"Van-e jogorvoslati lehetőség a területi kamarai határozatok ellen?" címmel gondolatébresztőnek szánt írás jelent meg a Közlöny egy korábbi számában.1 Habár az eredetileg vitaindítónak szánt hozzászólásban felvetett kérdések az időközben módosított jogszabályok alapján - ha nem is minden esetben az általa vázolt jogi megoldások alapján - részben megoldásra kerültek, és újabbakat is teremtettek. A címben jelzett jogorvoslati lehetőségek áttekintéséhez tehát nem csak a cikk megjelenése adott aktualitást, hanem az is, hogy - a jogorvoslat kérdéskörét is érintően - az Országgyűlés elfogadta a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) hatálybalépésével összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2005. évi LXXXIII. törvényt. Ennek a törvénymódosításnak részeként került sor a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény (a továbbiakban: Ktv.) módosítására is. Jelen írásban most csak a kérdéskörrel kapcsolatos hatályos jogi szabályozást és a már elfogadott, a közjegyzői törvényt érintő módosítást ismertetnénk ezzel talán hozzájárulva a törvény hatályba lépését követő hatékonyabb gyakorlati alkalmazásához.
A hatályos jogszabályok alapján - a Ktv. és a végrehajtására kiadott 13/1991. (XI. 26.) IM rendelet (Vhr.) szabályait vizsgálva - a kamarai határozatokkal szembeni jogorvoslat szabályozottságát tekintve megállapítható, hogy a nyilvántartásokkal kapcsolatos területi kamarai hatáskörökkel szemben a Vhr. kifejezetten rendelkezik az elsőfokú határozat elleni jogorvoslatról [nemcsak a 12/A. §-ában, hanem a 13/A. § (5) bekezdésében is]. Míg az egyéb kamarai döntések elleni jogorvoslati jog ugyan nincs kifejezetten kimondva a végrehajtási rendeletek között, ez azonban nem jelenti azt, hogy a területi elnök, területi elnökség, illetve a területi kamarai közgyűlés határozata ellen semmiféle jogorvoslati lehetőség ne lenne.
Ha a Ktv. rendelkezéseit vizsgáljuk, a törvény nemcsak a 62. § (1) bekezdésében, hanem a 15/A. §-ában is lefektette a kamarai határozatokkal szembeni jogorvoslatok általános szabályrendszerének alapját, amikor rögzítette, hogy az igazságügy-miniszter törvényességi felügyeletet gyakorol a közjegyzői önkormányzati szervek működése felett. A törvényességi felügyelet is jogorvoslat, még ha speciális jogorvoslat is. Ez az eljárás az ún. hivatalból lefolytatható döntés-felülvizsgálati eljárások közé tartozik, s elsődleges célja ugyan nem az, hogy a fél számára a jogorvoslati jogot biztosítsa, hanem a jog által védett közérdek védelme (tehát a jogsértő határozat akkor is felülvizsgálatra kerüljön, ha a döntés a fél számára adott esetben kedvező volt), de e körben a jogsértő határozatok is megfelelő jogorvoslatot nyerhetnek.
A törvényességi felügyelet jellegével kapcsolatban általánosságban elmondható, hogy a felügyelet gyakorló szerv a felügyelt szervezet tevékenységét kizárólag a jogrendnek való megfelelés szempontjából, viszont valamennyi jogszabály tekintetében vizsgálhatja. A törvényességi felügyelet lényege ugyanakkor az, hogy a felügyelő szervnek kizárólag a felügyelt szervezet cselekvésének a jogszerűsége tekintetében vannak felügyeleti jogosítványai. A függelmi viszonyok hiányából következik, hogy a felügyelt szerv a felügyelt szervezetnek nem másodfokú fóruma, nem aktusait felülbíráló szerve. Ennek oka a szervezeti elkülönülés, a szervezet autonómiája; következménye pedig a sajátos eljárási rendje. A törvényességi felügyeletre vonatkozó átfogó szabályrendszert a magyar jogrend jelenleg nem tartalmaz, annak az egyes tevékenységekre vonatkozó szabályainak kialakítása során a jogalkotó az általa szükségesnek vélt körben és eljárási rendnek megfelelően szabályozta az egyes eseteket.2
A közjegyzői önkormányzati szervek határozatai feletti törvényességi felügyelet keretét és eljárási rendjét a Ktv. 66. §-a határozza meg.3 Az igazságügy-miniszter jogköréhez a törvényben rögzített sajátos eljárási rend kapcsolódik, vagyis a miniszter, ha azt állapítja meg, hogy az alapszabály, szabályzat, iránymutatás, határozat vagy a kamarai szerv működése jogszabályba, alapszabályba, vagy szabályzatba ütközik, felhívja az érintett kamarát a jogszabálysértés megszüntetésére. Ha a kamara a jogszabálysértést nem szüntette meg, az igazságügy-miniszter a bírósághoz fordulhat. Ebben a tekintetben tehát a törvényességi felügyeleti jog a kamarai döntések vizsgálatára, adott esetben pedig azok bíróság előtti megtámadására terjed ki, a döntést azonban az adott ügyben a bíróság hozza meg. A hatályos szabályozás szerint tehát nincs akadálya annak, hogy az igazságügy-miniszter bármely szükséges szempontból a kamara határozatait megvizsgálja, ugyanis a törvényességi felügyelet szabályozása során a jogalkotó nem tett sem időbeli, sem pedig tartalmi korlátokat a jogalkalmazó számára. A kamarai norma tehát elvileg bármikor vizsgálat alá vehető, globálisan vagy csak egy szempontot kiemelve.
Az igazságügy-miniszter törvényességi felügyeleti jogköre a közjegyzői kamarai határozatok esetében (hasonlóan a végrehajtói és az ügyvédi kamarai határozatok feletti törvényességi felügyelethez) csak olyan ügyekre nem terjed ki, amelyben bírósági eljárásnak van helye.4 A hatályos szabályozás alapján - a cikk írójával ellentétben - tehát megállapítható, hogy a hatályos törvény alapján névjegyzékek vezetésével kapcsolatos határozatokon kívül az egyéb kamarai határozatokkal szemben is van jogorvoslat. Az igazságügy-miniszternek a törvényességi felügyelettel kapcsolatos eljárását a Ket. szabályai sem változtatják meg, a már említett módosítás is csak annyiban érinti, hogy az esetleges bírósági eljárást a jövőben a Pp. általános szabályai szerint, és nem a közigazgatási határozatok felülvizsgálatára vonatkozó szabályok szerint kell lefolytatni [eleget téve ezzel a 2129/2005. (VI. 24.) Korm. határozatban foglaltaknak is].5 A fentiek alapján tehát változatlan tartalommal és lényegében változatlan eljárás szerint vizsgálhatóak a törvényben meghatározott kamarai határozatok.6
Most tekintsük át a helyzetet a még nem hatályos Ket. szabályainak szempontjából is. A jogorvoslatok kérdését ugyan a Ket. átfogóan nem érinthette, mivel a törvényben rögzített határozatoktól eltekintve a kamarai határozatok esetében nem közigazgatási határozatokról van szó. A Ket. hatályba lépésével ugyanakkor a területi kamara eljárása megváltozik azon határozatok esetében, ahol a köztestület határozatai meghozatalakor e törvény rendelkezései szerint jár el. A Ket. 12. §-ának (1) bekezdése értelmében, ha valamely tevékenység végzését vagy valamely foglalkozás gyakorlását köztestületi vagy más szervezeti tagsághoz köti, akkor a nyilvántartásba vételi, illetve az abból való törlési eljárás közigazgatási ügy, így ezen eljárásokra a Ket. szabályait kell - főszabályként - alkalmazni. A területi kamara elnökségének ezen eljárása nem a Ktv.-ben adott felhatalmazás, hanem a Ket. rendelkezése alapján minősül közigazgatási hatósági eljárásnak. A Ktv. szabályozási lehetősége a nyilvántartásba vételi és törlési eljárással kapcsolatban csak az, hogy a Ket.-ben szabályozott eljárási rendelkezésekhez képest eltérő szabályokat állapítson meg, amennyiben erre a Ket. - akár jogszabály, akár kifejezetten törvényi szint megjelölésével - lehetőséget ad. A Ket. rendelkezései a Ktv. szabályait - az alapvető jogalkotási elvekből adódóan nem is érinthetik - így a szabályozás pontosítására és az eltérő eljárásjogi rendelkezések megalkotására valóban a Ktv. szabályait kell módosítani, ahogy ezt a Kormány határozata elő is írta, többek között az igazságügyi tárca részére is.7
A törvénymódosítás alapján meghatározásra került azon kamarai határozatok köre, amelyek esetében a Ket. rendelkezéseit a Ktv.-ben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. A megjelent cikkben kifejtettekkel ellentétben a kamarának nemcsak a közjegyzőhelyettesek és közjegyzőjelöltek névjegyzékbe vétele és törlése, hanem a közjegyzői iroda alapítási engedélyének megadása iránti eljárás, illetve a felvétel a közjegyzői irodák kamarai nyilvántartásába, és törlés e nyilvántartásból is e körbe tartozik, figyelemmel arra, hogy ez is a tevékenység gyakorlásához szükséges nyilvántartásba vételt feltételez.8 Elkerülte a cikk megírójának figyelmét az is, hogy nem minden fent említett eljárások tartoznak ide, tekintettel arra, hogy névjegyzékből törlő határozatot a bíróság is hozhat, ez esetben a kamara nem hatóságként eljárást folytat le, hanem végrehajtja a bírói határozatban foglaltakat. Így kivétel ezen eljárás alól az, ha a közjegyzőhelyettes törlésére a közjegyzői fegyelmi bíróságnak a Ktv. 72. § (2) bekezdésnek e) pontja szerinti jogerős határozata alapján, vagy ha a közjegyzői iroda törlésére a cégbíróságnak a közjegyzői irodát a cégjegyzékből törlő jogerős határozata alapján kerül sor.9 A jogalkotó döntése alapján további hatósági jogköröket a kamara részére a Ktv.-ben nem nevezett meg, nem alkalmazva további kamarai eljárásokra a Ket. közigazgatási hatósági ügyre adott definícióját, és így a Ket. 12. §-ának d) pontja alapján, mint köztestületet további hatósági jogkörrel sem ruházta fel.
A fenti szempontok alapján a Ktv. módosítás az igazságügy-miniszternek (a pályázat elbírálása kivételével)10 a közjegyző státusával kapcsolatos eljárásokat is a Ket. szerint rendeli lefolytatni akként, hogy a közjegyző kölcsönös áthelyezése, felmentése, továbbá szolgálata megszűnése és szünetelésének megállapítása ügyében a Ket. szabályai szerint jár el (ugyanígy ezen eljárások során természetesen a kamara is, a Ktv. szerint rá vonatkozó jogosítványok és kötelezettségek keretei között). Ezekben az esetekben a határozat ellen fellebbezésnek nincs helye, tekintve, hogy a törvény az elsőfokú közigazgatási döntés bírósági felülvizsgálatát teszi lehetővé.11
A Ktv. módosítás tehát rögzíti, hogy mely tevékenységekre vonatkozik, és milyen eltérő szabályokkal kell alkalmazni a Ket. rendelkezéseit. A törvényjavaslat számos eltérő szabályt állapít meg, témánk szempontjából azonban jelenleg a jogorvoslatokra vonatkozó szabályok az érdekesek.12 A Ket. kifejezett rendelkezése alapján hatósági ügyekben a hatóság hatáskörének megállapításával együtt rögzíteni kell, hogy mely szerv jár el első fokon.13 A módosítás értelmében kamarai hatósági eljárást első fokon a területi kamara elnöksége folytatja le. Az elnökség határozata ellen fellebbezésnek van helye, a területi elnökség határozata ellen az érintett ügyfél a határozat kézbesítésétől számított tizenöt napon belül fellebbezést terjeszthet elő a Magyar Országos Közjegyzői Kamara elnökségéhez. A jogorvoslati fórum meghatározása során tehát a Ket. 107. §-ának (3) bekezdésében történt külön törvényre utalás alapján a Ktv. jogorvoslati rendszere alkalmazandó.
A hatósági ügyekben a szabályozás azt az elvet követi, hogy a területi kamara döntése ellen az országos kamarához lehet fordulni, a másodfokú döntések ellen pedig közvetlen bírósági felülvizsgálatnak van helye. A közvetlen bírósághoz fordulás lehetősége a Ket. rendelkezéseiből is adódik: amennyiben a Ktv. külön nem rendelkezne róla, akkor is élhetnének a felek a bírósághoz fordulás jogával. Az Alkotmány 50. §-ának (2) bekezdése ugyanis kimondja, hogy a bíróságok ellenőrzik a közigazgatási határozatok törvényességét.14
A szabályozás ismertetésének teljessége érdekében jelezzük, hogy a közigazgatási eljárás szabályozásának új alapokra helyezése is indokolta többek között a Polgári perrendtartás közigazgatási perekre irányadó szabályainak módosulását, valamint egyes közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatára alkalmazandó szabályok beiktatását is.15 A módosítás alapján megváltozott a felülvizsgálat tárgyává tehető közigazgatási határozatok körének meghatározása is: a közigazgatási határozat fogalmát egyrészt a Ket. szerinti hatósági határozat fogalmához köti, másrészt lehetőséget ad arra, hogy az egyes törvények nem a Ket. hatálya alá tartozó határozatainak felülvizsgálatára is a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatára vonatkozó szabályokat rendeljék alkalmazni. Ebbe a körbe tartoznak majd tehát a névjegyzékekbe történő felvétellel vagy az onnan való törléssel kapcsolatos, a fél által indított eljárások is, illetve megnyílik az elvi lehetősége annak, hogy más kamarai határozatok is - a Ktv. esetleges módosításával - e szabályok szerint kerülhessenek bírói felülvizsgálatra.
Van azonban még egy jogorvoslati lehetőség a Ket.-ben, amely eljárását és célját tekintve nagyon közeli hasonlóságot mutat az igazságügy-miniszter törvényességi felügyeleti eljárásával: az ügyészi óvás. A közigazgatási határozatok esetében is előfordulhat, hogy a jogaiban érintett fél a rá nézve kedvező határozat tekintetében nem él jogorvoslati lehetőségével, azonban a jogerős közigazgatási határozat közérdeket sért. Annak ellenére, hogy a felek nem éltek jogorvoslati jogukkal, a közigazgatási perben biztosítani kell az ügyész keresetindítási lehetőségét tekintettel arra, hogy a jogszabálysértés másképp nem orvosolható. Az ügyész perindítási lehetőségét természetesen azokban az esetekben is meg kell engedni, amikor a határozatot a közigazgatási szerv ügyészi óvás folytán hozta, és az továbbra sem felel meg a jogszabályok rendelkezéseinek és az alkotmányos követelményeknek. Az ügyész perindítási lehetőségét ilyen esetekben az Alkotmánybíróság 1/1994. (I. 7.) AB határozata is alátámasztja.16
A fent említett érvek az ügyész perindítási jogát tehát nemcsak az a bíróság hatáskörébe tartozó egyoldalú eljárásokban való közreműködés esetében, hanem a közigazgatási ügyekben is megalapozzák, mely alapján lehetőség van arra, hogy a Ket. hatálya alá tartozó kamarai határozatok esetében jogorvoslattal éljen, adott esetben az igazságügy-miniszterrel párhuzamosan. A Ket. alapján, ha az ügyész a jogerős, illetve végrehajtható és a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság által felül nem vizsgált közigazgatási határozatban jogszabálysértést állapít meg, akkor a jogszabálysértés kiküszöbölése végett a határozatot hozó hatósághoz vagy annak felügyeleti szervéhez óvást nyújthat be. Az óvás benyújtására és elbírálására a Ket. az ügyészségi törvénynek az ügyészségi törvényességi felügyeletre vonatkozó szabályait rendeli alkalmazni.17
A párhuzamos hatásköri szabályok fennállása miatt az igazságügy-miniszter törvényességi felügyeleti jogkörét abból a szempontból is indokolt lehet megvizsgálni, hogy célszerű-e fenntartani a felügyeleti jogkört az egyedi ügyekben is (tehát a kamarai tagot érintő határozatokra) vagy a felügyelet kizárólag az ún. normatív határozatokat érintse, vagy pedig törvényben az ügyésznek az óvás benyújtására vonatkozó jogát lehetne korlátozni.18
A Ket. rendelkezéseinek figyelembevételével a Ktv. módosításának hatályba lépéséig természetesen a Vhr. szabályait is felül kell vizsgálni, egyrészt a Ket. szabályaival való összhang megteremtése érdekében, másrészt pedig a törvényi szintre emelt azonos szabályok hatályon kívül helyezése miatt.
Ami valóban hiányzik a hatályos Ktv. szabályozásából (és a Ket. szabályai is csak a hatálya alá tartozó ügyekben biztosítja), az a kamara tagjának közvetlen bírósághoz fordulási joga a kamara egyéb döntéseivel szemben. A közjegyzői kamarára, mint köztestületre - eltérő szabályok hiányában - a Ptk.-nak az egyesületre vonatkozó szabályait kell alkalmazni, ami nem szól a határozatok elleni jogorvoslati jogról.19 Csak azoknál az egyesületeknél biztosított a megtámadás joga, amelyek az egyesülési jogról szóló törvény alapján jöttek létre20. A Ktv. következő módosítása során meg lehet vizsgálni azt a lehetőséget is, hogy a törvény tegye lehetővé a kamara tagjai részére is, hogy közvetlenül fordulhasson bírósághoz a köztestület határozataival szemben. A szabályozás jellegét tekintve több megoldás is lehetséges: a kamarai tag csak azokkal a határozatokkal szemben élhessen jogorvoslattal, amely jogos érdekét érinti vagy sérti, vagy valamennyi határozat tekintetében jogszabályra vagy egyéb szabályzatra történő hivatkozással, mint ahogy egyes kamarai törvények biztosítják21 (ebben a kérdésben a megjelent cikkben többször hivatkozott, az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény sem következetes). A vizsgálat abból a szempontból is időszerű lehet, hogy a kötelező köztestületi tagsággal kapcsolatos fegyelmi és etikai ügyekben az egységes eljárási garanciális minimumokról, valamint az ezzel összefüggő jogalkotási feladatokról 2129/2005. (VI. 24.) Korm. határozatnak az egyes szakmai kamarákról szóló törvények és a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény összhangjának biztosítása érdekében a szükséges törvénymódosítás tartalmáról szóló része rendelkezik arról22, hogy a szakmai kamarák törvénysértő határozataival szemben a tag által indított perekben milyen szabályokat kell alkalmazni, vélelmezve azt, hogy a perindítás jogát a jogalkotó a szakmai kamarájáról szóló törvényben biztosítani kívánja tagok részére. ■
JEGYZETEK:
1 Dr. Tikász Attila: Van-e jogorvoslati lehetőség a területi kamarai határozatok ellen? In.: Közjegyzők Közlönye 2005. 9. évf. 4. szám 11-15. o.
2 Az egyes szakmai kamarákra vonatkozó jogszabályok eltérő mértékben határozzák meg az egyes szakmák feletti törvényességi felügyeleti jog terjedelmét. Egyes kamarák esetében a törvényességi felügyeleti jog nem terjed ki olyan ügyekre sem, ahol államigazgatási eljárásnak van helye [a Magyar Orvosi Kamaráról szóló 1994. évi XXVIII. törvény 32. § (1) bek.; a Magyar Könyvvizsgálói Kamaráról és a könyvvizsgálói tevékenységről szóló 1997. évi LV. törvény 64. § (3) bek.] A fentiektől eltérően került szabályozásra az Igazságügyi Szakértői Kamara feletti törvényességi felügyelet, mivel esetükben a felügyeleti jogot az igazságügy-miniszter gyakorolja, akként, hogy Kamara jogszabállyal ellentétes határozatát maga hatályon kívül helyezheti és a kamarát új eljárásra kötelezheti, továbbá ismételt és súlyos jogszabálysértés esetén a területi kamara vagy egyes szervei működését felfüggesztheti (az igazságügyi szakértői kamaráról szóló 1995. évi CXIV. törvény 49. §).
3 "Ktv. 66. § (1) Ha az iránymutatás, illetőleg a szervezeti és működési szabályzat, továbbá az önkormányzati szerv határozata jogszabályba ütközik, az igazságügy-miniszter - határidő kitűzésével - felhívja az önkormányzati szervet a jogszabálysértés megszüntetésére.
(2) Az önkormányzati szerv a felhívásban foglaltakat köteles megvizsgálni, és a megadott határidőn belül annak megfelelően az iránymutatást, a szervezeti és működési szabályzatot, továbbá a határozatot módosítani vagy egyet nem értéséről az igazságügy-minisztert tájékoztatni.
(3) Ha az önkormányzati szerv a megadott határidőn belül nem intézkedett a jogszabálysértés megszüntetésére, az igazságügy-miniszter kérheti a vitatott iránymutatás, a szervezeti és működési szabályzat, illetőleg a határozat bírósági felülvizsgálatát. A pert az önkormányzati szerv ellen a megadott határidő lejártától számított 30 napon belül lehet megindítani és a Pp. általános szabályai szerint kell lefolytatni; a per a megyei (fővárosi) bíróság hatáskörébe tartozik."
4 Olyan ügyekben ugyanis, ahol kizárólag bíróság jogosult eljárni, elképzelhetetlen egyéb állami felügyelet gyakorlása, ezért a törvényességi felügyelet köréből azok az ügyek kerülnek kizárásra, amelyek a bíróság hatáskörébe tartoznak. Ilyen például a korábbi cikkben hivatkozott ügyvédi kamarai tagfelvétel kérdésében hozott kamarai határozatok, melyekkel szemben közigazgatási per indításának is helye van.
5 Az egyes szakmai kamarákról szóló törvények és a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény összhangjának biztosítása érdekében a szükséges törvénymódosítás tartalmáról szóló 2129/2005. (VI. 24.) Korm. határozat 3. pontja.
"3. A törvényességi felügyelet gyakorlása keretében a szakmai kamarák ellen a felügyeletet gyakorló szerv által indított perekben a Pp. általános szabályait kell alkalmazni azzal, hogy ezen perek elbírálása a megyei bíróság hatáskörébe tartozik."
6 A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) hatálybalépésével összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2005. évi LXXXIII. törvény 150. §-a értelmében A Kjt. 66. §-a (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(3) Ha az önkormányzati szerv a megadott határidőn belül nem intézkedett a jogszabálysértés megszüntetésére, az igazságügy-miniszter kérheti a vitatott iránymutatás, a szervezeti és működési szabályzat, illetőleg a határozat bírósági felülvizsgálatát. A pert az önkormányzati szerv ellen a megadott határidő lejártától számított 30 napon belül lehet megindítani és a Pp. általános szabályai szerint kell lefolytatni; a per a megyei (fővárosi) bíróság hatáskörébe tartozik."
7 A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény hatályba lépésével kapcsolatos feladatok ütemezéséről szóló 1145/2004. (XII. 22. ) Korm. határozat 3. pontja. E kormányhatározat alapján benyújtásra került a fent hivatkozott, a Ket. hatálybalépésével összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, melyet az Országgyűlés 2005. július 4-i ülésnapján fogadott el. E törvény részeként kerül módosításra Ket.-tel összefüggésben a Ktv. számos rendelkezése is.
8 Hatósági eljárás definíciója alapján mindkét eljárás a Ket. hatálya alá tartozik, mert a Ktv. rendelkezései szerint a nyilvántartásba vételt a kamara alapítási engedélye előzi meg, amely a jog gyakorlása szempontjából önálló eljárásnak tekintendő.
9 A bíróság fegyelmi büntetésként a közjegyzőjelölt és a közjegyzőhelyettes kamarai névjegyzékből történő törlő határozata alapján, továbbá a cégjegyzékből jogerős határozattal törölt közjegyzői irodát a területi elnökség törli a közjegyzőjelölti és a közjegyzőhelyettesi, valamint a közjegyzői irodák kamarai nyilvántartásából.
10 A közjegyzői kinevezést megelőző pályázati eljárás lefolytatása során, a kamara jelölteket kiválasztó, valamint az igazságügy-miniszter döntési eljárását ide nem értve felmerülhetnének olyan eljárási szabályok, amik megsértése érinthetik az ügyfél jogait. Tekintettel azonban arra, hogy a kinevezési eljárás szakaszokra nem bontható, a kamara és a miniszter mérlegelési jogköre pedig nem illeszthető a közigazgatási eljárásban alkalmazható mérlegelési szempontokhoz, a kinevezési eljárás nem került e körbe.
12 Pl. az ügyfél fogalma, a kérelem benyújtására vonatkozó szabályok.
14 A bírósági határozatok feletti ellenőrző hatásköre következik továbbá az Alkotmány 57. § (1) bekezdéséből, az 57. § (5) bekezdéséből, valamint a 70/K. §-ból.
15 A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról és egyes közigazgatási eljárásokban alkalmazandó szabályokról szóló 2005. évi XVII. törvény újraszabályozta az egyes közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatára vonatkozó szabályokat. A törvény tartalmazza azokat az új jogintézményeket, amelyeket a bírói gyakorlat már kimunkált, illetve azokat a szabályokat, amelyek feltétlenül szükségesek a Ket. hatálybalépése miatt bekövetkező jogszabályi változtatásokhoz történő igazodáshoz. Ilyen új jogintézmény a közigazgatási nemperes eljárás jogtudomány által már kidolgozott fogalmának törvénybe ültetése, vagy egyes végzések tárgyaláson kívüli elbírálásának lehetősége, és nem utolsó sorban magának a közigazgatási peres eljárások hatálya alá tartozó ügyek körének újradefiniálása.
16 "Az ügyészi részvételnek a polgári eljárásban egy további fontos területe egyes, a bíróság hatáskörébe tartozó egyoldalú eljárásokban való közreműködés, amelyekben egyedül az ügyészség az a kívülálló szerv, amely a törvénysértések megelőzésében, illetőleg orvoslásában szerepet játszhat és bírósági eljárást kezdeményezhet (pl. egyesületek, alapítványok stb. nyilvántartásba vételével, működésével kapcsolatban). Az Alkotmánybíróság - bár ezeknek a speciális törvényi rendelkezéseknek az alkotmányosságát erre irányuló indítvány hiányában egyenként nem vizsgálta - rámutatott arra, hogy az ügyész bizonyos polgári peres és nemperes eljárásokban való közreműködését, perindítási és egyéb kezdeményezési jogát, perelhetőségét stb. az Alkotmány 51. § (3) bekezdése elvileg megalapozza és alkotmányossá teszi."
17 Ket. 118-120. §; a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény (Ütv.) 13/A-14. §-ai "13/A. § (1) Ha az ügyész azt állapítja meg, hogy ügyészi törvényességi felügyeleti jogkörébe tartozó szerv által kibocsátott jogszabály vagy az állami irányítás egyéb jogi eszköze az Alkotmánnyal, illetőleg magasabb szintű jogszabállyal ellentétes, ennek megszüntetése érdekében az azt kibocsátó szervhez óvást nyújthat be."
18 Ütv. 14. §-ának (6) bekezdése alapján az egyedi határozatok vagy általános érvényű rendelkezések meghatározott fajtái ellen irányuló ügyészi óvást csak törvény zárhatja ki. Törvény e § (3) és (4) bekezdésben megjelöltnél rövidebb időtartamot is megállapíthat az ügyészi óvás folytán tett intézkedések ott írt joghatása tekintetében.
19 Ptk. 65. § (6) bekezdése értelmében a köztestületre - ha törvény eltérően nem rendelkezik - az egyesületre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni. Lásd: Ptk. 61-64. §.
20 1989. évi II. törvény 10. § (1) A társadalmi szervezet valamely szervének törvénysértő határozatát bármely tag - a tudomására jutástól számított 30 napon belül - a bíróság előtt megtámadhatja. A törvény alapján mind a konstitutív, mind a deklaratív határozat megtámadható a bíróság előtt. (EBH 2004. 1098.)
21 A tervező- és szakértő mérnökök, valamint az építészek szakmai kamaráiról szóló 1996. évi LVIII. törvény 40. § (1) bekezdése alapján a területi kamara bármely tagja kérheti a bíróság tól a kamara valamely testületi szerve által hozott olyan határozat felülvizsgálatát, amely e törvény rendelkezéseibe, más jogszabályba, a kamara alapszabályába vagy más önkormányzati szabályzatába ütközik. Az országos kamara testületi szerve által hozott jogsértő határozattal kapcsolatban ez a jog a területi kamarákat illeti meg.
22 Az egyes szakmai kamarákról szóló törvények és a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény összhangjának biztosítása érdekében a szükséges törvénymódosítás tartalmáról szóló 2129/2005. (VI. 24.) Korm. határozat 2. pontja
"2. A szakmai kamarák törvénysértő - a tagfelvétel és törlés, valamint a fegyelmi-etikai ügyek körébe nem tartozó - határozatai kapcsán a tag által indított perekben a Pp. általános szabályait kell alkalmazni azzal, hogy ezen perek elbírálása a megyei bíróság hatáskörébe tartozik."
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Horváth Gyöngyi Vezető Tanácsos, IM
Visszaugrás
