Sajben Tamás[1]: Új szerződéskötési formák a digitalizáció korszakában (KK, 2022/3., 70-97. o.)

I. Bevezetés

Jelen tanulmány a 32. Közép-Európai Közjegyzői Kollokviumon elhangzott előadás leiratát tartalmazza, kibővítve olyan elemekkel, melyek ismertetésére idő hiányában nem került sor, valamint a hallgatóság kérdéseivel és az azokra adott válaszokkal. Az előadás céljai a következők voltak: a modern kor digitalizációs vívmányainak bemutatása a szerződéskötés során, az új, eddigi ismertektől eltérő jelenségek, valamint a technológia szerepével kapcsolatos tévhitek eloszlatása. A tanulmány - a prezentáció szerkezetét követve - három részre tagozódik. A digitális környezetbe, valamint az elektronikus szerződés és a jogalkotás kapcsolatába történő rövid elméleti bevezetést követően az ún. wrap szerződések szabályai kerülnek bemutatásra, végül pedig a smart, magyarul okos szerződések intézményével ismerkedhet meg részletesen az olvasó, illetve elevenítheti fel az előadáson elhangzottakat.

A 21. század egyértelműen az elektronikus szerződéskötés korszaka. Napi szinten és tömegesen vásárlunk például vonatjegyet a MÁV weboldalán, foglalunk szobát a booking.com-on, rendelünk könyvet az Amazonról, töltünk le szoftvert számítógépünkre vagy applikációkat okostelefonunkra. Röviden megfogalmazva: elektronikus szerződéskötésről akkor beszélünk, amikor a szerződés megkötése távollévő felek között, digitális eszközök használatával történik. Ezen szerződések nagy része határon átnyúló jelleggel rendelkezik. Nem tartozik tehát ide például az az eset, amikor a felek közjegyző előtt együttesen megjelenve, elektronikus aláírásra alkalmas eszközzel aláírva, digitális formában kötik meg szerződésüket.

- 70/71 -

II. Szabályozási környezet

Az Európai Unió területén az elektronikus szerződéskötésről nem egyetlen, speciális jogszabály rendelkezik, a jogintézménnyel kapcsolatos szabályok több EU-irányelvben, illetve egy rendeletben találhatók. Ezek közül a legfontosabbak az elektronikus kereskedelemről szóló irányelv[1], a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló irányelv[2], a fogyasztók jogairól szóló irányelv[3], valamint az elDAS rendelet[4]. Utóbbi az elektronikus aláírások fajtáiról (egyszerű, fokozott biztonságú, minősített) rendelkezik, melyek alapvető jelentőséggel bírnak a digitális szerződéskötés szempontjából. Az elektronikus szerződésekre vonatkozó uniós szabályok teljes feltérképezéséhez tehát a különböző jogszabályokban található "mozaikdarabok" összerakása szükséges.

Jelen tanulmányban kizárólag a wrap, illetve az okos szerződések szempontjából leglényegesebb szabályokat emelem ki, melyek a következők. Az elektronikus kereskedelemről szóló irányelv 9. cikke rendelkezik a (z e-)szerződések kezeléséről. Eszerint "a tagállamok biztosítják, hogy jogrendszereik tegyék lehetővé a szerződések elektronikus úton történő megkötését. A tagállamok biztosítják különösen azt, hogy a szerződéskötési folyamatra alkalmazandó jogi követelmények ne akadályozzák az elektronikus úton kötött szerződések alkalmazását, és ne fosszák meg az ilyen szerződéseket joghatásuktól és érvényességüktől elektronikus úton történő megkötésük miatt". Amennyiben megnézzük az irányelv elfogadásának dátumát, láthatjuk, hogy egy több, mint 20 éves jogszabállyal állunk szemben. A '90-es évek végén, az internet használatának, és az online szerződések elterjedésének idején az európai jogalkotónak kezelnie kellett ezt az új jelenséget, és garantálnia azt, hogy az elektronikus szerződéskötés elé - joghatásuk és érvényességük formai okokból történő megtagadásával - a tagállamok ne gördítsenek akadályt. A gyakorlatban tehát ez a rendelkezés biztosított zöld utat az elektronikus szerződések használatához az EU teljes területén, nem jelentve azonban kötelezettséget a piaci szereplőknek az elektronikus szerződéskötési forma használatára. Amennyiben tehát egy vállalkozás továbbra is kizárólag a klasszikus, papíralapon történő írásbeli szerződéskötéshez ragaszkodik, nem kényszeríthető rá a fenti szabály (mivel az csak az Unió tagállamait kötelezi) alapján az, hogy ügyfelei részére biztosítsa a digitális szerződéskötés lehetőségét. Az elektronikus kereskedelemről szóló irányelv 9. cikke tehát mind a második részben ismertetésre kerülő wrap szerződések, mind pedig a harmadik rész okos szerződései joghatásainak és érvényességének szempontjából alapvető jelentőséggel bír.

- 71/72 -

A fentiekben említett példák esetén a digitális szerződéskötésre leginkább fogyasztókkal kerül sor. Ebből kifolyólag a másik uniós jogszabályi rendelkezés, mely lényeges témánk szempontjából, a fogyasztók jogairól szóló irányelv 8. cikke, mely a távollévők között kötött szerződések formai követelményeit a következőképpen szabályozza: "A távollevők közötti szerződések vonatkozásában a kereskedő az előírt információkat - világosan és közérthető nyelven - a fogyasztóval közli, vagy a fogyasztó rendelkezésére bocsátja az alkalmazott távközlő eszközöknek megfelelő módon." Ehhez kapcsolódóan pedig a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló irányelv 5. cikke alapján: "Olyan szerződések esetében, amelyekben a fogyasztónak ajánlott valamennyi feltétel vagy a feltételek némelyike írásban szerepel, ezeknek a feltételeknek világosnak és érthetőnek kell lenniük."

A világos és (köz)érthető nyelven történő információközlés követelményével kapcsolatos problémák megjelennek a wrap szerződések esetén, illetve - a számítógépes kód szerződésben történő megjelenésének következtében - hatványozottabban az okos szerződések megkötése során.

III. Wrap szerződések

a) A shrink wrap megállapodások

Előadásom második fő témaköre wrap szerződések (wrap contracts) volt. Az angol jogi nyelvben elterjedt fogalom magyar nyelvre történő lefordítására nem került sor, pedig, ha tömegesen megkötésre kerülő online szerződésekről beszélünk, melyekben a felek egyikének többsége fogyasztó, akkor annak legtipikusabb példái a wrap szerződések. A wrap szerződések etimológiájának meghatározásához a '90-es évekre kell visszatekintenünk. Ebben az időszakban a számítógépes szoftvereket még többnyire nem online letöltéssel, hanem fizikális adathordozón (CD, DVD) vásároltuk. Ezek az adathordozók zsugorfóliába csomagolt kartondobozokban kerültek értékesítésre. A zsugorfólia angol nyelvű elnevezése "shrink wrap", melyből az első wrap szerződések, a shrink wrap megállapodások neve származik. Ezen szerződések esetén a vásárló az adott termék csomagolásán belül, illetve csomagolásán közöltektől függően a zsugorfólia eltávolításával, a csomagolás felnyitásával, a termék bizonyos ideig történő birtoklásával, illetve az adathordozó használatának megkezdésével fogadta el a szoftver használatával kapcsolatos szerződési feltételeket. Európában a shrink wrap szerződésekkel kapcsolatosan nem alakult ki joggyakorlat (a tisztán digitális szoftverértékesítés elterjedése, és a fizikális adathordozók egyre csökkenő jelentősége miatt valószínűsíthetően nem is fog), és az Amerikai Egyesült Államok sem bővelkedik releváns jogesetekben, a fellelhető ügyek pedig sokszor az ítélkezési gyakorlat nem egységes jellegére mutatnak rá. Ennek illusztrálására két jogesetet ismertettem.

- 72/73 -

Az első, a ProCD, Inc. v. Zeidenberg ügy[5]. Matthew Zeidenberg a ProCD társaság által CD-ROM-on kibocsátott SelectPhone nevű telefonkönyv-adatbázist vásárolt. A ProCD a vállalati felhasználóknak magasabb árat számított fel a nem vállalati felhasználóknál. Zeidenberg a SelectPhone nem vállalati célú példányát vásárolta meg. A csomagolás felbontása és a szoftver telepítése után létrehozott egy weboldalt, melyen a CD-n található információkat alacsonyabb áron kínálta, mint a ProCD által felszámított ár. A CD csomagolásán feltüntetésre került, hogy a dobozon belül található a szoftverre alkalmazandó felhasználási (licenc) szerződés. (Emellett a szoftver telepítésekor a képernyőn felugró ablakban is megjelentek a felhasználási feltételek, azok elfogadása nélkül nem volt lehetséges továbblépni, és a szoftver használatát megkezdeni. Ez utóbbi a wrap szerződések később ismertetésre kerülő formája, a click wrap szerződések szempontjából bír jelentőséggel). Zeidenbergnek tehát lehetősége volt a SelectPhone használata előtt elolvasni, és adott esetben elutasítani a felhasználási szerződést, melynek alapján azt a bíróság érvényes szerződésnek minősítette. Megjegyzendő azonban, hogy a dobozban található papíralapú leírás mellett a felugró ablakban megjelenő feltételeknek szerepe volt a bíróság döntésében.

A Klocek v. Gateway[6] ügyben Klocek a Gateway Inc. alperestől vásárolt egy számítógépet. A használati utasításokat tartalmazó dobozban a Gateway általános szerződési feltételeinek egy példánya volt megtalálható, a többi rendelkezéstől elkülönítve, a szöveg többi részétől eltérő betűkkel. A szerződési feltételek első oldalán feltüntetésre került, hogy azokat a vevő elfogadja, ha a számítógépet öt napnál tovább tartja birtokában. A szerződési feltételek között szerepelt egy választottbírósági út igénybevételére vonatkozó kiegészítő rendelkezés. A bíróság ítélete alapján, mivel a felperes Klocek nem volt kereskedő, kifejezetten bele kellett egyeznie a kiegészítő feltételekbe ahhoz, hogy azok a szerződés részévé váljanak, ezért megállapította, hogy a termék ötnapos birtokban tartása nem minősült a felperes kifejezett beleegyezésének, így a választottbírósági rendelkezés nem vált a szerződés részévé.

Bár a shrink wrap megállapodás esetében nem beszélünk digitális formában létrejött szerződésről, mivel a jogi szaknyelv megtartotta a "wrap szerződés" elnevezést az alább ismertetésre kerülő szerződéstípusoknál, szükségesnek tartottam a shrink wrap-ekkel történő megismerkedést.

b) A click wrap és scroll wrap megállapodások

A wrap szerződések következő típusai a click és a scroll wrap megállapodások. Megjegyzendő, hogy míg a shrink wrap szerződéseknél fizikai mozzanatok (a csomagolás vagy doboz felnyitása, a termék birtokban tartása, az adathordozó használatának megkezdése) bírnak jelentőséggel a szerződés elfogadása szempontjából, ezen megállapodásoknál az elfogadás már teljes egészében digitális formában történik. Mivel a click és a scroll wrap szerződéseket technikailag csekély, a jog szempontjából azonban jelentős mozzanat vá-

- 73/74 -

lasztja el egymástól, indokoltnak tartottam azok együttes elemzését. Click wrap megállapodások esetén a szerződési feltételek elfogadása egy (általában felugró) számítógépes ablakban megjelenő "Elfogadom a szerződést" (vagy hasonló szövegezésű, de ugyanezt jelentő) opcióra és a "Tovább" gombra történő kattintással történik (a "click" szó magyarul kattintást jelent). A szerződő félnek emellett lehetősége van a feltételek visszautasítására, és a visszalépésre is, ekkor a szerződés értelemszerűen nem jön létre a felek közt. A vonatkozó számítógépes ablakban megjelenik a szerződés teljes szövege is, mely az elfogadást megelőzően teljes egészében elolvasható.

A scroll wrap szerződések csupán annyiban különböznek a click wrap megállapodásoktól, hogy esetükben a fél köteles megtekinteni a megállapodás teljes szövegét. Mivel az esetek szinte teljes körében a megállapodás szövegének egésze nem fér el egyetlen ablakban, annak minden részletét szükséges az ablak legörgetésével megtekinteni, innen ered ezen szerződések elnevezése is (a scroll jelentése magyarul: görgetni). A feltételek elfogadására - a click wrap szerződésekkel megegyező módon - csak azt követően kerülhet sor, hogy a felhasználó legalább azok végére görgetett. A click wrap szerződésekkel szemben a scroll wrap megállapodások "erejét" éppen ez a mozzanatsor eredményezi. A szerződési feltételek megismerése jobban bizonyítható olyan esetekben, amikor a felhasználó rá van kényszerítve arra, hogy azokat megtekintse, még akkor is, ha számos esetben csupán a szöveg végiggörgetésére, és ezt követően a - ténylegesen meg nem ismert - feltételek elfogadására kerül sor. A click, illetve scroll wrap szerződésekkel kapcsolatos joggyakorlat megismeréséhez szintén az Amerikai Egyesült Államok ítélkezési gyakorlata nyújt segítséget. A számos jogeset közül itt a Groff v. America Online (AOL)[7], illetve a Specht v. Netscape Communications Corporation[8] ügyeket emeltem ki.

Előbbi ügyben az AOL havi átalánydíj ellenében korlátlan internet-hozzáférést kínált felhasználóinak. Ezt megelőzően a felhasználóknak korlátozott ideig, alacsonyabb összegű díj megfizetése ellenében biztosított az AOL online hozzáférést. Groff keresete alapján az ajánlat sértette a rhode island-i tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatról és a fogyasztókról szóló törvényt, mivel az AOL tudomással rendelkezett arról, hogy informatikai rendszere képtelen az ajánlott szolgáltatást nyújtani, a társaság azonban elvárta, hogy a fogyasztók elfogadják ajánlatát. A felperes Rhode Islanden indított pert, az AOL pedig arra hivatkozva kérte a kereset elutasítását, hogy a felek szerződésében szereplő fórumválasztási záradék alapján a pert Virginiában (ahol az alperes székhelye volt található) kellett volna megindítani. A bíróság elfogadta az AOL érvelését. A bíróság úgy ítélte meg, hogy a felek szerződése, amelyet online, egy "Elfogadom" gombra kattintással kötöttek, érvényesnek minősül. Mielőtt a felhasználó hozzáfért az AOL rendszeréhez, először erre az "Elfogadom" gombra kellett kattintania, amellyel jogilag elfogadta az AOL szolgáltatási feltételeit. Ez a gomb először egy olyan képernyőn jelent meg, amely a felhasználónak konkrét választási lehetőséget kínált, hogy elolvassa, és elfogadja az AOL szerződési feltételeit. A gomb megjelent a szerződési feltételek végén is, ahol a felhasználó

- 74/75 -

az "Elfogadom" vagy "Nemfogadom el" gombra kattintva elfogadhatta, vagy elutasíthatta azokat. A bíróság megállapította, hogy az "Elfogadom" gombra történő kattintással a felperes számára az AOL szerződési feltételei kötelezővé váltak. Mivel ezen feltételek tartalmaztak egy fórumválasztási záradékot, amely szerint a pert Virginiában kell megindítani, a bíróság elutasította a felperes keresetét.

A bíróság ítéletében kétszer is jelezte, hogy a felperes és az alperes kötelező érvényű megállapodásban részes felek voltak. Elutasította a felperes azon állítását, hogy nem kötötte őt a fórumválasztási záradék, mivel nem volt tudatában annak, hogy az szerepel az AOL-lal kötött megállapodásában. A bíróság kimondta, hogy az a fél, aki aláír egy okiratot, kinyilvánítja beleegyezését, ezért később nem hivatkozhat arra, hogy nem olvasta el az okiratot, vagy, hogy nem értette annak tartalmát. Ez esetben a felperes aláírásával egyenértékűnek minősült, hogy az kétszer is rákattintott az "Elfogadom" gombra. Ennek alapján pedig nem hivatkozhatott arra, hogy nem látta, illetve nem olvasta el a feltételeket.

Az utóbbi, Specht v. Netscape Communications Corporation ügyben a felperes internetfelhasználók két ingyenes - böngészéshez szükséges - szoftvert töltöttek le az alperes honlapjáról. Az egyik program, az ún. SmartDownload plug-in (bővítmény) a felhasználók tudta nélkül továbbította az alperesnek az azok online tevékenységére vonatkozó személyes információkat. A Netscape arra hivatkozva kérte az emiatt megindult bírósági eljárás felfüggesztését és az ügy választottbírósági útra terelését, hogy a felperesek a végfelhasználói licencszerződésben beleegyeztek a választottbírósági klauzula alkalmazásába. A bíróság elutasította a Netscape ezen kérelmét.

A hat felperes közül öten töltötték le a Netscape Communicator-t, amely a Netscape Navigator-ból és más szoftverekből állt, és mind az öten elismerték, hogy az "Igen" gombra kattintottak, ami a Communicatorra vonatkozó click wrap licencszerződés elfogadását jelentette. Ekkor tehát egy érvényes click wrap megállapodást kötöttek a felek. A SmartDownload plug-in letöltésekor azonban nem létezett ilyen click wrap szerződés. A plug-in egy gombra történő azonnali kattintással töltődött le, azonban az arra vonatkozó licencfeltételek egy elrejtett képernyőn voltak elhelyezve. A feltételekre való hivatkozás csak akkor volt látható, ha a felperesek a "Letöltés" gombon túl görgettek lefelé. Itt volt megtalálható a választottbírósági záradék is. A SmartDownload-hoz kapcsolódó feltételek tehát nem tartoztak a Netscape Communicator licencszerződésének hatálya alá, annak ellenére sem, hogy a SmartDownload a Communicator működését támogatta. Ez azt jelenti, hogy amikor a felperesek a Communicator click wrap licencszerződés elfogadására kattintottak, nem a SmartDownload megállapodásba egyeztek bele. A bíróság megállapította, hogy egy észszerűen körültekintő internet-felhasználó nem tudott volna a licencfeltételek létezéséről, illetve nem szerzett volna tudomást azokról, mielőtt elfogadta volna az alperesek ingyenes szoftver letöltésére vonatkozó ajánlatát, és ezért az alperesek nem adtak észszerű tájékoztatást a licencfeltételekről. Ennek következtében az internet-felhasználók a szoftver letöltésével nem nyilvánították ki egyértelműen a licencfeltételekben foglalt választottbírósági rendelkezéshez való hozzájárulásukat sem.

- 75/76 -

c) A browse wrap szerződések

A Specht v Netscape ügy egyben átvezet a wrap szerződések következő kategóriájára, az ún. browse wrap megállapodásokra. Az elnevezésből kiindulva ezen szerződéseknél a böngészés áll a középpontban, a "browse" szó jelentése böngészni. Ennél a kategóriánál a feltételek elfogadására az adott weboldal megnyitásával kerül sor. A felhasználó ebben az esetben is meg kell, hogy kapja a vonatkozó feltételeket, illetve azoknak könnyen hozzáférhetőnek kell lenniük. Előadásomban a browse wrap megállapodások egy helyes és egy helytelen grafikus példáját mutattam be. Előbbi a Comedy Central televíziós csatorna weboldalát ábrázolta[9], melyen a weboldalt teljes szélességében kitöltő, hosszúságában azonban keskeny sáv hívta fel a felhasználó figyelmét a felhasználási feltételek változására, és arra, hogy a weboldal használatának folytatásával azok elfogadására is sor kerül, valamint lehetőséget biztosított, hogy a sávban található, feltűnő színnel kiemelt hiperhivatkozásokra kattintva a felhasználó megismerhesse azokat. Emellett a weboldal lefelé vagy felfelé görgetésével a sáv nem tűnt el, hanem folyamatosan, a felhasználó által látható módon mozgott, eltüntetésére kizárólag a bezárást jelző x-re történő kattintással volt lehetőség. A helytelen példa ezzel szemben gyakorlatilag észrevehetetlen módon (statikusan, kiemelés és a böngészés folytatásának következményeire történő felhívás nélkül) tartalmazta a hiperhivatkozást, melyen keresztül elérhetők voltak a felhasználási feltételek[10].

Látható tehát, hogy a browse wrap megállapodásoknál kiemelt jelentőséggel bírnak az olyan designelemek, mint a vastagított betűk, a színek és az elhelyezkedés, mivel sok esetben ezek teszik lehetővé az átlagos felhasználói figyelemmel rendelkező felhasználó számára a feltételek beazonosítását.

d) Sign-in wrap szerződések

A wrap szerződések utolsó fajtája az ún. sign-in wrap megállapodások. Többségünk valamilyen formában már találkozott a Facebook nyitólapjával, melyen keresztül regisztrálhatunk a szolgáltatásra, illetve regisztrált felhasználóként be is jelentkezhetünk arra. Ennek során a weboldalra való bejelentkezés (angolul a bejelentkezni: "sign in") művelete kerül összekapcsolásra a weboldal használati feltételeinek elfogadásával. A bejelentkezést lehetővé tevő weboldalon jellemzően a következő, vagy ehhez hasonló szöveg szerepel: "A bejelentkezéssel vagy regisztrációval Ön jelzi, hogy elolvasta a weboldal felhasználási feltételeit, és elfogadja azokat". A feltételek jellemzően szintén hiperhivatkozásokon keresztül válnak elérhetővé. A browse wrap megállapodások mellett a sign-in wrap megállapodások esetén is jelentősek a vizuális elemek: a használati feltételekre mutató hiperhivatkozás a weboldalon jól látható helyen, lehetőleg a "Bejelentkezés" gomb közelében kell, hogy elhelyezésre kerüljön.

- 76/77 -

e) Általános problémák

A fentiekben láthattuk, hogy az elektronikus wrap szerződések esetén különféle problémák adódhatnak, praktikus kérdések vetődhetnek fel, melyek hatással lehetnek ezen megállapodások érvényességére is. Számos esetben a szerződési feltételek beazonosíthatósága és elérhetősége kérdéses, ezért előtérbe kerül az ezzel kapcsolatos design, különös tekintettel az azokat tartalmazó hiperhivatkozás láthatósága, vizuális jellemzői és helyzete. Ugyanakkor még ezt követően is kérdéses, hogy a szerződő fél, aki az esetek nagy többségében fogyasztó, ténylegesen elolvasta-e a feltételeket, valamint képes volt-e azok megértésére és értelmezésére, ebből kifolyólag pedig, hogy beszélhetünk-e ténylegesen elfogadott szerződési feltételekről.

A fenti wrap szerződéstípusok elemzésénél próbáltam ezen problémákra rávilágítani, és kiemelni azon elemeket, melyek lényegesek a vonatkozó kérdések megválaszolása során. Ezekkel összefüggésben megemlítendő a New Yorki Egyetem tanulmánya[11], melynek alapján megállapítható, hogy 1000-ből mindösszesen 1-2 fogyasztó olvassa el az online szerződési feltételeket. Olvasási idejük pedig átlagosan 29 másodperc, mely nyilvánvalóan egyszerűbb szerződések esetén sem tekinthető elegendőnek. Egy másik amerikai tanulmány[12] megállapításai szerint a fogyasztók 97%-a nem tudja értelmezni, amit a szerződésekben olvas.

A szerződési feltételek elolvasásának elmaradása jórészt a modern kor információs túlterheltségére vezethető vissza. Emellett pedig elolvasásukra és értelmezésükre szánt idő sokszor gazdaságilag nem térül meg. Ez hatványozottan érvényesül olyan csekély értékű ügyleteknél, mint például egy pár száz vagy 1-2 ezer forintos applikáció letöltése az okostelefonunkra. A fogyasztó gyakran inkább beletörődik a csekély összeg elvesztésébe, mint hogy a fejlesztő vagy szolgáltató által elküldött szerződés feltételeit tanulmányozza.

- 77/78 -

IV. Az okos (smart) szerződések

1) A blockchain technológia

a) A kezdetek

Az okos szerződések megismerését megelőzően szükséges az annak technikai környezetet biztosító blockchain technológia bemutatása. 2009-ben Satoshi Nakamoto kibocsátotta a Bitcoin fehér könyvet (Bitcoin white paper[13]). A white paper egy technológiai és egyben üzleti terv, amely részletesen leírja az adott blockchain működését. Magát Nakamotót a mai napig rejtély övezi, ezidáig nem fedte fel kilétét. Egyes vélemények szerint ez csupán egy álnév, néhányan olyan ismert személyeket sejtenek mögé, mint a Tesla vezére, Elon Musk, vagy a Facebookról ismert Mark Zuckerberg, mások pedig úgy vélik, hogy nem egy személy, hanem egy csoport áll a név mögött. A kibocsátás dátuma azért is jelentős, mert egy gazdasági világválság idejére esik, melyben számos ország korlátozásokat vezetett be, például a napi valutafelvétel és pénzhasználat tekintetében. A fehér könyv többek között ezen megszorításokra is választ kívánt adni azzal, hogy létrehozta a bit-coin nevű kriptovalutát és annak technológiai környezetét, a blockchaint.

b) A blockchain definíciója és technológiai oldala

Jelenleg nem létezik a szakirodalomban egységes blockchain definíció, ezért azt fő tulajdonságai alapján határoztam meg. Ezek alapján a blockchain (magyarra fordítva: "blokklánc") egy decentralizált, elosztott, elektronikus adatbázis ("főkönyv"), mely szerkezetileg egymást követő, - főszabály szerint - hamisíthatatlan és megváltoztathatatlan blokkok láncolata. Fontos megjegyezni, hogy a blockchainnek számos változata létezik, melyek közül a két legismertebb a Bitcoin blockchain és az Ethereum[14], ennek ellenére a köz- és gyakran a tudományos nyelv is csupán "a blockchainként" említi a technikát. A technológiai és koncepcionális alapok a különféle blockchain hálózatok esetén megegyeznek, így nagy számuk ellenére a tanulmány későbbi részeiben egyes számban és határozott névelővel használom a fogalmat, és csak azok egyes tulajdonságainak elemzésekor térek rá a fellelhető különbségekre.

A fenti definíció elemeinek analizálása vezet a technológia megértéséhez. A blockchain tehát egy elektronikus adatbázis, a zárójelben szereplő "főkönyv" az angol "ledger" magyar fordítása, mely szó a nemzetközi szakirodalomban általánosan használt ezen technológia leírására, és mely arra vezethető vissza, hogy maga a rendszer szerkezete a számvitelből ismert főkönyvre hasonlít. A blockchain decentralizált mivolta arra utal, hogy a rendszer nem központosított, abban nem szerepel központi szabályozó (angol nyelven middleman"). Ez leginkább a modern bankrendszer példájával állítható szembe, amely-

- 78/79 -

ben az egyes bankok között és felett a jegybank áll, szabályozó, felügyeleti és egyéb felsőbbrendű szereppel. A blockchainből tehát hiányzik a jegybanknak (vagy az államszervezetet alapul véve a kormányzatnak) megfeleltethető központi szereplő/szabályozó.

Felmerül a kérdés, hogy mi alapján történik a tranzakciók lebonyolítása, más szóval, mi alapján képes a rendszer működni. Erre a válasz az adott blockchaint szabályozó protokoll, melyet a résztvevők a használat megkezdésével elfogadnak, és mely kvázi önszabályozó módon képes a rendszer üzemelését biztosítani. A decentralizáltsághoz kapcsolódóan a blockchain elosztott jellege azt jelenti, hogy annak használói a világ minden táján elszórtan találhatók meg, és a blockchain ugyanazon állapotát találjuk mindegyiküknél. Az angol terminus technicus szerint a résztvevőket "node"-oknak (magyarra lefordítva: "csomók") nevezzük, melyek technológiai értelemben számítógépek, azonban önmagában humán döntéshozatal nélkül nem lennének értelmezhetők, így node-oknak ténylegesen az azokat üzemeltető személyeket is tekintjük. Node az ún. publikus blockchainek (lásd később) esetén bárki lehet, aki letölti, majd telepíti az adott blockchain szoftvert, és elkezdi azt futtatni a számítógépén. A blockchain informatikai helyigénye nagy, ezért a node-ok két fő fajtáját különböztetjük meg. A full node-ok (magyarul: "teljes node-ok") a blockchain teljes verzióját őrzik az első, ún. genesis blocktól kezdve, az ún. lightweight (magyarul: "könnyűsúlyú") node-ok azonban csupán a blockchain egyszerűsített változatát (a blokkok fejléceit) őrzik számítógépükön, jelentős helyet megtakarítva ezzel az adott adathordozón. A node-ok harmadik kategóriáját alkotják az ún. bányászok (angolul: "miners"), akik a teljes blockchain tárolása mellett annak bővítésében is részt vesznek. Leegyszerűsítve: a bányászok hagyják jóvá a következő blokkokat a bennük található tranzakciókkal (egy blokkban általában több tranzakció szerepel), folyamatosan bővítve a láncot.

A blockchain bányászai nevüket az aranybányászokról kapták, akik egymással versengtek a nemesfém megszerzéséért. Ugyanez történik a virtuális tér bányászai esetén is: jóváhagyásra váró tranzakciók esetén versengnek azért, hogy elsőként találják meg a megoldást arra a matematikai feladatra, melynek eredményeképpen sor kerülhet az adott blokk megerősítésére, és a rendszer node-jai által a hálózatban történő elterjesztésére, azaz a blockchain bővítésére. A mindenkori matematikai feladat megoldásának megtalálása bonyolult, ahhoz nagy teljesítményű informatikai infrastruktúra szükséges, emiatt jelentős a bányászat energiafelhasználása, és ezért hallhatunk a médiában számos esetben "bányászati farmokról" (angolul: "mining farms") olyan országokban, melyekben az elektromos áram alacsony áron kerül értékesítésre.[15] A matematikai feladat megoldhatóságának bonyolultságával szembehelyezkedik annak könnyű ellenőrizhetősége (az adott bányász valóban megtalálta-e a megoldást), mely műveletet a node-ok végzik el, és amelynek eredményeképp az új blokk - az elosztottság elvének megfelelően - az összes node számítógépén hozzáadásra kerül a blokklánc aktuális állapotához. Ez a Bitcoin blockchain által használt ún. proof-of-work (magyarra fordítva: "munkabizonyíték") algoritmus, melynek során az egyik félnek (esetünkben a bányásznak) egy bonyolult szá-

- 79/80 -

mítást kell végrehajtania, ezzel együtt erőforrást beáldoznia, hogy ellenértékként valamiben részesüljön, a másik fél/felek (itt a node-ok) pedig könnyen és gyorsan ellenőrizni tudja/tudják, hogy az ténylegesen megdolgozott-e a jutalomért.

Mi a jutalom, miért éri meg a bányászat? A matematikai feladat megoldását elsőként megtaláló "győztes" bányász jutalma bitcoin[16], valamint az ügylet felei által fizetett "borravaló". Maga a bitcoin kriptovaluta - melynek értéke erősen változó, de mind az előadás megtartásának, mind pedig a cikk írásának időpontjában magas[17] - szintén a bányászat során, folyamatosan keletkezik, mindaddig, ameddig száma el nem éri a 21 milliót. A teljes képhez hozzátartozik, hogy a proof-of-work algoritmus miatti magas energiafogyasztás következtében új, környezetbarát technológiai megoldások kidolgozására kerül sor.[18]

Hogyan néz ki a blockchain? Ahogy a fentiekben említésre került, az első blokk az ún. genesis block. Az ezt követő - végtelen számban bővíthető - blokkok tartalmazzák többek között az adott tranzakció adatait, valamint egy ún. hash-t, mely a blokk egyedi ujjlenyomataként definiálható. A megváltozott tartalom teljesen más hash-t eredményez. Egy blokkhoz tartozó hash-t nagyon könnyű generálni, egy adott hash-hez tartozó adatsort azonban gyakorlatilag lehetetlen visszafejteni. A saját hash mellett a blokkban megtalálható az azt közvetlenül megelőző blokk hash-e is. Emellett minden egyes blokk hash-e a blokkban tárolt adat és a korábbi blokk hash-e alapján kerül generálásra. Ez biztosítja a blokkok folytonosságát.

A blokkok és a bennük lévő tranzakciók megváltoztathatatlanságát és meghamisíthatatlanságát a fenti technológiai tényezők kombinációja teszi lehetővé. Bármely blokk megváltoztatására való törekvés esetén ugyanis nem csupán az adott blokkot kellene módosítani, hanem a láncolatban utánuk álló - sokszor nagy számú - blokkok tartalmát is. Egy létező blokk módosításával, a blokkhoz tartozó hash is megváltozna. Az adott blokk érvényességének ellenőrzésekor azonnal feltűnne, hogy a hash nem azonos a blokkban tárolt adatokkal. Mivel pedig minden blokk hash-e felhasználásra kerül az azt követő összes többi blokk hash-ének generálásakor, egy blokk megváltoztatásával az utána következő blokkok hash-ei is megváltoznak.

Egy blokk meghamisításának kísérlete abból kifolyólag is veszteséges lenne, hogy az önmagában is jelentős mennyiségű elektromos energiát emésztene fel, és a blockchain elosztott karakterisztikájának köszönhetően a változtatást az összes node számítógépén el kellene végezni, méghozzá rendkívül rövid idő alatt (bitcoin blockchain esetén a blokkok 10 perces intervallumokban kerülnek hozzáadásra a láncolathoz). A technológia rohamos fejlődésének köszönhetően nem állítható, hogy ez egy lehetetlen feladat, azonban jelenleg számos centralizált rendszerrel szemben - melyben egyetlen központi adatbázisba történő beférkőzés elegendő - nagyobb fokú biztonságot garantál.

- 80/81 -

c) Blockchaintípusok

A blockchain típusai az azokban való részvétel szempontjából három, a blokkok hozzáadásának, valamint ellenőrzésének jogosultsága alapján pedig két fő kategóriába sorolhatók.[19]

Az első osztályozás szerint megkülönböztetünk nyilvános/publikus, privát és ún. konzorcium blockchaint. A nyilvános blockchain (angolul "public blockchain") tipikus példája a Bitcoin blockchain, melyben az adott szoftver feltelepítését követően node-ként és akár bányászként is bárki részt vehet. A privát és konzorcium blockchain esetén ez a nyitottság nem érvényesül, emellett pedig akarva-akaratlanul csorbul a decentralizáció elve, hiszen a részvétel engedélyezése és a szükséges jogosultságok biztosítása többletjogokkal rendelkező (központi) szereplőt/szereplőket feltételez. A privát változatban (angolul "private blockchain") egy zárt kör, tipikusan egy szervezet vagy hivatásrend tagjai vesznek részt. Privát blockchain kerülhet például létrehozatalra a közjegyzői kar tagjainak részvételével (ebben a rendszerben értelemszerűen nem kriptovaluták adásvétele zajlana, hanem okiratok tárolása, és az azokhoz történő hozzáférés lehetne reálisan elképzelhető cél). A konzorcium blockchain (angolul "consortium blockchain") ettől annyiban különbözik, hogy a résztvevők több szervezet tagjaiból állnak össze. Néhány évvel ezelőtt a francia közjegyzőség készített egy kísérleti projektet konzorcium blockchain létrehozatalára, melynek a francia közjegyzők mellett a francia végrehajtói kar, illetve egyes francia bankok lettek volna a résztvevői node-ként, a rendszer célja pedig a végrehajtható közjegyzői okiratok egymás közti cseréje lett volna, azonban a projekt nem lépett túl a kísérleti szakaszon.[20]

A második osztályozás szerint megkülönböztetünk engedély nélküli (angolul "permissionless") és engedélyez kötött (angolul "permissioned") blockchaint. Előbbit gyakran azonosítják a publikus blockchainnel, utóbbit pedig a privát és konzorcium hálózatokkal, azonban ez annak ellenére nem feltétlenül igaz minden esetben, hogy a párosítás leggyakrabban mégis ilyen konstellációban fordul elő. A gyakorlatban a publikus, a privát és a konzorcium blockchain mindegyike létrehozható engedélyhez kötött vagy engedély nélküli formában. Engedélyhez kötött blockchain esetén egyes node-ok vagy a node-ok egy bizonyos köre esetén a blockchainen szereplő tranzakciók ellenőrzésének és/vagy hozzáadásának jogosultsága korlátozásra kerül, engedély nélküli blockchain esetén ilyen korlátozások nem állnak fenn.

Láthatjuk tehát, hogy privát és konzorcium blockchain esetén a fenti definícióban meghatározott elemek/elvek nem mindegyike valósul meg maradéktalanul, különösen igaz ez a decentralizációra, valamint ebből kifolyólag kérdéses, hogy az azokban található blokkok valóban megváltoztathatatlanok-e. Éppen ezért magam nem is tekintem a blockchain ezen két válfaját "valódi" blochchainnek, hanem inkább a blockchain technológiára épülő, azok technikai paramétereit alkalmazó rendszereknek. (Előadásomban éppen ezért az

- 81/82 -

okos szerződések bemutatásánál a publikus blockchain-t vettem alapul.) Fontos azonban, hogy ez nem von, és nem is vonhat le fejlesztőik érdemeiből, illetve a rendszerek gyakorlati hasznaiból. Véleményem szerint az alapelvekhez történő merev ragaszkodás csupán csökkentené a technológia által tartogatott innovatív lehetőségeket.

Emellett pedig figyelemmel kell lenni arra, hogy a blockchain használata nem minden esetben a legcélravezetőbb. Gyakran a technológia újdonság és modern jellege kiváló marketingfogás, az adott gazdasági szereplő innovatív hozzáállásának hangsúlyozásával, azonban minden alkalommal szükséges azt mérlegelni, hogy az adott cél hatékonyabban megvalósítható-e klasszikus centralizált rendszerekkel/nyilvántartásokkal.

2. Az okos szerződésekről részletesen

a) Az okos szerződések kezdetei

Az okos szerződések a második legnagyobb blockchainnek, a fent már említett Ethereumnak köszönhetően kerültek be a köztudatba, és terjedtek el. Az Ethereum a Bitcoin blockchainhez hasonlóan nem csupán egy blokklánc, hanem abban szintén létrehozatalra került az Ethereum kriptovaluta[21], mely a bitcoinhoz hasonlóan nagy gazdasági ismertségre tett szert. Az Ethereum megalkotója a bitcoinnal szemben ismert: Vitalik Buterin, egy orosz-kanadai programozó. Buterin felismerte, hogy a bitcoin blockchain csupán kriptovalutákkal kapcsolatos rendkívül egyszerű tranzakciók kezelésére és lebonyolítására alkalmas, azonban ahhoz, hogy a technológiában rejlő lehetőségek még jobban kiaknázhatók legyenek, szükség volt egy további "réteg" létrehozatalára a rendszeren belül. Az Ethereumban az ún. Solidity programnyelvnek köszönhetően készíthetők smart, azaz okos szerződések.

Az okos szerződések megálmodója azonban nem Buterin volt, hanem egy magyar származású amerikai informatikus-kriptográfus, Nick Szabo, aki már a '90-es évek közepén megalkotta az okos szerződések koncepcióját[22]. Szabo szerint az okos szerződések olyan számítógépes kódok, melyek szerződési feltételeket teljesítenek. Elképzelése szerint ennek köszönhetően kevésbé szükséges bizalmi harmadik személyekre támaszkodni, valamint az automatikus teljesítés csökkenti a visszaélések lehetőségét, illetve alacsonyabb teljesítési/végrehajtási költségeket eredményez. Szabo emellett kiemelte, hogy ebben a meghatározásban nem számol mesterséges intelligencia használatával.

Hasonlóan a blockchainhez, az okos szerződéseknek sem létezik hivatalosan elismert definíciója, azokat szintén tulajdonságaik alapján definiálhatjuk, melyek javarészt Nick Szabo fent bemutatott koncepciójára épülnek. Eszerint tehát okos szerződés esetén olyan számítógépes kódról beszélünk, mely két vagy több fél között jön létre, a kódban található események bekövetkeztekor a feltételek pedig automatikusan teljesítésre kerülnek. Szabo definíciójához képest azonban jelentős eltérés, hogy a 21. század okos szerződései

- 82/83 -

már a blockchainen futnak, mely azok megváltoztathatatlanságát és hamisíthatatlanságát biztosítja. Láthatjuk a későbbiekben, hogy ezen két tulajdonságával a blockchain pozitív és negatív értelemben fontos szerepet játszik az okos szerződések intézményében. A hamisíthatatlanság kétségkívül üdvözlendő, hiszen a szerződő felek érdeke, hogy megállapodásuk ne legyen meghamisítva, a megváltoztathatatlanság azonban a környezet és a felek viszonyaiban történő változás esetén szükséges szerződésmódosítás lehetőségét zárja ki, így az korántsem minősíthető pozitívan.

b) Példa az okos szerződésekre

Ahhoz, hogy könnyen elképzelhető legyen, miként épül fel egy okos szerződés, előadásomban annak egy leegyszerűsített példáját mutattam be. A szerződés természetesen számítógépes kódként került létrehozatalra, és a következőket tartalmazta:

Az okos szerződés (<smart_contract>) képzelt felei egy programozási ismeretekkel rendelkező nagypapa és egyetemi hallgató unokája. Mindketten rendelkeznek a kriptovalutákkal (példámban az Ethereummal) kapcsolatos tranzakciók lebonyolítására alkalmas "pénztárcával" (angol nyelven: "wallet"). Az unoka pénztárcájának nyilvános kulcsaként ("public key") - mely a fizikális világban egy postacímhez hasonlítható - g5h (benef_address = g5h) került meghatározásra. Példánk egy feltételhez kötött ajándékozási szerződés, melyben a feltétel az unoka egyetemi diplomájának megszerzése.

A harmadik sorban található ún. változó ("variable") hamis, azaz "false" értéken szerepel az okos szerződés létrehozatalakor (benef_graduated = false) a diploma megszerzésének tekintetében. A 4. sorban található funkció (setGraduation () ( ) pedig "true" azaz igaz értékre változtatja a 3. sor változóját (beneficiary_graduated = true). Ez azt jelenti, hogy az unoka lediplomázott, és a szerződésben meghatározott kriptovaluta-összeg automatikusan kifizetésre kerül az unoka részére, melyhez pénztárcáján keresztül férhet hozzá.

- 83/84 -

c) Az okos szerződések kommunikációja a külvilággal - az oracle-ök

Felmerül a kérdés, hogy hogyan "szerzett tudomást" az okos szerződés a diploma megszerzésének tényéről. Az okos szerződések fontos tulajdonsága, hogy kizárólag a digitális, online, azon belül is az ún. on-chain (azaz a blockchainen található) térben léteznek, és kizárólag onnan képesek közvetlenül információkat szerezni. Bár életünk egyre nagyobb része zajlik a kibertérben, a fizikális világ továbbra is a leglényegesebb és kihagyhatatlan színtere annak. Ennek érdekében muszáj biztosítani, hogy az okos szerződések hatékonyan és biztonságosan tudjanak kommunikálni a fizikális világgal.

Ennek eszközei az ún. oracle-ök (magyarra "orákulumnak" fordítható ez a szaknyelvben leginkább angol verzióban használt kifejezés). Az előbbi ajándékozási szerződés példájához visszatérve tehát valakinek vagy adott esetben valaminek igazolnia kell, hogy valóban megtörtént a diploma megszerzése. Az unoka érdeke, hogy az ajándékhoz minél előbb hozzáférjen, ezért az általa az okos szerződés felé közölt információk nem minősülhetnek megbízhatónak és hitelesnek, ezért nem változtathatja a "benef_graduated = false" változót "benef_graduated = true-ra". Tökéletesen alkalmas lehet erre azonban a diplomát kibocsátó egyetem, mely hitelt érdemlően tudja tanúsítani a feltétel teljesülését, tehát a szerződésben oracle-ként szerepelhet. Az egyetemnek ekkor részt kell vennie a blockchain hálózatban, melynek következtében a fent említett publikus kulcscsal fog rendelkezni. A nagyapa pedig beleprogramozhatja az okos szerződésbe, hogy kizárólag az egyetemhez tartozó publikus kulcsról érkező információ alapján váltson a "false" érték "true"-ra. Adott esetben fennállhat az unoka részéről annak veszélye, hogy mindezt kijátssza (például hozzájut az egyetem bizalmasan őrizendő privát kulcsához), ezt a nagyapa úgy küszöbölheti ki, hogy egyszerre több oracle-t programoz be az okos szerződésbe, és azt is meghatározhatja, hogy egymásnak ellentmondó információk esetén milyen igen-nem arány szükséges ahhoz, hogy a közölt információ elfogadásra kerüljön. Ekkor meg kell adnia az összes releváns publikus kulcsot, melyről közlést fogad el, és a kódba bele kell programoznia az igen-nem arányszámot, mely a szerződés automatikus teljesülését elindítja.

Az oracle-ök funkciója tehát az okos szerződések külvilággal, fizikális világgal történő kommunikációja. Oracle-ként szerepelhetnek egy adott okos szerződésben természetes személyek, melyeket jelen esetben "bizalmi harmadik személynek" nevezhetünk. A közjegyző hatósági jellegének és bizalmi funkciójának köszönhetően tökéletesen beleillik az oracle szerepbe. Szoftverek, weboldalak, adatbázisok és nyilvántartások szintén lehetnek oracle-ök (lásd alább a járatkésésekkel kapcsolatos biztosítások tekintetében a flightstats. com weboldalt). Az oracle-ök harmadik kategóriája a hardverek (számos esetben szenzorok), melyek az Internet of things (loT, magyarul: "Dolgok internete") jelenségnek köszönhetően egymással és az adott okos szerződésekkel képesek kommunikálni.

Végezetül fontos hangsúlyozni, hogy önmagában a blockchainen és az okos szerződésekben regisztrált adatok hitelességének - gyakran hangoztatott - vélelme téves, és ennek bármely jogszabályban vagy a gyakorlatban történő elismerése jelentős károkhoz vezethet. Önmagában a technológia nem változtat adatokat hitelessé. Ahhoz, hogy hitelesnek

- 84/85 -

tekinthessük a blockchainen szereplő adatokat, mindenképpen szükség van oracle közreműködésére, melynek következtében a fizikális világ adatai megbízható szűrőn keresztül kerülnek át az on-chain térbe.

d) Szerződés-e az okos szerződés?

A fentiek alapján két lényeges kérdés merül fel. Valóban okosak-e az okos szerződések? Egyáltalán szerződésnek minősülnek-e? Láthatjuk, hogy az okos szerződés nem más, mint emberek által írt számítógépes kód, mely előre meghatározott feltételek bekövetkezése esetén előre meghatározott műveleteket teljesít (angolul: "if this, then that", magyarra fordítva: "ha ez bekövetkezik, akkor az alkalmazandóvá válik" konstrukció). Mind a feltételeket, mind pedig a műveleteket tehát nem önmaga, hanem a humán programozó határozza meg. Az okos szerződés tehát nem rendelkezik intelligenciával, illetve kreativitással arra, hogy önmaga számára alkosson teljesítendő feladatokat és feltételeket, valamint nem formálja a már beprogramozott kódot sem. Ennek alapján állíthatjuk, hogy egy okos szerződés a szó köznyelvi értelmében valójában nem okos, még annak ellenére sem, hogy az on-chain térben (és azon kívül oracle-ök segítségével) képes más szerződésekkel és felekkel kommunikálni.

Jóval nehezebb egyértelmű választ adni a második kérdésre. Okos szerződések esetén globális jelenséggel állunk szemben, mely nem egy adott országban, illetve annak jogrendszerében bukkant fel, és vált határon átnyúló jellegűvé, hanem a kezdetektől határon átnyúló környezetben fejlődött ki. Az egyes államok, illetve államközösségek (köztük az Európai Unió) az okos szerződésekkel olyan készterméket kaptak, mely a mindennapi valóság szerves része, és melynek lényegét meg kellett érteniük, valamint meg kellett határozniuk, hogy az hogyan illeszkedik az adott jogrendszerbe. Mindezt pedig meglehetősen gyorsan kellett véghezvinniük, mivel a technológia rohamosan fejlődik, és általános kritika a joggal szemben, hogy nem képes a technológiával lépést tartani. Ennek ellenére továbbra is azt láthatjuk, hogy ritka kivételektől eltekintve az egyes államok nem tudtak gyorsan és hatékonyan speciális szabályozási környezetet kialakítani. Ennek következtében a kötelmi jog aktuális szabályai alapján szükséges megítélni azt, hogy az okos szerződések szerződésnek minősülnek-e egy adott országban, amennyiben pedig igen, eleget tesznek-e az írásbeli forma jogszabályi feltételeinek.

Emellett, elsősorban terminológiai okokból szükséges tisztázni, hogy hogyan kapcsolódik a végrehajtás az okos szerződésekhez. Okos szerződések esetén - automatizált jellegük, valamint megváltoztathatatlanságuk és meghamisíthatatlanságuk miatt - fogalmilag kizárt a szerződésszegés. Végrehajtásra a magyar (és számos egyéb nemzeti) jogi terminológia alapján szerződésszegés esetén kerülhet sor. Ennek ellenére számos esetben az okos szerződések automatikus végrehajtásáról vagy önvégrehajtásáról hallhatunk/olvashatunk. A probléma gyökere az okos szerződések jellemzőinek leírására általánosan használt angol terminológiában található. Angol nyelven a "self-enforcing contract" megnevezéssel találkozhatunk, mely magyarra fordítva valóban önvégrehajtó szerződést jelent. Valójában azonban önmagukat teljesítő megállapodásokról beszélhetünk. Ennek alapján

- 85/86 -

az angol terminológiában is megfelelőbb lenne a "self-performing contract" vagy "self-fulfilling contract" megnevezést alkalmazni.

2. Az okos szerződésekkel kapcsolatos legfontosabb kérdések

Az elméleti problémák után érdemes megvizsgálni az okos szerződésekkel kapcsolatos legfőbb gyakorlati kérdéseket. Előzetesen szükséges megjegyezni, hogy a felmerülő kérdésekre nem adható minden esetben egyértelmű válasz. Néhány olyan országtól/államtól eltekintve[23], ahol a szabályozás már konkrét formát öltött, a válaszok legtöbbször tudományos körök, professzorok, kutatók által megalkotott elméletek, melyek adott esetben a jövőbeni szabályozás alapjaként szolgálhatnak.

a) Az okos szerződések alkalmazási területei

Elsőként felmerülő kérdés, hogy egyáltalán mely ügyletek esetén alkalmazhatók az okos szerződések. Ennek konkrét megválaszolásához minden esetben az adott ország szerződési jogának előírásait kell megvizsgálnunk, mégpedig mind a tartalmi, mind pedig a formai érvényesség szempontjából. Láthattuk, hogy amennyiben egy okos szerződés tartalma megfelel egy adott ország szabályozásának, akkor érvényes szerződésnek minősül.[24] Számos állam ír elő formai érvényességi szabályokat meghatározott ügyletek esetén. Franciaországban például ingatlannal kapcsolatos szerződések kizárólag közjegyzői okiratban köthetők, melyre szigorú formai előírások vonatkoznak. Ebből kifolyólag francia ingatlan tulajdonának átruházására érvényesen nem kerülhet sor okos szerződés formájában, még akkor sem, ha az tartalmazza az összes elemet ahhoz, hogy tartalmi szempontból érvényesnek minősüljön. Felmerül a kérdés, hogy mi történik abban az esetben, ha ezen francia okos szerződést közjegyző készíti el, ebben az esetben ugyanis egy formai feltétel teljesül. Második lépésként azonban szükséges figyelembe venni a francia közjegyzői okiratokra vonatkozó formai szabályokat, melyek akadályát képezhetik annak, hogy az adott ingatlan-tranzakcióról szóló okos szerződés érvényesnek minősüljön. A teljes képhez hozzátartozik, hogy bár a közjegyzőség nemzetközi szinten is folyamatosan figyelemmel kíséri és tanulmányozza az okos szerződések felhasználását, közjegyzői okos szerződés létrejöttéről eddig egy ország közjegyzősége sem számolt be.

Amennyiben elvonatkoztatunk a nemzeti jogszabályi előírásoktól, melyek az okos szerződések érvényességének útjába állhatnak, szükséges figyelembe vennünk a humán nyelv és a kódnyelv között fennálló lényegi különbségeket. A humán nyelv jellemzője a flexibilitás, melynek köszönhetően árnyaltan és sokszínűen tudjuk kifejezni gondolatainkat. A kötelmi jog területén ez azt eredményezi, hogy szinte bármely rendelkezést

- 86/87 -

szerződésbe tudunk foglalni. Szerződéseink szövege gyakran többféle interpretációt tesz lehetővé, amely épp a humán nyelv és gondolkodás sokszínűségére vezethető vissza. Ezzel szemben a számítógépes kód egy merev, egzakt "nyelvezet", mely esetében az interpretációnak nincsen szerepe, vagy ha van is, akkor az rendkívül csekély. Ez nem keverendő össze a megértéssel, amely kizárólag megfelelő kódolvasási-programozási ismeretek birtokában lehetséges.

A kódnyelv merevségének köszönhetően az okos szerződések olyan megállapodások esetén a legmegfelelőbbek, amelyek a humán nyelven íródva is rendkívül formalizáltak, és amelyekben a felek nem vagy csak csekély mértékben kívánnak teret adni különféle értelmezéseknek. Ennek köszönhető többek között, hogy az okos szerződések első megjelenési területei a pénzügyi tranzakciók voltak, melyek az online, illetve on-chain világon kívül is merev rendelkezéseket tartalmaznak. Ennek ellenére fontos hangsúlyozni, hogy a nemzeti jogszabályoknak történő megfelelés esetén nem korlátozható le az okos szerződések használati köre egyes szerződéstípusokra, azonban a tradicionális és okos szerződések közötti választhatóság esetén szükséges mérlegelni, hogy az eltérő jellemzők figyelembe vételével melyik opció felel meg jobban a szerződő felek igényeinek.

b) Anonimitás és azonosítás

További gyakorlati kérdés okos szerződések esetén a szerződő felek azonosítása. Számos jogrendszer kötelezővé teszi a felek pontos megjelölését ahhoz, hogy az adott megállapodás érvényesnek bizonyuljon. A blockchain technológia és az okos szerződések egyik fő jellemzője a szerződő felek anonimitásának biztosítása (a felhasználókat a rendszer által generált publikus kulcsuk alapján találhatjuk meg). Bár a pénzmosás és terrorizmus elleni harcnak köszönhetően ez az alapelv egyre kevésbé tartható a jövőben, illetve több módszer alkalmas már most is az egyes tranzakciókban részt vevő felek végső beazonosítására (például a kriptovaluták normál valutára történő átváltásakor), az anonimitás továbbra is a technológia egyik fő jellemzője, mely akadályozhatja az okos szerződések érvényességének elismerését. Az azonosítás hiányából adódóan emellett a szerződő felek cselekvőképességének megállapíthatósága is akadályokba ütközik. Úgy gondolom azonban, hogy az anonimitás a problémák közül viszonylag könnyen orvosolható, és ahogy a fentiekben is jeleztem, a technológiai innováció sikeres kihasználásának érdekében gyakran szükséges alapelveket feladnunk.

c) Joghatóság és alkalmazandó jog

A fentieknél nehezebben orvosolható a joghatóság és az alkalmazandó jog kérdése. Ahogy említettem, mind a blockchain technológia, mind pedig az okos szerződések esetén globális jelenséggel állunk szemben, melyben a világ minden táján "szétszórt", a legtöbb esetben anonim node-ok a szereplők, és jó eséllyel a szerződő felek sem azonos országban találhatók. A jogalkotónak tehát egy olyan jelenség osztályozását és/vagy szabályozását kell megoldania, amelyről eredendően határon átnyúló jellegéből adódóan nem rendel-

- 87/88 -

kezik tisztán hazai tapasztalatokkal. Informatikai berkekből találkoztam már olyan merész elképzelésekkel, melyek szerint magának a jognak nem is kellene szerepet játszania ezekben a tranzakciókban, hiszen azok önmaguktól, automatizáltan mennek végbe az online térben, jogászok szükséges közreműködése nélkül. Jogász körökből pedig találkoztam még extrémebb véleményként azzal, hogy a kötelmi jogi dogmatikába és hatályos szabályozásba történő be nem illeszkedés miatt maga az intézmény nem is létezik. Alább láthatjuk, hogy a blockchain és az okos szerződések alkalmazási területei mára dollármilliárdokban mérhető üzletággá nőtték ki magukat, márpedig ekkora összegek mozgatásának eszközeit, ebből kifolyólag pedig tárgyait (kriptovaluták és tokenek) csupán dogmatikai okokból súlyos hiba nemlétezőnek minősíteni. Az okos szerződések "jogon kívüliségének" elmélete azért sem állja meg a helyét, mivel az önteljesítés nem zárja ki a felek között létrejövő jogviták kialakulásának lehetőségét.

A jogvita esetén meginduló bírósági eljárás első lépése annak megállapítása, hogy egyáltalán határon átnyúló megállapodással állunk-e szemben, és amennyiben igen, második lépésként a joghatóság és alkalmazandó jog meghatározása szükséges. Fontos azonban kiemelni, hogy önmagában azért, mert az adott okos szerződés a világ minden táján megtalálható node-ok számítógépein fut, még nem minősül határon átnyúló megállapodásnak, annak meghatározásában a felek, valamint maga az ügylet jellege és tárgya játszanak szerepet. Okos szerződésekre ezidáig kidolgozott speciális kollíziós szabályok hiányában pedig szükséges a hatályos jogszabályok szerint meghatároznunk, hogy mely állam bíróságai, mely jogszabályok alapján jogosultak eljárni.

d) A jogi hivatásrendek szerepe az okos szerződésekben

Előbbiekkel kapcsolatosan említhető továbbá a bíróságok, egyben pedig az ügyvédek, közjegyzők és végrehajtók szerepe. Láthattuk, hogy az okos szerződések alapvetően számítógépes kódok. A bírák azonban jogászok, akiknek csekély hányada rendelkezik kódolvasási és programozási ismeretekkel, így a peres ügyben eléjük kerülő számítógépes kód olvasására és megértésére nem képesek. Ez azt eredményezi, hogy okos szerződésekkel fennálló jogviták esetén minden esetben informatikai szakértő igénybevételére van szükség, aki meghatározó befolyással bír a döntéshozatalra. Ebből kifolyólag szükségesnek tartom, hogy a jogi oktatás - többek közt a Bécsi Egyetem[25] mintájára - váljon minél interdiszciplinárisabb jellegűvé, és abban kapjanak szerepet az informatikai és programozási ismeretek, mivel látható, hogy a 21. században a két terület oly mértékben kapcsolódik össze, amely szinte kötelezővé teszi, hogy a jogászok kilépjenek a jog határain túlra, és legalább értsék az eléjük kerülő számítógépes kódokat.

A bírák mellett ezen ismeretek elengedhetetlenek lesznek az ügyvédek számára is, akik jelentős szereppel bírhatnak a jog szabályainak megfelelő okos szerződések létrehozatalában. Természetesen a jövőben sem várható el, hogy a jogászok professzionális programozási ismeretekkel rendelkezzenek, azonban informatikai szakemberekkel tör-

- 88/89 -

ténő együttműködésükkel, egymás "nyelvének" megértésével biztosítható munkájuk hatékonysága, egyúttal pedig az okos szerződésekbe vetett bizalom növelése.

A közjegyzőkkel kapcsolatosan már említésre került a fentiekben, hogy közhatalmi és bizalmi jellegüknél fogva kiválóan alkalmasak bizalmi harmadik személyként az oracle szerepre. Közreműködésükkel garantálhatják, hogy kizárólag ellenőrzött, hiteles információ kerüljön be mind a blockchain hálózatba, mind pedig az okos szerződésekbe. A közjegyzőség eljárásának szabályai a latin típusú rendszert alkalmazó 89 államban[26] tradicionálisan rendkívül kötöttek és formalizáltak. Ezen államok többségében a közjegyzői eljárásokra vonatkozó szabályok módosítása szükséges ahhoz, hogy a hivatásrend az on-chain világban is el tudja látni feladatait, ebben a térben is garantálva a jogbiztonságot. Ennek keretein belül közjegyzői okos szerződések készítése is lehetségessé válhat.

Az okos szerződések elterjedésének vesztese nagy valószínűséggel a végrehajtói hivatásrend lesz. Láthatjuk, hogy az automatizált önteljesítésnek köszönhetően a szerződésszegés, és az ebből következő bírósági eljárást követő végrehajtás lényegében kimarad a szerződés életciklusából. Bár ahogy fentebb ismertetésre került, a jogviták az okos szerződéseket sem kerülhetik el teljes mértékben - nagy számú releváns jogeset hiányában - általános tendencia, hogy ezen szerződések az önteljesítésnél "megállnak". Ez pedig valószínűsíthetően az okos szerződések elterjedésével a végrehajtási eljárások számának csökkenéséhez fog vezetni.

e) Az okos szerződések megváltoztathatatlansága

További probléma az okos szerződések módosítása. Ahogy a fentiekben kifejtésre került, az okos szerződések a blockchain technológián alapulnak, melyben fogalmilag kizárt a blokkok és ügyletek utólagos "visszafordítása", illetve módosítása. Ez egyrészt pozitívum, hiszen a megváltoztathatatlanság egyben hamisíthatatlanságot is eredményez, hozzájárulva a jogügyletek biztonságához. A megváltoztathatatlanságnak azonban van egy negatív oldala is. A felek közti kapcsolatok az esetek többségében dinamikusak, csakúgy, mint a felek és ügyleteik körülményei. Hosszabb távú kapcsolatoknál a szerződésmódosítás iránti igény gyakori, mely azonban nem valósulhat meg, amennyiben a felek okos szerződésbe foglalták megállapodásukat. Előrelátható eseményeknél a felek képesek beleprogramozni okos szerződésükbe a meghatározott időponttól történő módosulást, mely automatikusan meg is történik, azonban előre nem látható, gyors reagálást igénylő helyzetekben az okos szerződések nem minősülnek a legmegfelelőbb választásnak.

f) Fogyasztóvédelmi aggályok

A megváltoztathatatlanság vezethet a fogyasztóvédelmi szabályokkal való összeütközéshez. Ezek közül kiemelendő a távollévők között kötött szerződések esetén a fent említett fogyasztók jogairól szóló irányelv 9. cikke által a fogyasztó részére biztosított 14 napos

- 89/90 -

elállási jog. Okos szerződések esetén éppen a megváltoztathatatlanság eredményezi azt, hogy a fogyasztó elálláshoz való joga nem tud érvényesülni, így az okos szerződés nem felel meg a vonatkozó szabályozásnak.

Szintén fogyasztóvédelmi aggályokat vet fel ugyanezen irányelv 8. cikkének, valamint a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló irányelv 5. cikkének világos és közérthető információközlésre, valamint feltételekre vonatkozó követelményeinek okos szerződésekben történő érvényesülése. Bizonyosan állítható ugyanis, hogy a fogyasztók nagy többsége nem rendelkezik kódolvasási ismeretekkel, ezért képtelen egy tisztán kód formájában íródott okos szerződést megérteni.

g) Kódhibák

Nem csupán fogyasztói, hanem egyéb okos szerződéseket is érintenek a kódhibák (magyar nyelvi kontextusban is gyakran használt szóval: "bug"-ok). Egy-egy kódhiba jelentős anyagi veszteséget eredményezhet a szerződésben részt vevő felek számára, és komoly felelősségi kérdéseket vet fel. Az egyik leghíresebb kódhiba éppen a fent említett Ethereum rendszert érintette, azon belül is az ún. The DAO-t[27] (Decentralised autonomous organisation - decentralizált autonóm szervezet, mely részleteiben a későbbiekben kerül ismertetésre). A The DAO esetében az okos szerződés egy kódhibát tartalmazott, melyet kihasználva egyes résztvevők 3,6 millió Ethereum (akkori értéken számolva 50 millió USD) értékű kárt okoztak a közösségnek. Lényeges, hogy a The DAO résztvevői között nem volt egységes vélemény annak vonatkozásában, hogyan kell ilyen esetben eljárni. Az okos szerződések alapelveihez ragaszkodó többség úgy vélte, hogy a meglévő állapothoz nem szabad hozzányúlni, mivel a kód maga a jog ("code is law"), és a gazdagodó résztvevők csupán a kódban foglaltakat használva jutottak hozzá az adott kriptovaluta mennyiséghez. A többség azonban azon az állásponton volt, hogy a kárt muszáj orvosolni, melynek megvalósítása érdekében rést tört a megváltoztathatatlanság alapelvén (egyben kérdésessé tette, hogy valóban megváltoztathatatlan-e a blockchain hálózat). Ez vezetett az Ethereum blockchain kettéválásához, az ún. hard fork-hoz, melynek eredményeképpen létrejött az Ethereum classic és az Ethereum. Előbbi gyakorlatilag átnevezése a korábbi rendszerben továbbra is használt kriptovalutának, az Ethereumot pedig a megváltozott (a visszatérített kárt magába foglaló) állapotot elfogadó többség használja.[28]

Kódhiba esetén tehát lényeges, hogy a rendszer megbízhatósága, és a felhasználók elpártolásának elkerülése érdekében sor kerüljön annak gyors kijavítására. Kérdés, hogy ki viseli a felelősséget ezen hibákért, valamint az azokból származó károkért: a programozó, a node-ok, esetleg a szerződő felek? Véleményem szerint a programozókat kell, hogy terhelje a felelősség, tényleges felelősségre vonásuk, illetve adott esetben kártérítésre kötelezésük azonban gyakori anonimitásuknak, valamint annak megdőlése esetén a joghatóság, valamint az alkalmazandó jog megállapításának problematikája miatt kérdéses.

- 90/91 -

További fontos tényező, hogy az okos szerződések készítésére használt programok javarészt open source (azaz nyílt forráskódú) szoftverek, mely azt jelenti, hogy - természetesen megalkotójuk által meghatározott kereteken belül - bárki jogosult azok továbbfejlesztésére. Egy ilyen fejlesztés során a programba bekerülő kódhiba tovább bonyolítja a felelősség megállapítását. Végül, ahogy a fenti The DAO példán keresztül láthattuk, a blockchain és az okos szerződések önszabályozó rendszert alkotnak, amelyben a résztvevők érdeke a kódhibák minél hatékonyabb kiküszöbölése (akár a blockchain alapelveinek megsértésével is).

h) A szükséges lépések

Az okos szerződéseket (velük együtt pedig a blockchain technológiát) számos kérdés veszi körül. Speciális szabályozás hiányában a felmerülő jogviták rendezésére csupán a mindenkor hatályos jogszabályok alapján van lehetőség. Ennek során szükséges az egyes jelenségek jogi természetét meghatározni, azokat a megfelelő kategóriákba (például: szerződés-e egy okos szerződés) sorolni ahhoz, hogy helyes döntés szülessen jogvita esetén. A fentiekben is említett kritika, miszerint a jog nem tud lépést tartani a technológiai fejlődéssel, véleményem szerint jogos, és a jogalkotó részéről szükséges az új jelenségekre gyorsan és hatékonyan, ugyanakkor óvatosan, az innovációt nem akadályozva reagálni. A jogalkotó döntésre kényszerül többek közt abban a kérdésben, hogy elegendő-e a már meglévő szabályokat az új jelenségekhez igazítani, vagy szükséges azokra teljesen új, speciális szabályokat alkotni. Utóbbi lehetőség keretein belül a jogalkotónak azon is el kell gondolkoznia, hogy a klasszikus, római jogi alapokra épülő intézmények alkalmasak-e a technológia által generált új, globális jelenségek szabályozására, vagy a jövő szabályainak teljesen új alapot szükséges biztosítania.

3. Okos szerződések a gyakorlatban

a) Az okos szerződések kategorizálása

A gyakorlatban az okos szerződések természetesen nem egységes formában jelennek meg. Ez fontos, mivel adott helyzetben a tiszta (100%) kódnyelv módosított változatai alkalmasabbak lehetnek a felek céljainak hatékony eléréséhez. Előadásomban az okos szerződések négy fő változatát különböztettem meg. Az első variáns a kizárólag és eredetileg kódként, humán nyelv használata nélkül létrejött okos szerződés. Ebben az esetben kérdésként felmerül, hogy maga a kód jognak minősülhet-e (code is law)? A fenti elemzés az okos szerződések ezen fajtáján alapul.

A második változat a humán nyelven íródott, és okos szerződéssé, azaz kóddá átalakított megállapodás. A felek célja ebben az esetben a blockchain technológia előnyeinek, valamint az automatikus teljesítésnek a kihasználása. Ezen változat kockázata a két nyelvezet közti - fent említett - különbségekben rejlik. A flexibilis humán nyelv minden nüansza nem alakítható át egyértelműen a merevebb kódnyelvbe, így fennáll annak a valós veszélye,

- 91/92 -

hogy a kód mást fog tartalmazni, mint a felek eredeti, emberi nyelven megfogalmazott szándéka. Elméletben adott a lehetőség, hogy ez esetben a felek az eredeti szerződést tekintsék irányadónak, azonban az okos szerződés megállíthatatlan önteljesítése a szerződéses teljesítési folyamat leállítását gyakorlatilag lehetetlenné teszi. További kockázat, hogy a humán nyelvi rendelkezések kóddá történő átalakítását valószínűleg nem jogászok, hanem programozók fogják végezni. Emiatt fontos, hogy a két hivatás képviselői problémamentesen megértsék egymást, és hatékonyan tudjanak együttdolgozni.

A harmadik esetben a kód kizárólag az automatikus teljesítés eszköze. Ebben a változatban a humán nyelven írott szerződéshez kerül hozzácsatolásra egy kód, mely kizárólag a szerződés önteljesítését végzi el. Ekkor tehát az okos szerződés valójában nem szerződés, hanem egy teljesítési eszköz a humán nyelven íródott szerződés mellett.

Az utolsó variáns az ún. hibrid okos szerződés, melyben egyes rendelkezések humán nyelven íródott szerződésként off-chain (blockchainen kívül) jelennek meg, annak minden általunk ismert jellemzőjével; más, kódolásra alkalmas, és önteljesítésre szánt rendelkezések pedig kód formájában. Ez a megoldás lehetővé teszi a felek számára, hogy azon fogalmakat, rendelkezéseket, melyek többféle értelmezési utat hagynak nyitva, ezáltal nehezen alakíthatók kóddá (pl. a vis maior vagy a jóhiszeműség egyértelműen ide sorolható) az off-chain világban rögzítsék, azokat pedig, melyek alkalmasak önteljesítő kódban történő elfogadásra, on-chain környezetbe helyezzék.

b) Gyakorlati példák I. - a Fizzy

Az AXA Biztosító Fizzy[29] néven okos szerződést hozott létre egy tömegesen előforduló igény kielégítésére. A Fizzy légi járatkésések esetén volt hivatott a biztosítottak részére a szerződés szerinti összeget kifizetni. A Fizzy a nyilvános Ethereum blockchainen létezett, abba bárki jogosult volt betekinteni. A szerződés kötésére az AXA weboldalán történő regisztrációt követően került sor. Ennek keretében az ügyfél megadta személyes és egyéb szükséges adatait, valamint járatszámát. A szerződési feltételek értelmében a biztosító két órát meghaladó járatkésés esetén fizetett. A hatályos uniós szabályozástól[30] eltérően, mely legalább 3 órás késés esetén ír elő fizetési kötelezettséget a légitársaságok számára, a Fizzy a késés tényén kívül semmilyen más feltételt nem írt elő a kifizetéshez (a késésnek nem kellett a légitársaságnak felróhatónak lennie).

Az adatok AXA részére történő elküldésével a szerződés létrejött a felek közt, tehát a szerződés online, azonban off-chain jött létre. Ennek az off-chain szerződésnek a kifizetési feltételekre vonatkozó részeit az AXA az Ethereum blockchainen regisztrálta, nem kerültek fel azonban arra az ügyfél személyes adatai. Ez a mozzanat biztosította, hogy a szerződés kifizetésre vonatkozó adatai transzparensek, nyilvánosak és megváltoztatha-

- 92/93 -

tatlanok legyenek. Az önteljesítéshez szükséges adatokat oracle-ként a flightstats.com[31] weboldal biztosította, mely jelezte a rendszer számára a menetrend szerinti és a tényleges leszállási időt. 2 órát meghaladó eltérés esetén, a leszállás pillanatában a biztosítási összeg automatikusan és visszavonhatatlanul átutalásra került az ügyfél számlájára. A valójában Fizzy nem okos szerződésként kötött szerződés, ahol az "okos megoldás" kizárólag a szerződés teljesítésére redukálódott. A teljesség kedvéért magyarázatra szorul a múlt idő használata. A Fizzy-t az AXA 2019 őszén leállította[32], a hivatalos indoklás szerint annak kihasználatlansága miatt. Ennek ellenére a Fizzy kiváló esettanulmány, és rámutat arra, hogy nem kizárólag start-up cégek, hanem nagyobb vállalkozások is kísérleteznek a technológia bevezetésével.

c) Gyakorlati példák II. - Initial Coin Offering

Pénzügyi-befektetési területen az okos szerződések gyakori megjelenési formái az ún. ICO-k. Az ICO angol mozaikszó ("Initial Coin Offering"), mely magyarra fordítva "nyilvános érmekibocsátást" jelent. A szó az IPO-ból ("Initial Public Offering'") származik, mely kezdeti nyilvános részvénykibocsátást jelent egy adott vállalat működésének megkezdését megelőzően vagy működése során. ICO esetén a kezdeményező vállalkozás meghatározott kriptovaluta összeget gyűjt össze befektetőktől, saját, ún. tokent használó platform elindítása érdekében. Ez a platform meghatározott cél elérésére jön létre, csakúgy, mint egy klasszikus vállalkozás. A magyar háttérrel rendelkező Re-Tyre ICO[33] például használt gumiabroncsok kezelését és újrahasznosításának fejlesztését, valamint egy ezzel kapcsolatos online piactér kidolgozását tűzte ki céljául, az általa kibocsátott tokenek pedig abroncstörmelékek és újrahasznosításhoz használt árucikkek adásvételére használhatók.

A tokenek digitális vagyontárgyak (digital assets), melyeknek több fajtáját különböztetjük meg. Az ún. utility tokenek az ICO projektek kezdeményezői által kifejlesztett vagy tervezett online szolgáltatás igénybevételére és/vagy termék megszerzésére használhatók. Lényeges megjegyezni, hogy ezen termékek, illetve szolgáltatások többsége kezdetben nem több egyszerű ígéretnél, és nem titok, hogy azok nagy része sosem készül el, vagy később kudarcba fullad. Emellett a tokenek befektetési eszközként is képesek funkcionálni, illetve a keletkező profit kvázi osztalékként a platform üzemeltetői által szétosztásra kerülhet a token-tulajdonosok között (security tokens). A tokenek adásvételére lehetőség van különféle online platformokon (pl. Security Token Market[34]).

Az ICO-khoz használt szoftverek nyílt forráskódúak (open source), azok bárki számára ingyenesen elérhetők, és - természetesen megfelelő szakértelem és elegendő tőke birtokában - lehetővé teszik, hogy akárki elkészítse saját ICO-ját. Az IPO-hoz hasonlóan tehát

- 93/94 -

az ICO is a közösségi finanszírozás egyik formája, annyi lényeges technikai különbséggel, hogy a finanszírozás itt kriptovaluta felhasználásával, a blockchain technológia igénybevételével történik.

Az első ICO 2013-ban ment végbe az akkori Mastercoin által meghirdetve[35]. Ma ismert formájukban azonban már az Ethereum blockchain közvetítésével terjedtek el, többek között éppen annak köszönhetően, hogy a rendszer okos szerződések létrehozatalát lehetővé teszi. Az adott okos szerződés összegyűjti a szükséges összeget kriptovalutában, annak ellenében automatikusan kibocsátja a megfelelő számú tokent, később pedig "menedzseli" azokat, és képes jutalékok, valamint osztalék kifizetésére is. Az ICO-k 2017-től a start-up finanszírozásban terjedtek el tömegesen.

Hangsúlyozandó tehát, hogy az ICO projektek többsége mögött nincsen valódi termék vagy szolgáltatás, csupán ötlet. Előnyük a gyorsaság, a tőzsdei adminisztratív és bürokratikus terhek elkerülése, valamint a blockchain technológia által biztosított transzparencia. Mivel például az Ethereum egy nyilvános blockchain, a befektetők az összegyűjtött kriptovaluta felhasználását is követni tudják. Jelentős hátrányuk azonban a jogi szabályozás hiánya, amely rendkívül kockázatos befektetési formává teszi azokat. Egy ICO-ban történő részvétel a részvényvásárláshoz hasonló, azonban annál mélyebb és részletesebb kutatómunkát igényel. A befektetni kívánók internetes platformokon érhetik el az aktív és jövőbeni ICO-kat (pl. CoinMarketCap[36]). Ezeken megtalálható a kezdeményező white paper-je (lásd fentebb), a megvalósítás ütemezése, a tokenvásárlásra rendelkezésre álló időszak, valamint a minimális összeg, mely szükséges a projekt elindításához. Amennyiben ezen összeg nem gyűlik össze, a befizetett kriptovaluta a befektetők részére visszafizetésre kerül.

Magas kockázata ellenére az ICO egy elterjedt befektetési forma, mely hatalmas tőkét mozgat meg. 2018-ban már 14 milliárd USD-nak megfelelő összeg került ICO-kon keresztül összegyűjtésre.[37] Ebből kifolyólag az ICO-k szabályozása, jogi státuszunk rendezése elkerülhetetlen, bár az a "szimpla" okos szerződésekhez hasonlóan jelentős késésben van. Kína és Dél-Korea az ICO-k teljes betiltása és szigorú büntetése mellett döntött.[38] Az Amerikai Egyesült Államok viszont nem kívánta ezt az innovatív megoldást teljesen elfojtani, azonban a befektetők védelme érdekében az ICO-kat az Amerikai Értékpapír-és Tőzsdefelügyelet (SEC - Securities and Exchange Commission) szabályozási felügyelete alá helyezték, a legtöbb token pedig az értékpapírokra vonatkozó szabályozás alá került[39]. Ez komoly hatással van mind a kezdeményezőkre, mind pedig a befektetőkre. Előbbiek szigorú szabályoknak kell, hogy megfeleljenek, utóbbiak tokenjeinek értékét

- 94/95 -

pedig a felügyeleti döntések is befolyásolják, azonban befektetéseik biztonsága megnövekszik.

d) Gyakorlati példák III. - A DAO-k, avagy decentralizált autonóm szervezetek

Az okos szerződések további, említésre méltó gyakorlati példája a DAO, azaz a decentralizált autonóm szervezet (decentralised autonomous organisation). A fentiekben már említésre került a The DAO botrány, mely egy kódhibára volt visszavezethető, és mely az Ethereum blockchain esetén hard forkhoz vezetett. De mi is valójában a DAO, mint jelenség, intézmény? A DAO olyan - elsősorban, de nem kizárólag befektetésre használt -komplex okos (keret)szerződés, illetve okos szerződések hálózata, melybe egy virtuális szervezet struktúrája és működése kerül beprogramozásra. Egy DAO "élete" teljes egészében az on-chain világban zajlik, nem rendelkezik például fizikális székhellyel, és nem kerül bejegyzésre a nemzeti cégnyilvántartásokba/jogi személyek nyilvántartásába sem, létrejötte ezáltal független bármely állami aktustól. A hagyományos szervezetek irányításában jellemzően hierarchia uralkodik, a DAO-k ezzel szemben az alapul szolgáló blockchain technológiából adódóan decentralizáltak, ami azt jelenti, hogy nem egy személy vagy szervezet irányítja őket, hanem maga a közösség, mint egész. Ügyleteik nyilvántartása szintén teljes egészében a blockchainen található, és transzparens. Csatlakozásukkal a tagok tokenekhez jutnak, melyek szavazati jogot biztosítanak. A DAO keretein belül az egyes projektekről történő döntéshozatal többségi szavazással történik, annak során a tagok dönthetnek egy adott projekttől történő távolmaradás mellett is. A döntéseket az abban meghatározott szabályok szerint okos szerződés automatikusan hajtja végre.

A DAO-k alapítására, szervezetére és működésére vonatkozóan nem léteznek merev szabályok (főképp nem jogszabályi rendelkezések), ezért minden DAO másképp épül fel. Általános azonban, hogy a DAO-hoz történő csatlakozás az adott kód elfogadásával történik, melynek megváltoztatása nem egyszerű, és melyhez a tagok szavazatára van szükség. A gyakorlatban a transzparencia a DAO-k pozitív tulajdonsága, viszont a hierarchia hiánya a szereplők nagy száma miatt a döntési folyamatok lassúságához vezethet, valamint a merev szabályok hiánya miatt nagyobb a szervezet szétesésének kockázata. A legfőbb kockázat azonban a jogi szabályozás hiányából adódó jogbizonytalanság.[40]

A jogalkotó számára nagy kihívást jelent a DAO-k jogi kategória szerinti osztályozása, valamint annak esetleges speciális szabályozása. Elsősorban annak eldöntése ütközik nehézségbe, hogy a DAO-k jogi személyeknek, illetve gazdasági társaságoknak minősülnek-e. Az államok jelentős részében az egyes jogi személyek és gazdasági társaságok esetén formakényszer érvényesül, és a különböző formákra speciális szabályok vonatkoznak. A DAO-k jogi osztályozása tehát minden esetben az alkalmazandó jog jogi személyekre, illetve gazdasági társaságokra vonatkozó szabályaitól függ, ennek értelmében az sem zárható ki, hogy adott esetben - a saját szervezeti és működési szabályok flexibilis

- 95/96 -

meghatározásából kifolyólag - egyes országokban némely DAO-k megfelelnek a jogi személyiség, valamint valamely társasági forma kritériumainak. Ellenkező esetben a vonatkozó hatályos jogszabályok alapján polgári jogi társaságnak vagy ahhoz hasonló entitásnak (general partnership) feleltethetők meg.[41] Ebben a kontextusban érdemes megemlíteni, hogy 2021-ben az USA-beli Wyoming lett az első állam, amely jogi személyként, ezen belül gazdasági társaságként ismerte el a DAO-kat, amennyiben azok wyomingi korlátolt felelősségű társaságként kerülnek megalapításra, és megfelelnek a jogszabályban meghatározott egyéb feltételeknek.[42] Az amerikai CryptoFed DAO lett az első ilyen módon elismert gazdasági társaság.[43]

A jogalkotó és jogalkalmazó számára az igazi nehézség a DAO-k teljes mértékben nemzetközi jellegéből adódik, méghozzá úgy, hogy a szervezet általában - tagjain kívül - nem rendelkezik fizikális értelemben vett kapcsolódási pontokkal az off-chain világhoz, tagjai számára pedig az anonimitás, valamint a különböző jogrendszerekhez való kapcsolódás védelmet nyújthat a felelősség tényleges viselése alól. Jogviták bekövetkezése esetén a fent említett, okos szerződésekkel kapcsolatosan felmerülő további problémák, mint a joghatósággal és alkalmazandó joggal kapcsolatos dilemmák, valamint a kód bírák általi megértése és értelmezése szintén akadályozzák a velük kapcsolatos döntéshozatalt. Bírósági határozat meghozatala esetén annak végrehajtása szintén jelentős nehézségekbe ütközne, mivel azt egy módosításokat nem engedélyező rendszerben kellene véghezvinni.

V. Összegzés

A fentiekben láthattuk, hogy a digitalizáció térnyerése nagy kihívások elé állította, állítja és fogja állítani a jogalkotókat, illetve a jogalkalmazókat. A wrap szerződések esetén a felmerülő kérdések viszonylag könnyen, a hatályos jogszabályok alkalmazásával megválaszolhatók, azonban a blockchain technológia, az okos szerződések, illetve azok felhasználási példái a jog számára olyan atipikus és összetett jelenségeknek bizonyulnak, melyek a jogalkotót ezek mély tanulmányozására és speciális szabályozás megalkotására késztetik világszerte. A stabil, ugyanakkor innovációt nem gátló szabályozás megteremtése az egyes államok, valamint államszervezetek érdeke. Ahogy az említett példákon keresztül látható volt, ezen intézmények működnek, és globálisan hatalmas tőkét mozgatnak meg jelenleg is, így megértésük, valamint szabályozásuk szükségszerű.

A megfelelő szabályozási környezet kialakítása nem csupán a befektetők és felhasználók védelmét, hanem a fejlesztők és szolgáltatók számára kiszámíthatóságot, a termékeikbe, szolgáltatásaikba vetett bizalom növelését eredményezi. Ezt számos állam (pél-

- 96/97 -

dául Málta[44], Svájc[45], Liechtenstein[46] vagy az Amerikai Egyesült Államokból Arizona[47]) felismerte, ezért elsősorban a befektetők csalogatásának szándékával lefektette a blockchain technológiával, okos szerződésekkel és ICO-kkal kapcsolatos leglényegesebb szabályokat, melyek többsége az intézmények pénzügyi aspektusaival, valamint a szolgáltatók működésének szabályozásával és felügyeletével kapcsolatos, azonban elszórtan megjelennek bennük polgári jogi kérdések is.

Előadásomban igyekeztem a digitalizáció által generált új szerződéskötési formákról átfogó képet nyújtani a hallgatóságnak. A fent említett problémák és kérdések tovább és mélyebben tanulmányozhatók, melynek során új megközelítések, észrevételek gazdagíthatják a jogirodalmat, és hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a jogalkotó az ötletek minél átfogóbb rendszeréből legyen képes meríteni. ■

JEGYZETEK

[1] Az Európai Parlament és a Tanács 2000/31/EK irányelve (2000. június 8.) a belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem, egyes jogi vonatkozásairól

[2] A Tanács 93/13/EGK irányelve (1993. április 5.) a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről

[3] Az Európai Parlament és a Tanács 2011/83/EU irányelve (2011. október 25.) a fogyasztók jogairól, a 93/13/ EGK tanácsi irányelv és az 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 85/577/EGK tanácsi irányelv és a 97/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről

[4] Az Európai és a Tanács 910/2014/EU rendelete (2014. július 23.) a belső piacon történő elektronikus tranzakciókhoz kapcsolódó elektronikus azonosításról és bizalmi szolgáltatásokról, valamint az 1999/93/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről

[5] ProCD, Inc. av. Matthew Zeidenberg and Silken Mountain Web Services, Inc.; 86 F.3d 1447 (7th Cir. 1996)

[6] Klocek v. Gateway, Inc., et al. 2000 U.S. Dist. Lexis 9896, 104 F. Supp.3d 1332 (D. Kan., June 16, 2000)

[7] Groff v. America Online, Inc. File No. C.A. No. PC 97-0331, 1998 W L 307001 (R.I. Superior Ct., May 27, 1998)

[8] Specht v. Netscape Commc'ns Corp. - 306 F.3d 17 (2d Cir. 2002)

[9] https://termly.io/wp-content/uploads/2017/10/Comedy-Central-Floating-Browsewrap.png

[10] https://termly.io/wp-content/uploads/2017/10/iHerb-Bad-Use-of-Browsewrap.png

[11] Does Anyone Read the Fine Print? Testing a Law and Economics Approach to Standard Form Contracts, Yannis Bakos, Florencia Marotta-Wurgler, David R. Trossen (NYU Law and Economics Research Paper No. 09- 40, 2009)

[12] White, Alan M. and White, Alan M. and Mansfield, Cathy Lesser, Literacy and Contract. Stanford Law & Policy Review, Vol. 13, No. 2, 2002

[13] Nakamoto, S. (2008) Bitcoin: A Peer-to-Peer Electronic Cash System. Elérhető: https://bitcoin.org/bitcoin.pdf

[14] https://ethereum.org/hu/

[15] https://www.sunbirddcim.com/blog/largest-bitcoin-mining-farms-world

[16] A cikk írásának időpontjában 6,25 BTC jár egy blokk létrehozataláért.

[17] 2022. január 2-án 1 BTC = 47 177,60 USD

[18] Például a proof-of-stake algoritmus esetén - melyet az Ethereum rendszer használ - a bányászoknak nem kell bonyolult matematikai műveletet elvégezniük, hanem véletlenül kerül kiválasztásra, hogy mely bányász érvényesítheti a következő blokkot. A visszaéléseket az elhelyezett biztonsági letét segít kiszűrni.

[19] Martin Hanzl, Handbuch Blockchain und Smart Contracts (Linde Verlag, 2020) 6-10. o.

[20] https://www.actualitesdudroit.fr/browse/tech-droit/blockchain/15632/blockchain-poc-en-vue-pour-les-notaires

[21] https://ethereum.org/en/whitepaper/

[22] Nick Szabo "Smart Contracts" (1994) és Smart Contracts: Building Blocks for Digital Markets (1996)

[23] Ilyen az Amerikai Egyesült Államokban például Arizona, mely 2017-ben az okos szerződéseket a tradicionális szerződésekkel egyenértékűnek ismerte el (House Bill 2417, An act amending section 44-7003, Arizona Revised Statutes; amending title 44, chapter 26, Arizona Revised Statutes, by adding article 5; relating to electronic transactions)

[24] Erre példa Liechtenstein. https://www.mondaq.com/technology/935298/blockchain-comparative-guide

[25] https://ufind.univie.ac.at/de/course.html?lv=030258&semester=2020W

[26] https://www.uinl.org/member-notariats

[27] https://medium.com/swlh/the-story-of-the-dao-its-history-and-consequences-71e6a8a551ee

[28] https://www.investopedia.com/terms/e/ethereum-classic.asp

[29] https://insureblocks.com/ep-22-fizzy-axas-blockchain-case-study/

[30] Az Európai Parlament és a Tanács 261/2004/EK rendelete (2004. február 11.) visszautasított beszállás és légijáratok törlése vagy hosszú késése esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályainak megállapításáról, és a 295/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről

[31] https://www.flightstats.com/v2/

[32] https://finance.yahoo.com/news/axa-drops-ethereum-based-flight-160027248.html?guccounter=1&guce_referrer=aHR0cHM6Ly93d3cuZ29vZ2xlLmNvbS8&guce_referrer_sig=AQAAAJ6YiZ9C_AAnrdG__Dmv2mRFsRWupxOj-Iwmj2UgqUPp7S0ElcI8tqTtvad3kVZkfEo3zWziYUKMQ05w-lAzfTepldlFSxg0t-HoyRqkHaRtMJqbJsO2yrg98xb3kiQiC2gGMQa3BQSPEEcjLB3MqeMJJHMZYh6lujZ6AgBxAKH_k

[33] https://re-tyre.io/

[34] https://stomarket.com/

[35] https://medium.com/hackernoon/ico-101-history-of-initial-coin-offerings-icos-part-1-from-mastercoin-to-ethereum-4689b7c2326b

[36] https://coinmarketcap.com/ico-calendar/ongoing/

[37] Fromberger, Mathias and Haffke, Lars, ICO Market Report 2018/2019 - Performance Analysis of 2018's Initial Coin Offerings (December 31, 2019). Elérhető: https://ssrn.com/abstract=3512125 or http://dx.doi.org/10.2139/ssrn.3512125

[38] https://www.bbc.com/news/business-41157249, valamint https://www.reuters.com/article/us-southkorea-bitcoin-idUSKCN1C408N

[39] https://sgrlaw.com/initial-coin-offerings-icos-sec-regulation-and-available-exemptions-from-registration/

[40] https://cointelegraph.com/ethereum-for-beginners/what-is-a-decentralized-autonomous-organizati-on-and-how-does-a-dao-work

[41] Laila Metjahic: Deconstructing the Dao: the need for legal recognition and the application of securities laws to decentralised organisations 1553-1562. o. (http://cardozolawreview.com/wp-content/uploads/2018/07/METJAHIC.39.4.pdf)

[42] https://frostbrowntodd.com/wyoming-paves-way-for-dao-legal-company-status/

[43] https://www.prnewswire.com/news-releases/the-american-cryptofed-dao-is-legally-recognized-by-the-state-of-wyoming-as-the-first-decentralized-autonomous-organization-dao-in-the-united-states-301325384.html

[44] Virtual Financial Assets Act (2018); Act No. XXXI of 2018 (on the Malta Digital Innovation Autority); Innovative Technology Arrangements and Services Act (2018)

[45] Bundesgesetz zur Anpassung des Bundesrechts an Entwicklungen der Technik verteilter elektronischer Register (2020)

[46] Gesetz vom 3. Oktober 2019 über Token und VT-Dienstleisterüber Token und VT-Dienstleist

[47] An act amending section 44-7003, Arizona Revised Statutes; amending title 44, chapter 26, Arizona Revised Statutes, by adding article 5; relating to electronic transactions.