"A bírósági végrehajtás az egyedi vagyoni végrehajtás fő útja, az a viszonylag önálló - rendszerint más, jogvitát eldöntő eljáráshoz kapcsolódó - polgári nemperes eljárás, amelynek során a bíróság, illetőleg a bírósági szerv általában vagyoni kényszerrel juttatja érvényre a kötelezettség teljesítésére vagy biztosítására irányuló szankciót"[1].
2007. szeptember 1-je óta dolgozom bíróként a Budakörnyéki Járásbíróságon, ahol az elmúlt évek alatt többek között a vegyes kötelmekkel kapcsolatos pereket tárgyaltam a végrehajtási perek mellett.
A téma aktualitását adja - az új eljárásjogi kódex hatálybalépésén túlmenően -, hogy az utóbbi néhány évben megemelkedtek a lakosság jelentős részét érintő és terhelő deviza alapú jelzáloghitelekkel kapcsolatos érvénytelenségi és végrehajtás megszüntetési peres eljárások és az új törvény hatálybalépésével jelentősen megváltozott ezen perek szabályozása.
A végrehajtási eljárás a hatalmi ágak rendszerén belül az igazságszolgáltatási ág nélkülözhetetlen része, amelynek szabályozása elsősorban a jogszolgáltatási tevékenységet ellátó bíróságokhoz kapcsolódik. A bírósági végrehajtás biztosítja a már jogerősen befejezett eljárási ügyekben hozott döntések, illetve az előzetesen végrehajtható határozatok kikényszerítését, amelynek az a célja, hogy a kötelezett félből az önkéntes nemteljesítés esetén a jogkövető magatartást kikényszerítse akár állami kényszer, például: rendőrség közreműködésével is. A végrehajtást kérő részére ugyanis biztosítani kell minden esetben, hogy a követelésének a kielégítése az észszerű időn belül megtörténjen. Emellett az önkéntesség elmaradása kiüresítené és céltalanná tenné a peres eljárásokat, amely nagyfokú jogbizonytalansághoz vezetne és végső soron a jogállam sérelmét eredményezné.
Az adós vagyonának védelmére szolgál a kényszer arányos és fokozatos alkalmazása. A végrehajtási kényszer alkalmazása a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvényben (a továbbiakban: Vht.) szabályozott egyik fő alapelv, amely önmagában biztosítja az ellenérdekű fél számára az önkéntesség elmaradása esetén a teljesítésre való kötelezéshez való fellépést. Ezen alapelvet a Vht. 5. § (1) bekezdése szabályozza.
- 35/36 -
A végrehajtás egyik alkotmányos alapja a tulajdonjog védelme, amely megköveteli a tulajdonjognak az adott körülmények között fennálló lehető legmagasabb mértékű megóvását a legkisebb szintre csökkentve ezzel a tulajdonjog korlátozását.
A végrehajtás az ügyek többségében pénzfizetésre irányul, a fél tulajdonát érinti, így behajtáskor a végrehajtást kérő követelése legtöbbször az adós ingó- és ingatlan vagyonából kerül kielégítésre.
A végrehajtási eljárás állami kényszerrel és jogmegvonással, illetve korlátozással jellemezhető sajátosságai miatt másik fontos alkotmányos követelmény a hatékony jogorvoslat biztosítása. Az alkotmányos jogállamiság és az ebből fakadó jogbiztonság követelménye biztosítja az állampolgárok számára a bírósághoz való fordulás jogát.
Magyarország Alaptörvényének XXVIII. cikke - többek között a bírósághoz való fordulás jogán kívül - a pártatlan, tisztességes bírósági eljárást és elbírálást, illetve a jogorvoslat igénybevételének jogát is szabályozza.
Az Alaptörvény R) cikk (1)-(2) bekezdései kimondják, hogy az Alaptörvény Magyarország jogrendszerének alapja és az, illetve a jogszabályok mindenkire kötelezőek.
A törvény által széleskörűen biztosított jogorvoslati rendszer védi a végrehajtás alá vont adósokat oly módon, hogy közben a végrehajtást kérők érdekvédelmét is szem előtt tartja. A garanciális eszköz teljesítésére a Vht. nemperes jogorvoslati eszközöket biztosít, például: a végrehajtási lap visszavonását, a végrehajtási záradék törlését, a bíróság végzése elleni fellebbezést, a végzés elleni felülvizsgálatot, valamint a végrehajtási kifogást, míg a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) a negyedik részében, a különleges eljárások között, a XXV. fejezetben szabályozta a végrehajtási pereket, melyek dogmatikailag a peres eljárások közé tartoztak, azonban felfoghatóak voltak végrehajtási jogorvoslatként is[2]. Ehhez képest a 2018. január 1. napján hatályba lépett, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: új Pp.) - melynek rendelkezéseit a 2018. január 1-jén és az azt követően indult ügyekben kell alkalmazni - hetedik része, a különleges eljárások között, a XL. fejezetben szabályozza a végrehajtási pereket.
A végrehajtási perek a végrehajtási eljárás során bekövetkezett jogsérelmek orvoslását biztosítják, amelyekben a vita tárgya olyan polgári eljárásjogi vagy anyagi jogi kérdés, amely a nemperes eljárás kereteit meghaladja, így ezen perekben egy magasabb "jogi fórum" (a bíró) a felek személyes meghallgatása és a bizonyítási eljárás lefolytatása után kontradiktórius eljárás keretein belül bírálja el a jogvitát. Ebből következik, hogy a végrehajtási pereket nem lehet nemperes eljárásban érdemben eldönteni annak ellenére sem, hogy szorosan kapcsolódnak a végrehajtáshoz, hiszen nem képezik a végrehajtási eljárás részét és jellegüknél fogva a végrehajtástól elkülönülnek.
A fentieken túlmenően meg kell azonban jegyezni, hogy a végrehajtási eljárás és a polgári peres eljárás nem határolódik el élesen egymástól, szoros kapcsolat van közöttük. Erre utal az is, hogy korábban a végrehajtási perek szabályait a régi végrehajtási kódex tartalmazta. A jogviszonyok komplexebbé válása miatt azonban szükségessé vált, hogy ezen perek rendelkezéseit egy külön joganyag tartalmazza.
A végrehajtási perek jelenlegi szabályait a Vht. 1994. szeptember 1-jei hatállyal emelte be a régi Pp.-be, amelyet az új Pp. is átvett. Ma már mindkettő Pp. szempontjából érvényesül az egységesség koncepciója oly módon, hogy a végrehajtási perek a régi Pp. különös részébe, a különleges eljárások közé, önálló fejezetként kerültek beiktatásra[3], amit az új Pp. is követ és a pereket a különleges eljárások között, külön fejezetben szabályozza.
A bírói gyakorlatot a Vht. hatálybalépése óta eltelt több mint 20 év alakította ki és jelenleg is formálja az új eljárási kódex hatálybalépését követően.
2001. szeptember 1. napjától a korábbi pertípusokhoz képest egy újabb - a zálogjogosult végrehajtási eljárásba történő bekapcsolódás engedélyezése iránti - per is bekerült a régi Pp.-be, amely koncepciót az új Pp. is átvett, így jelenleg ötféle pertípust szabályoz az eljárásjogi kódex. Ezek a következőek: a végrehajtás megszüntetése és korlátozása iránt indított per, a végrehajtási igényper, a foglalás tűrése iránti per, a követelés behajtása iránti per és a zálogjogosult végrehajtási eljárásba történő bekapcsolódás engedélyezése iránti per. Ezeket a pereket a közös szabályok között (139.) sorolja fel az új Pp.[4], és utaló szabállyal meghatározza a XL. fejezet és az új perrend egyéb szabályainak viszonyát[5], amelyből egyértelműen az következik, hogy különleges előírás híján a törvény általános rendelkezései alkalmazandóak, de különbséget kell tenni a jogi képviselővel vagy anélkül eljáró félre vonatkozó előírások között.
A tanulmányozott pertípus eljárásjogi szabályozására a többi végrehajtási per között elsőként került sor mindkettő Pp.-ben a különleges eljárásoknál, ezzel is utalva arra, hogy speciális rend vonatkozik rá azzal a megszorítással, hogy sajátos eljárásjogi szabály hiányában a régi Pp. általános rendelkezései (I-XIV. feje-
- 36/37 -
zetek) voltak az irányadóak[6], amely szemléletet az új Pp. is átvett (527. §).
Meg kell azonban említeni, hogy a régi Pp. általános rendelkezései tartalmaznak helyenként speciális szabályokat a végrehajtás megszüntetési és korlátozási perekre (például: pertárgyérték számítás[7], igazolási kérelem előterjesztése), ezzel szemben az új Pp. már a speciális szabályok között mondja ki a pertárgyértékre vonatkozó kógens szabályt[8], amely tartalma szerint megegyezik a korábbi rendelkezéssel.
Tapasztalatom szerint az adósok jelentős része az ellene indított végrehajtástól szeretne szabadulni, így a keresetük a végrehajtás megszüntetésére irányult és csak kisebb részben vagy esetleges keresetmódosítással vagy vagylagos keresettel élve kérték a korlátozást 2018. január 1-je előtt. Ehhez képest az új szabályozás már megszorítóbb a kereset tartalmi elemeit illetően, hiszen az új Pp. 531. § (3) bekezdése egyértelműen rögzíti, hogy a végrehajtás korlátozása iránti pert megindító keresetlevélnek - a 170. §-ban és a (2) bekezdésben meghatározottakon túl - tartalmaznia kell a végrehajtani kívánt követelés azon részét, amelyre a fél a végrehajtást korlátozni kívánja. A fentiekből és a szigorúbb perrendtartás általános új szabályozásából egyértelműen az következik, hogy a korábbi bírói gyakorlat, mely szerint a "többen benne foglaltatik a kevesebb" elve a hatályos kódex szerint nem érvényesül, mivel a perindító adósnak, mint felperesnek a keresetében konkrétan meg kell jelölnie, hogy a végrehajtás megszüntetését vagy korlátozását kéri-e és ez utóbbi esetben a végrehajtani kívánt követelés azon részét is, amelyre a korlátozást kéri.
Ezért fontos mindenekelőtt tisztázni az adós valódi szándékát és elsődlegesen nemperes - végrehajtási - eljárásban vizsgálni a kérelmet akár szükségképpeni hiánypótlás igénybevételével, akár tájékoztatás formájában és csak legvégső esetben vagy az adós kifejezett kérelme esetén keresetlevélként iktatni a beadványt. Amennyiben a per nem kerülhető el, akkor onnantól fogva viszont a Pp. vonatkozó szabályait alkalmazva - figyelemmel a Vht. esetleges szabályaira is - kell a bírósági peres eljárást lefolytatni, amelyre kizárólag bíró jogosult szemben a végrehajtási nemperes eljárással, ahol bírósági titkár, bírósági fogalmazó, illetve végrehajtási ügyintéző is eljárhat.
Míg a Vht. törvényi szinten tartalmazza a végrehajtással kapcsolatos alapvető szabályokat, amelyek a nemperes eljárás keretén belül alkalmazhatóak és mint ún. "lex generalis" törvénynek van központi szerepe a többi végrehajtási jogszabály között, addig a (régi és az új) Pp.-ben rögzített végrehajtás megszüntetése és korlátozása iránti per tipikus processzus eljárás, amely a bíróság hatáskörébe tartozik kizárólagos bírói eljárás mellett. A Vht.-ban csak utaló jelleggel - 41. § (5) bekezdés és a 56. § (1) bekezdés - szerepel ez a pertípus kiemelve azt, hogy a vizsgált per egy komplexebb eljárás keretei között bírálható el, amely meghaladja a Vht. vonatkozó szakaszaiban foglaltakat.
A végrehajtás megszüntetése és korlátozása iránti pereket - a korábbi szabályozással összhangban - mindig az adós vagy jogutódja indítja a végrehajtást kérő vagy jogutódja ellen azzal a céllal, hogy a bíróság az ellene folyamatban lévő végrehajtást szüntesse meg vagy korlátozza azt. Ha az adós az ellene elrendelt bírósági végrehajtást sérelmesnek tartja, elsősorban a bírósági végrehajtás keretében kérheti a megszüntetést, illetve a korlátozást.
A végrehajtás megszüntetése azt jelenti, hogy a végrehajtási eljárás véget ér, míg a végrehajtás korlátozása esetében az eljárás szűkebb körre korlátozva folyik tovább.
A régi Pp. 366. §-ából egyértelműen következett, hogy a perindítás általános feltételei a következők voltak:
- a végrehajtás megszüntetésére, illetőleg korlátozására a Vht. 41. § vagy az 56. §-a alapján a bírósági végrehajtási (nemperes) eljárás keretében nincsen lehetőség,
- az adós sérelmesnek tartja a vele szemben megindított végrehajtást,
- a régi Pp. 368-369. §-ai alapján a bírósági végrehajtást végrehajtási lappal vagy vele egy tekintet alá eső végrehajtható okirattal, vagy végrehajtási záradékkal és vele egy tekintet alá eső végrehajtható okirattal rendelték el.
A fenti feltételeknek együttesen kellett fennállniuk ahhoz, hogy a perindítás sikeres legyen[9].
Eltérő volt a bírói gyakorlat abban a kérdésben, hogy amennyiben a felperes nem igazolta, hogy megpróbálta nemperes eljárás keretében megszüntetni a végrehajtást, akkor hiánypótlásnak vagy a régi Pp. 130. § (1) bekezdés j) pontja alapján elutasításnak volt-e helye. Ezzel a szemlélettel az új törvény szakít és a végrehajtási eljárás szabályaira építve erősíti a nemperes eljárás perelterelő funkcióját, amelynek technikai megoldásaként egy külön szakasz került beiktatásra[10], illetőleg a perindítás szabályozásánál az 531. § (4) bekezdésben a keresetlevél visszautasítási ok megfogalmazása is ezt a koncepciót tükrözi[11], amelyet a korábbi bírói gyakorlat is követett.
- 37/38 -
A fenti rendelkezésekből is az következik, hogy a Vht.-hoz képest a Pp. szubszidiárius jogvédelmi eszközt biztosít/ott a perindítással kapcsolatban, ugyanis a végrehajtás megszüntetése, illetve korlátozása iránti keresetnek csakis abban az esetben van/volt helye, ha az alapul fekvő végrehajtási eljárásban nemperes úton erre nincs/nem volt lehetőség. A perelőfeltétel tehát a végrehajtás során a megszüntethetőség, illetve a korlátozhatóság feltételeinek hiánya[12].
Mindkettő kódex két fajtáját különbözteti meg a vizsgált pereknek a végrehajtás elrendelésének módja szerint és attól függően, hogy a végrehajtható követelésről érdemben döntöttek-e vagy sem:
a) a végrehajtási lappal és a vele egy tekintet alá eső végrehajtható okirattal elrendelt végrehajtás megszüntetési és korlátozási per, amit a gyakorlat a "szűkebb körű" végrehajtás megszüntetési és korlátozási pernek nevez, amikor érdemi döntés már született a követelésről és
b) a végrehajtási záradékkal ellátott okirat és a vele egy tekintet alá eső végrehajtandó okirat kibocsátásával elrendelt végrehajtás megszüntetési és korlátozási per, amit a jogirodalom "tágabb körű" végrehajtás megszüntetési és korlátozási pernek tekint, amikor gyakorlatilag a végrehajtás megindítását követően bonyolódhat le az a jogvita, amelyre a végrehajtási lap alapjául határozatba foglalt követelés esetén a végrehajtandó határozat meghozatalát megelőzően került sor[13].
Mindkét esetben alapvető feltétel tehát, hogy az adós által állított tény a végrehajtandó határozat meghozatalát követően következzen be. A "szűkebb körű" elnevezés arra utal, hogy a felperesnek korlátozottabb lehetőségei vannak, mivel a végrehajtandó követelésről korábban már döntöttek, és az erről szóló határozat alapján történt a végrehajtási lap vagy az azzal egy tekintet alá eső végrehajtandó okirat kiállítása, így már csak szűkebb körben van lehetőség a végrehajtási per megindítására és szűkebb lesz a bizonyítás és a vita terjedelme is[14], mint abban az esetben amikor a per a végrehajtási záradékkal ellátott okirattal vagy a vele egy tekintet alá eső végrehajtható okirattal indult.
Az a) pontban szabályozott esetben a végrehajtandó követelés iránti érdemi jogvitának nincs helye, a jogerős bírósági határozatban megállapított fizetési kötelezettséget a régi Pp. 368. §-ában[15] írt feltételek megvalósulásának hiányában nem lehetett vitássá tenni és az alapperben hozott határozat jogszerűsége már nem volt vizsgálható, valamint a jogügylet érvényessége sem. Ez a jogszabályhely az utóbb bekövetkezett tényre alapítottan engedte meg a végrehajtás megszüntetési/korlátozási per megindítását, aminek az volt a magyarázata, hogy a végrehajtási lap kiállítását megelőzte a bíróság vagy a közjegyző előtt lefolytatott, megfelelő garanciákkal körülbástyázott eljárás, amelynek során a feleknek lehetőségük volt a saját ténybeli és jogi álláspontjuk előadására.
A perindítás alapjául szolgáló tények a következőek lehettek: a teljesítés, a teljesítés lehetetlenülése, a beszámítás, az elévülés és a feleknek a végrehajtandó határozatban foglaltaktól eltérő megállapodása.
A végrehajtási lappal elrendelt végrehajtástól eltérő volt a helyzet a végrehajtási záradékkal ellátott okirattal vagy vele egy tekintet alá eső végrehajtandó okirattal indult ún. "tágabb körű" végrehajtás megszüntetése vagy korlátozása iránti perekben, amelynek szabályait a régi Pp. 369. §-a[16] rögzítette. Az elnevezés arra utalt, hogy a fenti perekben szélesebb körű volt a felperes általi bizonyítás lehetősége, hiszen adósként akkor indíthatta meg a peres eljárást miután a végrehajtás elrendelésre került.
Végrehajtási záradék kiállítására akkor kerülhetett sor, ha a követelés fennállásának valószínűsége olyan magas fokú volt, hogy az állam a jogosult számára megnyitotta a kényszer útján való igényérvényesítés lehetőségét. A végrehajtást a bíróság elsősorban akkor rendelte el végrehajtási záradékkal, ha a követelés fennállását még nem bírálták el korábban érdemben.
A régi Pp. 368-369. §-ai szerinti performák esetén az igényérvényesítés különbsége az volt, hogy míg a végrehajtási lappal elrendelt végrehajtás esetén követelmény volt, hogy a végrehajtás megszüntetésére vagy korlátozására alkalmas tények a végrehajtási lap kiállításának alapjául szolgáló határozat meghozatala után következzenek be[17], ilyen elvárás a záradékolással indult végrehajtási eljárások esetén nyilvánvalóan nem volt, hiszen a követelés jogszerűségét a bíróság vagy más hatóság még nem bírálta el.
A fenti logikát követve alkotta meg a jogalkotó az új törvényben a "per tárgya" elnevezés alatt a megindult végrehajtások keresettel történő végleges megakasztását, vagy korlátok közé szorítását. Az új törvény 528. § (1) be-
- 38/39 -
kezdése[18] a "szűkebb körű", míg az 528. § (2) bekezdése[19] a "tágabb körű" végrehajtás megszüntetési és korlátozási per tárgyát fogalmazza meg.
A végrehajtási lappal indult eljárásban a szabályozás nem változott, a jogerős határozat meghozatalát követően keletkezett tények relevánsak. A megszüntetési, korlátozási okok is ugyanazok maradtak: a teljesítés, a teljesítés lehetetlenné válása, a beszámítás, az elévülés és a felek eltérő tartalmú megállapodása.
A záradékkal elrendelt végrehajtás megszüntetése vagy korlátozása iránti perek esetében azonban a korábbi szabályozáshoz képest az új törvény a végrehajtási per keretei között nem teszi lehetővé a végrehajtási záradékkal ellátott okirattal és a vele egy tekintet alá eső okirattal elrendelt végrehajtás megszüntetését és korlátozását a követelés érvényes létre nem jöttére való hivatkozással. Tehát a régi Pp. 369. § a) pontja változott, onnan kikerült a követelés érvényes létre nem jöttére való hivatkozás és helyébe lépett külön pontban a végrehajtani kívánt követelés, illetve a végrehajtási jog elévülése. Ezen lényeges változtatáson kívül a korábbi rendelkezések és a régi Pp. 369. §-ában foglalt szabályok átemelésre kerültek az új eljárásjogi kódexbe. Meg kell azonban azt is jegyezni, hogy a régi Pp. a 370/B. §-a külön szabályozta a 369. § a) pontjára alapított végrehajtás megszüntetése, illetve korlátozása iránt indított pert, amelyet az új Pp. teljes egészében kihagyott szakítva az adós párhuzamos perindítási korábbi gyakorlatával elkerülve ezzel a korábbi jogbizonytalanságot, amelyek az egymástól teljesen eltérő ítéletekből és bírósági álláspontokból fakadtak. A régi Pp. 369. § a) pontját illető változtatást tehát a jogalkalmazásban jelentkező nehezen megoldható problémák idézték elő, ugyanis a korábbi szabályok alapján nem volt kizárt, hogy az adós a végrehajtás megszüntetése vagy korlátozása iránti per mellett, azzal párhuzamosan egy, a végrehajtandó követelés forrásául szolgáló jogügylet érvénytelenségének vagy létre nem jöttének a megállapítását célzó pert is megindítson. Ehhez képest a törvény újítása nem vesz el jogot az adóstól, hiszen lehetősége van az általános eljárási szabályok szerint a követelés érvényes létre nem jöttére alapított per megindítására kérve abban a sérelmezett jogviszony anyagi jog szabályai szerinti rendezését azokban az esetekben, ahol a végrehajtás elrendelését nem előzte meg a követelés érvényes fennállásának az érdemi elbírálása. E perben a végrehajtás a hatályos törvény szerint felfüggeszthető és amennyiben a per eredménye szerint a végrehajtást meg kellene szüntetni vagy azt korlátozni kellene, de annak nincs a peres eljárásban alapja, akkor még lehetősége van a végrehajtást foganatosító bíróságnak a jogerős határozatnak megfelelően a végrehajtást megszüntetnie vagy korlátoznia nemperes eljárásban. Az új szabályozás lényege tehát, hogy a szerződés érvénytelenségének megállapítására vonatkozó külön polgári perben a végrehajtás felfüggeszthető, ezt követően a végrehajtás csak nemperes eljárásban szüntethető meg, illetve korlátozható. Az új Pp. 528. § (2) bekezdés a) pontjában említett - elévülésre alapított - ok önálló szabályozásával a jogalkotó törvényi szintre emelte a végrehajtás megszüntetése és korlátozása iránti per egyik fajtáját, amit a bírói gyakorlat korábban a b) pontban szabályozott követelés megszűnésére alapított perként bírált el[20].
A megszüntetés és a korlátozás esetei - a végrehajtási záradékkal elrendelt végrehajtási perekben - az új törvény alapján tehát a következőek: az elévülés, a követelés megszűnése, a halasztás engedélyezése és a beszámítás azzal a megszorítással, hogy a követelés érvényes létre nem jöttére történő hivatkozás nem hozható fel sikeresen.
Mindkettő Pp. részletesen szabályozza a végrehajtás megszüntetése és korlátozása iránt indított per lefolytatását, amely az egyik legszigorúbb időbeli korlátokhoz és feltételekhez kötött eljárás a többi pertípussal szemben. Ennek fő oka, hogy a végrehajtásban szereplő felek joga ne vagy a lehető legkevésbé sérüljön és a végrehajtási eljárás mielőbb folytatódhasson vagy szűnjön meg elkerülve ezzel a per elhúzódását. Ennek érdekében a régi Pp. 370/A. § (1)-(6) bekezdései garanciális szabályokat állítottak fel a bíróság, a felek és a végrehajtó részére egyaránt, amely rendelkezések 2001. szeptember 1-jén léptek hatályba, a módosításokat - többek között - a 2000. évi CXXXVI. törvény 169. § (2) bekezdésével iktatta be, míg az új Pp. 528-537. §-ai szabályozzák a felek, a végrehajtásban résztvevő személyek és hatóságok jogait és kötelezettségeit, amely a korábbi rendelkezésekhez képest egy cizelláltabb és komplexebb eljárás felé mutat szem előtt tartva azt a törvényalkotói célkitűzést, hogy a végrehajtást kérő mielőbb hozzájuthasson a követeléséhez és az adós szabaduljon az esetlegesen fenn nem álló tartozásától vagy kötelezettsége alól.
A végrehajtás megszüntetési és korlátozási perben a felek köre speciális, hiszen abban a peres eljárás alapját képező végrehajtási eljárásban érintett személyek vehetnek részt félként. A felperes mindig az adós vagy a jogutódja, míg alperesként a végrehajtást kérő vagy jogutódja szerepel a kontradiktórius eljárásban.
Az adós elsősorban a végrehajtási eljárás során kérheti a végrehajtást foganatosító bíróságtól a végrehajtás korlátozását, illetve megszüntetését és a kérelem megalapozottsága esetén a bíróság végzéssel határoz a
- 39/40 -
korlátozás, illetve a megszüntetés tárgyában. A pert az adós azzal a céllal indítja, hogy a bíróság az ellene folyamatban lévő végrehajtást szüntesse meg vagy azt korlátozza és a bekövetkezett jogsérelmek orvoslását biztosítsa.
Nem zárja ki jogszabályi rendelkezés a felek személyében történő változást ugyan, például engedményezés, öröklés folytán, de ilyenkor jogutódlás iránti kérelem benyújtásának van helye. Azt, hogy a kérelmet melyik bíróság bírálja el, az attól függ, hogy a jogutódlás mikor következett be, a per alatt vagy a perindítás előtt. A jogutódlást azonban nem a perben kell elsődlegesen eldönteni. A felek személye a végrehajtási eljárásból derül ki, így a jogutódlás kérdésében először a végrehajtást foganatosító bíróságnak kell döntenie. Ezt követően lehet csak a perben megállapítani az adós vagy a végrehajtást kérő személyében bekövetkezett jogutódlást. A jogutódlás megállapításáig a per tárgyalását fel kell függeszteni.
Azáltal, hogy a felperesi pozíciót mindig az adós, az alperesi pozíciót mindig a végrehajtást kérő tölti be, a bíróságnak a keresetlevél vizsgálatakor ellenőriznie kell a felek perbeli legitimációját.
A perbeli legitimáció, azaz a felperes kereshetőségi joga tekintetében el kell határolni a régi Pp. szerint a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítását, míg az új Pp. szerint a keresetlevél visszautasítását a keresetnek érdemi döntéssel - ítélettel - való elutasításától. Amennyiben a keresetlevélben foglaltak alapján aggálymentesen megállapítható, hogy a felperes perbeli legitimációval nem rendelkezik [nem a régi Pp. 366. §-ban és nem az új Pp. 528. § (1) bekezdésében megjelölt személy nyújtotta be a keresetlevelet vagy az adós a kereseti kérelmet nem a régi Pp. 366. §-ban és nem az új Pp. 531. § (1) bekezdésében megjelölt személy ellen indította], a keresetlevelet a régi Pp. 130. § (1) bekezdés g) pontja alapján el kellett utasítania a bíróságnak, míg az új Pp. 176. § (1) bekezdés g) pontja alapján a bíróság - hiánypótlási felhívás kiadását mellőzve - visszautasítja azt, a 176. § (2) bekezdés b) pontja szerint pedig visszautasítja, ha a felperes hiánypótlási felhívás ellenére nem gondoskodott azon személyek perben állásáról, akik ellen jogszabály szerint a per indítható, illetve akiknek a perben állása kötelező. Az új törvény rendelkezései szerint perakadálynak minősül tehát az, ha a felperes a pert nem a jogszabályban meghatározott személy ellen indítja meg és egyértelműen kifejezésre juttatja - szemben a régi Pp.-vel -, hogy a felek személye nem érdemi kérdés. A régi Pp. alapján ugyanis - ha a kereset érdemi vizsgálata során, a bizonyítási eljárás lefolytatását követően volt megállapítható, hogy a felperesnek nincs kereshetőségi joga - ítéletben kellett dönteni a kereset elutasításáról.
A régi szabályokkal egyező tipizálás szerint két eljárás létezik: a végrehajtási lappal vagy a végrehajtási záradékkal elrendelt eljárás. A különbség abban áll, hogy míg a végrehajtási lappal indult perben az alapul szolgáló fizetési kötelezettség nem vitatható, addig a záradékkal indult eljárásban viszont igen. Ezen szemléletmódon az új törvény sem változtatott.
Sem a régi, sem az új eljárásjogi törvény külön nem tartalmaz a különleges eljárások közötti rendelkezéseknél hatásköri szabályt a végrehajtás megszüntetési és korlátozási perekre, mivel azok kivétel nélkül a helyi bíróság (járásbíróság) hatáskörébe tartoznak, amely levezethető a kódexekben szereplő kizárólagos illetékességi szabályból. A végrehajtás megszüntetési és korlátozási per nem minősül vagyonjogi pernek, ezért a pertárgy értéke a bíróság hatáskörére nincs kihatással és a vagyonjogi perekre vonatkozó általános hatásköri szabályok nem irányadóak[21].
Mindkettő törvény kizárólagos illetékességi szabályt ír elő. A régi Pp. 367. §-a szerint főszabályszerűen a végrehajtást elrendelő bíróság jár el a végrehajtás megszüntetési, illetőleg korlátozási perben, ha pedig a végrehajtási eljárást a törvényszék vagy a közigazgatási és munkaügyi bíróság, illetve a közjegyző rendelte el, kizárólag az adós lakóhelye szerinti járásbíróság illetékes. Az elrendelő bíróság az a bíróság, amely a végrehajtható okiratot kiállította[22]. A fenti rendelkezés nem csupán illetékességi szabályként volt érthető, hanem nyelvtani értelmezéséből adódóan egyben hatásköri szabály is volt, mivel harmincmillió forint feletti pertárgyérték esetén is a végrehajtást elrendelő/adós lakóhelye szerinti helyi bíróság (járásbíróság) rendelkezett hatáskörrel és illetékességgel és az ügy nem tartozott első fokon a törvényszék hatáskörébe. Lényegében ezt az álláspontot osztja az új Pp. is, amelynek 530. § (1) bekezdésében ugyancsak a végrehajtást elrendelő járásbíróságot jelölte meg kizárólagos illetékességű bíróságnak a jogalkotó azzal a kitétellel, hogy, ha a végrehajtást nem járásbíróság rendelte el, az illetékes bíróságot az adós lakóhelye alapozza meg, amelyen mindig járásbíróságot kell érteni.
Az új törvény a kizárólagos illetékességi ok kimondása után szabályozza a pertárgyértékre vonatkozó rendelkezést[23]. Ehhez képest a régi Pp. az általános szabályok között, a 24. § (1) bekezdésében rögzítette azt az általános zsinórmértéket, amit a pertárgy értékének megállapításánál figyelembe kellett venni, mely szerint arra a keresettel érvényesített követelés vagy más jog értéke volt irányadó. Ezután a (2) bekezdésben taxatíve felsorolta az egyes perekben figyelembe veendő szabályokat, és a g) pontban rögzítette, hogy a pertárgy értéke a végrehajtás megszüntetése vagy korlátozása
- 40/41 -
iránti perben a végrehajtási összeg, illetőleg annak az a része, amelyre a végrehajtási jog megszűntét állítják azzal, hogy ha a végrehajtás tartási vagy élelmezési követelés, egyéb járadék, más időszakos szolgáltatás iránt folyik, akkor a pertárgy értéke a még teljesítendő valamennyi szolgáltatás értéke, de nem több, mint az egy évi szolgáltatás értéke. Ezen rendelkezés értelmében a bíróságnak vizsgálnia kellett a pertárgyérték meghatározása során a végrehajtási összeget, illetőleg azt a részét, amelyre a végrehajtási jog megszűntét állították. A végrehajtási összeg meghatározása során számításba kellett venni a járulékok összegét is, azaz a tőkén kívül a már lejárt kamatok, a perköltség, a végrehajtást kérőt megillető, valamint a végrehajtási eljárás során addig felmerült további költségek összegét is. Ugyanezt a logikát követi az új Pp. is, az lényegében nem változtat a korábbi szabályozáson csupán a szóhasználata más [végrehajtási jog megszűnte (régi Pp.) - végrehajtási jog megszűnése (új Pp.)].
Ha a végrehajtás pénzfizetésre irányul, akkor a követelés összegét a főkövetelés és járulékai (kamat, költség) együttes összege teszi ki, ez a végrehajtási ügyérték. Végrehajtási ügyértékként a végrehajtható okirat végrehajtóhoz történő érkezésének napján fennálló forintban meghatározott összeget kell figyelembe venni a főköveteléshez társuló járulékok időközbeni változásától függetlenül[24].
A végrehajtás megszüntetési és korlátozási per speciális a perindítás szempontjából is. A jogszabályok nem tartalmaznak kifejezett rendelkezést arra nézve, hogy mikor indítható meg a végrehajtási per, így az a végrehajtás mindkét szakaszában, akár a végrehajtás elrendelése, akár a végrehajtás foganatosítása során megindítható[25].
A végrehajtás megszüntetési pernek más perrel való összekapcsolása a polgári perrendtartásban nincsen megtiltva, de ezen per soron kívüli volta miatt ajánlott azt elkülöníteni a többi pertípustól.
Mindkettő eljárásjogi kódex szabályozza a per soron kívüliségének kérdését[26], azaz a bíróságnak minden intézkedést haladéktalanul meg kell tennie, ezáltal biztosítva a gyors eljárást a per elhúzódásának kiküszöbölése útján.
Emellett a régi Pp. 370/A. § (1) bekezdése kimondta azt is, hogy a bíróság a tárgyalást legkésőbb a keresetlevél benyújtásától számított 15. napra tűzi ki, míg a (4) bekezdésében rögzítette, hogy a tárgyalást - legfeljebb 8 napra - csak akkor lehet elhalasztani, ha ez a felek által felajánlott bizonyítás lefolytatása érdekében szükséges. Amennyiben a keresetlevél hiányos volt, a bíróság azt visszaadta a félnek hiánypótlásra jogkövetkezmények terhe mellett, így a régi törvényben szabályozott 15 napos kitűzési határidő a hiánytalan kérelem beérkezésétől számítódott vagy a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasította vagy az ügy áttételét rendelte el és a szükséges intézkedéseket tette meg. Ezzel szemben a nem kellékhiányos keresetlevél esetén a bíróság a végrehajtótól való végrehajtási iratok beszerzését követően kezdte meg a munkáját, egyéb esetekben a régi Pp. általános szabályai szerint járt el.
A fentiekhez képest az új Pp. külön szakaszban rögzíti az osztott pervitel koncepciójának megfelelően a kereset közléséhez és a perfelvételi szakhoz kapcsolódó új rendelkezéseket. Egyfelől az általános szabályok szerinti eljárás felépítését megtartva lerövidíti a felek részére a perfelvételhez kapcsolódóan egyébként előírt határidőket és kizárja a további írásbeli perfelvétel elrendelésének a lehetőségét. Ezen túlmenően lecsökkenti a tárgyalási időköz általános szabályok szerinti tartamát és eltérő rendelkezést vezetett be a tárgyalás kitűzésére előírt határidő vonatkozásában is[27]. A törvény az egy hónapos kitűzési határidő meghatározásánál figyelemmel volt arra, hogy sok esetben nem volt tartható a korábbi 15 napos határidő, vagy amennyiben a törvény szerint járt el a bíróság, akkor gyakran nem volt szabályszerű a felek idézése, esetleg az idézések szabályszerűségének kérdése a tárgyalás napjáig nem dőlt el, mert a kézbesítést igazoló tértivevények nem érkeztek vissza a tárgyalás határnapjáig a bírósághoz, amely a per befejezését késleltette, hiszen a tárgyalást el kellett halasztani érdemi tárgyalás tartása nélkül. Ezen diszfunkció kiküszöbölésére kerültek be az új rendelkezések az eljárási jogszabályba[28].
A gyakorlatban elmondható, hogy az elmúlt években a bíróságok nagy része próbálta ugyan betartani a szigorú jogszabályi határidőket, de ez sok esetben nehézségbe ütközött az ügyteher miatt, amelyen az új törvény próbál segíteni. A fentieken túlmenően azt is meg kell jegyezni, hogy a bírónak mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy a határidők lehetőleg ne sérüljenek és módot kell találnia a tárgyalás mielőbbi kitűzésére és a per soron kívüli lefolytatására.
A tapasztalatom az, hogy ezekben a perekben a felek többnyire betartják az őket érintő tárgyalás megjelenéssel kapcsolatos jogszabályi előírásokat, a felperes azért, mert neki áll érdekében, hogy az ellene folyamatban lévő végrehajtási eljárás minél hamarabb megszűnjön és a per befejeződjön, az alperes pedig azért, mert az ő célja az, hogy a követeléséhez mielőbb hozzájusson, így egyiküknek sem érdeke a peres eljárás elhúzása a megjelenési kötelezettség elmulasztása miatt.
A korábbi törvény külön nem rögzítette a végrehajtási perek szabályainál a határozott kereseti kérelem ré-
- 41/42 -
szeit, de annak tartalmát illetően korábban is követelmény volt annak megjelölése, hogy az elrendelt végrehajtási eljárást a bíróság szüntesse meg, avagy korlátozza. Az új törvény a felperes kötelezettségeként írja elő a keresetlevél tartalmi megjelölését érintően, hogy melyik ellene folyamatban lévő végrehajtás megszüntetését kéri, illetőleg korlátozás esetén azt is, hogy milyen összegre vagy mely meghatározott cselekményre kéri korlátozni a végrehajtást.
A felek általában megszüntetési pert indítottak 2018. január 1-je előtt, amelynek alapjául szolgáló tipikus felperesi hivatkozás a teljesítés, a követelés elévülése és a beszámítás volt. Sokszor hivatkoztak arra is, hogy a végrehajtó nem járt el jogszerűen, mulasztott a foganatosítás során, ez azonban nem adhatott alapot a végrehajtás megszüntetésére, ebben az esetben végrehajtási kifogást kellett benyújtani és nem pert indítani.
Fontos megjegyezni azt is, hogy az adósok általában "a többen benne foglaltatik a kevesebb elve" alapján általában a végrehajtás megszüntetése iránt indították a pert és a per során pontosították vagy módosították a korlátozásra is, és amennyiben nem volt alapos a megszüntetés iránti kérelem, akkor a korlátozást mint másodlagos kereseti kérelmet tartották fenn. Ezen gyakorlat miatt a törvényalkotó a 2016. évi CLVIII. törvény 3. §-ával - 2017. január 1-jei hatállyal - beiktatta a régi Pp. 370/A. § (2a) bekezdését, amely kimondta, hogy ha a kereseti kérelem a végrehajtás megszüntetésére irányul, de korlátozásnak is helye lehet, a bíróság erre a feleket figyelmezteti és lehetőséget biztosít, hogy a felek ezzel összefüggésben az érdemi nyilatkozataikat megtegyék. Ezzel a szemléletmóddal az új Pp. szakít, hiszen a felperestől megköveteli a végrehajtani kívánt követelés azon részének pontos meghatározását, amelyre a végrehajtás megszüntetését/korlátozását kéri.
A korábbi eljárásjogi kódexből levezethetőek voltak a keresetlevél speciális tartalmi elemei, amit a régi törvény külön nem sorolt fel a különleges eljárási szabályok között. Ezek a következőek voltak: a végrehajtást elrendelő bíróság, az ügyben eljáró végrehajtó és a végrehajtási ügyszám feltüntetése. A végrehajtási ügyszám alapján a bíróság szerezte be a végrehajtási iratokat az eljáró bírósági végrehajtótól, továbbá nyilatkozattételre hívta fel az eljárása során felmerült költségeivel, díjával, valamint az általa lefolytatott végrehajtási cselekményekkel kapcsolatban. Ezek mellett utalni kellett arra a körülményre is, hogy miért nem volt lehetőség a végrehajtási eljárásban a korlátozásra, illetve a megszüntetésre[29].
Az új törvény a keresetlevél kötelező tartalmi elemei tekintetében részletesebb és szigorúbb szabályozást követ a régi Pp.-hez képest ezáltal többet várva el a perindító féltől. Ennek megfelelően az új törvény a különleges eljárási szabályok között egyrészt előírja, hogy a felperes mind az elrendelés, mind a foganatosítás tekintetében egyértelműen beazonosítható módon jelölje meg a végrehajtást[30], másrészt a bírói gyakorlatban jelentkező probléma megoldásaként előírja a felperes részére a végrehajtani kívánt követelés azon részének pontos meghatározását, amelyre a végrehajtás megszüntetését/korlátozását kéri[31]. Harmadrészt elvárja, hogy a perindító okirattal igazolja, hogy a végrehajtás megszüntetését vagy korlátozását a végrehajtási eljárás keretében eredménytelenül próbálta meg elérni[32].
A fentieken túlmenően - a korábbi szabályozást követve - teljes egészében átveszi a végrehajtó nyilatkozattételére vonatkozó rendelkezéseket.
A régi Pp. 370/A. § (2) bekezdése szerint az első tárgyalás megtartásának nem akadálya az, ha a felperes vagy az alperes nem jelent meg, ha azonban egyik fél sem jelent meg az első tárgyaláson, az eljárást meg kellett szüntetni. A fenti jogszabályhely alapján az eljárás megszüntetésére tárgyaláson került sor, végzéssel, amely ellen a felek a kézbesítéstől számított 15 napon belül élhettek fellebbezéssel, ellenkező esetben a határozat jogerőre emelkedett, valamint a végrehajtás felfüggesztését meg kellett szüntetni és a végrehajtás folytatását kellett elrendelni a végrehajtó értesítése mellett.
Az alperes első tárgyaláson való megjelenési kötelezettségének elmulasztásával kapcsolatban kétféle álláspont létezett, amit a régi Pp.-ből lehetett levezetni: az egyik szerint az alperessel szemben kibocsátható bírósági meghagyás a régi Pp. 365. §-a alapján, hiszen a speciális rendelkezések között erre vonatkozó tilalom nem volt és a PK 172. számú vélemény a) pontja szerint amennyiben a törvény kizáró rendelkezést nem tartalmaz, valamennyi keresetfajta tekintetében van helye bírósági meghagyás kibocsátásának. A másik nézet szerint csak marasztalásra irányuló keresetnél van helye a meghagyás kibocsátásának, amely a régi Pp. 136. § (2) bekezdéséből volt levezethető, miszerint meghagyást a bíróság csak felperesi kérelemre bocsáthat ki, míg a végrehajtás megszüntetési/korlátozási per ítéleti rendelkező része ilyen kötelezést nem tartalmaz.
Az új Pp. szakít a korábbi szabályozással és szűkebb mederbe tereli a peres eljárást a Pp. 532. § beiktatásá-
- 42/43 -
val[33], amely rendelkezések mögött az a jogalkotói szándék állhatott, hogy mind a végrehajtás megszüntetési, mind a végrehajtás korlátozási per észszerű határidőn belül, gyorsan lezáruljon szem előtt tartva a végrehajtást kérő és az adós érdekeit a legkisebb jogsérelem okozása nélkül.
A törvény továbbra sem teszi lehetővé ezen perekben az eljárás szünetelését a felek közös megegyezése alapján és az érdemi tárgyalás elmulasztása esetében. Ezen okoknál ugyanis a jogintézmény az eljárás akár a felek közös akaratából történő elhúzódását is eredményezhette. A szünetelés általános szabályok szerinti egyéb indokai (például: hirdetményi idézésnek volna helye, és azt a fél nem kéri) a végrehajtás megszüntetése vagy korlátozása iránti perben is fennállhatnak, az eljárás gyorsítását ezen esetekben a törvény a szünetelés időtartamának négy hónapról egy hónapra történő lecsökkentésével biztosítja[34]. Ezzel szemben a régi Pp. egyértelműen kimondta, hogy a perben szünetelésnek nincs helye[35].
A végrehajtási perekben a felek személyesen és képviselőik útján is eljárhatnak. A végrehajtási eljárást megelőző peres eljárás során adott meghatalmazás - az esetek többségében - kiterjed a végrehajtási eljárás során indított keresetekre is. Eltérő a bírói gyakorlat abban a kérdésben, hogy a keresetlevél hatályosan kézbesíthető-e azon meghatalmazott részére, aki a végrehajtást kérőt vagy az adóst képviselte a végrehajtás alapját képező perben.
Álláspontom szerint a régi Pp. 365. §-a alapján alkalmazandó 70. § (1) és (2) bekezdéseiben foglalt rendelkezésekből levezethető volt, hogy a meghatalmazás kiterjedt a végrehajtás megszüntetési és korlátozási perben való képviseletre is amennyiben a végrehajtási eljárás végrehajtási lap kiállításával indult, tehát peres eljárásban hozott jogerős döntés alapján. Ez alól kivételt képezett, ha a meghatalmazásból kitűnt, hogy maga a meghatalmazás korlátozott volt, tehát csak kifejezetten az egyes perbeli cselekményekre vonatkozott. Erről sok esetben csak később szerezett tudomást a bíró, mivel az alapügy iratai nem mindig kerültek szerelésre az aktához a keresetlevéllel egyidejűleg.
Amennyiben a perbeli meghatalmazás kiterjedt a végrehajtással kapcsolatos perekre is, akkor a keresetlevél joghatályosan kézbesíthető volt a meghatalmazott részére az eljárás során újabb meghatalmazás csatolása nélkül.
Amennyiben azonban a végrehajtási eljárás záradékolással indult és abban az eljárásban meghatalmazott képviselte a felet, az a meghatalmazás már nem terjedt ki a végrehajtási perekre, mert a nemperes eljárásban adott meghatalmazás alapján a meghatalmazott peres eljárásban nem járhatott el.
Ha az adós a végrehajtást kérő jogi képviselőjének teljesített és erre hivatkozva kérte a perben a megszüntetést, akkor a bíróságnak meg kellett vizsgálnia, hogy a végrehajtást kérő jogi képviselőjének meghatalmazása korlátozva volt-e, amennyiben nem, akkor a jogi képviselő részére történő teljesítésre hivatkozva is indítható volt megszüntetési per.
A fenti szabályokhoz képest az új törvény rögzítette a meghatalmazás terjedelmét és korlátozását is[36]. Korábban említettem, hogy a végrehajtás megszüntetése és korlátozása iránt indított perek kizárólag járásbíróság hatáskörébe és illetékességébe tartoznak, ahol viszont - ellentétben a törvényszék általános hatáskörébe tartozó pereiben - a jogi képviselet nem kötelező. Ez korábban sem volt kötelező ezen perekben, de álláspontom szerint célszerű a vizsgált perekben jogi képviselővel eljárni.
A korábbi törvény által szabályozott koncepciótól eltérően az új törvény a bizonyítás területén is változtatásokkal élt korlátozva a felek mozgásterét az eljárás gyorsítása érdekében.
A régi Pp. szerint bizonyítás felvételének csak olyan bizonyítékokra vonatkozóan volt helye, amelyek a tárgyaláson rendelkezésre álltak, és amelyek alkalmasak lehettek arra, hogy a keresetlevélben előadottakat vagy az alperes védekezését igazolják. Bizonyítás felvételének helye volt a felek által nyomban felajánlott bizonyítékokra is[37]. Ezen szabály alkalmazása a gyakorlatban nehézségeket okozott amennyiben hiányos okiratok kerültek csatolásra vagy egyéb eljárási iratok beszerzése vált szükségessé, mert az ezekkel kapcsolatos bírói intézkedések és az arra adott válaszok a per elhúzódásához vezethettek. Éppen ennek elkerülése végett a bíróságnak a per tárgyalására való kitűzésekor nagyfokú körültekintéssel kellett eljárnia és a lehetséges iratok csatolására adott utasításokat és iratbeszerzéseket lehetőleg úgy kellett teljesíteni a hatóságok vagy más bíróságok részéről, hogy azok az első tárgyalás időpontjáig megérkezzenek. Ezért célszerű volt a bírósági végzésben vagy a hivatalos megkeresésben feltüntetni az első tárgyalás időpontját és egyben az iratok soron kívüli megküldését kérni azzal, hogy amennyiben a megküldés akadályba ütközik, annak tényét haladéktalanul közöljék a perbírósággal.
A végrehajtás megszüntetési és korlátozási perben a régi Pp. 164. § (1) bekezdésében foglalt általános bizonyítási szabályt kellett alkalmazni. Bizonyításnak hivatalból nem volt helye, az csupán a felek indítványára volt elrendelhető.
- 43/44 -
Főszabály szerint a felperesnek kellett állításait bizonyítania, azaz, hogy a végrehajtás az általa hivatkozott okból megszűnt és a végrehajtást kérő követelése alaptalan/részben alaptalan vagy az megszűnt/részben megszűnt. Ennek több oka is lehetett, amely tényeket főként okirati bizonyítékok (pl.: nyugta, átadás-átvételi elismervény, postai feladóvevény, átutalást igazoló számlakivonat stb.) előterjesztésével vagy tanúvallomásokkal tudott a felperesi adós bizonyítani, de a szabad bizonyítás elvéből következően egyéb bizonyítási eszközök igénybevételétől sem volt elzárva a keresetindító fél. A bíróságnak az érdemi döntés meghozatala során a bizonyítékokat mérlegelnie kellett.
Ehhez képest az új törvény egy új szemléletmódot követel mind a bíróságok, mind az ügyfelek részéről az osztott perszerkezetnek megfelelően, amelynek általános szabályai az új Pp. második részében találhatóak és az egyes speciális szabályok a hetedik részben a különleges eljárások között kerültek rögzítésre. Koncepcionális változás következett be a Pp.-ben azzal, hogy a keresetlevelet a bíróság nem az első tárgyalásra szóló idézéssel, hanem a perfelvételi tárgyalás kitűzése előtt, az ellenkérelem előterjesztésére való felhívással együtt kézbesíti az alperesnek és egyben megküldi az ügyben eljárt végrehajtónak is nyilatkozattételre. Emellett az új törvény is szem előtt tartja a per mielőbbi lefolytatásának és befejezésének szükségességét. A korábbi szabályozáshoz képest kikerült az új Pp.-ből a bizonyítás felvételére vonatkozó speciális szabály[38].
Ezen túlmenően fontos rendelkezést iktatott be azáltal, hogy a perfelvételi szakban kizárja a további írásbeli perfelvétel elrendelésének a lehetőségét[39]. A jövőben az új jogszabálynak megfelelően kialakulóban lévő bírói gyakorlat lesz az iránymutató, amely várhatóan megkönnyíti a perek gyors befejezését és a jogbizonytalanságok kiküszöbölését.
A régi Pp. rögzítette a tárgyalást elhalasztását[40], míg az új Pp. ezt kifejezetten nem mondja ki, helyette a tárgyalási időköz általános szabályok szerinti tartamát lecsökkenti, azt nyolc napban határozza meg[41] és az általános szabályok szerinti peres eljárás felépítését megtartva lerövidíti a felek részére a perfelvételhez kapcsolódóan egyébként előírt határidőket is. Ezek a szabályok is a per gyors befejezését célozzák.
Egyik törvény sem tiltja a viszontkereset előterjesztését és az egyezség megkötését a felek részéről, amely a saját ítélkezési gyakorlatomban még nem fordult elő. Meg kell azonban jegyezni, hogy a viszontkereset előterjesztését a végrehajtási perek közül csak a vizsgált pertípus esetében engedélyezi a törvény, a többi négy végrehajtási perben viszontkeresetnek nincs helye, ez a szabály a korábbihoz képest nem változott.
Érdemes kiemelni, hogy ha a végrehajtás megszüntetési perben a végrehajtást kérő alperes a megszüntetés iránti kereset elutasítását kéri, de azt elismeri, hogy a végrehajtás korlátozásának helye van és azt nem is ellenzi, akkor a nyilatkozatát a kereset részbeni elismerésének kell tekinteni és eziránt nem kell viszontkeresetet előterjesztenie. Ha azonban az alperes ismeri el kifejezetten részben a keresetet, sor kerülhet a végrehajtás ítélettel való korlátozására. Ez abban az esetben is megtörténhetett, ha az alperes az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazását viszontkeresettel kérte. A viszontkereset előterjesztése a végrehajtás korlátozásához nem szükséges ugyan, az alperesnek a viszontkereset előterjesztéséhez fűződő joga azonban nem korlátozható.
Egyezség esetén a bíróság jegyzőkönyvbe rögzíti a felek megállapodását, miszerint a felperes teljesített és nem áll fenn tartozása vagy a korlátozási perben a fennmaradó tartozás összegét az egyezség tartalmazza és az egyezséget jóváhagyó végzésben rendelkezik a bíróság a végrehajtás megszüntetéséről, illetőleg korlátozásáról.
A régi Pp. 370. §-a értelmében az ügyben eljáró bíróság a végrehajtást kérelemre felfüggesztheti. Ezt a szabályt fogalmazza meg az új törvény[42] is részletesebben. A végrehajtás felfüggesztésének célja az, hogy megakassza a végrehajtást.
A felfüggesztésre csak erre irányuló kérelem esetén kerülhet sor, amelyet a perben résztvevő mindkét fél előterjeszthet és a bíróság az eset összes körülményeit mérlegelve előzetesen vagy a per során bármikor elrendelheti a végrehajtás felfüggesztését. Általában az adós kéri a felfüggesztést, mivel neki áll érdekében a végrehajtás időleges/végleges megakasztása, amit a bíróság hivatalból nem vizsgálhat meg, ezért hivatalból nincs helye a végrehajtás felfüggesztésének.
A gyakorlatban tehát az adós érdekét szolgálja a megszüntetés, illetőleg a korlátozás, így a felfüggesztés iránti kérelemmel is rendszerint ő él, azonban annak sincs akadálya, hogy az ellenérdekű fél (a végrehajtást kérő) ilyen kérelmet terjesszen elő.
A kérelem formai benyújtása vonatkozásában elmondható, hogy az előterjesztők rendszerint már a keresetlevélben előadják az ezirányú kéréseiket, de az a peres eljárás során bármikor benyújtható a per jogerős befejezéséig, tehát a fellebbezési eljárás során is, mind a felperes, mind az alperes részéről.
A kérelem tartalmi elemeire vonatkozó kógens sza-
- 44/45 -
bályozás hiányában a törvény úgy rendelkezik, hogy annak tartalmaznia kell azokat a körülményeket és tényeket, amelyek alapján a bíróság jogszerű döntés keretében megállapíthatja a felfüggesztés indokoltságát. A felfüggesztés okait azonban csak valószínűsíteni kell és bizonyítani nem szükséges.
A döntés meghozatalához tehát elegendő a fél állításának valószínűsítése bizonyítási eljárás lefolytatása nélkül, amelynek vizsgálatakor a bíróság azt mérlegeli, hogy sor kerülhet-e a keresetnek való helyt adásra és a pernyertességre lehetőség van-e. Azzal, hogy a kérelem okát csupán valószínűsíteni kell, a bíróság a pernyertesség elvi lehetőségét is mérlegeli, amely azonban nem vezethet prejudikáláshoz, mert az önmagában elfogultsági kifogás előterjesztését is magában hordozhatja az ellenérdekű fél részéről. Ezért a bíróság akkor jár el helyesen, ha a határozat indokolásából kitűnik, hogy sikeres bizonyítás esetén valószínűleg a végrehajtás megszüntetésére is sor kerülhet, ugyanakkor a végrehajtást felfüggesztő végzés indokolásakor vigyázni kell arra, hogy az ne terjedjen ki az érdemi elbírálás körébe tartozó ítéleti indokolásra.
A bíróság a perben köteles a jogi képviselő nélkül eljáró felet kioktatni a végrehajtás felfüggesztése iránti kérelem előterjesztésének lehetőségéről.
A bíróságnak a végrehajtás felfüggesztése iránti kérelemről 15 napon belül kell döntenie fellebbezhető, indokolt végzés formájában. A rövid határidőnek azért van jelentősége, mert mulasztás vagy késedelem esetén az esetlegesen elvégzett végrehajtási cselekmények jóvátehetetlen joghátrányokat okozhatnak.
A bíróság a kérelem tárgyában általában tárgyaláson kívül határoz, de nem zárható ki a tárgyaláson való döntéshozatal sem, főként, ha azt a fél a tárgyaláson terjeszti elő. A tárgyaláson csak bíró járhat el, míg tárgyaláson kívül bírósági titkár is meghozhatja a döntést. A végzést a bíróság köteles megindokolni, nem elegendő a kérelemnek helyt adó döntés esetén kizárólag a Pp. szabályra hivatkozni. A perben a Vht. 48. §-a szerint nem lehet a végrehajtást felfüggeszteni, hiszen a Vht. 48. §-a kizárólag nemperes eljárásokban alkalmazható helytállóan hivatkozási alapként.
A végrehajtást felfüggesztő (a kérelemnek helyt adó) és elutasító végzések ellen fellebbezésnek van helye, amely külön szövegezésre került az új Pp.-ben[43]. A fellebbezést az első fokon eljáró bíróságnál kell előterjeszteni a törvényes határidőn (15 nap) belül, aki a szükséges iratokkal együtt azt felterjeszti elbírálásra a másodfokú bírósághoz. A felfüggesztés iránti kérelem illetékmentes, míg a fellebbezés illetékköteles.
A bíróság nincs kötve a végrehajtást felfüggesztő végzéséhez, a per folyamán bármikor dönthet eltérően és a végrehajtás folytatását rendelheti el, ha azt a rendelkezésre álló peradatok alapján indokoltnak látja. E végzés ellen is van helye fellebbezésnek.
A keresetnek való helyt adás, illetve annak elutasítása esetén a bíróságnak rendelkeznie kell a felfüggesztett végrehajtás megszüntetéséről és - elutasítás esetén - a végrehajtás folytatásáról is, hiszen a végrehajtás felfüggesztése okafogyottá válik a kereset (akár részbeni) elutasítása esetén, de ugyanígy kell eljárni a per megszüntetése vagy egyezség esetén is.
A végrehajtás felfüggesztésének hatálya
A végrehajtás felfüggesztő végzés meghozatalának a napjától megszakad a végrehajtás, amelynek következménye, hogy ettől az időponttól kezdve további végrehajtási cselekmény nem végezhető amíg a bíróság újabb rendelkezést nem hoz a felfüggesztés tárgyában. Ebből az is következik, hogy a felfüggesztő határozat meghozatalát követően a végrehajtó által végzett cselekmények érvénytelenek. A felfüggesztés az egész végrehajtásra kiterjed, azonban a bíróság úgy is rendelkezhet, hogy egyes végrehajtási cselekményeket el lehet végezni. A végzés meghozatalának időpontjától megszakad a végrehajtás, emiatt nagyon fontos, hogy a végrehajtó haladéktalanul értesüljön a felfüggesztésről. Ha a bíróság tárgyaláson dönt a felfüggesztésről, akkor a határozatot a jelenlévő félnek nem kell kézbesíteni, de a jogorvoslatról való tájékoztatási jogról ki kell oktatni és lehetőséget kell adni számára a fellebbezési jogával kapcsolatos, tárgyaláson való azonnali vagy a végzés kihirdetésétől számított 15 napon belüli nyilatkozattételre. Egyéb esetekben - a jogi képviselő nélkül eljáró félnek - tértivevényes küldeménnyel kell kézbesíteni a határozatot, mivel a szabályszerű kézbesítés megtörténtéhez fűződik a jogkövetkezmény és a kézhezvételtől számítódik a fellebbezési határidő.
A végrehajtást felfüggesztő végzés ellen előterjesztett fellebbezésnek nincs halasztó hatálya, tehát a végrehajtást nem lehet folytatni mindaddig, amíg a másodfokú bíróság nem dönt a fellebbezésnek helyt adva a végrehajtás felfüggesztésének megszüntetéséről. A végrehajtás felfüggesztésének tartama alatt a végrehajtási jog elévülése nyugszik[44].
A fenti szabályozást összegezve megállapítható, hogy a végrehajtás felfüggesztése tekintetében lényegében nem történt lényeges változás a korábbiakhoz képest.
A régi Pp. 370/A. § (5) bekezdése szerint a bíróság a keresetlevelet azzal küldi meg az ügyben eljárt végrehajtónak, hogy nyilatkozzon az eljárással kapcsolatban felmerült költségeiről, díjáról, valamint az azokat megalapozó körülményekről és az általa lefolytatott eljárási cselekményéről. A végrehajtót a tárgyalás napjáról értesíteni kell. Ugyanezt a szabályt veszi át az új Pp. 535. § (1) bekezdése is[45], azzal a módosítással, hogy a keresetlevélnek a végrehajtó megküldésével egyidejűleg az alperes részére történő kézbesítésének kötelezettségét is előírja.
Ezen végrehajtót védő szabálynak különösen akkor
- 45/46 -
van jelentősége, ha a bíróság a végrehajtás megszüntetéséről dönt érdemben, mivel a végrehajtót díjazás illeti meg az általa foganatosított végrehajtási cselekményekkel kapcsolatban.
A végrehajtási költségek és azok viselése
Ha a végrehajtó a régi Pp. 370/A. § (5) bekezdése és az új Pp. 535. § (1) bekezdése szerinti nyilatkozatot a perben előterjesztette, a bíróságnak a végrehajtást megszüntető határozatában/ítéletében a végrehajtási költségek viseléséről is döntenie kell[46]. Az új törvény a szóhasználat tekintetében annyi módosítást iktatott be, hogy a költségek viselése helyett azok összegére és megtérítésére vonatkozó döntési kötelezettséget ír elő a bíróság részéről.
A bíróság határozata/ítélete ellen a végrehajtási költségek tekintetében a végrehajtó is fellebbezhet, aki kizárólag e tekintetben élhet a jogorvoslati jogával az érdemi döntéssel szemben. Végrehajtói nyilatkozat hiányában azonban a bíróságot nem köti a költségviselésről való döntéshozatal.
A régi Pp. 370/A. §-a speciális eljárásjogi szabályokat tartalmazott a végrehajtás megszüntetési és korlátozási perekre vonatkozólag, azonban az egyéb eljárásjogi kérdésekre a régi Pp. általános rendelkezései voltak az irányadóak, így például a perköltség viselésére is, míg a járulékok elszámolására a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) és a 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) vonatkozó szabályai az irányadóak a Vht. figyelembevételével.
A megszilárdult bírói gyakorlat szerint a felperes viseli a perköltséget abban az esetben, ha a perre az alperes okot nem adott, így akkor, ha az adós végrehajtás megszüntetése vagy korlátozása iránti pert indít anélkül, hogy a teljesítését a végrehajtónak bejelentette volna a Vht. 41. § előírásai szerint és a végrehajtást kérő a keresetet az első tárgyaláson azonnal elismeri. Ezen esetben tehát az adós pernyertessége ellenére is viselte a perköltséget a régi Pp. 80. § (1) bekezdése értelmében. Más esetben amikor a bíróság a felperes javára dönt (a végrehajtást megszünteti vagy korlátozza), akkor az eljárást befejező határozatban az alperesi végrehajtást kérő viseli a teljes vagy részbeni perköltséget.
A perben mindig vizsgálni kell, hogy a végrehajtási eljárásban milyen összegű költségek merültek fel. Ebben jelentős segítséget nyújt, ha a végrehajtó megküldte a végrehajtási eljárás iratait, melyben többnyire egy okiratban szerepel összesítve a teljes tartozás valamennyi végrehajtási költség tételes feltüntetésével. Ezen költségek többfélék lehetnek: a végrehajtási eljárás illetéke, a végrehajtó munkadíja, költségátalánya, készkiadása és behajtási jutaléka, a jogi képviselő munkadíja, készkiadása és költségátalánya. A végrehajtási költségek között a végrehajtást kérő által a végrehajtási eljárásban befizetett végrehajtási előleget nem lehet figyelembe venni, hiszen azt a végrehajtási költség már tartalmazza, ilyen elszámolás mellett a végrehajtást kérő által befizetett előleg összege kétszer nyerne elszámolást az adós terhére[47].
A végrehajtási összeg meghatározásának azért van jelentősége, mert részleges teljesítés esetén a befolyt összegből a Vht. 164. § (1) bekezdésében foglaltak alapján kell mindenekelőtt a végrehajtási költségeket kielégíteni, amely kógens szabály, ettől eltérni nem lehet. Ezt követően a Ptk. 6:46. §-ban (régi Ptk. 293. §-ban) foglalt elszámolást kell elvégezni, amely szerint először a végrehajtást kérőt megillető költségekre, majd a kamatokra és végül a főkövetelésre kell elszámolni a végrehajtás során befolyt összeget. A fenti sorrendtől csak a végrehajtást kérő (jogosult) kérelme alapján lehet eltérni.
A perköltség viselési szabályok tekintetében megállapítható, hogy különleges szabályozást nem hozott be az új kódex, azt az általános szabályok szerint kell megítélni (új Pp. 80-85. §).
A régi és a hatályos Pp. is kizárólag az adós részére teszi lehetővé a végrehajtás megszüntetése, illetve korlátozása iránti per megindításának lehetőségét, míg ezekben a perekben a bíróság érdemi döntése ellen mind az adós, mind a végrehajtást kérő élhet fellebbezéssel azzal a speciális rendelkezéssel, hogy a végrehajtó részére a végrehajtási költség tekintetében mindkettő törvény biztosít fellebbezési jogot.
A bíróság határozata elleni jogorvoslatnak halasztó hatálya van, kivéve, ha a törvény eltérően rendelkezik. Míg a régi és az új Pp. általános jelleggel rögzíti a fellebbezés halasztó hatályát, addig a Vht. csak a határozatok elleni jogorvoslatokra szűkíti le főszabályként a halasztó hatályt.
A jogerős határozat elleni felülvizsgálati eljárásra a nemperes eljárási jellegéből adódóan a Vht. - a perek tekintetében - nem tartalmaz szabályt, a rendkívüli jogorvoslatra a régi Pp. XIV. fejezete irányadó, míg az új Pp. a perorvoslatok és azzal összefüggő eljárások szóhasználattal élve a hatodik részében szabályozza a fellebbviteli eljárásokat.
Még hosszú út áll mind a jogalkalmazók, mind a felek előtt egy dinamikusan működő, gyors lefolyású eljárási rend kialakításának elérése érdekében, de a hatályos eljárásjogi kódex jogszabályszerű alkalmazásával minden adott ezen cél eléréséhez a bíróságok, a végrehajtók és az egyéb hatóságok, valamint a felek részére. Ehhez segítségként hozzá fog járulni az elkövetkező években kialakulóban levő, új szemléletmódot követelő bírói gyakorlat is, amelynek következményeként reményeim szerint egy hatékony, gyors, pártatlan, tisztességes igazságszolgáltatási rend fog megszilárdulni a jövőben is. ■
JEGYZETEK
[1] Vida István: A bírósági végrehajtás. In: NémethJános (szerk.): Polgári nemperes eljárások. Átdolgozott kiadás. Budapest, Ligatura Kiadó, 1996. 278.
[2] Németh Zoltán György: A jogorvoslathoz való jog érvényesülése a végrehajtási eljárásban. http://www.debrecenijogimuhely.hu/archivum/1_2011/jogorvoslathoz_valo_jog 2001. január 5.
[3] Németh Z. Gy.: i. m.
[4] Pp. 526. § [A végrehajtási perek meghatározása].
[5] Pp. 527. §-a szerint e törvény rendelkezéseit a végrehajtási perekben az e fejezetben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.
[6] Pp. 365. §-a kimondja, hogy a végrehajtási perekben az I-XIV. fejezet rendelkezéseit e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
[7] Pp. 24. § (2) bekezdés g) pontja szerint a keresettel érvényesített követelés vagy más jog értékeként a végrehajtás megszüntetése vagy korlátozása iránti perben a végrehajtási összeget, illetőleg annak azt a részét kell számításba venni, amelyre a végrehajtási jog megszűntét állítják.
[8] Pp. 530. § (2) bekezdése szerint a per tárgyának az értéke a végrehajtási összeggel vagy annak azon részével egyezik meg, amelyre a végrehajtási jog megszűnését állítják.
[9] Majlinger-Nagy Gréta: A végrehajtási perek elméleti és gyakorlati kérdései 2015. www.jogiforum.hu/publikaciok/702 2015. november 24.
[10] Pp. 529. § [Előzetes eljárás] A pert akkor lehet megindítani, ha a végrehajtás megszüntetésére vagy korlátozására a perben közölni kívánt okból a bírósági végrehajtásról szóló törvény szerint a bírósági végrehajtási eljárás keretében nincs lehetőség.
[11] Pp. 531. § (4) bekezdése kimondja, hogy a keresetlevélhez - a 171. §-ban meghatározottakon túl - csatolni kell azt a végrehajtási eljárásban keletkezett okiratot, amely a perindításnak az 529. § szerinti feltételét bizonyítja.
[12] Németh Z. Gy.: i. m.
[13] Németh János - Kiss Daisy: A polgári perrendtartás magyarázata 2. Második, átdolgozott kiadás. Budapest, Complex Kiadó, 2006. 2196.
[14] Németh Z. Gy.: i. m.
[15] Pp. 368. §-a kimondja, hogy a végrehajtási lappal és a vele egy tekintet alá eső végrehajtható okirattal elrendelt végrehajtás megszüntetése és korlátozása iránt pert akkor lehet indítani, ha a perben közölni kívánt tény a) akkor történt, amikor az már nem volt közölhető a végrehajtható okirat kiállításának alapjául szolgáló határozat meghozatalát megelőző eljárásban, vagy b) a végrehajtható okirat kiállításának alapjául szolgáló egyezség megkötése után következett be.
[16] Pp. 369. §-a szerint a végrehajtási záradékkal ellátott okirattal és a vele egy tekintet alá eső végrehajtható okirattal elrendelt végrehajtás megszüntetése és korlátozása iránt pert akkor lehet indítani, ha a) a végrehajtani kívánt követelés érvényesen nem jött létre, b) a követelés egészen, illetőleg részben megszűnt, c) a végrehajtást kérő a teljesítésre halasztást adott, és az időtartama nem járt le, d) az adós a követeléssel szemben beszámítható követelést kíván érvényesíteni.
[17] Budapest Környéki Törvényszék 5. Pf.25.066/2012/4.
[18] Pp. 528. § (1) bekezdése kimondja, hogy az adós keresettel kérheti a végrehajtási lappal és az azzal egy tekintet alá eső végrehajtható okirattal elrendelt végrehajtás megszüntetését vagy korlátozását, ha a perben közölni kívánt tény
a) akkor történt, amikor az már nem volt közölhető a végrehajtható okirat kiállításának alapjául szolgáló határozat meghozatalát megelőző eljárásban, vagy
b) a végrehajtható okirat kiállításának alapjául szolgáló egyezség megkötése után következett be.
[19] Pp. 528. § (2) bekezdése szerint az adós keresettel kérheti a végrehajtási záradékkal ellátott okirattal és az azzal egy tekintet alá eső végrehajtható okirattal elrendelt végrehajtás megszüntetését vagy korlátozását, ha
a) a végrehajtani kívánt követelés, illetve a végrehajtási jog elévült,
b) a követelés vagy annak egy része megszűnt,
c) a végrehajtást kérő a teljesítésre halasztást adott, és az időtartama nem járt le, vagy
d) az adós a követeléssel szemben beszámítható követelést kíván érvényesíteni.
[20] A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény indokolása az 528. §-át érintően.
[21] Kengyel Miklós: Magyar polgári eljárásjog. Budapest, Osiris Kiadó Kft., 2010. 250.
[22] Kapa Mátyás - Szabó Imre - Udvary Sándor: A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény magyarázata. III. kötet. Lajosmizse, Magyar Hivatalos Könyvkiadó, 2006. 1482-1483.
[23] Pp. 530. § (2) bekezdése szerint a per tárgyának az értéke a végrehajtási összeggel vagy annak azon részével egyezik meg, amelyre a végrehajtási jog megszűnését állítják.
[24] 35/2015. (XI. 10.) IM rendelet 7. § (1) bekezdés.
[25] Németh Z. Gy.: i. m.
[26] A régi Pp. 370/A. § (1) bekezdése, míg az új Pp. 533. §-a írja elő a soron kívüli peres eljárás kötelező szabályát.
[27] Pp. 535. § (2) bekezdése kimondja, hogy az ellenkérelem, illetve a viszontkereset előterjesztésére vonatkozó határidő tizenöt nap. Az írásbeli ellenkérelem benyújtására előírt határidő meghosszabbítására vonatkozó határidő legfeljebb tizenöt nap. A (3) bekezdés rögzíti, hogy a perfelvétel során további írásbeli perfelvétel elrendelésének nincs helye és a tárgyalási időköz nyolc nap. A Pp. 536. §-ban külön szabályozza a tárgyaláskitűzésére vonatkozó egy hónapos határidőt.
[28] A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény indokolása az 535. §-át érintően.
[29] Németh Z. Gy.: i.m.
[30] Pp. 531. § (2) bekezdése kimondja, hogy a keresetlevélnek - a 170. §-ban meghatározottakon túl - tartalmaznia kell a) a végrehajtható okiratot kiállító megnevezését és a végrehajtható okirat számát, valamint b) a végrehajtást foganatosító végrehajtó nevét és székhelyét, továbbá a végrehajtási ügyszámot.
[31] Pp. 531. § (3) bekezdése szerint a végrehajtás korlátozása iránti pert megindító keresetlevélnek - a 170. §-ban és a (2) bekezdésben meghatározottakon túl - tartalmaznia kell a végrehajtani kívánt követelés azon részét, amelyre a fél a végrehajtást korlátozni kívánja.
[32] Pp. 531. § (4) bekezdése rögzíti, hogy a keresetlevélhez - a 171. §-ban meghatározottakon túl - csatolnia kell azt a végrehajtási eljárásban keletkezett okiratot, amely a perindításnak az 529. § szerinti feltételét bizonyítja és a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény indokolása az 531. §-át érintően.
[33] Pp. 532. § (1)-(2) bekezdései az eljárás szünetelésének szabályait rögzítik, melyek szerint a 121. § (1) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott esetekben nincs helye szünetelésnek. A 121. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott esetben a bíróság az eljárást hivatalból megszünteti. A (2) bekezdése kimondja, hogy a 121. § (1) bekezdés c)-f) pontjában meghatározott esetekben a szünetelés tartama legfeljebb egy hónap.
[34] A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény indokolása az 532. §-át érintően.
[35] Pp. 370/A. § (1) bekezdés.
[36] Pp. 68. § (3) bekezdése szerint a per vitelére szóló meghatalmazás - külön kikötés hiányában - kiterjed továbbá a végrehajtási eljárásra, valamint az annak során, azzal összefüggésben indított perre, a perorvoslati eljárásokra, valamint a peres pénznek vagy dolognak és az eljárási költségeknek az átvételére is.
[37] Pp. 370/A. § (3) bekezdés.
[38] Pp. 370/A. § (3) bekezdés.
[39] Pp. 535. § (3) bekezdés.
[40] Pp. 370/A. § (4) bekezdése kimondja, hogy a tárgyalást - legfeljebb 8 napra - csak akkor lehet elhalasztani, ha ez a felek által felajánlott bizonyítás lefolytatása érdekében szükséges.
[41] Pp. 535. § (3) bekezdése rögzíti, hogy a perfelvétel során további írásbeli perfelvétel elrendelésének nincs helye, és a tárgyalási időköz nyolc nap.
[42] Pp. 534. §-a kimondja, hogy a perben eljáró bíróság a végrehajtást kérelemre a per jogerős befejezéséig felfüggesztheti. A felfüggesztés tárgyában hozott határozat ellen külön fellebbezésnek van helye. A végrehajtás felfüggesztésére a bírósági végrehajtásról szóló törvény erre vonatkozó szabályait kell alkalmazni.
[43] Pp. 534. §-a szerint a felfüggesztés tárgyában hozott határozat ellen külön fellebbezésnek van helye.
[44] Majlinger-Nagy: i. m.
[45] Pp. 535. § (1) bekezdése rögzíti, hogy a bíróság a keresetlevelet - annak az alperes részére történő kézbesítésével egyidejűleg - azzal küldi meg az ügyben eljárt végrehajtónak, hogy nyilatkozzon az általa lefolytatott eljárási cselekményéről és az eljárással kapcsolatban felmerült költségeiről, díjáról, valamint az azokat megalapozó körülményekről. A végrehajtót a tárgyalás határnapjáról értesíteni kell.
[46] Régi Pp. 370/A. § (6) bekezdése és az új Pp. 537. §-a.
[47] Vida: i. m. 124.
Lábjegyzetek:
[1] Sebő Ildikó, bíró (Budakörnyéki Járásbíróság)
Visszaugrás
