplex módon, különböző jelrendszerek,[2] azaz jelek bizonyos szabályok szerint szerveződő csoportjai[3] útján történik. Pierce meghatározása alapján jel "az, ami valamit valaki számára valamely tekintetben vagy minőségben helyettesít. [...] A jel valami helyett, tárgya helyett áll."[4] Eszerint a jel lényege referenciális funkciójában rejlik: a jel utal a tárgyára,[5] ezáltal jelentése van az interpretálója számára.[6] A jel és annak tárgya közötti eme kapcsolat konvencionális, mivel a jelet emberi megegyezés rendeli hozzá a tárgyához,[7] de az sem ritka, hogy magát a jelet is emberi tevékenység konstruálja meg, amely esetben mesterséges - ezen belül verbális vagy nemverbális - jelről beszélünk.[8] A nemverbális jelek közé tartoznak egyebek mellett a közúti közlekedésben széles körben alkalmazott képi jelek, mint amilyenek a közlekedési jelzőtáblák.[9]
A közlekedési jelzőtáblák esetében magát a jelet, valamint a jel és annak tárgya közötti kapcsolatot is jogszabály: a magyar jogrendszerben a közúti közlekedés szabályairól szóló 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet (a továbbiakban: KRESZ) hozza létre. A KRESZ által szabályozott közúti jelzőtáblák jelentésük szerint elkülönült csoportját alkotják a veszélyt jelző táblák,[10] amelyek fő rendeltetése az, hogy a közúti közlekedés résztvevőinek közlekedési magatartását a közút kiemelten veszélyes pontjain azáltal befolyásolják,[11] hogy figyelmeztetik őket a veszélyt előidéző körülményekre.[12]
A modern technika által lehetővé tett dinamikus közúti közlekedési viszonyok között rendszerint a közutak bármely pontján számítani kell arra, hogy a legkülönfélébb fizikai és biológiai veszélyforrások a személy- és vagyonbiztonságot veszélyeztető helyzeteket idéznek elő, ezért legtöbbször még csak a valószínűség szintjén sem lehet előre meghatározni, hogy a veszélyhelyzet ténylegesen hol és milyen formában fog kialakulni. Ugyanakkor a közutaknak vannak olyan szakaszai, amelyeken valamilyen veszélyforrás állandó jelenléte miatt egy bizonyos típusú veszélyhelyzet kialakulásának lehetősége fokozottan fennáll. Ez a lehetőség az esetek egy részében a szükséges figyelmet és elővigyázatosságot tanúsító gépjárművezető számára az adott útszakasz és környezetének adottságaiból viszonylag könnyen felismerhető, léteznek azonban olyan veszélyforrások is, amelyeknek egy adott útszakaszon való állandó jelenléte még a szükséges figyelem és elővigyázatosság mellett is csak nehezen vagy egyáltalán nem ismerhető fel.
A veszélyt jelző táblák alkalmazása éppen ez utóbbi veszélyforrások fennállása esetén a legindokoltabb, amit normatív módon is kifejezésre juttat az utak forgalomszabályozásáról és a közúti jelzések elhelyezéséről szóló 20/1984. (XII. 21.) KM rendelet (a továbbiakban: Közr.) mellékletében szereplő Forgalomszabályozási műszaki szabályzat. Eszerint a veszélyt jelző táblákat az úton vagy annak közvetlen környezetében fennálló, illetve lehetséges olyan veszélyekre való figyelemfelhívás céljából kell alkalmazni, amelyeket a járművezető az adottságokból - a szükséges figyelemmel és elővigyázatossággal haladva is - csak nehezen, vagy egyáltalán nem tud kellő időben felismerni.[13]
A vadnak a közúton való megjelenése azok közé a veszélyforrások közé tartozik, amelyek elvben a közutak szinte bármely pontján felmerülhetnek, mivel a tapasztalat azt mutatja, hogy a természetes életmódjából adódóan szabadon mozgó vad akár a vadvédelmi kerítéssel védett autópályákon[14] vagy a települések belterületein is megjelenhet.[15] E veszélyforrásra is igaz ugyanakkor, hogy
- 272/273 -
a közút egyes szakaszain a veszélyhelyzet kialakulásának lehetősége fokozottan fennáll, mivel - például az azokat átszelő vadváltók vagy a sűrű vadállomány miatt - ott a vad áthaladása szokásosnak tekinthető.[16] Emiatt szabályozza a KRESZ a veszélyt jelző táblák között a köznyelvben és a jogalkalmazási gyakorlatban is csak "vadveszélyt jelző táblaként" ismert jelzőtáblát, amelyhez azt a jelentést kapcsolja, hogy az úttesten szabadon élő állatok megjelenésével fokozottan számolni kell.[17]
A vadveszélyt jelző tábla jelentéséből egyértelműen következik, hogy e jelzőtáblát a közút azon pontján indokolt kihelyezni, ahol, illetve ahonnan kezdődően a közúti közlekedés résztvevőinek a vad közúton való megjelenésével fokozottan számolniuk kell. Ezzel összhangban a Forgalomszabályozási műszaki szabályzat úgy rendelkezik, hogy a vadveszélyt jelző táblát olyan útszakaszon lehet kihelyezni, ahol az utat rendszeresen használt vadcsapás keresztezi.[18] A veszélyt jelző tábla és a veszély helye, illetve a veszélyes útszakasz kezdete közötti távolságot pedig a KRESZ rendezi, kimondva, hogy e távolság autópályán 250-500 méter, egyéb úton lakott területen kívül 150-250 méter, míg lakott területen 50-100 méter.[19]
A KRESZ-ben meghatározott távolságot a vadveszélyt jelző tábla alatt elhelyezett, az annak értelmezésére útmutatást adó[20] kiegészítő tábla módosíthatja. Az egyszerűen a méterben kifejezett távolságot feltüntető kiegészítő tábla[21] azt jelöli, hogy a veszélyt jelző tábla és a veszély helye, illetve a veszélyes útszakasz kezdete közötti távolság rövidebb a KRESZ-ben meghatározott távolságnál. Ehhez képest a méterben kifejezett távolságot két felfelé mutató nyíl között feltüntető kiegészítő tábla[22] azt jelöli, hogy a veszély hosszabb útszakaszon áll fenn,[23] azaz e kiegészítő tábla arról informálja a közúti közlekedés résztvevőit, hogy a rajta feltüntetett hosszúságú útszakaszon a veszély folyamatosan fennáll.[24]
Azt a kérdést, hogy a fentiek szerint meghatározott helyen kit terhel a vadveszélyt jelző tábla kihelyezésének kötelezettsége, a Közr. rendezi. A jogszabály főszabályként az út kezelőjének feladatává teszi a közúti jelzések kihelyezését és fenntartását,[25] ugyanakkor a vadveszélyt jelző tábla esetén kivételt állapít meg e főszabály alól, kimondva, hogy az út kezelőjének hozzájárulásával, az abban meghatározott feltételek szerint annak kihelyezésére és fenntartására - valamint jogszabály eltérő rendelkezése hiányában az ezzel kapcsolatos költségek viselésére - a veszélyeztetett útszakasz melletti terület vadgazdálkodásáért felelős, illetve a vadászatra jogosult köteles.[26] A kötelezettség ilyen módon való telepítését az indokolja, hogy leginkább ez a személyi kör tudja meghatározni, hogy a vadveszélyt jelző tábla kihelyezése mely útszakaszokon indokolt, mert az e körben releváns különleges szakértelmük révén ők ismerik a vad magatartását és a vadváltók elhelyezkedését.[27] Nem elhanyagolható szempont továbbá az sem, hogy - az alábbiakban részletezettek szerint - a gépjármű és vad ütközése esetén alkalmazandó kártérítési felelősségi szabályokra figyelemmel a vadászatra jogosult és nem a közútkezelő az, akinek érdeke fűződik a tábla kihelyezéséhez.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
