Az I. rendű felperes a 2007. január 19. napján megkötött kölcsönszerződés alapján 33.320.929 forint kölcsönösszeget vett át az alperestől. A szerződő felek az ügyletet - továbbiak mellett - a II. rendű felperes ingatlanát érintő vételi joggal, továbbá a felperesek közjegyzői okiratba foglalt tartozáselismerő nyilatkozatával biztosították. Az ugyanaznap közjegyzői okiratba foglalt, mindkét felperes által aláírt tartozáselismerő nyilatkozat 5.3. pontja szerint azonnali hatályú felmondás esetén a felpereseknek az említett ingatlant - az alperes kérésére - "sértetlen, a szerződés-kötéskori eredeti állapotnak megfelelő, kitakarított, szeméttől megtisztított, bentlakó személyektől és ingóságaiktól kiürített üres állapotban" át kell adniuk az alperes, vagy a megbízottja részére, a kölcsönszerződés megszűnésétől számított öt naptári napon belül.
Az alperes 2007. július 16. napján - közjegyzői okiratba foglalt nyilatkozatával - azonnali hatállyal felmondta a kölcsönszerződést, majd követelését 2007. december 18-án a B. Zrt-re engedményezte. Az engedményezési szerződés 2. pontja rögzíti, hogy kizárólag a pénzkövetelés engedményezése történt meg. A Zrt 2007. december 21-én a követelést tovább engedményezte a K. Kft.-re, amely kft. a 2007. október 16. napján az alperessel kötött megállapodás alapján a vételi jog gyakorlására is jogosult volt, s e jogának gyakorlásával 2008. januárjában megszerezte az ingatlan tulajdonjogát.
Az alperes 2008. novemberében az előbbiekben említett közjegyzői okiratok záradékolásával az ingatlan kiürítése iránt végrehajtást indított a felperesek ellen.
A felperesek keresetükben az alperes által ellenük az ingatlan kiürítésére indított végrehajtási eljárások megszüntetését kérték. Arra hivatkoztak, hogy a végrehajtást nem az arra jogosult kezdeményezte, hiszen amikor a végrehajtási eljárások megindultak, az ingatlan tulajdonosa már nem az alperes, hanem a kft. volt. Előadták azt is, hogy tartozásuk a vételi jog gyakorlásával megszűnt, s amíg meg nem történik az elszámolás (amelynek körében az ingatlan értékének a tartozásukat meghaladó részének a megfizetését igényelték), az ingatlan kiürítésére nem kötelesek. Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.
Az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította a keresetet, a másodfokú bíróság az ítéletet helybenhagyta.
A jogerős ítélet indokolásában kihangsúlyozta a másodfokú bíróság, hogy a 2007. december 18. napján aláírt engedményezési okirat szerint az alperes kizárólag a pénzkövetelést engedményezte, az őt megillető további jogosultságokat nem. Mivel a szerződő felek a felperesek ingatlan kiürítési kötelezettségét a kölcsönszerződés felmondásához kötötték, és a felmondás kétségtelenül megtörtént, az alperes végrehajtási joga megnyílt. A másodfokú bíróság további indokai szerint több okból sincsen lehetőség a felperesek követelésének beszámítására: amellett, hogy a követelések nem egyneműek, nem állapítható meg a felperesek követelésének ténye sem, s mivel a felek nem állapodtak meg egyidejű teljesítésben, az elszámolás iránti igény (az értékkülönbözet követelése) nem érinti a kiürítési kötelezettséget.
A jogerős ítélet ellen - mindkét fokon eljárt bíróság ítéletének hatályon kívül helyezése és a keresetnek helyt adó határozat meghozatala, költségeik megtérítése végett - a II. rendű felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Érvelése szerint az ingatlan kiürítési kötelezettségének és a vételi jognak a kikötése egyidejűleg történt, így az alperes akkor indíthatott volna végrehajtást, ha ezzel egyidejűleg él a vételi jogával. Megismételte, hogy nem történt meg az elszámolás, az alperes pedig a végrehajtás megindításakor nem volt a felperesek hitelezője: egyrészt követelését 2007. december 29. napjától a kft.-re engedményezte, másrészt adósi pozícióba került, mert a vételár fizetése nélkül szerezte meg az ingatlan tulajdonjogát. További érvei szerint az engedményezés nem jött létre érvényesen; kétoldalú jogviszonyban nem követelhet teljesítést az, aki szolgáltatásával maga is tartozik; a vételi és a végrehajtási jog egyidejű alkalmazása pedig joggal való visszaélés.
A felülvizsgálati kérelmet a Legfelsőbb Bíróság alaptalannak találta, az alábbi indokok szerint.
Helytálló a perben eljárt bíróságok álláspontja abban, hogy az alperes jogosult az ingatlan kiürítése iránti végrehajtási eljárások megindítására, a kiürítés iránti igénye nem idő előtti, és nem függ a vételi jog gyakorlásától (mint feltételtől), illetve a vételi jog gyakorlása kapcsán történő elszámolástól.
A tartozáselismerő okiratban a felperesek azt vállalták, hogy felmondás esetén kiürítik és elhagyják az ingatlant. Mivel az alperes e jogát nem engedményezte, az ingatlan kiürítését illetően jogosult maradt a közjegyzői okirat záradékoltatására. Ekkor az ingatlan tulajdonosa már valóban a Kft volt, azonban az ingatlan használatba illetve birtokba vételének joga nem feltétlenül az ingatlan tulajdonosát illeti meg. A tulajdonjog e részjogosultságai nem csak a tulajdonos által gyakorolhatók: a tulajdonos a használat és a birtoklás jogának gyakorlását kötelmi megállapodással másnak átengedheti; a jelen esetben az ingatlan tulajdonosa (a II. rendű felperes) és az alperes ilyen tartalmú megállapodást kötöttek.
A Pp. 270. § (2) bekezdésének megfelelően a felülvizsgálati eljárásban annak vizsgálata történhet meg, hogy a jogerős ítélet jogszabálysértő-e. Mivel ez a rendelkezés egyúttal megszabja a felülvizsgálat kereteit is, a II. rendű felperes nem hivatkozhat felülvizsgálati kérelmében olyan tényre, körülményre, vagy jogi indokra, amelyet az eljárás korábbi szakaszaiban nem említett. Emiatt a Legfelsőbb Bíróság nem foglalkozhatott érdemben a felülvizsgálati kérelem azon érvelésével, hogy az engedményezés alaki vagy egyéb okból érvénytelen-e.
Mindezekre tekintettel a jogerős ítélet nem jogszabálysértő, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság hatályában fenntartotta (Legf. Bír. Pfv.I.20.146/2010. szám)
Az I. rendű felperes az 1992. szeptember 7. napján közjegyzői okiratba foglalt kölcsönszerződés szerint 1,2 millió forint kölcsönt vett fel a pénzintézet D. Rt.-től, a jogügylettel kapcsolatban a II-III. rendű felperesek készfizető kezességet vállaltak. A kölcsön visszafizetésének határideje 1993. augusztus 31. napja volt, az ügyleti kamat mértéke 36%. Mivel a felperesek nem kezdték meg a törlesztést, a D. Rt. 1995-ben a közjegyzői okirat záradékolásának útján végrehajtás indított ellenük. Az I. Kft. 1995. március 20-án megvásárolta a követelést, majd 2001. május 2-án a magánszemély alperesre engedményezte azt. A végrehajtást foganatosító bíróság mindkét esetben jogerős végzéssel állapította meg a jogutódlást.
A felperesek 2006-ban a követelés elévülésére hivatkozással pert indítottak a végrehajtás megszüntetése iránt; keresetüket azonban a bíróság 2006. december 14. napján jogerőre emelkedett ítéletével elutasította.
A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (a továbbiakban: PSZÁF) 2007. augusztus 8-án meghozott határozatában megállapította, hogy az alperes engedély nélkül, üzletszerűen és ellenérték fejében, nyereség illetve vagyonszerzés céljával vásárolt követeléseket - többek között a perbeli követelést is - és eltiltotta az engedély nélkül végzett pénzügyi szolgáltatás folytatásától.
A felperesek ilyen előzmények után 2008. márciusában indították meg a jelen pert. Többször módosított, a Pp. 369. § a) pontjára alapított keresetükben azzal az indokkal kérték a végrehajtási eljárások megszüntetését, hogy a 2001. május 2-i engedményezési szerződés - a PSZÁF határozatára is figyelemmel - jogszabályba ütközik, semmis, és emiatt az alperesnek velük szemben követelése nem áll fenn.
Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Érvelése szerint a PSZÁF csak a jövőre nézve tiltotta el a pénzügyi szolgáltató tevékenységtől, azonban a felperesek egyébként sem hivatkozhatnak az engedményezés érvénytelenségére, mert ez nem befolyásolja fizetési kötelezettségüket.
Az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította a keresetet; a másodfokon eljárt bíróság az ítélet fellebbezett rendelkezését részben, mégpedig az elsőfokú eljárással kapcsolatos költség és illeték vonatkozásában változtatta meg, egyebekben helybenhagyta.
A jogerős ítélet indokolása szerint a Pp. 369. § a) pontjának megfelelően a végrehajtás megszüntetése iránt indított perben az adósnak azt kell igazolnia, hogy a követelés érvényesen nem jött létre illetve létre sem jött, viszont a jelen ügyben a követelés a felperesek és a D. Rt. között létrejött kölcsönszerződésen alapul, amelynek érvénytelenségére maguk a felperesek sem hivatkoztak. A felperesek végrehajtási eljárásban, a jogutódlás megállapítása kapcsán nem jelezték az engedményezés érvénytelenségét, így a jogutódlást megállapító végzés jogerőre emelkedett, vitatására a jelen perben nincsen lehetőség. Kihangsúlyozta a másodfokon eljárt bíróság, hogy a végrehajtás megszüntetése iránti perben a bíróság a Pp.368.§-ában valamint a 369.§-ában előírt feltételek megvalósulását vizsgálhatja; a végrehajtást kérő személyében bekövetkezett változás nem érinti a végrehajtás alapjául szolgáló követelés érvényességét, ezért emiatt nincsen mód a végrehajtás megszüntetésére. Mindezeket követően csupán megjegyezte a másodfokon eljárt bíróság, hogy a felperesek nem rendelkeznek perbeli legitimációval az engedményezési szerződés érvénytelenségét illetően, mert az csak az engedményezés alanyaira hat ki, nem érinti a felperesek fizetési kötelezettségét, így nincsen olyan jogvédte érdekük, amely perbeli legitimációjukat megalapozná; az engedményező egyébként sem áll perben és perbevonására nincsen lehetőség. Végül utalt arra is a másodfokon eljárt bíróság, hogy a más jogágak kötelező szabályait sértő szerződés a polgári jog szempontjából akkor lenne érvénytelen, ha a másik jogági törvény ezt kifejezetten kimondaná, vagy a szerződés érvényességét ne kívánná megengedni, de ilyen szankciót a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) nem fűz a jogosulatlan pénzügyi tevékenység körében kötött szerződésekhez; az ezzel kapcsolatos bűncselekmény miatt az alperes elítélése nem eredményezi a szerződés polgári jogi semmisségét.
A jogerős ítélet ellen - annak hatályon kívül helyezése és elsősorban a keresetnek helyt adó ítélet meghozatala, másodsorban az "ügyben eljárt bíróság" új eljárásra utasítása végett - az I-II-III. rendű felperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet. Okfejtésük szerint a "követelés" valóban létrejött, azonban "a végrehajtási eljárásbeli követelés" nem, hiszen az alperes jogosultságának alapja - az engedményezési szerződés - jogszabályba, mégpedig a Hpt.-be ütközik illetve bűncselekmény eredményeként jött létre. Az alperes az évi 36+6% kamat realizálására törekszik, visszautasítja a teljesítési szándékot. A jogerős ítélet indokolása nem ad választ a Hpt. és a Ptk. viszonyára: nem jelöli meg, hogy a Hpt. melyik jogágba tartozik, és e jogág mely szabályai írják felül a Ptk. semmisségre vonatkozó rendelkezéseit. Tény, hogy az engedményezés időpontjában az alperes nem rendelkezett a PSZÁF engedélyével, emiatt az engedményezés jogszabályba ütközött, így semmis; perbeli legitimációjukat pedig jogvédte érdekük alapozza meg. Jelentőséget tulajdonítottak annak is, hogy az alperest időközben jogerősen elítélték, hiszen a büntető bírósági ítélet jogerőre emelkedésekor az engedményezési szerződés semmisségét "a bíróságnak meg kell állapítania". Végül megjegyezték, hogy semmis szerződés esetén az eredeti állapot helyreállításához szükségtelen a korábbi jogosult perbenállása.
A felülvizsgálati kérelmet a Legfelsőbb Bíróság alaptalannak találta. Döntését a következőkel indokolta.
A Ptk. 328. §-ának (1) bekezdésének megfelelően az engedményezés megállapodás a követelés átruházásáról a követelés jogosultja, mint engedményező és az engedményes között, amely megállapodás eredményeként megváltozik a jogosult személye. A Ptk. 328. § (3) bekezdése szerint a kötelezettet értesíteni kell az engedményezésről, mégpedig annak érdekében, hogy ne legyen kétsége atekintetben, kinek a kezéhez kell teljesítenie. Az értesítést követően a kötelezett Ptk. 328. § (4) bekezdése értelmében csak az új jogosultnak (azaz az engedményesnek) teljesíthet.
Amennyiben per indul az engedményezés érvénytelenségének megállapítására, mindaddig, amíg a bíróság jogerős ítéletében meg nem állapítja az engedményezés érvénytelenségét, a kötelezett joghatályosan továbbra is csak az engedményes javára teljesíthet (esetleg a Ptk. 287. § (1) bekezdésének megfelelően a kötelezettséget bírósági letétbehelyezéssel is teljesítheti). Ha a bíróság a perben megállapítja az engedményezési szerződés érvénytelenségét, a megállapítás az engedményezési szerződés alanyainak a jogviszonyára hat ki, az érvénytelenség jogkövetkezményét a köztük fennálló jogviszonyban kell levonni, az engedményezés érvénytelenségének a megállapítása semmilyen módon nem befolyásolja a kötelezett fizetési kötelezettségét (a Legfelsőbb Bíróság Határozatainak Hivatalos Gyűjteménye 2003/1. számú kötetében 868. számon közzétett elvi határozat).
Az adott esetben a felperesek ellen végrehajtási eljárások indultak, így a felperesek keresetükben ezek megszüntetését kérték, az engedményezés érvénytelenségére hivatkozással. A végrehajtás megszüntetése iránti perben - a jogerős ítélet indokolásában már idézett - Pp. 369. §-a a) pontjának megfelelően azonban a felperesek (azaz a végrehajtási eljárás adósai) az adott per kereteire tekintettel csak akkor kérhetnék alappal az ellenük indult végrehajtás megszüntetését, ha a végrehajtani kívánt követelés érvényesen nem jött volna létre; ezt pedig a felperesek maguk sem állították.
Helytálló ezért a másodfokon eljárt bíróság álláspontja abban, hogy a végrehajtani kívánt követelést az 1992. szeptember 7. napján közjegyzői okiratba foglalt kölcsönszerződés alapítja meg, amelynek érvénytelenségére a felperesek nem hivatkoztak, az engedményezési szerződés érvénytelensége viszont nem hat ki a végrehajtás alapját képező jogviszony - tehát a kölcsönszerződés - érvényességére, s ilyen módon nem ad alapot a végrehajtás megszüntetésére.
A felperesek tehát a végrehajtás megszüntetésére irányuló perek indítása feltételeinek eltérést nem engedő törvényi szabályozása következtében nem szabadulhatnak az ellenük indított végrehajtás alól a követelés engedményezésének érvénytelensége kapcsán, akkor sem, ha az engedményezés jogszabályba ütközik, s ezáltal a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése alapján semmis, illetve akkor sem, ha az engedményezés jogosulatlan banki tevékenységet jelent, amely miatt bíróság az alperes büntetőjogi felelősségét jogerősen megállapította. Az előbbiekben kifejtettek miatt a végrehajtás megszüntetése szempontjából annak sincsen jogi jelentősége, hogy az engedményezés mely jogterület mely rendelkezésébe ütközik, és annak sem, hogy az engedményezés érvénytelenségének megállapítása iránti perben (amely nem a jelen per) mely személyeknek kellene perben állniuk.
Mindezekre tekintettel a jogerős ítélet nem jogszabálysértő, hanem megfelel a Pp. 369. § a) pontja helyes értelmezésének, ezért a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálattal támadott határozatot hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. I. 21.764/2009. szám).■
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Kőrös András, kúriai tanácselnök
Visszaugrás
